Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-28 / 175. szám

1981. július 28. ^fepÜJSÄG3 Duna menti folklórfesztivál Pávakörök gálaestje Szekszárdon Paks, Dunaföldvár A szekszárdi német nemzetiségi kórus A péntek esti földvári bemu­tatónak csodás környezeteit adott a színihely, a Török to­rony, s a nemrég, történelmi hűséggel helyreállíottt Vár ét­terem. E két, ódon hangulatú épület' között állították fel a szabadtéri színipadot, ahol be­mutatta tudását a hat, más­más országibál érkezett népi együttes. A hazai színeket a Galgaimente tájegységi cso­portja képviselte, az orosz né­pi hagyományokból a krími Szlavnoje néptáncegyüttes adott ízelítőt, itt volt a priecho- di folklórcsoport, a Wachau Chor Spitz Donau néven sze­replő osztrák együttes, Romá­niáiból az Aliba Julia megyei együttes érkezett Duna menti nagyközségünkbe, s déli szom­szédainkat a Bácska tájegysé­gi csoport képviselte. Az együtteseket a dunáföíd- váriak nevében Jendrolovits Ferenc tanácselnök köszöntöt­te', s a külföldi együtteseknek átadta a település bronz em- lékplokettjiét. Szürkületkor a krími együt­tes nyitotta meg a műsort. Elő­adásukban — amatőr létükre — a profiknak is dicséretére váló nagyszerű tudásról adtak számot. Bájos, szakmai tudást tükröző, fergeteges produkció­juk magával ragadta a közön­séget, s mikor a vidám lako­dalmas játék után a Kai inkát táncolták, énekelték, érthető volt a zene üteméhez illeszke­dő nyíltszíni taps. A folytatás során sem csök­kent a színvonal. A gallga- mentiek inkább a hagyomány- őrző hűségről tettek tanúbi­zonyságot, s nagyszerű volt a többi együttes produkciója is. Csütörtökön este 8 óraikor Szekszárdon, a régi megyeháza udvarán, a történelmi falak kö­zött felállított szabadtéri szín­padon tartották a folklórfeszti­vál egyik reprezentatív bemu­tatóját, a' páva körök sereg­szemléjét. Gutái Ilona népdal- énekes szép dallal köszöntötte a nagyszámú nézősereget, majd a továbbiakban mint műsor- közlő-lháziasszony működött közre . Először a legendásan szép népi öltözetű őcsényi együttes lépett a színre, és természete­sen sárközi népdalokat adott elő. Ezután a kilenctagú, csu­pa fiata íból állá sándorfalvi citerazenekar következett. Lel­kes muzsikálásukkal, éneklésük­kel magukkal ragadták a nép­dalért és népzenéért rajongó közönséget. A mohácsi Bartók Béla művelődési ház kórusa szerb népdalokat adott elő. A bátaszéki székely pávakör szé­kely népdalaiban' gyönyörköd­hettünk, különösen Kovács Ist­ván né szólóénekes kellemes csengésű hangijában. Műsor köziben szinte „ráadásként” játszott néhány magyar nép­dalt Gulyás Ferenc, a sándor­falvi citerazenekar vezetője. A hatodik műsarszám a szek­szárdi német nemzetiségi ba­ráti kör népdal kórusának har­monika kísérettel előadott ösz- szeáílítása volt. Az ő dalaikat a közönség dúdolása is kísér­te, majd a viharos taps után szép dalaikból ráadást is ad­tak. Saját gyűjtésű túri nép­dalokkal lépett fel a mezőtúri Petőfi-dalíkör. A hagyományok­tól eltérően karnagy vezényle­te mellett szerepeltek. Őket a novai Göcsej népi együttes kö­vette. Gyermekdalökat, népda­lokat, játékokat hallhattunk és láthattunk tőlük. Már szép ru­háikkal, a kialakított színpad­képpel is elnyerték a közön­ség' tetszését. Utolsóként a lé- tavértesi népdalkor mutatkozott be, népdalokkal', hajdúsági és katonadalokkal. Érdemes szólni arról, hogy a létavértesiek ci- teráit egyik zenekari tag ké­szítette. ■Gutái Hona, a pávakörök és a közönség dalolásávaí ért véget a csütörtöki bemutató. Folyamatos a folklorizmuskutatás A Kecskeméten szombaton es­te befejződött nemzetközi tudo­mányos tanácskozás résztvevői, akik a folklorizmus fogalmát, jelenségeit vizsgálták, vasárnap megyénkbe látogattak a feszti­vál itteni eseményeinek megte­kintésére, dr. Voigt Vilmos kan­didátusnak, az ELTE tanszékve­zető tanárának vezetésével. Öt kérdeztük: milyen tapasztalato­kat hozott a tanácskozás? — 1978-at követően ez volt a második nemzetközi konferen­cia e témakörről Kecskeméten. Már korábban is nyilvánvalóvá vált: a folkíórizmuskutatás egyik