Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-28 / 175. szám
1981. július 28. / tolna \ A NÉPÚJSÁG Moziban fi bestia Következő heti filmjegyzetünket a „Hamburgi betegség" cimű NSZK-filmről Írjuk A látogatóban joggal kél némi gyanakvás, amikor háromnegyed órával a délelőtti pénztárnyitás után az elővételi jegyeket árusító hölgy még a szokottnál is kedvesebben fogadja. A lelkesedés a forgalom iránti aggodalomnak és annak köszönhető, hogy személyében aznap az első érdeklődő jelentkezett a szekszárdi Panoráma filmszínházba „A bestia" című lengyel film megtekintésére. Az sem megnyugtató, amikor a mozilátogató-aspiráns arról értesül, hogy ha a több száz személy befogadására alkalmas nézőtéren nem gyűlnek össze legalább húszán, a vetítést el se kezdik. 1981. július 24-én délután fél 6-kor sajnos akadt 25 vállalkozó, így Lev Tolsztoj „Az ördög" című elbeszélése nyomán készült film megtekintésének nem volt akadálya. A film ugyanis csapnivaló. Elismerjük, hogy ifyen jelző használata a kritikákban többnyire nem szokásos, a legtömörebben mégis ez érzékelteti a lényeget. Ebben természetesen Tolsztoj Leó gróf nem ludas, hiszen ő valóban mindent tudott arról, amit az írásról tudni kell és minden zsenialitásával se sejthette, hogy elbeszélését jóval a halála utáni időre adaptálják. Wladislaw Terlecki és Jerzy Do- maradzki szinte mindent elkövetett a néző bosszantására és arra, hogy rosszul adják vissza azt, amit a lángeszű íróban amúgy is a legkevésbé maradandó. Bűntudatára, narodnyik fogantatásé- reformjaira gondolunk. Ök ketten írták a filmet, Domaradzki pedig rendezte is. Egy Pawel nevű földbirtokos személyében felbukkan a jó szándékú, idealista reformer, akiről már az első pillanatban tudjuk, hogy minden gazdasági újítása csődött mond majd. Jelen esetben azért mond csődöt, mert Pawel úr nem tud parancsolni a vérének. Minden lehetséges és lehetetlen helyen, a legkisebb lelki motivációt is nélkülözve, folyvást szeretkezik. A bestia ezek szerint a test ördöge. Az ördögöt (egy jobbágylány formájában) a főszereplő a film nehezen elérkező vége tájékán féltucat pisztolylövéssel mészárolja le. Még mindig marad egy golyója, amit a saját fejébe röpíthet és ezt szerencsére meg is teszi. A filmnek, mely „alkotói” lengyel környezetbe és az első világháború kitörése körüli időpontba helyeztek át, jószerivel egyetlen lélektanilag indokolt szereplője sincs, ami ugyebár tudjuk jól, hogy Tolsztojra igazán nem volt jellemző. Valamit a szereplőkről: Pawel úr (W. Alaborski) sokat fut, elsősorban a szép testű Dorota (A. Chodakowska) után, akivel elsónadrágban keringőzik is egy keveset. Dorotónak a filmben egyetlen szót se kell szólnia, de lihegnie annál többet. Az anya (I. Telezynska) kellően előkelő és lehet, hogy a film végére egy kicsit megbolondul, de ez se egészen biztos. Pawel nagybátyja (I. Ma- chowski) a szükséges mértékben dekadens, ezenkívül tévedésből, az Unokaöccse helyett ivartala- nitják. A pap (A. Seweryn) harcosan nacionalista és bigott, a feleségre pedig (K. Janda) nem érdemes szót vesztegetni. A kasznárra (neve ismeretlen marad) talán lehetne, de minek. Befejezésül mondjunk valami kedvezőt, noha ehhez is kell némi erőltetés. Ryszard Lenczewski képei szépek. Ezzel azonban nem lehet Tolsztoj emlékének megsértését helyrehozni, amiként a film megmentéséhez is kevés. ORDAS IVAN TKM KISKÖNYVTÁR: i .M 1. V K. M E. I1 Decs, sárközi tájház Hosszú ideje jelennek meg az egyik legsikeresebb körművelődési tömegimozgalom, a „Tájak, korok, múzeumok” tagjai részére a szép kiállítású, színes ismeretterjesztő füzetek. A minden múzeumban, műemléknél, természetvédelmi területeken fellelhető bélyegző- helyekről jól ismert mozgalomnak megyénkben is nagyon sok tagja van, találkozójukra már a Béri Balogh Adóm Múzeumban is sor került egy alkalommal. A füzetek sora most húsz- szal gyarapodott és elérte a hetvenet. Vaja, Kisvárda vára, a kapossze ntjakabi romok, Sopron városfalai és az itteni Fabrícius-ház, a nagycenki, erdőteleki, szabadkígyósi, vác- rátóti parkok, arborétumok és batonilkus kertek, a balatonfüredi Lóczy-lbarlang, a nyírbátori, sárospataki és kalocsai templomok, a mezőkövesdi Kis Jankó Boti-ház, továbbá öt különböző múzeum gyűjteményeinek ismertetése mellett végre megyénk is szerephez jutott.. A decsi tájház bemutatására két néprajzos múzeológu- sunk, G. Vámos Mária és Gémes Balázs vállalkozott. A fényképekkel és rajzokkal gazdagon illusztrált kis füzet egyben jól áttekinthető összegezése a környék népművészetének is. Folytatása remélhetőleg belátható időn belül következik, hiszen a szekszárdi régi megyeháza, Simontornya, Duna- földvár, a, gróbóci templom, és a Ba'bits-emlékház, majdan pedig az ozorai vár ugyancsak joggal keltheti fel az országjáró művészetkedvelők érdeklődését. Mielőbbi ismertetésük kívánatos lenne. Az egyes füzetek 10—10 ezer példányban jelennek meg, így meglehetősen széles körű nyilvánosságot biztosítanak. O. I. Az utóbbi időben egyre többször fordul meg fejemben az a képtelen gondolat, hogy ideje lenne már meghirdetni a szép beszéd évét, s aztán — ha szükséges — évtizedét. Mi indokolja ezt? Nos, nem elsősorban a tökéletes kiejtés, a helyes artikuláció igénye fogalmazódik meg bennem, hanem annak a reménye, hogy a szép beszédért netán országos mozgalmat indítva esetleg sikerül eférni a csúnya szavak, kifejezések használatának csökkenését. Mert nem kifejezetten nyelvhelyességi hibákról szólnak e sorok, hanem egy veszélyessé vá!ló divatról, amelyet sajnos nők és férfiak csaknem egyformán követnek: a drasztikus, nyomdafesztéket nem tűrő szavak, kifejezések gyakori kiejtésének divatjáról. Példákkal — éppen az említett nyomdafesték miatt, de más, nyilvánvaló okokból is — nem szolgálhatok, ám szinte mindenki és — sajnos — szinte bárhol, bármikor, utcán, szórakozó- és munkahelyen egyaránt hallhatja a trágár kifejezéseket. 'Ezekkel kapcsolatosan egyébként furcsa ellentmondás is kialakult: ugyanis szép számmal akadnak felnőttek, akik jobb esetben csak „egymás között", rosszabb esetben nagyobb nyilvánosság előtt is Vasárnap ünnepélyesen megnyílt Szombathelyen a XV. nemzetközi Barták-szeminári'um, amelynek az idén külön jelentőséget ad a centenárium: az egész világ ünnepli Bartók születésének századik évfordulóját. A nemzetközi zenei versenyek és fesztiválok irodája 1967-től rendez évente mester- kurzust Bartók műveinek propagálására, tökéletesebb, hitehasználnak olyan szavakat, amelyeket pofonnal torolnának meg, ha saját gyerekük szájából hallanák. Eszerint e felnőttek privilégiumuknak tekintik a csúnya beszédet? „A magyar nyelv hamarabb volt, mint a magyar nyelvtan!” — hivatkoznak néha egyesek a nyelv spontán kialakulására, fejlődésére, s utalva rá: nem tűr erőszakos beavatkozásokat. Ez esetben azonban másról van sró, s minél előbb rá kellene döbbenteni a csúnya szavakat „kötőszóként" használókat arra, hogy e nyelvi viselkedésükkel tulajdonképpen gondolati szegénységüket „fitogtatják", akár a szőkébb baráti kör, akár a széles nyilvánosság előtt. Nagyon sok olyan szavunk van, amelyeket mondatokká formálva szépen tudnánk beszélni, ha ebben is igényesebbek lennénk önmagunkkal szemben. S akkor ugyanezt teljes joggal elvárhatnánk másoktól is, felnőttektől és gyerekektől egyaránt. Mégis indokolt lenne tehát meghirdetni a csúnya beszéd ellen a szép beszéd évét? Azt hiszem, ilyen jószándékú akció hiábavaló lenne, ugyanis nemcsak nyelvesztétikai szempontokról van szó, hanem önbecsülésünkről is. V. Z. leseb'b előadásuk elsajátítására. A kollokviumra — még soha ennyien — a világ minden részéből huszonhat országból, százkilenc hallgató és több zenepedagógus érkezett. Olyan távoli országokból jöttek most először résztvevők, mint például Brazília, Venezuela, Mexikó. Nemzetközi Bartók-szeminárium Rádió Hírek Az Élet és Irodalom glosszaírója a legutóbbi számban élvezettel epéskedik a Magyar Rádió hírszolgálatának rendszertelen rendszerességén és természetesen igaza van. Ilyesmire azonban csak játékos kedvében figyel fel az ember, amikor hajlandósága úgy diktálja, hogy elszórakozzon egy kissé a számokkal, időpontokkal. Ha van baj a hírekkel, akkor aligha ez az. Sőt még az se kifogásolható túlságosan, hogy a „hírek” a legkülönbözőbb keresztnév alatt hangzanak el. (Krónika, Magazin.) Kifogásolni a frissességüket lehet, melynek hiányát az unalomig történő ismételgetés nem pótolja. Reggelente természetesen még számolni lehet azzal, hogy különböző időpont- • ban kelő honfitársaink más és más adásra figyelnek. Akiben azonban már lábra kapott modern korunk egyik betegsége, a híréhség, az később alaposan unatkozhat. A nap reggel hallott legfrissebb hírei még délután se kerülnek le a műsorról. Az újságok a hírközlés frissességében nem versenyezhetnek a rádióval, a tévé szintúgy alig. A telexgépek és a külföldi adók által ontott hírözön továbbítására legjobban a rádió alkalmas. Természetesen megszűrt továbbítására, hiszen valameny- nyi hírre valóban nem vagyunk kíváncsiak, de a tényleges eseményekre, újdonságokra, ha úgy tetszik szenzációkra annál inkább. Ezen a téren a jelenleginél sokkal nagyobb fokú ruganyosságra lenne szükség, aminek igazolására bármely hét akármelyik napja szolgáltathat példát, így az elmúlt hét se volt kivétel. A szüntelen ismételgetés a hallgatóban azt az érzést kelti, hogy a világban olyan békésen, unalmasan csordogálnak a dolgok, mint aszály idején a szekszárdi Séd vize. Ami azért, tudjuk jól, hogy sajnos nincs egészen így.-s. -n. TV-NAPLÓ A televíziózás fejlődése A hét műsorában megismerkedhettünk — már amennyire megismerkedhettünk — egy újabb korszerű technikai eszközzel, ami azt bizonyítja, hogy a televíziózás rohamosan lejlődik. A kisérő szöveggel teljes egyetértésben mi is úgy véljük, olyan mindennapi szolgáltatásról van szó, amit az elhangzott érvektől függetlenül is csak jól és jobban kell végezni, minél jobban. De azért ez nemcsak a technikai eszközökön múlik, s a héten épp arra láthattunk példát, hogy a fejlett technika, ha rosszul értelmezik, egyenesen gátolja a színvonalat. Kincses Veronika és Takács Klára nemzetközi mércével mérve is az operaénekesek élvonalában van, estjük tehát mindig ünnepi esemény a tv-müsorban. A műsor körül sokan szorgoskodtak, többek között látványtervező (Bachmann Gábor), s természetesen rendező is (Sándor Pál). Látványban valóban nem volt hiány, de ez a látvány teljesen felesleges volt. Ami a sci-ti-filmben helyénvaló lehet, operaesten csak zavar, itt ugyanis arról és csak arról van szó, hogy ki mit tud. Kincses Veronikának és Takács Klárának semmi szüksége disco-hangulatra, értelmetlenül viliódzó lényekre, technikai trükkökre, egy Gluck- vagy Mozart-áriát ugyanis egyszerűen elő kell adni, igaz, hogy csak jól szabad előadni. Kincses Veronika és Takács Klára ezt tette, mi pedig idegesen hunyorogtunk ebben a szemtárasztó technikai bőségben, ami a nézőt bosszantja, két kitűnő énekesnőnkhöz pedig egyenesen méltatlan. cs. r „Eletet az éveknek” Nem éppen szívderítő riportokkal kezdődött az elmúlt héten a nyugdíjasok műsora, az „Életet az éveknek", ugyanis szülötartási perekről szóltak ezek, tartalmilag ellentmondva a nyitó dallam szövegének, miszerint „Nemcsak a húszéveseké a világ ...". Szinte hihetetlen tényekről értesültünk, például arról, hogy egy 74 éves édesanya — nyugdíj nélküli és beteg — miként kényszerül bíróság segítségével kérni öt gyerekétől összesen — de inkább mindössze! — havi 1200 forintot. Az egyik gyereke úgy tiltakozott, hogy ő csak havi százat tudna fizetni... És ez csak egy példa volt a sokból, mert öröklakással, gépkocsival rendelkezőkről is hallhattunk, akiket szülőtartásra köteleztek, mert önszántukból nem voltak hajlandók támogatni édesanyjukat, s havi 50—í 00 forintokon vitáztak. Érthető felháborodásunkat a mértéktartóan higgadt és meggyőző logikával érvelő műsorvezető, Bajor Nagy Ernő mérsékelte, lávilágitva egy másik szempontra is, tárgyilagosan elismerve: az idős szülők sem mindig angyalok. Lényegében a hasonló esetek megelőzése érdekében nagyon fontos: a még fiatal házasok oly módon segítsék szüleiket érzelmileg és anyagilag, hogy majdan a saját gyermekeik e jó pédát kövessék. A lehangoló riportok után oldottabb hangulatúak következtek, bemutatva a budapesti orovstudományi egyetem gerontológiai központjában folyó tudományos tevékenységet: miként lehet befolyásolni az elkerülhetetlen öregedés üteméi. Ezután az oldottság derűvé vált, amikor a „Mosolygó medicina" című kötetből hangzottak el részletek, s a rejtvényt követően egy fiatalosan muzsikáló nyugdíjasokból álló zenekar tagjaival ismerkedhettünk meg. Sokszínű, érdekes és tanulságos mozaikdarabokból állították össze a nyugdíjasok legutóbbi műsorát, amely tulajdonképpen nemcsak az idősebb korosztályhoz szólt, s legközelebb sem ezt teszi majd, amikor többek között az eltartási szerződések témakörét fogja vizsgálni, bizonyára sok hasznos mondandót nyújtva nyugdíjasoknak és fiataloknak egyaránt. , —k —n Kisplasztika! biennale A VII. Országos Kisplasztikái Biennáléra, amelyet Pécsett rendeztek, 450 művészt hívtak meg a kiállítás rendezői. Százharmincon küldték be alkotásukat, majd a 12 tagú zsűri döntése alapján 92 művész munkái kerültek bemutatásra. :::::: Swierkiewicz Róbert: Ars poetica (III. dij)
