Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-08 / 158. szám

A NÉPÚJSÁG 1981. július. 8. • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Zajártalom Szekszárdi olvasóink írták a levelet: „A főkapitányság mögötti ut-, cában lakunk. Évek óta figyel­jük, hogy tiltott helyen parkí­roznak az autók éjjel, hajnal­ban egyaránt. Sok kisgyermek, idős, beteg, kétmüszakba járó dolgozó riad fel esetleg végleg a pihenésből az autók zajától.” A levelet a Tolna megyei Rendőr-főkapitányság közleke­désbiztonsági és közlekedési osztályára továbbítottuk, ahon­nan Eigner György rendőr­százados, osztályvezető vála­szolt: „A főkapitányság mögött lé­vő Kinizsi utcában az utca egyik oldalán táblával tiltott a gépjárművekkel való várakozás. Ennek nem a lakók zajártalom­tól való megkímélése az oka, hanem a tűzrendészed előírá­sok betartása. Rendőri szer­veink rendszeresen végeznek el­lenőrzést a kérdéses területen és tesznek intézkedéseket is. A régebb óta ott lakók nyu­galmát jelentősen megzavarta az ott épült toronyházak át- odásával járó, jelentősen meg­növekedett gépjárműforgalom. A toronyházak mellett a szüksé­gesnél kevesebb parkírozóhely létesült, ami szintén befolyással van a tiltott helyen történő par­kírozások számára. Megjegy­zem, hogy az ott lakóknak nem lehet megtiltani, hogy késő es­te, vagy kora hajnalban érje­nek haza, illetve menjenek ott­honról járművükkel. Hasonló probléma a zajártalom a város minden részén, ami a megnöve­kedett gépjármű mennyiségé­nek és i a nagyobb közúti for­galomnak tulajdonítható. A tiltott helyen történő vára­kozások visszaszorítására a jö­vőben is nagy súlyt helyezünk.” Engedély nélkül nem lehet építkezni Nagymányokról Tóth János írta a levelet: „Melléképületünket összeépí­tettük a szomszédéval, aki az övét 1978-ban lebontotta, a helyébe lakóépületet épített. Ezáltal a mi melléképületünk megrongálódott. 1980-ban le­bontottuk, majd újraépítettük. Mivel nem lakóépületről volt szó, építési engedélyt nem kér­tünk. A nagymányoki tanács 1980. őszén felszólított bennün­ket, hogy bontsuk le az épüle­tet, mert az átépítés jogtalan volt. Megbüntettek két ízben ezért. Hibáztam-e abban, hogy nem kértem építési engedélyt? Megbüntethetnek-e azért, mert a rosszból jót csináltunk?" A kérdésre dr. Deák Konrád vá faszolt: ,,Az építésügyi és városfej­lesztési miniszternek a 13/1979. (Vili. 30.) ÉVM számú rendelet­tel módosított 2/1977. (I. 18.) ÉVM számú rendelete szól az építési engedélyezési eljárásról, és ennek 2. §-a szerint: „A kö­vetkező építési munkák csak építési engedély alapján végez­hetők: 1. épület építése, átala­kítása, bővítése, (emeletráépí­tés, toldaléképítés) tetőtér be­építése, műszaki megosztása, elmozdítása, továbbá teher­hordó szerkezetének változtatá­sával járó felújítása, helyreállí­tása és lebontása; 2. épület te­tőzetén, közterületről látható homlokzatain vagy a kerítésen, illetőleg a közterületen hirdető­berendezés, fényreklám létesí­tése; 3. különálló kémény léte­sítése, magasítása”, stb. A jog­szabályt - amely a Magyar Közlöny 1979. évi 60. számában jelent meg — a tanácsnál bizo­nyára az ön rendelkezésére bocsájtják. Aki pedig engedély nélkül végez (végeztet) építési munkát, az az engedély nélkül épített épület (épületrész) lebonátásá- ra kötelezhető, aki pedig a ta­nács szakigazgatási szervének idevonatkozó rendelkezését nem hajtja végre, az megbírsá­golható, a végrehajtás bírságo­lás útján kikényszeríthető. önt nem azért bírságolták meg, mert „a rosszból jót csi­nált”, hanem mert engedély nélkül építkezett, s az engedély nélkül épített épület (épület­rész) lebontását elrendelő taná­csi határozatoknak nem tett eleget. Javasoljuk, hogy mielőbb hajtsa végre a tanácsi határo­zatot. A mangántalanító megoldja a gondot Huba János tette fel a kér­dést: „Mikor érkezik el a nap, amikor már nem barna víz fo­lyik Szekszárdon a csapokból?” A választ a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazga­tója, Borbás István adta: „Vállalatunk megfelelő minő­ségű — a vas- és mangántartal­mat kivéve — ivóvizet szolgáltat a város lakossága részére. A jelenlegi vas- és mangántalaní­tó kapacitása 7500 m3/nap. A város vízfogyasztása általában 11-12 000 m3/nap, a nyári hó­napokban 15 000 m3/nap meny- nyiséget is eléri. A víz minősé­gét a KÖJÁL rendszeresen el­lenőrzi, annak fogyasztása nem életveszélyes, az egészségre nem ártalmas. Ahhoz, hogy a 7500 m3/nap vízmennyiséget meghaladó fogyasztási igényt ki tudjuk elégíteni, kezeletlen „va­sas vizet” juttatunk a hálózat­ba. Amennyiben a vízben oldott vas oxidálódhat (pl. levegővel való érintkezés, vagy klórozás hatására), ez a vízben oldha­tatlan csapadék formájában ki­válik. A vastartalmú vizek éppen ezért levegővel való érintkezés után előbb opálossá válnak, majd jobban megtörnek, eset­leg megbámulnák. A vizek há­lózaton való szállítása esetében általában elkerülhetetlen a le­vegőnek (oxigénnek) a vízbe való jutása, a medencékben való tartózkodás során, vagy a csővezetékben esetenként ki­alakuló vákuum hatására. Akár a levegőnek, akár pedig az elő­ző fertőtlenítésnek a hatására megindulhat a vas csőhálózaton belüli oxidációja is. Ebben az esetben a vízből kiváló „vas- csapadék” egy része a csőve­zeték falán tapad meg, míg a többi része a felhasználás he­lyére kerül. Mivel a csőhálóza­ton belül a víz áramlása válto­zó, a csőfalra tapadt „vascsa­padék” a vízlökése'k hatására leszakad, és a felhasználás he­lyén barnás színű, kocsonyás lepedék formájában jelentkezik. Ezek a leszakadások különösen csőtörésekkor, illetve a javítá­sok után nagymértékűek. A vas- és mangántalanító építési mun­kái folyamatban vannak, befe­jezésére 1981. december 31-ig sor kerül. 1982. I. negyedévé­ben, amennyiben a próbaüzem sikeresen lezárul, csak a vas- és mangántalanítón keresztül szolgáltatunk ivóvizet. A kifogástalan vízellátáshoz a teljes vízhálózat folyamatos tisztítása is szükséges, a csőfal­ra' tapadt lerakódások eltávo­lítása érdekében, melyet a vas- talanító üzembe helyezése után megkezdünk.” T elefonszámunk: 12-284 Ml VÁLASZOLUNK Egy levél egy piac - és több vélemény A piacon cserélődnek az áruik, borjút baltáért, birkát la­vórért, a mi korunkban forintot paprikáért, parodies óimért... A szakszórdi piacon asztalt miért cserélhető nk? Milyen „áru” különleges eszköz, amely külön értéket termel? Hát néz­zük csőik közelebbről a piaci helyzetet! Itt van előttem egy kedves olvasónk levele, amely egy adott helyzetet ábrázol, és amely kérdésre a szekszárdi Városi Tanács illetékese tisz­tességesen válaszolt. Tehát a levél. .. Vajda Jánosáé szekszárdi ol­vasónk leveliében arra panasz­kodott, hogy a szombati pia­cokon nem tudja áruját az asz­talokon elhelyezni, mert előtte nap, pénteken este olyanok is területet foglalnak, akik rit­kán járnak a piacra, ő évti­zedek óta rendszeresen hordja kiskertjének termékeit, s min­dig hátrányban van. A levélre a városi tanács­tól kaptunk választ, s e szerint sejn jogos a hely előzetes eí- foglafása. Mii az egész kérdéskomp­lex um roll az „illetékes” véle­ménye, azaz az asztalfoglalók mennyire érzik magukat „bű- nösnék”? — Nézzék, uraim, itt a pia­con az áru beszél, a többi kér­dés elhanyagolható. Ha van portéka, annak helyre van szüksége. Ha nincs portéka, akkor mennek a panaszok, hogy rossz a város ellátása. Én azért foglalok le mór előző nap egy-lkét asztalt, mert erre van szükségem, fizetem a helypénzt, kész — mondja egy tolnai kertész. — Azért hozom ki már pén­teken az áru egy részét, illet­ve foglalók állást a nájlonnöll, mert nékem hely kell. Évek óta ide hordom a palántát, a pap­rikát, a szilvát, mindent, .jo­gom van megkülönböztetésre — mondja a sióagárdi ember. — Uraim, semmi jogszabály nem indokolja az előzetes helyfoglalást. Én csak kora reg­gel jövök, nem érdekel, ki mit térit le, fogom rnagüm és föl­hajtóm a nájlont, helyet csi­Siófokon egy asztal havi bérleti dija 90 forint nálok magamnak — vélekedik egy nyugdíjas biskerttullajdo- nos, szekszárdi lakos. — Jogomnak érzem, hogy helyet foglaljak. Csak próbálja meg valaki eltávolítani az én portékámat! — nyelvel a piac ismert bogyiszlói „paprikás” asszonya. — Igaza van a panaszosnak, mondják a. szövetkezeti ke­reskedők, nincs, nem is lehet így helyet foglalni. Az előző napi helybiztosítás elfoglalja más, nem „élelmes" emberek elől a piaci asztalt, a portékát nem tudják kiteríteni, hiába hoznak bármilyen árut. — Nézzék, akkor lehetne itt rendet csinálni, ha a piacot zárnák. Azaz, reggel lehetne bepakolni — mondják a kis­kereskedők. * A vélemények különbözőek. Különbség van a helyet rend­szeresen előre lefoglaló „ma­szek” és az ideiglenesen, azaz, hébe-hóba érkező árus véle­ménye között. Eltér az állás­pontja az egyik-másik szövet­kezeti szektor képviselőjének is, érthető okok miatt. A különbözőség pedig egy­ben azt is példázza, hogy a piacon nem mindig van harc 0' helyekért. Például télen. Amikor kevés az áru, a primőr pedifci eltűnt, van hely bőven. Jöhetnek bátyus, kosaras áru­sok a piaci nap bármely sza­káiban, találnak helyet, bár erekben a hetekben inkább a jánoshalmi, bácsibdkodi ailrná- sdk foglalják el az asztalokat. * A piaci helyfoglalás ‘ügyé­ben jártunk Komlón és Siófo­kon. Mindkét piac „erős”, az országos óraiknál magasabb a • Zöldségek, gyümölcsök árfekvé­se. A két városban jól oldot­ták meg a városi tanácsok el­látási osztályai a vitatémát. Az asztalokat kiadták béribe. Tehát az árustól elvárják azt, hogy állandó árufelhozó le­gyen, ezért havi, vagy szezon­bérletet válthat bizonyos terü­letre. Másrészt pedig zárják a piacot. Nem tartják éjjel-nap­pal nyitva. így a bérelt aszta­lokkal rendelkező kereskedők áruja biztonságban is van, másrészt pedig az áru „fel­halmozása” és tárolása is megáldott. (Ugyanis raktár is bérelhető az említett piaco­kon.) A helypénz. Meglehetősen vitatott téma. A piacra érkező árusok örök periben állnak a helypénzsZedővel, az eladók, amíg a helypénzszledő a közel­ben van, portékájukat kis te­rületen mutatják fel. Ha el­megy a hivatalos közeg, elte­rítik a zöldséget, a ponyvát, és nagyobb területet foglalnak el, ezzel kiszorívü másokat, talán később érkező, nem olyan ivX&Sví:;: A közúti személy- szállítási szerződések- ről szól a Miniszterta- •í nács 20/1981. (VI. 19.) !(••••. számú rendelete, 5 amelyből érdemes megjegyeznünk, hogy távolsá­gi forgalomban a következő az utasok elszállításának sorrend­je: a) akik a járatra helyüket előzetesen biztosították, b) akik az utazáshoz utazási igazol­vánnyal (bérlettel) vagy előre váltott jeggyel rendelkeznek, c) akik nagyobb távolságra utaz­nak. Azonos elbírálás alá eső utasok között a jelentkezés sor­rendje az irányadó. Az utazás­ban fertőző beteg nem vehet részt, 6 éven aluli gyermek és magatehetetlen személy csak' kísérővel utazhat. Az uta­zásból kizárható a) az ittas személy, b) aki botrányo­san viselkedik, vagy hasonló más okból utastársai terhére van, c) aki a közlekedési vál­lalat által közzétett utazási fel­tételeket nem tartja meg. Ugyancsak jó tudnunk, hogy a közlekedési vállalat köteles megtéríteni a távolsági járat kimaradása esetén annak az utasnak a kárát, aki a járatra helyét előzetesen biztosította, 30 percet meghaladó késése esetén a járattal utazók kárát, kivéve, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. Rendelkezik a jogszabály a ké­zipoggyász és útipoggyász szál­lításáról, illetve arról is, hogy milyen kézi- és útipoggyász nem szállítható, rendelkezik a személytaxival történő személy- szállítás feltételeiről, és szabá­lyozza az autóbusz és személy- gépkocsi. bérletét is. A rende­let 1982. év' január hó 1. nap­ján lép hatályba. A belkereskedelmi miniszter 6/1981. (VI. 19.) Bk. M. számú rendelete módosítja az ifjúság­ról szóló törvény végrehajtásá­ról rendelkező korábbi rende­letét, meghatározza, hogy a vállalatoknál működő KISZ- szervezetek mely kérdések­ben gyakorolnak különösen vé­leményezési jogot, kimondja, hogy a fiatalok többségének kezdeményezésére az illetékes KISZ- és szakszervezeti szervek együttes javaslata alapján rendkívüli munkahelyi ifjúsági parlamentet kell összehívni, s hogy a vállalati KISZ- és szak- szervezeti szervek egyetértése szükséges a vállalati pénzesz­közök ifjúságpolitikai célokra történő felhasználásának főbb területeivel kapcsolatban. A rendelet kihirdetése napján (1981. június 19.) hatályba lé­pett. Az építésrendészeti bírságról szól az építésügyi és városfej­lesztési miniszter 17/1981. (VI. 19.) ÉVM számú rendelete, amely szerint építésrendészeti bírsággal kell sújta- n i azt az építtetőt, aki a) épí­tési engedélyhez kötött építési munkát engedély nélkül, b) építési engedélyhez kötött épí­tési munkát az építési enge­délytől jelentősen eltérő módon, c) építési tengedélyhez nem kö­tött építési munkát a vátos- (község-)rendezési terv, továbbá az általános érvényű kötelező építésügyi és a műemlékvédel­mi előírások megsértésével vé­geztet, illetőleg végez. Kihang­súlyozzuk, hogy lehetőség van a szabálytalanul épített épület, építmény lebontásának elren­delésére is, ez esetben termé­szetesen építésrendészeti bírság nem szabható ki. A hivatkozott jogszabály meghatározza az építésrendészeti bírság mérté­két is, éspedig a szabálytalanul végzett építési munka folytán keletkezett vagy megsemmisült építmény (építményrész) érté­kének százalékában, és ki­mondja a jogszabály, hogy: ,,A kiszabott építés- rendészeti bírságot elengednivogy mérsé­kelni nem lehet." A rendelet 1981. július hó 1. napján lép hatályba, s a fenti három jogszabály a Magyar Közlöny idei, 35. számában je­lent meg. DR. DEÁK KONRÁD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke. Szombat reggeli helyzet „élelmes” piacosokat, miint amilyen levélírónk is. A szekszárdi piacon a hely­foglalást tehát már így „tör­vényesítették”. Ez nem törvé­nyes! A helyfoglalás csak ak­kor jogos, ha már előre fizet az árus, ha bérelt területe, asztala van. Meg kellene keresni an­nak a módját, hogy miként le­hetne a bérleti rendszert, a paVilonak felállításának lehető­ségét a szekszárdi piacon megvalósítani. A piaci hélyzet rendezése biztonságosabb áru- fe'lhozütailal járna, és ezen csak mii, vásárlók nyerhetünk ■— mo meg a város is, ha a piaci rendet jól alakítja. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents