Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-29 / 176. szám
A niEPÜJSÄG 1981. július 29. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Férj, de nem apa? Egyik olvasónk az alábbi panasszal kereste meg szerkesztőségünket: „Hat éve különváltan élek feleségemtől, a válóperünk most van folyamatban. 1981. július 15-én szült feleségem, aki beismeri, hogy a gyermek nem tőlem, a törvényes férjétől van, hanem élettársától. A bíróságon azt mondták nekem, hogy a gyermeket az én nevemre kell venni, majd egy apasági pert kell indítani, ahol bebizonyítják, hogy az újszülött nem az én gyerekem. Nem értem, miért kell külön pert indítanom ennek bebizonyítására, hisz évek óta nem élünk együtt, s feleségem amúgy is beismerte, hogy a gyermek nem az enyém?” A kérdésre dr. Deák Konrád válaszolt: „Családjogi törvényünk (az 1974. évi I. törvénnyel módosított 1952. évi IV. törvény) 35. §-a szerint: „A gyermek apjának azt kell tekinteni, akivel az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő, vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állott.” Ugyanezen törvény 43. §-a szerint az apaság vélelmét meg lehet támadni, ha az, akit a vélelem alapján apának kell tekinteni, a gyermek anyjával a fogamzás idejében nemileg érintkezett. A bíróságon tehát helyes tájékoztatást kapott. Arra a kérdésére, miszerint felesége beismerése ellenére miért kell külön pert indítani annak bizonyítására, hogy nem ön a gyermek apja, röviden annyit válaszolhatunk, hogy a gyermek családjogi helyzetének kérdése sokkal jelentősebb annál, semhogy azt egy válófélben levő asszony egyoldalú nyilatkozatától lehetne függővé tenni. Rendkívül sok kellemetlen és zavaros helyzet adódna abból, ha az anya nyilatkozata egymagában meghatározná az apa kilétét. Az apaság vélelmének megtámadása iránti perben természetesen jelentős súllyal bír majd feleségének, és felesége jelenlegi élettársának idevonatkozó nyilatkozata, amelyet a bíróság előtt tesznek. Gondoljon arra, hogy a csupán önnek tett .beismerés’ esetleg visszavonható, felesége más alkalommal esetleg másként nyilatkozik.” Neno várt az autóbusz Nagyszékelyi olvasónktól érkezett a levél: „Május 20-án Budapesten voltam, és a pécsi gyorsvonattal jöttem Pincehelyre, mely 15 óra 40 perckor indult a Déli pályaudvarról. 17 óra 53 perckor ért Pincehelyre. A nagyszékelyi busz nem várta meg, 17 óra 45 perckor elment. Kérdésem: kötelessége-e megvárni a gyorsvonatot? Mennyi a várakozási ideje?” A levélre Piegl Ferenc, a VOLÁN 11. számú Vállalat igazgatója válaszolt: „A vállalatunk által kiadott várakozási jegyzék szerint a panaszos levélben említett autóbuszjáratnak 17 óra 50 percig kell várakoznia a pincehelyi vasútállomáson, amennyiben a 40/1911. számú Pécs felől érkező vonat késik. A Budapest felől érkező gyorsvonat a menetrend szerint egy perccel előbb ér az említett vasútállomásra, így a várakozási jegyzékbe ezt a vonatot nem is vették fel. Május 20-án a budapesti gyorsvonat késett többet, a pécsi személy beérkezése utón az autóbuszvezető a várakozási jegyzék alapján, 17 óra 50 perckor eljött Pincehely vasútállomásról. A további panaszok megelőzése érdekében intézkedtünk, hogy a várakozási jegyzéken a 40/1906-os számú, Budapest felől érkező gyorsvonatot is tüntessük fel. Gépkocsivezetőnk figyelmét felhívtuk, hogy a MÁV forgalmi irodában késés esetén kérjen pontos információt, néhány perces vonatkéséskor minden esetben várja meg a vonatokat.” Sorbaállás a Tüzép-telepen Boros József, györei olvasónk küldte a levelet: „A bonyhádi 24. számú Tü- zép-telepre kellett utaznom 20 mázsa brikettszén Nagymányo- kon történő kiváltása miatt. A kora reggeli órákban értem oda, s akkor már igen sokan várakoztak. Alig pár perc múlva a várakozók létszáma már megközelítette a nyolcvanat. Tapasztalatom, s az ott sorbaál- lók is mondták, hogy gyakori az ekkora tömeg. Aki nagymányo- ki, annak miért kell itt befizetnie a .tarifát1, mikor a brikettgyár a szomszédságában van? Ha már csak Bonyhádon lehet befizetni, miért nem lehet ezt mindennap megtenni, miért csak minden hónap első napján?” A levelet a Dél-dunántúli Tüzelőszer- és Építőanyag Kereskedelmi Vállalat igazgatójának, Kabács Bélának továbbítottuk, aki az alábbi választ adta: „A levélben leírt észrevételeket kivizsgáltattuk, megállapítottuk, hogy azok valós tényeken alapulnak. Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet arra, hogy a szénféleségek lakosságnak történő értékesítését a bányák országos viszonylatban a TÜZÉP- vállalatokon keresztül bonyolítják le. A Nagymányokon és a brikettgyár közelében lakó vásárlók érdekében a gyárral történt megállapodás alapján havonta meghatározott mennyiségű brikettet értékesítenek közvetlen gyártelepi kiszolgálással. Az így értékesíthető mennyiség behatárolása azért vált szükségessé, hogy a telepre diszponált havi brikettmennyiségből a telepen vásárolni szándékozó vevőink is be tudják szerezni a részükre szükséges mennyiséget. Tekintettel arra, hogy a bányától távolabb lakó igénylőket nincs jogunk kiszűrni, ez okozza a sorbaállást, melyet megszüntetni egyelőre nem áll módunkban." T elefonszámunk: 12-284 Ml VÁLASZOLUNK Az Országos Építésügyi Szabályzat egyes rendelkezéseit módosítja az építésügyi és városfejlesztési miniszter 18/1981. (VI. 29.) ÉVM számú rendelete. A módosítást teljes részletességgel természetesen nem ismertethetjük, így — csupán figyelemfelhívásként — utalunk pl. arra a módosító rendelkezésre, mely szerint az ipari és raktárüzem elhelyezésére szolgáló építési telket úgy kell kialakítani, hogy tűzoltó gépjárművel is megközelíthető legyen, a hátsó kert mélysége nem lehet kevesebb sem a lakó- vagy üdülőépület hátsó kert felőli homlokzatmagasságának a másfélszeresénél, sem pedig 6 méternél, az állattartásra szolgáló melléképületek elhelyezésénél betartandó védőtávolságokat a helyi tanács tanács- rendeletben szabályozza stb. A jogszabály a Magyar Közlöny 1981. évi 37. számában olvasható. A honvédelmi törvény végrehajtására kiadott korábbi jogszabályt módosítja a honvédelmi miniszternek a Magyar Közlöny idei 38. számában megjelent 1/1981. (VII. 3.) HM számú rendelete, amelyből idézendő- nek tartjuk, hogy: „A hadkötelest lehetőleg a szolgálathalasztás megszűnésétől számított két éven belül kell behívni a sorkatonai szolgálat teljesítésére. Méltánylást érdemlő esetben vagy honvédelmi érdekből azonban a behívás ennél későbbi időpontban — legkésőbb a honvédelmi törvény 31. § (4) bekezdésében megállapított határidőn belül — is történhet.” „A katonai szolgálat ideje alatt a honvédelmi kötelezettség teljesítésével összefüggő baleset vagy betegség miatt a) a teljesen szolgálatképtelen jogosultat 4. fokozatú, b) a szolgálatképes jogosultat pedig a munkaképesség-csökkenés mértékének megfelelő járadék illeti meg.” A repülőgép-szerelő és repülőgép-műszerész tiszthelyettesképző szakközépiskoláról szól a honvédelmi miniszternek a Magyar Közlöny idei 39. számában megjelent 2/1981. (VII. 7.) HM számú rendelete, amely szerint a Szolnokon létesülő szakközépiskola feladata olyan hivatásos tiszthelyettesek képzése, akik középiskolai végzettséget és repülőgép-szerelő vagy repülőgép-műszerész szakmunkás képesítést szereznek. A rendelet meghatározza a szakközépiskolába történő jelentkezés módját és előírja a részletes jelentkezési feltételeket is. A képzésben részt vevő a képzési idő utolsó (negyedik) évében gépjárművezetői tanfolyamot végez, amelynek eredményeként gépjárművezetői engedélyt szerezhet, a tanév végén egyesített hivatásos tiszthelyettesi vizsgát és szakközépiskolai érettségi vizsgát tesz. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet az OKISZ Értesítő f. évi 13. számában megjelent arra az építésügyi ágazati irányelvre, amely az ötnapos munkahétre való áttérésről szól, szabályozza az ötnapos munkahét bevezetésének általános követelményrendszerét, a vállalati intézkedési tervek kidolgozásának tartalmi követelményeit, részletezi a teendő vállalati intézkedéseket, a vállalati kollektív szerződések (munkaügy! szabályzatok) módosításával kapcsolatos feladatokat. Az irányelv is kihangsúlyozza, hogy az ötnapos munkahét bevezetésével a dolgozók élet- és munkakörülményei tovább javulnak, a szabadnapok számának növekedése kedvezőbb lehetőséget teremt a pihenéshez, kulturálódáshoz, ugyanakkor azonban a munkahelyen töltött időt a korábbinál jobban ki kell használni, a rövidebb munkaidő teltételeit jobb munkával kell megteremteni. Nem csak jogosultságokról van tehát szó, hanem kötelezettségekről is! DR. DEÁK KONRÁD osztályvezető ügyész (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Régente, amíg a gabonaszem a padlásra, kamrába, vagy némely faluiban még most is meglévő ikis magtárházikóba került, három nagyon nehéz munkafolyamaton ment keresztül. Az első volt az aratás, az eimiber nagyon nehéz munkája. A második a gabonáinak a mezőről a szérűbe valló hordása és osztagba rakása, paraszti nyelven a „fa,karodás”, már inkáibb a lónaik kijáró nehéz munka volt. A harmadik folyamat az összehordott gabona elcséplése, a „masinálás” volt. Ez „járgányos .masinával" történt .mindaddig, amíg a gőz- és motoros cséplőgépek divatba nem jöttek. A járgányos masinálás az ember és a ló számára is nagyon fárasztó munka vált. A masinálás eleinte a családtagok, rokonok, ismerőseik, jóbarátok kölcsönös segítségével történt. A „imasi- nások” ízletes, változatos és bőséges étellel, napjában négyszer való etetése, igen nagy gondot és terhet rőt a háziasszonyra is. Jó hírük érdekében meg is tettek mindent, hiszen egész évi kenyérről volt szó. A masinálás szüneteiben az idősebbek találós kérdéseket adtak fel a fiataloknak, vaskos tréfát engedtek meg és tréfás fogadást ajánlottak. fogott. Majd ostorral a kezében a kislegény a belső ló faránál a rúd mögé állt. A gyeplők a .rúdra voltak csatolva,. Ugyanígy a másik kis lóhajtó. A befogóik pedig a külső ló mellett megfogták a körszá- rat, hogy indításnál a lovak meg ne ugorjának, mert akkor vagy a rúd, vagy a fogaskerék törött. A kéveadogató a beágyazott kévékből egyet kioldva az asztalira dobott. Az etető az asztal előtt állva intett, majd a nagykeréknek a dob tárcsájára feszített szíjat óvatosan húzva, a 'befogók a lovakat húzásra ösztökélve, szép lassan,, szertartásosan megindult a járgány. Felbúgott a dob. A lovak indítói beálltaik munkahelyükre. A kis hajtok pedig vigyázva az egyenletes húzósra, a lovak után körbekering- tek „meztéláb” a porban, a júliusi tűző napon. Az etető most a dob asztalán a meg- szélésztett kéve egy részét a dob szájába tolta, majd folyamatosan a többit is „etette”. A dob pedig vasfogával tépfte- zúzta a kalászőkat és szalmává törte a gabona szárát. A szalmarázók fa villájuk kai a dobból kikerülő szalmát hátrafelé halódvai rázag,attak, hogy a szalmáiban se szem,, se törek ne maradjon. A petrencébe rakott szalmát két férfi a kazalra vitte. működött. A Dorombosnak nevezett dűlőrészen kettő is volt. Az egyik T. Horváth Pálé, a másik Gazdag Istváné volt. Dorombodban és a szőlőhegy más részeiben csupa „huza- vonó” kis ember lakott. A hegyek és dombok közt meghúzódó kis szérűkre nagyobb gépet nem volt érdemes kivontától. Ezt a dobot pedig szekéren a nehéz terepen egyik helyről a másikra vitték. A dob egyik oldalán nagy lendkerék és hajtókar, a másik oldalán nagy fogaskerék és szintén haj,tókar volt. A dob asztala mellé 3—4 kereszt gabonát, a kévéket kalásszal felfelé, tövére állítva, egymás mellé rakták. Ez az „ágyazás”, A dob asztala elé állt az etető, az asztali mellé a kévéket az asztalrai adogató leány vagy menyecske. Négy erős, egyformán „hajtó” legény vagy férfi közül kettő egymással szemben az egyik oldalon megfogta a hajtókairt, ugyanígy a másik kettő a mqsik oldalon és elkezdték hajtani. Amikor a, lendkerék a kívánt sebességre felgyorsult, az etető megkezdte o dob etetését, míg a beágyazott kévék él nem fogytak. — Bizony még én is hajtottam ilyen masinát — mondja Kovács József. Egy nap alatt 40—45 keresztet csépeltünk vele. Az idősektől sokszor hal lottóim, hogy a múlt században a lóval való nyomtatás szaporát- lan munkájával került a gabonaszem a zsákba. A nyomtatást váltotta fel a négy ló által körbe húzott járgányos masinával való cséplés. A járgányos cséplésben rendszeriint részt vett két kisiskolás unoka is, minit lóhajtó gyerek. Már hajnalban felkeltették őket. Még ki sem ment az álom a szemükből, az egyik máris ment az egyik pár ló után, amelyeket a nagybátya a masinarúd élé így mondtam el, Kovács Jánosnak a régimódi csépléseket. Mire ő felihozta, hogy Tamásiban a szőlőhegyen nem ló húzta, hanem emberkéz hajtotta cséplődobbal masináitok. Az egyiket még a bátyja is hajtotta. Hitetlenkedtem, mert ilyent még nem láttam a valóságban, Csak gyerekkorom, árjegyzékében. iFelkerestem a 77 éves Kovács Józsefet, aki él mondotta, hogy a tamási szőlőhegyben valóban több kézi hajtású cséplődab is — Hót ez nagyon keserves munka lehetett — vetem oda. — Az volt bizony, mondja Kovács József annak ellenére, hogy félóránként másik négy markos legény váltott fel bennünket. Ezért is mondtuk ezt a masinát emberkínzónak. — Miikor szűnt meg a. vele valló cséplés? — Még 1930-ban is működött 'Dorombosbam egy ilyen cséplődob. Talán valahol a szőlőhegyen még megvan a roncsa. DR. KOPPAN JÓZSEF Novemberben nyílik a Katona József Színház A Fővárosi 4. sz. Építőipari Vállalat mintegy nyolcvanmillió forintos beruházással újítja fel a Nemzeti Színház kamaraszínházát, a Katona József Színházat Budapesten, a Petőfi Sándor utcában. A háromszázötvenhárom néző befogadására alkalmas új, felújított színházban az utolsó simításokat végzik az építők. A műszaki átadás a közeli napokban kezdődik meg. Újdonság lesz a felújított színházban a forgószínpad, a korszerű világítás, valamint a légkondicionálás. Az új nézőtér kialakításával lényegesen javulnak a látási lehetőségek. A színház várhatóan novemberben megnyitja kapuit. A képen: munkálatok a nézőtér kialakításánál.
