Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-09 / 159. szám

A rtEPÜJSÄG 1981. július 9. Bálint György hagyatéka Ha élne, csupán 75 éves volna. Rossz korban születeti, a kornak, amelyben ólt, tör-' vényszerűen eil kellett őt (is) pusztítania. Szinte alig élt, mondhatjuk, ha születésének dátumát (1906. július 9.) és halálának napját (1943. január 21.) egymás mellé tesszük. S milyen sokat írt — lepődünk meg —, ha műveinek puszta jegyzékét tekintjük. Versesköte­te jelenik meg 1929-iben, mű­fordításai rendre napvilágot látnak, pübllidisztiikai írásait kö­tetekbe gyűjti. Kora, valaimeny- nyi jeles írójának művészének műveit ismeri, kritikát ír róluk, nincs ölyän kulturális esemény, mely mellett szótlanul menne el. Mindemellett széles látó­körű újságíró volt, s anélkül, hogy beutazta volna a világot — bár Európa több országá­ban járt —, mindent tudott a világról. Az értelmiségi családiból származó Bálint György euró­pai látókörű, felvilágosult, pol­gári magatartás eszményeit kapta örökségül — jó szelle­mi útravallát. S bár túllépett e polgári örökségen, bizonyos elemeit továbbra is megőrizte. Húszéves koráiban kezd újiság- íróskodni az Est-lapok sajtó- trösztjénél, versei akkor mór a Nyugatban jelennék meg. Ke­resi tehetségének megfelelő formált, riportot ír, tudósítja az Az Estet, de irodalmi,. művé­szi kritikáiban egyre határozot­tabban politikai érdeklődés mutatkozik. A tudósító és költő mellé a harmincas évek elejére felnőtt a publicista Bálint György. Sa­játos ízí írásaBban iróniája ke­veredik a Hralisággal, elemző intéliéktubllizmusa egyre hatá­rozottabban érvényesül. Az Idő rabságában című kötete előszavában írásainak termé­szetéről így ír: „Egy ember naplója ez a könyv: feljegyzé­sek és megjegyzések sorozata napjainkról. Nincsenek benne vallomásaik bizalmas magán­ügyekről1, bár elismerem, így érdekesebb vagy legalábbis iz­galmasabb lenne. Valahol a magánügy és a közügy hatá­rán mozog., ott, ahol a közügy magánüggyé válik és megfor­Rossz korban született dítva. Nem hiszek abban, hogy élesen elhatárolható a magán­ember'és a sokaság sorsa”. Nehéz tömören jellemezni Bálint György megnyerő hu­mánista egyéniségét, a jegyze- tet-naplót író újságírót, aki különös zamaté szépprózává avatta a publicisztikát, aki a legtöbb ikérdésben szocialista módjára érzett és gondolkodott. Életszemléletét ö fogalmazta meg legjobban: „De tűrhető-e az életem, ha másoké tűrhetet­len? Értelmes-e, ha másaké értelmetlen? Az ember egyedül hal meg, de másokkal él. Csak az él igazán, aki együttél”. Bálint György a szavak em­bere vall, hitt erejükben, az értelem diadalában. Még ak­kor is, ha előre sejtette, ő már nem érheti meg ezt a diadalt. Néki más feladót jutott. „Elke­seredni annyi, mint káromkod­ni, vállat vonnii, elzárkózni.,Fel­háborodni pedig egyszerűen csak annyi, mint szembeszáll­ni” — írta 1936-ban. E külö­nös tartalmú szóban foglalta össze életének és tevékenysé­gének elvi értelmét. A publicista Bólint György nem elvontan a kapitalista rendszer ellen háborgott, ha­nem bizonyos társadalmi tüne­tek, emberi jelenségek elemzé­sére vállalkozott. A Világot nemcsak figyelte, értette, el­lentmondásait is felmérte. Az­zal is számólt, hogy a tömeg egy része — akár saját érde­kéi ellen is — mozgósítható fasiszta demagógiával, még­sem fogadta el a „csordáról" szóló divatos értelmiségi elmé­letet. j.Nem gyűlölöm és nem tartom távol az alacsony töme­get. CsOk addig alacsony, míg parancsáláit tiszteli, amíg más­ban hisz, nem önmagában. Ha­talmas erőket sejtek benne” — írta az önardképvázlatbam. Pe­dig egyre nehezebb volt írni, véleményt mondani a fasizá- lódó Magyarországon. Állandó lapját, a Pesti Naplót 1939- ben betiltották, olykor a Nép­szava hozta cikkéit, a Nyugat közölte egy-egy kritikáját. Egy­re szűkült körülötte a világ. A sötét kor egyik legvilágosább elméje mégis csak egy rövid ideig gondolt a menekülésre. Angliába utazott, hogy emig­ráljon, de két hónap után visz- szatért — nem akart egyedül „menekülni”. Sorsa beteljese­dését várta, s közben dolgozott. De kiütötték kezéből a tollat, kémkedés vádjával letartóztat­ták, gyűjtőtó boriba, majd tmm- kaszölgálatrO hurcolták, s Ukrajnából már nem tért visz- sza. Bálint György hagyatékából került elő utolsó üzenete. Egy radírt ban személyesítette meg önmagát, ki múltjára visszate­kintve így vet számot: ,,Ha va­lahol félig kész gondolatokat, tisztázatlan ötleteiket vetettek papírra, én ott voltam és köz­beléptem. Szemmel tartottam minden gyanús eredetű szöve­get. .. Illúziókat romboltam, tu­datosan és elszántan. Üldöztem a gyengeséget, nem tűrtem a hazug vígasztalódást... Véd­tem valamit, amit ma már egy­re kevesebben védenék. El­szánt voltam és következetes, és talán nem volt mindenben igazam. Maradék nélkül fogyok majd el, utolsó porailkám együtt semmisül meg az utolsó hibás szóval, amit kiirtok. Nyom nél­kül szűnök meg, elvontan és tökéletesen. Eltüntetett szöve­geim sorsára' jutok, megszűné­sem megkoronázza életműve­met”. KMETY ATTILA Bálint György: A szavak felkelése Azt álmodtam, hogy a szavak felkeltek és kivonultak, mint egykor Róma elégedetlen né­pe, a Szent Hegyre. Előzőleg már jó ideje for­rongott az egész szótár, sisteregve és zizegve panaszolták el sérelmeiket a szavak, úgyhogy majdnem felébredtem. Dühös szavalókórusba tömörültek, és ilyen szöveggel verték fel a csendet: — Gyalázat! Napról napra jobban bántal­maznak minket! Elcsépelnek, kiforgatnak ere­deti jelentésünkből. Egyre jobban kopunk, már egészen laposak vagyunk, és ha ezt tovább tűrjük, holnapra már nem lesz semmi értel­münk I — Jó, hogy engem említenek — kiáltott most közbe élesen az „értelem" szó. — Velem történik a legnagyobb igazságtalanság. Min­den zagyva szajkó az ajkára vesz; mindunta­lan használnak, méghozzá a legaljasabb cé­lokra. Higgyék el, uraim, hogy nekem már régóta nincs semmi értelmein, és ez, lássák be, az én szakmámban végzetes. — Igaza van! — zúgta rá a szavalókórus. — Mások is ezt mondják. „Szellem" nevű kol­légánk is panaszkodik; úgy helybenhagyták, hogy már nem is szellemnek érzi magát, ha­nem hazajáró kísértetnek, amiben senki sem hisz többé komolyan. A „szeretni" ige zokog­va fenyegetőzik, hogy öngyilkos lesz, mert nem bírja már a rengeteg visszaélést. Olyan gya­lázatos módon használják lel a lerjgyanúsabb érdekek szolgálatában, hogy folyton émelyeg a szógyöke. Legtöbb igénket hasonló sérelmek érik: szégyenteljesen ragozzák őket. Ami pe­dig a főneveket illeti, ezeket teherhordásra használják lel. Olyan fogalmakat kell cipelni­ük, amelyekhez semmi közük sincs. A jelzők örjöngenek a felháborodástól, mert a