leglényegesebb feladata az, hogy meghatározza a folkloriz­mus fogalmát, leírja azokat a legfontosabb jelenségeket, ame­lyek így nevezhetők. Azóta fo­lyamatos munka folyt ennek ér­dekében, s most célul tűztük ki, hogy egymás elgondolásainak megismerésével szélesebbé, sokoldalúbbá tegyük a kutatást, és majd a konferencia teljes anyagának ismeretében megkí­séreljük összegezni, milyen kü­lönösen fontos jelenségekre hívták fel a figyelmet az elő­adók. — Kapcsolatban volt a kon­ferencia a folklórfesztivállal? — Természetesen, ezzel is kö­zelíteni kívántuk az elméleti ku­tatást a folklorizmus gyakorla­tához, s a fesztiválra vonatkozó megfigyeléseket összhangba hozzuk egy utólagos értékelés­ben. — Kellő volt a nemzetközi ér­deklődés? — Mintegy tíz országból ér­keztek neves folklórkutatók, sőt olyanok is jelentkeztek, akiknek nem küldtünk meghívót. — Mi volt a külföldi résztve­vők véleménye a hazai folklór­kutatásról? — Nálunk ez a munka viszony­lag későn kezdődött el, de a fesztivál idején megtartott tu­dományos tanácskozáson is lát- hatták-tapasztalhatták: ma már folyamatos és eredményes te­vékenység folyik, amelyről elis­merően nyilatkozik a nemzetkö­zi közvélemény. Harmlnoexren a lakodalomban ................... . . . . ........................ - - - ----- . je Ily en nagyszámú násznépre csak ritkán van példa: legfel­jebb a sárközi lakodalomban, amit utóbb háromévenként, a Duna menti folklórfesztivál ki­emelkedő programjaként tar­tanak. Tehát húszezer vendéget vártak vasárnap Decsre, a híres Sárközi lakodalomba ... Utó­lag viszont az derült ki, hogy számuk inkább a harmincezer­hez volt közelebb. Nehéz helyzetben van a kró­nikás, akinek az a feladata, hogy az 1981. július 26-án megrendezett lakodalmi víg- ságról számoljon be. Ffiszen a Tolna megyében élők mindany­Sógor, ugye, jó bor? nyian pontosan ismerik a „me­netrendet". Pontosan ezért „pil­lanatfelvételeket” villantunk fel az egész napos gazdag prog­ramból. DÉLELŐTT T(Z ÓRA Az időjárás is kedvében járt a Sárköz fővárosának és a sok­sok vendégnek, így a tíz óra előtti időben valósággal özön­löttek az emberek Decsre. Az Őcsény—Decs közötti útszakasz fővárosi csúcsforgalmat idé­zett. A nagyközség pedig szívé­lyesen fogadott be mindenkit, sőt igazi, jó házigazdaként kí­nálta az üzletekben, sátrakban, utcai standokon a jó falatokat és a kellemesen hűvös italt. A vásárutcában tárgyalkótó nép­művészek kínálták a portékát, s úgy tűnt, őket is szívesen lá­togatták a vendégek, de sor állt a pirított napraforgót, pat­togatott kukoricát kínáló néni asztalkája és az alkalmi gyü­mölcsárusok kosarai, ládái előtt is. Szintén 10 órától a szabad­téri színpadon lelkesen és fá­radhatatlanul járták a táncot az együttesek, akik között vol­tak hazaiak és külföldiek egy- ará nt. Az utcák is „nyüzsögtek” ... Fél tizenegy körül találkoztunk Kovács Sándorral, a nagyköz­ség tanácselnökével — aki jó házigazdaként a nap folyamán a program szinte minden hely­színén megtalálható volt — s örömmel jelentette, hogy „a menyasszony és kísérete elin­dult Bátáról Decsre”. LAKODALMI EBÉD — VACSORA Annak ellenére, hogy — a nái említett — nagyszámú sze­replőgárda és nézősereg étke­zéséről is gondoskodnia kellett a községnek, szépen „lement” a délidő, mindenki kényelme­sen fogyaszthatta el az ízletes ebédet, amit három helyszínen főztek. A menü töltött káposzta volt (3800 gombócot készítet­tek) és azt követte a híres sár­közi kerek kalács. S ha már az étrendnél tartunk, nyomban a vacsorafogásokat is felsorol­juk: csirkeragu leves és csirke­paprikás — több ezer jószág­ból. A paprikáshoz természete­sen savanyút is adtak öt má­zsa kovászolt uborka formájá­ban, amit a decsi nyugdíjas klub tagjai tettek el társadalmi munkában. A lakodalmi asztal­ra sokféle sós és édes sütemény is került, természetesen az ízfe- tes kelt kalácsok, majd a meny­asszonytorta kíséretében. Egyébként említésre érdemes, hogy az elmúlt hetekben nem volt egyetlen olyan nap sem Decsen, hogy ötös-tízes csopor­tokban ne keresték volna meg a tanácselnököt a lakók: mind­mind munkát kérve, mellyel a lakodalom sikeréhez kívántak hozzájárulni. És a siker nem maradt el: mindenki kitűnően szórakozott, a körhintózó, lég­gömböt vásároló kicsinyektől a legidősebb emberekig, akik a meqyéből, az ország minden tájáról és határainkon túlról érkeztek. AZ IGAZI JEGYESPÁR Idén tizedszer rendezték meg a sárközi lakodalmat, melyen a főszereplő a jegyespár. A mostani volt a második olyan alkalom, hogy a vőlegény és a menyasszony igaziból is jegye­sek. Idén Báta „adta” a fiatal párt, Borbély Zsuzsa és Háder György személyében. A meny­asszony júniusban érettségizett a szekszárdi óvónőképzőben, a vőlegény pedig gépkocsielőadó a bátai November 7. Termelő- szövetkezetben. Néhány szó a menyasszony csodaszép ruhájáról: hét kemé­nyített, hófehér alsó, fölötte hímzett selyembrokát szoknya. A fehér gyöngyös koszorúra csodálatos fátyolt illesztettek. — Igaziból augusztus 8-án lesz az esküvőnk Bátán — mondják szinte egyszerre, majd Zsuzsa folytatja: — Harkányba, a téeszüdülőbe megyünk nász- útra. — Utána pedig én katoná­nak — szól a vőlegény. AZ EGYÜTTESEK ÚJABB SIKERE Délután háromkor végiggör­dültek a lakodalmi hinták, fo­gatok Decs utcáin, majd színes menettánccal követték őket a tánccsoportok és a násznép. Az utcák két oldalán pedig gyö­nyörködött a sok kíváncsi. A vendégek között természetesen ott voltak a fesztivált rendező két megye politikai, állami és társadalmi vezetői is. A menyasszony kikérése után a néptánccsoportok a szabad­téri színpadra vonultak, ahol a közönséget (tömeget!) szép él­ménnyel gazdagították, viszon­zásul pedig tomboló taps for­májában kapták a megérde­melt elismerést. LAKODALOM NÉGY KÖZSÉGBEN A szokásokhoz híven este nyolc órakor kezdődött az iga­zi Sárközi lakodalmas, négy helyszínen: Decsen, Öcsényben, Bátán, az alsónyékiek vigadal­ma pedig Bátaszéken. A meny­asszony és a vőlegény néhány kísérővel, jóbaráttal mind a négy községet végigjárta, min­denütt volt menyasszonytánc, a csomagtartó pedig ajándékok­kal telt meg, amelyeket a nász­néptől kaptak. (A külföldi együttesek is sorra nyújtották át az emléktárgyakat a fiata­loknak.) Kivilágos kivirradtig állt a bál mindenütt, azaz a lakodalom belenyúlod a tyúkverőbe. Ezért a rendezők úgy döntöttek, hogy e kedves népszokást augusztus 8-án, az igazi lakodalomkor tartják Bátán — Deccsel közö­sen. A nagyon jól sikerült sárközi lakodalommal fejeződött be a VII. Duna menti folklórfesztivál gazdag programsorozata. A francia együttes Kitüntetett együttesek Július 25-én este díszbemuta­tót tartottak a kalocsai szabad­téri színpadon, majd kitünteté­sek, díjak átadására került sor. A „Népek barátsága" díjjal három együttest, illetve csopor­tot jutalmaztak: a Zakopanéi Bartusia néptáncegyüttest a Kár­pát vidéki autentikus folklór be­mutatásáért; a rábaközi tájegy­ségi csoportot a magyar tánc­kincs egy tájegységet összefog­laló kifejezéséért; a mecsekná- dasdi német nemzetiségi együt­test a közép-európai típusú tán­cok példamutató feldolgozásá­ért. A zsűri külön kiemelte és dí­jazta többek között a tolnai táj­egységi csoport produkcióját a több falut és több nemzedéket összefoglaló tánchagyományok bemutatásáért. Díjat kapott a tambovi és a karl-marx-stadti együttes is: ők az amatőr színpadi tánc ma­gas fokú technikai színvonalá­ért érdemelték ki az elismerést. Különdíjban részesítette a zsűri a Kalocsán fellépett együt­tesek közül a bulgáriai pernyi- ki bányász szakszervezeti nép­táncegyüttes szólistáját, a ka­locsai népL együttest, és az uszódi fiatal táncosokat. Juta­lomban részesítették a fentie­ken kívül a pernyiki együttest (Bulgária), a Szlavnoje néptánc­együttest (Szovjetunió), az Aue érchegységi ének- és táncegyüt­test (NDK), valamint a Kalocsa és vidéke tájegységi csoportot. A menettáncversenyben elért eredményéért a zsűri különdíjat adott még a kalocsai népi együttesnek és a bulgáriai per­nyiki együttesnek. Az oldalt készítették: V. Horváth Mária, Czakó Sán­dor, Szepesi László és Vita- szek Zoltán. A Szlavnoje együttes a Krímből

Next

/
Thumbnails
Contents