Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-05 / 156. szám
1981. július 5. NÉPÚJSÁG 3 Pöbrököz A termelőszövetkezet és a községpolitika HÉTRŐL HÍRRŐL A múlt év t0V°.«aJyq.--------------------------- dobrokozi ta nácstagi jelölő gyűléseken többen kérték: intézkedjék majd az új tanács a falu utcáinak kilkövezése érdekében. Majd' minden házban van már autó, nehezen járnak a sáros utcákon. Az új tanács, megválasztása utáni teendői között az elsők közé sorolta e kérés megvalósítását. Már a jelölő- gyűléseken is elhangzott: segítsenek az érdekelték is, társadalmi munkával és a ház- tulajdonosók egyenként 4500 forinttal, bizton lehet a termelőszövetkezet pénzügyi támogatására is számítani. Az utcákat „rangsorolják", amelyikben előbb lesz a megfelelő számú önként jelentkező — aki vállalja a terheket — azok kapják meg az első „ütemben" a szilárd útburkolatot. Az év végén már számba lehetett venni az eredményt: Három kilométernyi szilárd útburkolat készült. Az idén további három kilométernyi utcát köveznék. Tavaly a termelőszövetkezet félmillió forintot adott saját fejlesztési alapjából, az idén négyszázezret, plusz kedvezményes fuvart. — Tíz évvel ezelőtt ez elképzelhetetlen lett volna — mondja Birtalan Albert, a községi pártalapszervezet titkára. Abban az időben a termelőszövetkezet vezetősége mereven elzárkózott minden községpoli- tikai munkától. A tsz és a tanács között nagyon rossz volt a kapcsolat, mindegyik csak a maga portáján tekintette magát gazdának. Hogy miben gyökeredzett ez az elkentét? - Arra ma már nehezen lehetne alapos választ adói. Staudt lenő tsz-elnök tíz éve vezeti a termelőszövetkezetet. — Úgy hallottam, hogy a hatvanas évek elején szóba került a ter- melőszövekezeti irodaház és a községi művelődési ház építése. Egy épületkomplexum lett volna, a szövetkezet vállalta a költségéket. Ám, amikor a tervezés előtti „bejárást” megtartották, oda a tsz-től senkit sem hívtak meg. Ebből lett a sértődés. Szemére vetik a termelőszövetkezetnek — bizonyára nem alaptalanul —, hogy a dombóvári új művelődési központ beruházásához az összes város- környéki termelőszövetkezet hozzájárult, kivéve a döbrö- közit. — A közgyűlés kezdete előtt fél órával kértek, hogy terjesszem a tagság elé a kérést, miszerint negyedmillió forint fejlesztési alapot adjunk át. Szabálytalan lett volna, hiszen előbb a vezetőségnek kell az ilyet megtárgyalni, utána a küldöttgyűlésnek, majd ezután kerülhet a közgyűlés plénuma elé... Hogy nem lehetett yol------—------------- na-e mégis á tengedni azt a negyedmilliót? Ragaszkodni kell ilyenkor is a legmerevebben az előírásókhoz? Tény, hogy a döbrcközi tsz-íagok is bejárnak a művelődési központ előadásaira, élvezik a — dombóvári viszonylatban nagy — beruházás előnyeit. Vagy öt éve kezdett megtörni a jég. Koordinációs megbeszéléseiken próbálták elsimítani az ellentéteket, meggyőzni egymást, hogy a széthúzásból, az együttműködés hiányából az egész községnek kára származik. — Hat évig tagja voltam a községi alapszervezetnek, most már hatodik éve a termelőszövetkezetinek, amelynek titkára is vágyók — mondja Vitus Csaba. — Emlékezetes számomra az első közös párttag- gyűlés. A községpalitiikát tárgyaltuk. Az elején megegyeztünk, hogy nem hánytorgatjuk föl a régi sérelmeket, inkább előre nézünk: megkeresni a módját, hogyan működjön együtt a tanács és a tsz vezetősége a közs'égpolitikal feladatók megoldásában. Természetes, hogy a termelőszövetkezet elsődleges és legfontosabb feladata, hogy jól gazdálkodjék, a maximálisát adja a népgazdaságnak abból, amire képes. És senki se követelheti, hogy a szövetkezet szórja a pénzt. Jól dolgozik, gazdálkodik szövetkezetünk, beruházó spoütiká já is ezt tükrözi. Elsősorban a gazdaság fejlesztésére fordítja a pénzt — jellemző, hogy a legelavultabb épülete ez a központi irodaház, erre még nem futotta... De a község fejlődése is érdeke a szövetkezet nek. A szövetkezet1 azóta — negyedmillió forinttal hozzájárult az orvosi rendelő és szolgálati lakás építéséhez — szocialista brigádjainak első „községpolitikai” társadalmi munkája a régi épület lebontása volt — megtervezte — és 104 ezer forinttal segítette — a sportöltöző építését, a tanáccsal1 együttműködve megoldotta a kiselejtezett állatók kényszervágását és értékesítését, évi húszezer forinttal támogatja az általános Iskolát, ezenkívül rendszeresen kirándulásra, országjárásra viszi az iskolásokat. _ £ay éve vágyók a köz-------—----------- ségi tanács e lnöke — mondja Eckert István. — Korábban csak rosszat hallottam a tsz és a tanács kapcsolatáról. Amikor én lettem a tanácselnök, már „sínen volt” az együttműködés és az azóta eltelt időről csak jót mondhatok. Mindent el lehet intézni, csak megfelelő módon kell egymást tájékoztatni és mindkét félnek a község, a közösség érdekeit kell szem előtt tartani. Ennek az egész lakosság hasznát veszi. J. J. Az 59. nemzetközi szövetkezeti nap Együttműködés a világ szövetkezeteivel Közel másfél évszázada az angliai Rochdale-ban huszonnyolc kézműves, takács és kiskereskedő alapította meg a világ első szövetkezetét. Szándékaik dokumentálására chartát készítettek; alapító kiáltványukban így fogalmaztak: „a szövetkezés célja és feladata az, hogy a tagok anyagi hasznáról gondoskodjék". A rochdale-iek közül bizonyára senki vagy talán csak nagyon kevesen gondoltak arra, hogy az „elvetett magból” hatalmas szövetkezeti mozgalom bontakozik ki. Nemes gondolatuknak, örökségüknek méltó ápolója, továbbéltetője alakulásától — 1895-től — a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége, amely a világon a legnagyobb nem kormányjellegű nemzetközi szervezet. Július első vasárnapján — a hagyományoknak megfelelően — a földkerekség 67 országában több mint 355 millió szövetkezeti tag ünnepel. Velük együtt az 59. nemzetközi szövetkezeti napot köszönti hazánkban a fogyasztási, az ipari és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek négymilliós tagsága s milliónál is több alkalmazottja. A világ szövetkezőinek hazai ünnepi programjában, a helyi, megyei megemlékezéseken, tanácskozásokon, kulturális és sport- rendezvényeken, s az Országos Szövetkezeti Tanács szervezésében a központi ünnepségen, Balatonfüreden is sok szó esik az áfé- szek, a lakás- és a takarékszövetkezetek, az ipari szövetkezetek, s a mezőgazdasági termelőszövetkezetek gazdasági, társadalmi feladatairól. Ezek összhangban vannak az SZNSZ — Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége — céljaival, a szövetkezés alapelveivel. A három szövetkezeti ágazat jelentőségét mutatja, hogy ösz- szes termelési értékük 1980-ban meghaladta a 330 milliárd forintot; az ország nemzeti jövedelmének mintegy 25 százalékát állítják elő. Hozzájárulnak a belföldi ellátás javításához, az életszínvonal-politikai célok megvalósításához, s emellett jelentős mennyiségű szövetkezeti termék jut a szocialista, a tőkés és a fejlődő országok fogyasztóihoz. A szövetkezeti áruválaszték-csere, a kishatórmenti forgalom, a nemzetközi áruházi hetek, a termelési és kereskedelmi kooperációk, a technológiai eljárások átadása, a műszaki információk kölcsönös cseréje egyaránt elősegíti a magyar és a külföldi szövetkezeti szervek gazdasági kapcsolatainak bővítését. A magyar szövetkezeti mozgalom fokozott elismeréséhez feltétlenül hozzájárul, hogy a fogyasztási, ipari és mezőgazdasági szövetkezetei« minltegy 40 állam 140 szervezetével tartanak fent széles körű gazdasági és társadalmi kapcsolatot. Szövetkezeti mozgalmunk tekintélyét, nemzetközi rangját emeli az SZNSZ-ben és különböző bizottságaiban végzett sokrétű munka. Az 59. nemzetközi szövetkezeti napnak külön jelentőséget ad, hogy Magyarországon a szövetkezeti ágazatok ez év őszén tartják soron következő kongresszusukat. Számvetést készítenek az elmúlt öt év gondjairól, eredményeiről, s meghatározzák a következő öt esztendő feladatait, tagságuk s az egész társadalom érdekében és javára. Lesz miről számot adni, ám a tennivalók sem kevesek. A szövetkezetekben tovább kell javítani a gazdasági munka hatékonyságát, a minőséget; tartalmasabbá tenni a demokratikus fórumok munkáját s megteremteni a tagság fokozottabb érdekeltségét a helyi szövetkezeti, közéleti feladatok megoldásában. DÉKÁNY SÁNDOR Pécsi ipari vásár Gazdag programmal várja látogatóit az egy hét múlva megnyíló 8. pécsi ipari vásár. Az idén kétszáz hazai és ötvenöt jugoszláviai kiállító mutatja be legújabb termékeit a beruházási és fogyasztást javak mecsekdljai szemléjén. A vásárnak tíz napra otthont adó Köztársaság téri iskola- negyed épületeiben, a körülöttük elterülő parkokban és a városi sportcsarnokban elkészültek a kiállítási építmények. Újdonság, hogy a látogatók a július 19-5g nyitva tartó kiállításon nemcsak szemlélődhetnek, hanem vásárolhatnak is bizonyos termékekből. Az idén először száz kézműves kínálja tíz napon át eladásra különféle portékáit a vásár területén. Az ipari vásár szabadtéri színpadán rendezik meg 12-én és 13-án a K1SZÖV néptáncfesztiválját, amelyen a hazaiük mellett egy bolgár és egy NSZK-belii együttes is fellép. A pécsi ipari vásárra vonattal utazóknak a MÁV 33 százalékos kedvezményt nyújt. Július 12-én Vasutasnap A hagyományok szerint július második vasárnapján, az idén 12-én tartják a vasutasnapot. Szerte az országban a vasútigazgatóságokon, üzemfőnökségeken, csomópontokon ünnepségeket rendeznek. A nap rendezvényein megemlékeznek a hivatásuknak élő, kötelességtudó vasutasokról. Ezt szolgálják a budapesti központi és a vasútigazgatóságokon tartandó ünnepségek is, amelyeken a nehéz szolgálat kiváló ellátásának elismeréseként 250 vasutast tüntetnek ki. Haladunk a korral Fiatalok a húsüzem szakmunkásai „Pneumatikus vibrátoros kés segítségével” fejtik a vágott szarvasmarha bőrét, géppel, ráadásul felülről lefelé, nem úgy, mint régen, amikor szennyeződhetett is a hús. A tudósításban, amely a Szekszárdi Húsipari Vállalat hétfői nagy eseményéről számol be - megkezdődött a szarvasmarhák vágása a húskombinátnál —, értesültünk arról is, hogy „a dolgozónak alig kell fizikai munkát kifejteni”. Szóval bőrfejtés közben. Haladunk a korral, kell a kiváló minőségű hús, ami „steril” körülmények közül jut ki, nekünk is kell, mármint a megye lakóinak, és az exportáru készítésének lehetősége is adott. Tehát nagy jelentőségű esemény a héten, hogy a húskombinátnál működnek már a vágóvonalak, a sertés után a marha is bekerül ebbe a hatalmas üzembe. A vágóhíd ugyan régi jó magyar szó, de valahogyan kevésnek, köny- nyűnek, vagy nem elég tisztának érzem, amit hozzáképzelünk. Várjuk az üzem másik részének befejezését, a töltelékáruk, húskészítmények előállításának megkezdését. Friss árura és jó ízekre számítok. Már látom lelki szemeim előtt, hogyan gurul a töltőgép alól a sok szalámi, amelyekhez szintén nem kell különösebb fizikai erőt hozzáadnia az embernek. Inkább csak a tudását. Szakmunkások dolgoznak itt, fiatal, ügyes kezű, tiszta köpenyű — majdnem azt írtam le: henteslegények. Nem jó. Fiatal húsipari szakmunkások. Akik persze otthon és a rokonságban kiváló böllérek lehetnek a disznótoron, ha kedvük tartja, ha vállalják. Jó böllérek és gyorsak, mint a legjobb hentes. Új autóbusz-pályaudvar Az előrehaladás többnyire gyarapodást is jelent. A dunaföldvári autóbusz-pályaudvar megépítése feltétlenül az. Tíz évvel ezelőtt kezdődött ennek a pályaudvarnak a története, már akkor szerették volna megvalósítani a földváriak. Sok tárgyalás, kérés, egyeztetés, vita, aztán persze elég sok péáz is kellett hozzá, míg végre elkészült. Kiváló minőségben, pályadíjas terv alapján, mégpedig jóval olcsóbban, mint ha idegen vállalat építette volna meg. A helybeli tanács költségvetési üzeme a kivitelező. így lehet ma előrehaladni, összefogott „a megye” (a megyei tanács adta a pénz egy jó részét), a Volán és az Utasellátó Vállalat, előteremtették a szükséges összeget, s ehhez hozzáadták a maguk tudását és nagy szorgalmát a dunaföldvári tanácsi építőmesterek. Nem gond már a nagyközség rendkívüli átmenő forgalmának irányítása, vele együtt az utasok és a kocsik elhelyezése várakozás közben. Alkatrészt: társulással Kibírhatatlanul unalmas már a téma, hogy nincs alkatrész sokféle mezőgazdasági géphez és ez ügyben hadakozni kell. Ügy tűnik, nem is nagyon érdemes hadakozni. Helyette hozzá kell látni az alatkrészgyártáshoz. Már amit meg lehet csinálni „házilag”. örömmel értesültem róla a Népújság híréből, hogy társult, összefogott öt Fejér megyei termelőszövetkezet, mezőgazdasági alkatrészek HÉTRE hírre készítéséhez. A tsz-ek 28-féle, évek óta hiányzó, vagy csak nehezen (beszerezhető cikk készítésére kötöttek szerződést a MEGÉV-vel. Kombájnokhoz, traktorokhoz, szálastakarmány-be- takarító gépekhez gyártanak többek között kaszavezetőket, gumigyűrűket, gumituskókat és egyéb apró, a gyárakban csak gazdaságtalanul előállítható, de nélkülözhetetlen alkatrészt. Próbálkozás persze volt és van máshol is, többnyire egyedül akarják megvalósítani, ami lehetséges egy-egy szövetkezet műhelyében. Bizonyos, hogy összefogással könnyebb, eredményesebb, mert beruházás szükséges az alkatrészgyártó „kisüzem" megvalósításához. De különben is: fogjanak össze az ezermesterek. Egy másik örömhír a héten, jó ütemben épül a szekszárdi KÖJÁL-székház, „finiséhez" érkezett. Használatba vétele rendkívül hatásosan segíti majd a megye egészségügyi munkáját. Például nem kell tíz nappal, két héttel tovább kórházban lennie annak a betegnek, aki egy- egy vizsgálati eredményre várás miatt „repe- tázik” a gyógyintézetben. A korszerű egészség- ügyi bázis nélkülözhetetlen. Padlóburkolás a KOJÁL-székházban Kórházba kerülni sokféle ok miatt lehet, az egyik leggyakoribb: a közlekedési baleset. Átkelés a főutcán Az olasz film nagyjelenete jut eszembe néha, amikor át akarok menni Paks főutcáján, két kisgyerekkel, az új városközpontban. Itt ugyan nincs világvárosi forgalom, de kijelölt gyalogosátkelőhely (zebra) sincs és a kocsik rohangálnak. Talán nem mindenki látta a filmet a tv-ben sem, ezért elmondom, hogy egy család át akar menni fagylaltot enni az utca másik oldalára. Egymást érik a kocsik, nem sikerült átkelni, végül átjut a család fele, stb. Évekkel ezelőtt elkészült a paksi főutca rekonstrukciója, festettek is zebrát - a régi központban és annak közelében. Sőt, újabban ott már annyi a zebra, elég összeszámolni, az áruháztól a rendőrségig húzódó rövid szakaszon. Emitt, az új központban: semmi. Van viszont városi rendelőintézet (ahova vidékről is jönnek), gyógyszertár, iskola, bölcsőde, a másik oldalon pedig áruház, szemüvegbolt, zöldséges, süteményes bolt, papírbolt, takarékszövetkezet, IBUSZ-iroda. Mi történhet, ha valaki szemüvegrecepttel akar átmenni az úttesten, akinek már rossz a szemüvege vagy eltörött, tehát nem lát rendesen. Nem veszi észre, mert vidéki és öreg, hogy négy irányból (!) jöhet és jön is, sőt iparkodik autó, motorkerékpár, traktor, daru, kamion, lovas kocsi, kerékpár, ami elképzelhető. Tulajdonképpen szünet nélkül, mert négy irány az bizony nem kevés. Ki kell lesni, ácsorogni a megfelelő a pillanatot, amikor elindulhat az ember, de gyorsan szedje a lábát és erősen szorítsa a gyerekek kezét. A nagyobb gyerekek, akik egyedül járnak, riadt szemmel forgatják a fejüket. Egy hírben arról értesültünk a héten, hogy Komáromnál „egyszerű, de hatásos intézkedéssel lényegesen meggyorsították a személygépkocsik határátkelését, a dunai hídon”. Pakson is egyszerű, de hatásos intézkedés kellene, most már sürgősen, a gyalogosforgalom meggyorsítására, az említett főhelyen. GEMENCI JÓZSEF
