Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-12 / 162. szám
1981. július 12. Inépüjság 7 Vasutasnap 198/ Korszerien, lelkiismeretesen A vasúti pálya, azaz a „vas út” áll egy töltésrendszerből — agyag, kő —, valamint a sint hordozó betonaljból, csavarokból, kötőelemekből, és biztosítóberendezésekből. A „vas út”' csattogó, zörgő valami, amin nem suhannak úgy a kocsik, mint az autósztrádán —, ámbár van már olyan pályaszakasz, amelyen kilométereken át zökkenő nélkül gurul a kocsi, s csak a térközbiztositás miatt szakítják meg. Ahol a sínt összekötik, a két talpfa, vagy betonalj hiába fogja össze-közre a sínszálat, a guruló kerék továbbította nagy teher miatt a sinszál döccen, amikor rákap a kerékpár. Mert a kocsi nem keréken, hanem kerékpáron fut. A „vas utat” jól kiképzett emberek irányítják, tartják működésben, azaz üzemeltetik. A vasutasnapon ünnepségeket tartanak, megjutalmazzák, akik arra érdemesek, kitüntetik, előléptetik a legjobban dolgozókat. Riportjaink olyan emberekről szólnak, akik nincsenek közvetlen kapcsolatban munkájukkal az utazóközönséggel. Távírdában A felíró Helyett rádió Hol vannak azok a szépen tititázó kis sárgaréz gépek, hol vannak azok a viHámkezű forgalmisták, akik úgy kopogtak a távirdogépeken, minit a villám. Szaladt a vékonyka szalag ki a gép alól, kék festék nyomokat olvashatott, s szavakat, mondataikat állíthatott össze az ember a morzejelekből. Ha vonat jött, csipogott a távíró, ha késett, azonnal fel - zúgott a- gép, minden fontosabb utasítás, parancs a vékonyka távirati szalagon került a dokumentációba. A szalagot olvasni mindenki tudta, hiszen a forgói mi szóképzés alapvető részét ez képezte: meg tan ülni, magas szinten alkalmazni a m o r ze -t á vS rat o zó s t. A közlekedési múzeumban, egy-két magőngyűj'tőnól találhatunk már csak a sok-sok évtizeden át hűségesen dolgozó masinákból egyet-égyet. A dombóvári forgalmi szolgálat hű segítője a géptávíró- terem. Három gép is zakatol, fut a hengerek alól a szalag és morzejelek helyett betűk, amelyek azonnal olvashatók, tárolhatók. És itt vám a munkát könnyítő lyukszalag is. Ezen továbbítják az adatokat, s ezt őrzik meg, a szolgálati előírás szerint, hosszabb-rövídébb időre. A gépt'áví rósz okában van egy másik különleges információt továbbító gép is, az, amelyik a vasúti számítógéprendszerrel van összekötve. Itt minden Információt • pililanatók alatt meg lehet tudni egy kész vonatról, arról is, amelyik a nap bármely szakában a dombóvári üzemfőnökség térségéből eltávolodott. . A tóvírdaszöba alig tíz négyzetméteres. Hárman dolgoznák ■itt, kezelik a telexet, a számítógép -réshegységeit és a ibdio- központot. »Minden valamirevaló vasutas volt felíró. A felírónak az a dolga, hogy amint beérkezik az állomásra egy szerelvény, azonnal a vonat végénél terem és felír minden vagonról minden adatot. Például: a kocsi számát, honnan jött, hova megy a szállítmány, ép-e rajta az ólomzár, az irányítócédulák a helyükön vannak-e? Ezt így kellett tenni akkor is, ha esett az eső, ha hóvihar lombolt a vágányok között, vagy éppen hétrét sütött a nap. A nehézséget e munkakörben az adta, hogy állandóan a szabadban kellett lenni és háromnégy felé is figyelni — hiszen munka közben, amint a vasutas írta az adatokat, mellette vonatokat állítottak össze, s a bárcák figyelésén túl még az is a dolga volt; hogy jelentse, ha valamelyik rakományt károsodás érte, tehát ha folyott a vagonból a búza, vagy más módon észlelni lehetett az áru sérülését. Néhány évvel ezelőtt, kísérletképpen, a pécsi igazgatóság területén bevezették az érkező vonatok újszerű feldolgozását« A felíró-vasutasnak URH-rádiót adtak, és ezen keresztül mondta be a központba az új vonat adatait. Kényelmesen sétálva, csak a közlendőkre koncentrálva olvasta fe a bárcákról, illetve a vagonokról a szükséges adatokat. És a rádióközpontban, ülve, kényelmesen tudják jegyezni a bemondott adatokat a naplóba. Könnyebbé vált így a munka. Sőt, az újabb szervezés folytán, ha létszámhiány van, akkor az érkező vonat adatait egy-egy kocsirendező mondja be, miután mindenképpen végig kell szaladniok a kocsirendezőknek is a szerelvény vonalában, hogy megismerjék leendő munkájukat. Kőhalmi István kocsirendező rádión keresztül mondja be az új vonat adatait a központban lévő naplózónak A kettes toronyban A torony tulajdonképpen nem torony, hiszen négy lépcsőn kell csak felmenni az épületbe. Amely épület száz évnél öregebb, és az olaj szagától, meg a kapcsológépektől az ember azt hiszi, hogy gépműhelyben van. S ha élmélázunk egy percre, ránk reccsen a megafon, surrogva-zúgva, majd a beszédet is tisztán halljuk: „A tizen- kilencesre két rakott...” A zú- gás-surrogás elhalkul, kétszáz méterre lehetünk a vonat végéből, s látjuk, amint a két vagon megszabadulva a vonattól, elindul a gurítón. Horváth VI. István váltókezelő 1964-től ebben a váltótoronyban hallgatja minden másnap az utasításokat. Azelőtt — 1943-tól a MÁV-nál —, ugyancsak váltótoronyban dolgozott, de volt olyan nyolc év fiatal korában, amikor utazott. — Nehéz munka, szívósság, éberség kell hozzá — mondja, amint lesi a ragyogó tiszta ablakon át az érkező vagonokat, és a váltógéppel a megfelelő vágányra terelik mindegyiket. Szaladnak a kocsik. Amint a gurítódomb aljára ér a vagon, egy ember fürgén sarut dob o kerék alá. A vagon sikong egy nagyot, aztán lelassul futása. Lejjebb, a rendezőpályaudva- ron, ahol az érkező vagonokat ugyancsak egy sarus fogadja, állítják össze a vonatokat. — Beérkezik hozzánk egy nagy szerelvény, mondjuk Ferencvárosból. Amint begurul a szerelvény, azonnal jönnek az átvevők, s ha végeznek, nekünk adják a vonatot feldolgozásra. Ez abból áll, hogy felhúzatjuk a beérkezett szerelvényt a gu- rítóra és a gurításvezető utasítására — ő a kocsimester egyébként — én szépen beengedem a vagonokat abba a területbe, ah’ol majd több vonattal érkezett vadonokból újabb vonat áll össze, most már rendezetten, egy irányba, például Pécsre. Mert az ide, Dombóvárra érkezett minden vonatból kivesszük a kaposvárit, a bátaszékit, a lepsényit. Szóval ez a kocsirendezés. A váltókezelő Így mondja el a tennivalóját, a munkaköri kötelességét. Gering István kocsimester még ezt megtoldja: — Fontos, hogy a vagonokban lévő áruk ne sérüljenek meg, tehát óvatosan tolassunk. A munka során ne legyen baleset. Vigyázunk egymásra. Itt, a mi területünkön sok múlik azon, hogy a vasút milyen hatékonysággal dolgozik. Mert egy kis tévedés és elküldhetik a vagont „országjárásra". Azaz mire célhoz ér, megjáratják két-három igazgatóság területén. Amíg ezekről beszélgetünk a toronyban, a saruzó ember szaladgál le s föl a váltók között. Kezében tizennégy-tizenöt kilós vassaru. Ezt dobálja a futó vagon elé. kézzel — vagy ha komplikáltabb a helyzet, egy vágányra több nagy terhelésű vagon fut, a géppel is bedobhat egy-egy lassítót, papucsot. — Ez a legveszélyesebb munkahely a vasúton — mutatja be munkahelyét a saruzó. — Naponta több tucat sarut is -elkoptatunk, ahogy fokozódik a tempó, úgy sikongatnak itt ezek a papucsok. Jó volna kitalálni valamilyen visszahordó szerszámot, most annyit kell futni érte, mert itt aládobom, s csak húsz-harminc méter után vágódik ki a kerék alól. Onnét szaladok az újabb guruló vagon elé a még forró sarukkal. Persze, jó lenne ide is olyan gurítópálya, mint ami a tekegolyókat visszahozza, de a váltók sűrűsége, a sok mozgó vagon, a szűk hely nem teszi lehetővé, hogy a saruvisszahor- dást is gépesítsék* így még nyolc hónapig szaladgál Pintér István. Több, mint harminc évet hagy maga mögött a vasúton. Sok szép emléket, a vasutasmunka ezernyi örömét. És sok fáradságos munkanap verejtékét. Leszaladt ez a gurítós vonat. Az M 40 237-es gurítós mozdony eldohog a kettes torony alatt. Horváth VI. István váltókezelő kiállt a peronra, rákönyökölt a korlátra. Utánanéz a dízelszagú mozdonynak, meg- törli vizes-verejtékes homlokát, karjait... A sarusnak még ki sem alszik a cigarettája, a gurítós mozdony már erőlködve újabb vonattal szuszog a dombra. Az oldalt írta és összeállította: PáJkovács Jenő. Fotó: Kapfinger András.A jelen W • •• JT es a jovo Kocsis II. Károly intéző és Schmieder Ibolya Sdhimieder Ibolya most ismerkedik a vasúttal. Éppen hogy bezárták mögötte a szegedi vasutCsiképző szakközépiskolát, máris beállít az egyhónápos kötelező gyakorlatra. — Vasutas alkarok lenini. Nagyapám is, az apám is az. Vasutas család a miénk. Én úgy gondolom, hogy a forgalmi szakszolgálatnál vállalok majd munkát, ha elvégzem a középiskolát. Két fiatal, elvárhatóan - vas-' úti ember kezdte most a gyakorlatot, Ibolyka a munkavédelmi osztályon töltött néhány napolt, majd az egyes számú vált óta ronyiban volt,' »majd a forgalmi szolgálattal ismerkedett, — Mindig nagyon szerettem a vasutat, egész kicsi koromban is mindig vasutas akartaim tenni. Gondoltam a mozdony- vezetőségre is, meg mindenre. De olyan sok lehetőség kínálkozik itt számunkra, pénztárostól egészen a vondtvezétőségig, hogy válogatni lehet a beosztásban. — Azt azonban tudni kell, hogy itt sokat kell tanulni. Bizonyos alapvizsgával jövünk kJ, tehát elfoglalhatunk minden beosztást. Az iskolaidőben ugyanis a szegedi pályaudvarokon, töltjük a szakmar gyakorlatokat. Mindenféle munkakörben otthon vagyunk, de amikor önállóak leszünk, néhány hétiig régi, tapasztalt ember mellé tesznek bennünket. — Erdős Csabával - ketten vagyunk a. szegedi iskolában dombóváriak, ő a gépészeti vonalon indult ell. Most is a vontatási főnökségen tölti gyakorlatát, 'ő mór második éves, majdnem vasutas. Itt, Dornbó- várott is van vasutaslképzés, de én jobban vágytam Szegedre. Jó ellátásunk van, kitűnő oktatási intézmény, oly sok a szemléltetőeszköz, hogy még a legnehezebb tantárgyat is könnyen meg lehet érteni — akii akarja. Mert .tőlünk is például az első évben öten lemorzsolódtak. Ibolyka tehát a jövő. A mostani huszonéveseiket követik, mint például Kocsis II. Károlyt. — Én már öreg róka vagyok, tíz éve koptatom a vasúti szakmát. Igein jól érzem magam. Pillanatnyilag forgalmi szolgálattevő beosztásban vagyok külsős, belsős, mikor milyen feladatra osztanak be. Huszonhét évesem az ember már megállapodik, én hivatásnak tartom a munkáimat. Vasutasnak lenni csak teljes szívvel tehet. „Átvészelte” Kocsis íl. Károly a legnehezebb „huszonéves” éveket is, amikor minden fiatal bolondul a szabad időért, a vasárnapért, a mum- ka'szünetes napokért... — Az új üzemszervezésből eredően most nem kell az embereknek annyit dolgozni, távol lenni a családtól, mint a miikor én 1971-ben kezdtem. Rendesen kiveheti a szabadnapját mindenki, mód van arra, hogy könnyebb beosztásba kerüljön. És a fizetésünk is most már elfogadható. — Az én beosztásom — a forgalmi szolgálat területén — állandóan. azt követeli, hagy tanuljak, a legkorszerűbb va- sútforgallimi módokat -megismerjem, s ha 'bevezetjük, a MÁV minden területén egységesem értelmezzük. Pintér Istv ón, a sarus Vidincky Béláné a géptávíró készüléken a lyukszalagra is rádolgozza a közleményt