piszkos munkában elvesztették a színüket, és most már mindegyik egyformán szürke. Rossz írók, tudatlan kereskedelmi levelezők és gálád szó­nokok állati sorban tartanak bennünket. Hü­lyeségüket és gonoszságukat kell folyton szol­gálnunk. Hát ezért élünk? Ezért viseljük leg­szebb képzőinket? Ezért fejlődtünk évezrede­ken át, Jrőbaltás, szőrös testű indulatszavak­ból intelligens, tiszta, magasrendű kifejező­eszközökké? — És ezért kellett minket elvonni? — hör­dültek fel fájdalmasan az elvont szavak. Percről percre nőtt a zendülő szavak izgal­ma. Lázas agitátorok futkostak lapról lapra: a kötőszavak, melyeket a legtöbb sérelem ért. Az „és" szenvedélyesen rázta öklét, és tőle teljesen szokatlan drámai pátosszal fogadko- zott, hogy soha többé nem fog olyan fogal­makat összekötni, amelyek egyáltalában nem tartoznak össze. — Nem leszek többé bűnrészese a világcsa­lásnak! — süvöltötte, és szerény társa, a né­ma kötőjel, helyeslőén bólintott. — Én is abbahagyom a munkát! — ordí­totta magából kikelve a „de". — Ezentúl ott fejezem ki óz ellentétet, ahol nekem tetszik. Mért kell például azt mondanom: „Szegény, de becsületes" — mért nem mondhatom néha azt: „Gazdag, de becsületes"? A feldúlt kötőszavak'mellett a ragok szítot­ták leghevesebben a felkelést. Ezek, sajnos, csak dadogni tudnak, és igy elég nehezen pa­naszolták el sérelmeiket. Az fájt nekik a leg­jobban, hogy tévesen alkalmazzák őket, pél­dául igy: „A népnek" — holott az igazság ez: „A néptől". A határozók is kivették részüket a mozgalomból, szokott határozottságukkal. Egy­re fenyegetőbben zúgott a szavak beláthatat­lan tömege. Hullámzott, kavargott ez a tömeg, de egyre céltudatosabb ritmust, egyre egye­nesebb irányt kapott a mozgása..Végül aztán feltartóztathatatlan menetben indultak el a felkelő szavak egy ismeretlen célpont felé. Per­cek alatt elnéptelenedett a szótár: csak né­hány magával tehetetlen agg maradt a he­lyén, mint például a „hehezet", a „sajátkép­pen" és a „mértékhitelesités" vagy egy-egy szerencsétlen torzszülött, mint mondjuk a „géperejű bérkocsi". Az emberek körében ha­marosan észrevehetővé váltak a lázadás kö­vetkezményei. Tehetetlenül kapkodtak és tá- togtak, és nem tudtak rendesen hazudni, ha­landzsázni, csalni és népszerű olvasmányokat szerkeszteni. Később már rabolni és gyilkolni is alig tudtak, mert fejlett, differenciált vilá­gunkban ez sem lehetséges szavak nélkül. Igy azután meglepően rövid Idő alatt összeomlott az egész civilizáció. A szavak pedig ismeretlen, új hazájukban boldogan és szabadon éltek, elfelejtették a sanyarúság és a gyalázat éveit, gazdag és mély értelmet teremtettek maguknak, saját lel­kiismeretük szerint, és egészen újszerű, színes és dallamos ragokkal gyarapodtak. Még ma is élnének, ha fel nem ébredtem volna. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Jó termést érleltek az idén is a Sárszentmihályi Állami Gaz­daság lajostelepi ribizlibokrai. A gazdaság kétkezi ereje, a szabolcsi diákok szorgalma is kevés ahhoz, hogy időben, na­gyobb veszteség nélkül fejeződ­jön be a szüret. Ezért az állami gazdaság vezetői felhívással fordultak a megye, elsősorban Székesfehérvár város lakóihoz, hogy vállalkozzanak ribizlisze- désre. A gazdaság gyakorlati­lag önköltségi áron, kilónként 8 forint térítés ellenében átadja a szedett ribizlit azoknak, akik bekapcsolódnak a ribizliszüret- be. Azé, aki szedi, amit szedett, az egészet hazaviheti. Július 7- én kora reggeltől a szüret vé­géig, mindennap. PETŐFI NÉPE Régóta dédelgetett álom, csaknem tíz éve érlelődő, s a nagyközség történetében bát­ran korszakalkotónak nevezhe­tő gondolat valóra váltása ke-' rült belátható, sőt, hamarosan közvetlenül is értékelhető kö­zelségbe azzal az együttműkö­dési megállapodással, amit pénteken írtak alá az izsáki Sárfehér Tsz központi iroda­épületében. A szerződés egy olyan igény­felmérési, tervezési és megva­lósítási folyamat együttes vég­hezvitelét rögzíti, amelynek cél­ja a falusi életmód korszerű újrafogalmazása, az urbanizált lakókörülmények létrehozása, valamint a magánerős építkezés anyagi forrásainak és a telepü­lésfejlesztés eszközeinek haté­kony ötvözése. A 30 éves, távlati program ötszáz családi otthonból álló, korszerű felfogásban, újszerű el­vek szerint kialakított, a ha­gyományos fazontalan-szürke városi lakótelepektől lényege­sen különböző, a nagyközség jelenlegi központjához szerve­sen kapcsolódó, s később a ter­mészetes gyarapodás lehetősé­gével is számoló falunegyedről szól. Az első ütemben 125 lakást adnak át, előreláthatólag 1983 elején. Valamennyire megvan már a jelentkező: náluk kezdő­dik hamarosan a szociológiai (életmód, szokások, szükségle­tek, stb.) vizsgálat, bevonva őket ily módon már a konkrét tervező munkába is. Mind a százhuszonötén tsz-tagok, s a kb. 8-9 ezer forint négyzetmé­terenkénti óihoz élvezik a szö­vetkezet hozzájárulását — egyébként öt évre 8 millió fo­rint támogatási kerettel rendel­keznek -, továbbá az OTP min­den érvényben lévő hitel- és szociálpolitikai kedvezményét. SQMOGM NÉPLAP Négy éve kezdődött a barcsi mintalakótelep terveinek elő­készítése, s ma már több egye­di társasház áll a város észak­keleti részén, a Munkácsy Mi­hály utcával párhuzamosan ki­alakított telkeken. A más vá­rosok mintalakótelepeinek épí­tése során nyert tapasztalato­kat felhasználva, a városi ta­nács mezőgazdasági művelés alá eső területeket sajátított ki, s az OTP-vel együttműködve megteremtette az előközművesí- tés pénzügyi forrásait. A mint­egy hat hektárnyi területen ki­építették az úthálózatot, lefek­tették a villany- és vízvezeté­ket, a csapadékvíz-elvezetőt, a gázvezetéket. A víz- Illetve a szennyvízbekötést a leendő la­kóknak társulati alapon kell vállalniuk. A terület felét családi, a má­sik felét egyedi társasházas be­építésire tervezték. A telkeket tartós használatba adják; nagyságuk a családi házak esetében 560—800 négyzetmé­ter, a nagylakásos házaknál pedig 1400—1500 négyzetméter. A telkek kétszáz forint körüli négyzetméterenkénti haszná­latba vételi díja az egyedi tár­sasházaknál kedvezőbb költsé­get jelent, mivel a kifizetendő összeg négy lakás között oszlik meg. DunQntQ.lt TlaplO Színes látványt nyújt a sok virágzó burgonyafajta a bi- csérdi kutatóállomás kísérleti telepén. A Murillo halvány, a Cardinal mélylila, az Apolló és a Trubadúr hófehér virágot ne­vel, a Mona Lisa még nem vi­rágzik. Romano, Diana, Rosa- belle, Nicola, Euréka, Theresa, Rosalia. - Szebbnél szebben csengő nevek. Mintha a világ burgonyanemesitői már a név­adásban is túl akarnák szár­nyalni egymás fantáziáját. Pe­dig ők is tudják, hogy a név az egyetlen, ami nem oszt és szo­ros egy új fajta értékelésénél. A VK 72—8 rózsa 1,2 tonnával „verte meg” tavaly a sárga Trubadúrt a bicsérdi kisérleti kertben, mivel hektáronként több mint 5,7 tonnás termést adott. Százhúsz kisparcellán Európa ötven legjobb és legújabb burgonyafajtáját versenyez­tetik, vizsgáztatják most már második esztendeje Bicsérden az Iregszemcsei Kutató Intézet állomásán. A mikroparcellás kí­sérletekre, és a jól felszerelt bicsérdi laboratórium burgonya- beltartalmi vizsgálataira, az ön­tözéses burgonyatermelési rend­szer gesztora, a Szentlőrinci Ál­lami Gazdaság adott a kuta­tóknak megbízást. A fajtakísérleteket háromévi ismétlésben végzik mikro- és Majlátpusztán öthektáros nagy­üzemi parcellákon, s csak az­után mondanak róluk ítéletet. Vannak nagyon ígéretes fajták a kísérletekben. Nem egy közü­lük potenciálisan képes 60 ton­nás termésre. De a bő termés csak az egyik szempont. Leg­alább ilyen fontos, hogy a faj­ta ne romoljon gyorsan le, és béltartalma is megfeleljen a niai szigorúbb igényeknek. .Fontos, hogy bírja a nagyüzemi gépi termesztést. A burgo­nyának igen nagy ütődéseket kell kibírnia a gépi felszedés­kor, az osztályozásnál, váloga­tásnál. Azért szorultak ki a kif­lifajták, mert a gömbölyűek jobban tűrik ezeket a fizikai hatásokat. A magyar * második kötete Az 1848-as márciusi forrada­lom kezdetétől 1890-ig, a mo­dern sajtó kibontakozásáig elemzi a korabeli sajtóterméke­ket A magyar sajtó története II. kötete, amelynek szerkesztése nagyrészt már befejeződött. A várhatóan a jövő év ele­jén boltokba kerülő könyv — amelynek megírásában nyolcán vettek részt — első felében 1867-ig, a kiegyezésig követhe­tők nyomon az egykori kiadvá­nyok. Egy teljes fejezet foglal­kozik a Bach-korszak sajtóvi­szonyaival, mert tulajdonkép­pen erre az időre tehető a pol­gári sajtó megindulásának kez­dete. Ekkor bontakoztak ki az első nagy újságíró-egyénisé­gek. Felidézi a könyv többek között Kemény Zsigmond, a Pesti Napló egykori munkatár­sa, majd a szerkesztője alakját, Kecskeméthy Aurélt, akit a po­litikai élet visszásságairól írt csipkelődő cikkei tettek rend­kívül népszerűvé, vagy Fáik Miksát, aki írásaiba — a sorok közé — az abszolutizmust bí­ráló, s a nemzeti ellenállás szellemét erősítő célzásokat rej­tett. A könyv második felében 1890-ig a sajtónak a politiká­ban megnövekedett szerepéről, a munkássajtó első kísérletei­ről, a Népszava szellemi elő­deinek próbálkozásairól olvas­hatók elemzések. Ebben az idő­szakban a politikai és irodalmi sajtó mellett megnőtt az úgy­nevezett közművelődési sajtó szerepe. Egymás után jelentek meg a családi élet- és divatla­pok. A nézőtér bontásával megkezdődött a Magyar Állami Opera­ház csaknem három és fél évig tartó felújítása. A nagyarányú rekonstrukció során kicserélik a teljes színpadi gépezetet, a tartószerkezeteket, átalakítják a nézőtéri üléseket. Teljesen fel­újítják a víz-, fűtés- és csatornahálózatot és az elektromos ve­zetékeket. A milliárdos nagyságrendű felújítás beruházója a MUBER, tervezője a KÖZTI, a kivitelező Középületépitő Válla­lat, mintegy húsz alvállalkozóval dolgozik. Az átadási díszelő­adást az Operaház fennállásának 100. évfordulójára, 1984 őszére tervezik. A képen: Bont ják a nézőtér széksorait. Az Operaház felújítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents