Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

©Képújság 1981. július 12. Kárpáti István kisiparossal — Irigylem! Nem az állí­tólagos nagy pénzért, ami­ről regélnek a kisiparosok­kal kapcsolatban, hanem azért, mert sikerült megva­lósítania terveit, ló nevű szakember, sokan ismerik, használják termékeit. Való­ban irigylésre méltó a hely­zete?- Ezt én nehezen tudnám megmondani. Az biztos: tíz év kemény munkája áll mögöttem, megvalósítottam terveimet. Hogy ez mások szemében irigy­lésre méltó lenne? Nem hiszem. — Kezdjük az anyagiak­kal, már csak azért is, hogy később lényegesebb dol­gokról beszélhessünk.- Jó. I — Mennyi a jövedelme?- Százezer forint. — Ez annyit jelen , hogy havonta kilencezer forint a fizetése?- Igen. i — Nem is olyan mesés. — A vasiparinál nevel­ték .. Ott alakult ki az az igénye, hogy változatos munkát végezzen? tem. De ez a cég tönkrement. Bárhol érdeklődtem, csak a tö­redékét kaptam volna az akko­ri fizetésemnek. Érdeklődő típu­sú ember vagyok, szeretem a változatos munkát. Letettem a mestervizsgát és kölcsön satu­val, meg egy hegesztőberende­zéssel kezdtem. Úgy álltam a világban, mint egy kiköpött szilvamag. Senki sem ismert a városban, senki sem vett észre. Elmentem több akkori iparos­hoz segítséget kérni, de nem sokat segítettek. | — Mivel foglalkozott? — Az ereszcsatornától kezdve rissz-rossz kapuzárakig minden­nel. Ha ide bejött valaki, az biztos, hogy megbízott valami­lyen munkával. Mert azt senki sem kérdezi, hogy ért-e hozzá az ember. A megrendelő baj­ban van, mert nem tudja bezár­ni a lakását, vagy nem kap va­lamit a boltban... Elmegy a kisiparoshoz és tőle várja a megoldást. A kezdő pedig nem válogathat. Különben is örök törvény: a kisiparos mindent megcsinálhat. A saját hasznára és a saját kárára. Lehet vesz­teni is I — Csak... — Ezt olyan furcsán mondta ... — Anyagilag ez többet jelent? — Semmivel, sőt, nekem kell fizetnem. A pályázati díj ezer forint, meg az utazás, a kiállí­tási költségek. De megéri. Először 1978-ban, másodszor pedig most kaptam meg, azaz használhatom a „kiváló" jelzést a fregolin. — Itt látom a mellén a saját jelvényét, amelyen tu­datja mindenkivel, hogy: Kárpáti István a lakosság szolgálatában. Ez is a becs­vágy jelvénye? — Mondtam már; hiú vagyok a munkámra. Hat éve viselem ezt a jelvényt. Azt is jelenti, hogy felelősséget vállalok a munkámért. Olyan helyzetben vagyok, ezt kell tennem. Az em­berek beengednek a lakásukba, az életükbe. Mindent látok. A giccset, a jó ízlést, a rendetlen­séget, meg néha a szegénysé­get is. Nekem bizalmat kell te­remtenem. A kifogástalan meg­jelenéssel, a jó munkával tudom elérni. A másik legfontosabb: pontosan érkezni. Többnyire este dolgozom. Vacsora előtt, vagy után, pár perccel a televí­zió főműsora előtt. A megren­delők tudják, hogy jövök, ezért előkészítik a terepet. Nem te­hetem meg, hogy nem megyek. Egyszer fordult elő, hogy a har­madik időpontban sem értem a megrendelőhöz, mindent, amit kért, ingyei csináltam meg. — Mielőtt leültünk volna beszélgetni, több kisiparos­nál is érdeklődtem, tartóz­kodóak ... — Igen. Azt hiszem, jogosan vonulnak vissza a nyilvános­ságtól. Sok rossz kisiparos van az országban. És sajnos, még mindig a lelkiismeretlenek munkájából ítélnek meg ben­nünket. Aztán ott vannak a le­gendák a mesés jövedelmek­ről... És méq nem mindenki fo­gadja el, hoqy szükség van ránk. Márpedig a többséqünk pedig becsületesen dolgozik. — A szolgáltatás iránti igény mind több emberi csá­bit a pályára. Ha sok lesz a szolgáltató, akkor majd csak a kiváló szakemberek maradnak „állva"? — Igen. De addig rengeteg kárt is okoznak a többiek. — Valamikor a kézműves ember — ez nem is olyan régen volt még — csak olyan munkát adott ki a ke­zéből, ami egy életre, vagy még annál is hosszabb idő­re szólt. Manapság ez nem mérce. Eljutunk még egyszer erre a pontra? — Az „örökös" darab ma már nem divat. Maximum öt évre kérnek tőlem előszobafalat. Változik a divat, új tapéták jönnek, másfajta bútorok je­lennek meg. Ez arra kénysze­ríti az embereket, hogy a még használható — azaz „örökös” - darabokat is cseréljék le. Amikor még olcsó volt a bútor, két-három évenként vettek újat. — Ezt elhiszem, de még­sem jelentheti, hogy rosz- szul dolgozunk, úgy, hogy egy évet sem bírjon ki... — Igaza van. Ha odáig el­jutunk, hogy a megrendelő a pénzéért csak a jót hajlandó átvenni, akikor rendben lesz- a dolog. Ez pediig megint oda vezettető vissza, hogy legyen elég ember a szolga Itatósban, a lakosság szolgálatában. Va­lamikor egy llalkaltosmester min­dent megcsinált. Mára mi is szakosodtunk. Mondjuk van Szekszárdon tíz lakatos, de mindegyünk mást csinál1. Én a lakásberendezésekkel foglalko­zom, kénytelen vagyok tökéle­tes munkát végezni, hiszen rek- láimálnii csak hozzám jöhetnek. Ezt1 pedig nem tudnám elvisel - ni. — Akkor helyben va­gyunk, mert odáig kell el- I jutnunk, hogy a mesterem- ~ bér ne legyen képes elvi­selni a reklamációt, a rossz hirt. Ehhez pedig tényleg az ■: kell, hogy legyen szakem- i bér, aki megcsinálja azt, i amit szerszám hiján, szaktu- • dás nélkül mi, laikusok nem tudunk. — Csak abban nem éritek egyet, hogy minden szaikmá'ban sok iparos kel. Attól: még nem lesz jobb az alkatrészellátás, az állami vállaltatok még nem figyelik az igényeket és még lehetne sorolni tovább. Hiszen nekem ahhoz, hogy kiváló ter­mékkel állhassak elő, renge­teg nehézségen kotlett keresz­tül mennem. Nincs jó minőségű műanylaglbipli, terveztem egyet és szerszámot csináltattam hoz­zá1, egy másik kisiparos gyárt­ja, Vallaimiből kélilene pár száz darab. A vállalhatok szóba sem álnak ilyen megrendelővel, csak ha tízezret rendel. Habár az utóbbi időiben ifit is látszik, hogy más szelek fújnák. A vállalatok keresik a. lehetősége­ket és rugdkmaislalbbak. Ma már szóba. állnak a kiisiporossall is. —A megyében Kárpáti István „termékén" látható csak a Kiváló Áruk Fórumán kapott jelzés. Arra nem gon­dolt, hogy nagyobb szériá­ban kellene gyártani a fre- golit? — A napokban írtuk alá a szerződést a Skálával1. Két kis­iparosnak átadtam a gyártási jogot, s ők évente négyezer darabot készítenék a kereske­delemnek, aimii a Skála,-Iháió- zaton keresztül1 vásárolható lesz. I . — Miért nem a „gazda" gyártja? — Szolgáltatásra szerződtem, ez pedig már tömeggyártás. Más az adózás is, meg nem adom fel a mai munkámat. Szeretek az emberek között mozogni. Rengeteg elismerést kapok megrendelőimtől. Úgy érzem, hiányozna a minden­napi sikerélmény. — Láttam a bemutatóter­mében az előszobafalakat. Nem akarok nagy szavakat használni, de némelyik ipar­művésznek is becsületére válna ... — Még nem esett szó a fe­leségemről. Nélküle nem is tud­tam volna megvalósítani ter­veimet. Benne van egy kis kép­zőművészvér. Az ő segítségével tudom a fejlesztéseket végezni. Többször szó esett arról is, hogy lakásban dolgozom, tehát eh­hez tanulmányozni kell a la­káskultúrát, meg kell tudni kü­lönböztetni a giccset az értékes festménytől, javaslatot kell ad­ni a megrendelőnek, hogy mi­lyen legyen a könyvespolc vagy az előszobafal, vagy bármi, amit elvállalok. I — Túl szerény... — Semmi esetre sem szeret­ném, ha megvádolnának. Sze­retek szép munkát csinálni, örü­lök annak, ha valakinek tetszik, amit csinálok. Azt mondta, hogy irigyel, mért sikerült megvalósí­tanom terveimet. Ezt ha egy az egyben elfogadom, nagyképű- ‘ ségnek hat. A nagyképűséget pedig szeretném elkerülni. — Sok sikert kívánok a további munkájához! HAZAFI 1ÓZSEF — Abban az időben ez a vál­lalat volt Szekszárdon, amely mindent megcsinált. így mi ta­nulók a bádogos munkától kezdve megismerkedtünk a va­sasszakmák minden fajtájával. Azt még meg kell jegyezni: a családban nem volt elődöm, én vagyok az első iparos ember, mai szóval, elsőgenerációs, fgy számomra szinte jótétemény volt, hogy találkoztam a két mesterrel. — Mikor határozta el, hogy kisiparos lesz? — Dolgoztam még öt évet különböző helyeken a városban. Legutoljára a TÖVAL-nál. Ott nagyon jól ment a sorom. Hu­szonévesen rengeteget keres­— Rengeteg munkába került, amikorra azt mondhattam, kész a fregoli, ezt felszerelem. Más ilyen termékkel is így voltam. Szerencsémre - megint a mes­tereimre utalok vissza — ha valaki őzt mondja, hogy „nem lehetne szebben” - akkor már benne van a bogár a fülemben. | — Végül is sikere lett. — Hiányt pótoltam. — Egyet nem értek, mi­ért kellett a Kiváló Aruk Fórumának a kis háromszö­ge, amikor amúgy is renge­teg megrendelése volt? — A becsvágy miatt. Hiú vol­tam a munkámra mindig. Meg jó érzés volt átvenni a minisz­terhelyettestől az oklevelet. — Ennyi kell ahhoz, hogy nyugodtan dolgozhassak. — Hány óra a munkaide­je? — Azt nem tudom, Kint a ka­puban mindig az van kiírva: „Nyitva”. Bármikor keresnek, vállalom a munkát. I — A munkarendje? — Napközben szerelem össze az itt gyártott fregolikat, este pedig megyek a megrendelők­höz. Ezért a hosszú munkaidő, mondhatnám azt is, hogy min­dig délutános is vagyok. — Szereti nézni a televí­ziót? — Szeretem, de ritkán kap­csolom be. Sőt, sajnos, a baráti körből is kikopunk. Panaszkod­nak a haverok, hogy mi min­den este dolgozunk, így nem lehet ránk számítani. — Beszéljünk a szakmá­járól, a tanulóévekröl. — Szekszárdon, a vasipari vállalatnál lettem lakatosinas. Két olyan szakira emlékszem vissza, akiknek köszönhetem, hogy ma mester vagyok. Sokat tanultam Auvaiszky Andrástól és Ökrös Páltól. — Tehát csak az él meg, aki vállalkozik? — Ezt már akkor tudtam, ami­kor kiváltottam az ipart. Az utóbbi években sokat változott a szemlélet az országban. Szük­ség van ránk. Hiányt pótolunk. Ehhez igazodott az adórend­szer, ennek alapján foglalkoz­nak velünk a különböző hiva­taloknál. Csak szaktudás és vál­lalkozó kedv kell.. Van hitel, vásárolhat a kisiparos kis te­hergépkocsit, egyszóval kelle­mesebb iparosnak lenni, mint régebben. — Az ereszcsatonától ho­gyan jutott el a lakásberen­dezésekig? — Kezdetben mint a vakbo­gár, tapogatóztam. Abban az időben kapott teret a paneles építkezés. Megnőtt az igény a szögbelövésre. Mert a beton­ba csak szakember tudja a polcok, a képek tartóit behe­lyezni. Elmentem a szögbelövő tanfolyamra, vásároltam egy gépet, fgy kezdődött a szako­sodásom. Aztán láttam, hogy mi hiányzik a lakásokban. Nincs polc, nincs szárító a há­ziasszonynak és még egy cso­mó nincs merült fel. — Ilyenkor már adott a feladat, csak meg kell való­sítani. Múltunkból A történelmi eseményeket jól Ismerők közül is csak kevesen tudják, hogy a XX. században vollt ül yam népszámlálás, ame­lyet hivatalosán nem tartanak szóm on,, adatai nem jelenitek meg vaskos kötetekben, az ösz- szeírás községi, járási eredmé­nyeit csők a levél tárak őrzik. Nem volt országos menetű, de néhány megyében eléggé pon­tosan hajtották lVégre. Szomorú statisztika ez a lakosság szá- mán'ak alakulásáról, mert a lét­szám általános csökkenéséről tanúskodik. Nehéz körülmények között végezték munkájukat az összeírok. Kijárási tilalom volt, csak-a nappali órákban lehe­tett a- Csaló dókát felkeresni — ha fölkerestek őket —, s a pusz­ták megközelítése esetienként éleitiveszélyes volt. A megye északi haltórához még közel volt a front. Az összeírok részére nem. tartottak tanfolyamokat. Igaz, nem törődtök azzal, hogy ki milyen iskolát végzett, ki mi­lyen szakimávall rendelkezik, hány szobás lakásban lakik, s padlástalk-e a szobák. Nem kér­deznék, hogy van-e autója és üdülője, miikor és hol született az össZeszámilállt személy. Csu­pán egy vollt a fontos: hányán mairádltak életben, hányán él­nek egy-egy télépülésen. Nem vollt lényeges ennél, a népszám­lálásnői:, hogy mindenütt meg- hatórazott napon végezzék el a munkáit, s nem költötték naptá­ri dátumhoz a lét és nemlét kérdését. Néhány naipos eltérés megengedett volt. Ezt a népszámlálást a megyei szovjet katonai parancsnok pa­rancsára végezték el Tolna me­gyében, 1945. első napjaiban. A számok arról tanúskodnak, hogy a lakosság létszáma 5—8 százalékkal csökkent az 1941- es népszámláláshoz viszonyítva. Az első eredményék a Tolna- megyei Hírlap 1945. február 20-S számólban meg. is jelentek. A lapot mindenekélőtt a dombó­vári eredmények érdekelték. Idézzük a rövid hírt: „A népszámlálás eredménye- kíép közölhetjük, hogy Dombó­várnak a most lefolyt összeírás szerint 8097 lakosa van. — Az 1941-es népszámlálás szerint 8871 lólék állandóan lakott a nagyközségben, vagyis tíz szá­zalék csökkenés mutatkozik. A nágyszámú csökkenést főleg a zsidók kiszállítása idézte elő." Ezt a hírt legalább annyiban pontosabbá kelll tenni, hogy a zsidóknak nem „kiszállítása” történt meg, hanem deportálá­sáról van szó, s mint tudjuk, út­juk a halláltábörokba vezetett. Azt is meg kellett volna írni, hogy a. lakosság létszáma, csök­kenésének másik oka a front- vesZteség volt AZ MKP DOMBÓVÁRI SZERVEZETÉNEK MEGALAKULÁSA A legtöbb nögy községünk­ben és a megyeszékhelyen a felszabadulást, követően ha­mar, és rendszerint első párt­ként lépett nyilvánosság elé a kommunista párt. Dombóvárait ez másként történt. A dokumen­tumok arról tanúskodnak, hogy ott is azonnal munkához lát­tak a koimimuníisiták, de a. helyi szervezet megalakítására több mint két és fél hónapot kellett várni. Csak 1945. februáur 18- án alakult meg a kommunista párt helyi szervezete. Ezt meg­előzően már működött a szo­ciáldemokrata és a kisgazda­párt hélyi szervezete. Abban is eltérő volt a dombóvári szer­vezet alakulása a többi -'árt- s zenve Zeitétől, hogy amíg má­sutt kévését adtaik a forma­ságra, a. tennivalók kellős kö­zepén mondották ki a megala­kulást, szinte munkaértekeZlet jellegű összejövetelén, addig a dombóváriaké ünnepélyes vált. Mint arról a Tolnaimegyei Hír­lap 1945. február 24-i számá­ból értesülünk, az alakuló gyű­lésen képviseltette magát a kis­gazda- és a szociáldemokrata párt is, sőt ezeknek nevében fel­szólalt Asztalos Imre, köszönt­ve a pártalakiulasít, messzemenő együttműködési szándékának adott kifejezést. (Az események később másikónt alakultak: Asz­talos Imre élesen szembekerült a kommunista1 párttal, rendkí­vül éles politikai csatározások zajlottak le a helyi szerveze­tek között.) Az alakuló gyűlé­sen. jelen volt a hatóság kép­viseletében Hiidaissy Imre főbí­ró, akii a hatóság támogatását ígérte az új szervezetnek. A gyűlésen több élőadás hang­zott el az időszerű politikai kér­désekről. A párt elnökévé Rácz Szabó Istvánt, aieihökiké Stacker Adó­mat, tliltkár-péin alánossá Reinfeld Lászlót választották meg. Egy­idejűleg megválasztották a kép­viselőjüket a nemzeti bizottság­ba íis, éspedig PorubsZky Ernőt és Rácz Szabó Istvánt bízták meg. ezzel a rendkívüli jelentős feladattal1. RAJNISS FERENC a népbíróság kezén ­1945-ben a politikai ‘ élet egyik fontos része volt a há­borús bűnösök felelősségre vo­nása, megbüntetése. Dombóvár és környékének egykori képvi­selője, Rajniilss Ferenc is há­borús bűnös volt. „Elfogták és Budapestre szálllítatiták Raj miss Ferencet" — közölte a Dombó­várait megjelenő újság, amely alcímében a következőt olvas­hatjuk: „Követeljük, hogy Dom­bóvár főterén nyerje el méltó büntetését az elmúlt rendszer hírhedt, kalandora". A lap má­jus 26-íi számában a. többi kö­zött a következő jelent meg: „...a múlt idők háborús bűnös köpön yegf orgatójáf e héten Budapestre szállították. Remél­jük, hogy mielőbb számot fog adni cselekedeteiről, mi pedig javasolni fogjuk, hogy a meg­érdemelt büntetés végrehajtása előlit hozzák le kerületébe, me­lyet oly pimasz módon hosszú esztendőkön keresztül elhagyott és megtagadott. Kívánjuk, hogy a dombóvári piactéren fejezze be politikai pályafutását, ahon­nan egykor elindult". (Rajiniis's Ferencet 1935-ben pártankívüti programmal válasz­tották képviselővé, 1939-ben a Magyar Élet Pártja1 jelöltjeként lett képvlísélő, de utóbb átlé­pett a Magyar Megújulás Párt­jába. Mint az Új Magyarság, majd később a If. világháború alatt indított Magyar Futár szer­kesztője a nácizmust kiszolgáló, antiszemita politika, egyik leg- hiirhedtebb képviselője; 1944. október 16-tól a- Szálasii-kor­mány vallás- és közoktatásügyi minisztere volt. A háború után a népbiráság. mint háborús bű­nöst halálra ítélte és 1946. mánaius 12-én Budapesten ki­végezték). DOLGOZNAK A TOLNAI ÜZEMEK ' A felszabadulás után a gaz­dasági élet újjászervezésében, a politikai élet kibontakozásában és konszolidálásában rendkívül jelentős volt az üzemek új rain- dítósá. Nagy érdeklődéssel kí­sérte a közvélemény a terme­lési híreket. „Tolnán megkezd­te működését a selyemszövő és cérnagyár” címmel közölt rövid tudósítást a Tolnamegyei Hír­lap 1945. április 21 -í száma. Idézzük a rövid tudósítást. „Az orosz katonai parancs­nokság nagy súlyt helyez a ma­gyar ipar mielőbbi talpra állítá­sára, ezáltal1 biztosítani kívánja a' munlkásák kenyérhez juttatá­sát is. Most lehetővé tette, hogy megfelelő nyersanyag kerüljön Tolnára, ahol hétfőn a cérna- gyárban 200, a selyemgyárban 500 munkássá! megindult a ter­melés. A gyártmányok egy része az orosz hadsereg számára, na­gyobb részt a polgári lálkosság szükségletének fedezésére szol­gál. A tóinál texttllmüvek már a háború előtt is jó hírnévnek örvendtek, és bizonyos, hogy most is jelentős szerepet fognak vinni textiliparunk terén”. SZOVJET KATONA-MÉRNÖK A GÁTON A szovjet hadsereg jelenté­keny segítséget nyújtott 1945. elején a Sión levonuló ár pusz­tításának elhárításához. Sió- agárd különösen veszélyes hely­zetbe került. A lakosság meg­feszített erővel védte a .gátakat, ■éjjel-nappali építette a nyúlgá- takat. A községi jelentés be­számol arról, hogy a védekezést egy szovjet katoná-mérnök ve­zeti, s ha a szükség úgy hozza, ezer szovjet katonát vezényel­nek a két község határában lé^ vő gátakra. Erre- qz erőre azon­ban nem volt szükség. A véde­kezés teljes sikerrel járt. K. BALOG JANOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents