Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-29 / 176. szám

1981. július 29.

NÉPÚJSÁG 3

Néhány perc múlva 8 ára. A szekszárdi postahivatal egyik udvarra nyíló irodájában Virág Ferencné, gazdászati előadó kikészíti a bérfizetési listákat, majd az íróasztalra helyezi a „bűvös" dobozt, mélyben katonásan sorakoznak a nagyméretű borítékok. Mindegyiken a név, névsorba szedve, pontosan úgy, ahogy a fizetési jegyzék „diktálja". A borítékok között van vékonyabb, van vastagabb. Egyben azonosak: mindben pénz van.

iKezdödilk a fizetés. Havi bérűiket most Ikapjá'k azok, akik nap nap után pénzzel dolgoznak. Tízszer, százszor, esetleg ezerszer annyi pénzzel, mint amennyit sajátjukként felvesznek.

A kézbesítőké az elsőség, nekik sietős a munkájuk. Hamarosan indolniok kell táskájukban jó és rossz hírekkel, kevés és sók pénzzel. Megy minden, mint a karikacsapás. Hallgatagon várnak sorukra. Megkapják a borítékot, aláírásukkal elismerik az átvételt. Megszámolják a papír- és aprópénzt, s visszaadják Virág- nénak a borítékot, aki nyomban helyére teszi azokat, így készítve elő az augusztusi fizetésosztást.

Csordás Sándor két borítékot kap.

— A feleségem telefoniközpontos. Most nem dolgozik. Az ő bérét is én viszem haza... A két fizetésnek már van súlya. Az asszony háromszázzal kap többet, mint én. Négyezerkétszázhetven forintot — magyarázza a városközpontban fakók és dolgozók jól ismert, mindig vidám „pénzespostása".

Miközben Fodor István elégedetten rakja tárcájába a pénzt, reklamálásra leszek figyelmes. Bitter János vizsgál- gatja a „szalagot", s közli, hogy valami nem jó. Több pénzt kapott, mint amire számított. ... Pillanatok alatt kiderül, hogy szó sincs elszámolásról, hanem most kapott meg egy esedékes pótlékot.

— Ilyen észrevétel jó fenne minden hónapban — nevet.

— Gondolom, előfordult már oflyaa is, hogy más reklamált, amikor ön fizetett.

— Elő, bizony. Legutóbb, amikor délután, visszaérkeztem a hivataliba, kiderült, hogy ötszáz forinttal nem egyezek. Mit tehettem? Befizettem a hiányzó összeget. Nem tudtam rájönni, hogy mi is történhetett. Másnap reggel egy idős, nyugdíjas bácsi keresett. Hozta az ötszázast. Neki adtam véletlenül egy Ady-va'l többet — meséli Bitter János, majd halkan hozzáteszi: — A bácsi nyugdíja mindössze ezerhatszáz forint

— Maguk hogy osztják be a pénzt? — kérdem tőle.

— Hát, hogy úgy mondjam, öten élünk belőle. Feleségem nem dolgozik, s velünk lakik a lányom, a vejem és a tizenkilenc hónapos unokám. Lakbérért, ételért nem fogadunk el tőlük pénzt. Rakják csak a takarékba, gyűjtsenek a lakásra. .. Persze, mi is teszünk valamicskét félre. A feleségem ügyesen bánik a forinttól.

Dóira dics Antalné takarítónő. Ö is most vette fel a fizetést. Valamennyit külön ralk belőle. Amennyit azonnal föl is. ad.

. -— Részletünk van. Huszonnyolcezerért vettünk egy mező- gazdasági kisgépet részletre büszkélkedik.

Prantner Ferencnét sokan ismerik —- legalábbis látásból — Szekszárdon. Hírlapot árusít a hivataj egyik „ablakában”. De, főfoglalkozása nem ez, hanem a nagybani értékcikk-árusítás. Ö látja el a megyei hivatalt, a fiókpostát és a várost pénzügyi és postai értékcikkekkel, képeslappal, lottószelvényekkel, bélyeggel. Ö veszi fel az M;NB-utalvá nyakat is. Jelentős értékek „mennek át" naponta a kezén..,

— Nekünk, pénzzel dolgozó

embereknek munkánk s óráin

annyit jelentenek a bankók, nríntha papírdarabok lennének. A pénz csak akkor pénz számunkra, ha a mienk.

— Ezzel szemben a most felvett. .. ?

Virág Ferencné a fizetöpostásnak fizet

Az aláíró: Csordás Sándor

A pénzből nem árt a sok ...

— Ezzel bizony bánni kell tudni — beosztani.

A bizonyos beosztásra Fülöp Anna, aki jelenleg pénztáros, vállalkozik is. De mielőtt belefog a részletezésbe, mosolyogva mondja:

— Csöppet sem zavar, ha tízezreket kell kiadnom a feleknek, vagy fölvennem. Ez a munkám. Ezért kapom a fizetésemet, ami 3200 forint körül van. A költségvetésem?

albérlet: ebédjegy: KST: óvoda: takarékba:

1200 forint 247 forint 200 forint 300 forint 500 forint

összesen:

2447 forint

— A fizetésből durván hatszáz forint marad. Jön hozzá ötszáz gyerektartás és négyszázkilenc- ven családi pótlék. Ez elmegy a reggelire, vacsorára és valamicske marad az öltözködésre. No és a gyereknek mindent megveszek, amire csak szüksége van.

Ez olyan volt, mint valami kisebb pénztári elszámolás.- Majdnem! - nevet Anna, amit együtt folytatunk, amikor „Jöttem vastagodni!" felkiáltással belép Draskóczy Sándorné. Vidáman számolja a pénzét, és széles mozdulatokkal rakja el, - mintha öt találata lenne ...

Újabb vidám jelenet következik, aminek rendezője és főszereplője egy férfi. Ő Draskóczy- néval ellentétben közömbös ábrázolttal „rakodik”. Azt mondja:

— A pénzre rá van írva, hogy „fuss, tel". Mármint az asszonyokhoz. Ök költik el így is - úgy is — szól kacsintva.

A telefonközpontban dolgozók nem jöhetnek le a földszintre a fizetésükért.

— S ha Mohamed nem megy a hegyhez ... — mondja Virág- né, s elindul hóna alá fogva a borítékos dobozt a jegyzékkel együtt. Amíg fölérünk, beszélgetünk. Megkérdem:

— Itt a postán csak fizetésnapokon, vagy máskor is hason- lláain jó a hangúját?

— Jó a kollektíva, és síép ez a postai munka. Aki egyszer belekóstolt s megszerette, nem cserélné föl mással.

— Mindig maga fizet?

— Többnyire igen. Igyekszem úgy intézni a szabadságomat és a dolgaimat, hogy a fizetési napokon bent legyek. Mindig előző nap borítékolok, egyeztetek, hogy pontban reggel nyolckor nyithassam a „boltot".

Közben fölérünk a telefon- központba, ahol zsibbasztó a halk moraj. Vagy tizenöt nő beszél — tompított hangon —, egyszerre. Egyetlen asszony hallgat csak: a rendező. Ö szigorú tekintettel ül szemben a többiekkel, s figyeli, rendben megy-e minden . . . Amikor egy-egy kezelőnél szűnik ai forgalom, csendesen hátraint Virágnénak, aki kikészíti a borítékot, ujját pedig a bérjegyzék megfelelő rubrikájához illeszti:

— Itt kell aláírni.

Egyenként és szinte hangtalanul érkeznek asztalához a központosok, s pillanatok alatt veszik át járandóságukat.

A telefonközpontból ismét a földszintre megyünk.

— A főnök még nem volt itt? — kérdem bizonytalanul.

— Nem bizony. Ű az utolsók között érkezik mindig.

Pap János, a megyei hivatal vezetője irodájában hatalmas „papírlepedő” fölé hajol. Látszik, hogy elmerült a számok tengerében. Valamit ír a lap aljára, majd mosolyogva kínál hellyel.

— Milyen érzés egyszerre több millió forintot látni?

— Bizonyos postán töltött idő után nem különös. Olykor az embernek csak az jár a fejében, hogy pontosak-e a számadások.

— Jó itt a légkör — mondom.

— Jó — ért egyet a hivatalvezető. — Fizetésnapon talán még egy fokkal jobb, mint máskor. Ilyenkor mindenki találkozik mindenkivel. Azok is, akik hetekig nem látják egymást. Egyébként a fizetésnapot, hogy úgy mondjam, ki is használjuk. Ilyenkor tartjuk a szakszervezeti oktatást és a fontos megbeszéléseket,' hiszen- a vidékre járók, a hírlapárusok is bejönnek.

— A postafőnök a saját fizetésével is olyan precíz, mint ahogy azt hivatása diktálja?

— Annyira azért nem. De bevezettük otthon a borítékos rendszert. Szétosztjuk a pénzünket, s a fontosabb kiadásokra szánt összegeket külön rakjuk. A többi pénzt pedig egy helyre, amiből o feleségemmel közösen gazdálkodunk.

V. HORVATH MARIA

Fotó: Czakó Sándor.

Beszélgetés az ABC-ben

A konkurrenshez szegődött

(TUDÓSÍTÓNKTÓL)

A dinamikusan fejlődő települések lakosságnövekedése nem kis gond elé állítja a kereskedelmet. így van ez Dombóváron is, ahol az elmúlt húsz év alatt a városhoz csatolt községekkel csaknem duplájára nőtt a lakosság. Az iparosodással egyidejűleg megsokszorozódott a város vonzáskörébe tartozó falvakból a bejárók száma, akik fokozták az igényeket a kereskedelemmel szemben is. Fejleszteni kellett a bolthálózatot. Ezt a célt szolgálta az 1976-ban megnyílt 22. számú ABC-áruház, a Tolna megyei Népbolt Vállalat üzemeltetésében, mely beindulása óta a vásárlók nagy megelégedését vívta ki magának. Az áruház vezetője Linding Ferencné. Az elmúlt öt év tapasztalatairól, nehézségeiről kérdeztük:

— Hogyan került ön 02 ABC-áruház élére?

— Kapcsolatom a kereskedelemmel régi. Ezt megelőzően a2 áfész-központban dolgoztam, ahol negyvep élelmiszeregység tartozott hozzám, százmillió forintos forgalmi tervvel, igen nagy felelősséggel. Amikor felvetődött a gondolat, hogy az új ABC-áruház vezetője lehetek, meg kell mondanom, örömmel vállaltam ezt a pozíciót. Ugyanis munkám során gyakran láttam az elméleti és gyakorlati intézkedések közötti ellentmondásokat és úgy éreztem, az összhang megteremtése csakis gyakorlati síkon lehetséges, s ha alkalmat kapok rá, be is bizonyítom.

— Tehát ön a Népbolt Vállalathoz szegődve, konkurenciát jelentett az áfésznek?

— Igen, jobb kifejezést én sem találok. De azt kell mondanom, hogy az elmúlt időszak bebizonyította, hogy ez a konkurencia roppant egészséges és a kapcsolatokat a két szerv között csak elmélyítette, természetesen mindezt a lakosság érdekében. Együttműködésünk igen szoros, ugyanis az áruellátás kiegyensúlyozásában fontos az összhang. Hogy csak egyet említsek: a hét végi, az ünnepek előtti kenyér-, tejellátást az előzetes megbeszélés biztosítja. Lehet, hogy az áfész- boltban már nincs fms áru, de hozzánk épp akkor érkezik, vagy fordítva. Tehát az áruellátás a két vállalat között egyensúlyba kerül, a lakosság javára.

— A felelősség, azt hiszem, az új munkakörben sem csökkent. Nemcsak a kezében lévő anyagi értékre gondolok, hanem az újat jelentő közvetlenebb irányításra is.

— Igen, 36 dolgozó közvetlen irányítása valóban új feladatot jelentett számomra. De

Nemcsak a kiszolgálás jó, az áruellátás is.

elmondhatom, hogy dolgozóink 85 százaléka törzsgárdatag, tehát a nyitás óta itt dolgozik, és ilyen dolgozókkal könnyű a munka. Ezek a számok önmagukért beszélnek, egyébként dolgozóink 10 százaléka a belkereskedelem kiváló dolgozója. Nyolc szakképzett pénztárosunk van, de szükség esetén ugyanennyi tudja helyettesíteni őket. Itt nem a fehér köpeny a szimbólum, hanem ami „mögötte” van.

— Ügy tudom, ön részt vesz a kereskedelmi utánpótlás képzésében is?

— Igen fontos a kereskedelmi munka megszerettetése a fiatalokkal. Nem elég megmondani, hogy neked ez a feladatod, azt meg is kell mutatni. Ők elsősorban tanulni jönnek, s csak másodsorban pótolnak munkaerőt.

— Társadalmunk néha még hajlamos a női vezetőkkel szembeni előítéletekre. Egy nőnek ilyen vezetői beosztásban jobban kell bizonyítania?

— Én úgy. érzem, hogy vezető kollégáim elismernek, egyenrangú félnek tekintenek. Ahol néha sérelmet érzek, az szubjektív dolog, s talán női mivoltomból adódik. A döntésekbe néha talán több emberi érzelmet viszek a kelleténél, talán jobban megérzem, ha egy dolgozóm problémái megoldásában többet használ a jó emberi szó, mint a száz forint jutalom.

— A vezetőnek néha népszerűtlen feladatokat is nreg kell oldani. Nyilván adódik ilyen az ön munkájában is?

— Természetesen. Ilyenek: a munkaviszonyból eredő viták a dolgozók és a vállalat között, leltár-, pénztárhiány, fegyelmi határozatok ... Egy-egy döntés mindig kihat a dolgozó további sorsának alakulására. Fontos, hogy ilyenkor félretegyük a hivatali szemléletet, ismerjük a jogokat, rendeleteket, és az igazságérzet, az emberség, a gondos mérlegelés döntsön.

— Kire támaszkodhat az irányításban?

— A dolgozókra természetesen és a szocialista brigádunkra. Hiszen a dolgozó részvétele az irányításban, a feladatok végrehajtásában nem csupán vezetési és módszerbeli kérdés, hanem fontos politikai megnyilvánulod is. A növekvő gazdasági feladatok szükségessé teszik a dolgozók kezdeményező készségének mind szélesebb körű kibontakozását. Teret kell adni a szabad véleménycserének, az üzemi demokrácia érvényesítésének, hogy ne csak a kereskedelmi szempontok érvényesüljenek, hanem a dolgozók jogai, érdekei is.

— Jelent-e önnek, mint vezetőnek problémát az ötnapos munkahét bevezetése?

— Az ötnapos munkahétre való áttérés a kereskedelemben általános problémát jelent, de nem megoldhatatlan! önerőből kell végrehajtani, központi támogatás nélkül, hogy ez az

intézkedés ne növelje az ország gazdasági terheit. Itt különösen fontos a vezetők és dolgozók jó együttműködése. A munkavállalói érdekek, egyéni problémák figyelembevétele mellett a fogyasztói igények mérlegelése is fontos. Annál is inkább, mert a szakmán kívül mi is vásárlók vagyunk. A szabad szombatokat a technikai feltételek hiánya miatt sem lehet általánossá tenni (tárolóhely, hűtőtér), de azért sem, mert a lakosság zöme most is szabad idejében vásárol. Első ízben kaptak lehetőséget a vállalatok arra, hogy a dolgozókkal együtt határozzák meg a bolt nyitva tartási idejét. Nagyon fontos komponens a vásárlói szokások, szükségletek figyelembevétele is, a dolgozók egyéni érdekei és a jövedelem megtartása mellett. Tehát a dolgozókkal érdemi eszmecserét kell folytatni.

— Említette már ön a szocialista brigádjuk jelentős szerepét az üzemben ... Mondana róluk többet is?

— Igen, erről a szocialista brigádról elfogultság nélkül, csak dicsérő szavakkal tudok nyilatkozni. 1976. óta működik a Radnóti Miklós szocialista brigád. Dolgozóink 85 százaléka tagja, s a munkamorál, munkafegyelem kialakításában jelentős a szerepe.. A brigád vezetője, Molnár Árpádné, kinyitás óta szintén nálunk dolgozik, nemcsak kiváló dolgozó, hanem kiváló véradó is, több társával együtt. De helyettem beszéljen a sok dicsérő oklevél a szocialista munkaversenyben elért eredményekről, és a vöröskeresztes kitüntetésekről. A brigád a munkáját csendben végzi, talán senki sem tudja, hogy a 6-os számú óvoda határidőre történő megnyitását a mi szocialista brigádunk tette lehetővé azzal, hogy takarítottak munkaidő után, esténként, amikor még a kőművesek dolgoztak az épületen. De van a brigádnak mozgássérült patronált személye nem egy, tagjai gyermeknapi rendezvényeket szerveznek évről évre, a vállalatoknak ünnepek előtti ajándékcsomagokat készítenek munka után, takarítanak, betegeket látogatnak, de sorolhatnám még sokáig. Bajai, pécsi, kaposvári brigádokkal van rendszeres kapcsolata brigádunknak és a dombóvári kertészeti vállalat brigádjával. A lényeg az: ha összefogásról van szó, még sohasem volt probléma.

— Végezetül még egy kérdés: Mit tart ön a jövőben a legfontosabb feladatának?

— Továbbra is megőrizni az ellátás színvonalát, s a munka- környezet humanizálásával —■ a feladatok megnövekedése után is — megtartani a dolgozókat.

— Köszönöm a beszélgetést.

DR. BERGER REZSÖNÉ

Fotó: DOMBAI ISTVÁN