Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-28 / 175. szám

/' TOLNA \ 2 “rsfÉPÜJSÁG 1981. július 28. Arafat a tűzszünetről Libanonban folytatódnak a belső rendezés megalapozására irányuló tárgyalások, az Arab Liga négyes bizottsága hétfőn Szárkisz libanoni elnökkel tárgyalt. A képen: a testület tagjai elhagyják a megbeszélések színhelyét. (Képtávírónkon érkezett.) Baniszadr után Radzsai Hétlő esti kommentárunk. Bár a hivatalos végeredményt egyelőre még nem hoz­ták nyilvánosságra, annyi bizonyos, hogy Mohammed Ali Radzsai Irán elnökének tekinthető. Az eddigi miniszterel­nök megválasztásához kétség sem fűződhetett, a másik há­rom jelölt maga is Radzsai megválasztására buzdította a tömegeket. így a befolyásos 48 éves politikus az eddigi ada­tok szerint a lehetséges 14 millió szavazatból 12,6 milliót kapott meg, csaknem kétmillióval többet, mint amennyit 1980 januárjában Baniszadr, volt elnök. A mostani választásokkal egy újabb korszak zárult le Iránban. Ismeretesek az előzmények: Baniszadr ellen egyre izzóbb tüntetések robbantak ki, s az ország vallási vezető­je, Khomeini ajatollah végül is menesztette az elnököt. Az volt ellene a vád, hogy túl sok hatalmat összpontosított a maga számára. Máig sem tudni pontosan, hol rejtőzik lián volt elnöke, aki az Irakkal harcoló katonák körében nagy rokonszenvet vívott ki magának. Az viszont tény, hogy a papi vezetés nemcsak Baniszadr, hanem a baloldali Mudzsahedin népi szervezet ellen is nagyszabású kampányt indított. Több mint kétszáz embert végeztek ki az elmúlt he­tekben Iránban. Többségüket ugyan különböző közbüntény- nyel vádolták, valójában azonban azért sújtotta őket a legszigorúbb büntetés, mert Baniszadr hívei voltak, vagy a mudzsahedinek soraiba tartoztak. ló lenne azt hinni, hogy az újabb elnökválasztással, Ba­niszadr jogfosztásával most már lecsillapodnak a kedé­lyek. Erre azonban kevés a kilátás. Igaz, Radzsai szemé­lyében Khomeini elkötelezett hive került a magas közjogi méltóságba. De vajon annak idején Baniszadr nem tarto­zott-e ugyancsak az iszlám főpap legszűkebb környezeté­hez? S bizonyára folytatódik a hajsza a volt elnök és hívei után. Hivatalosan a mudzsahedineket vádolták az IKP székházának lölrobbantásával is, noha erre vajmi kevés a tárgyi bizonyíték. A kegyetlen megtorlás légkörében min­denesetre elterelődik a figyelem Iránban a múlt év ősze óta Irak ellen viselt háborúról, s ez újabb problémák for­rásává válhat. Ebben a helyzetben a „hithű iszlám forradalmár" híré­ben álló, korábban a légierőknél szolgált Radzsai elnökké választása nem okozott meglepetést. Ellentéte régi keletű volt a korábbi elnökkel, ami kifejezésre jutott abban is, hogy az elsők között lépett föl Baniszadrral szemben. Kér­dés, hogy az iszlám köztársaság világi teendőit mennyire tudja majd különválasztani az egyházi funkcióktól. Min­denesetre intő példa lebeghet előtte: Baniszadr egyik leg­főbb hibája az volt, hogy az iszlám keretei között lépést szeretett volna tartani a korral. GYAPAY DÉNES Pretoriai támadások Angola ellen Jasszer Arafat, a PFSZ ve­zetője, vasárnap az- ABC tele­víziónak adott interjút. Ebben barbár és embertelen agresz- sziónak bélyegezte Izrael tá­madásait a libanoni palesztin táborok, a szíriai békefenntar­tó erők és a libanoni polgári lakosság ellen. Azokra a vá­dakra válaszolva, amelyek sze­rint a tűzszünetet a palesztinéi erők síértik meg-, Arafat közöl­te: „a libanoni határ mentén elfogadom a tűzszünetet, de az Izrael fennhatósága alatt lévő területen népünk tovább védekezik a megszállás, a szer­vezett terrorizmus ellen". „A Közel-lKeleten — közölte Arafat Reagan amerikai elnök­höz címezve szavait —, nincs megoldás a palesztin nép jo­gainak ' megadása nélkül. Ha az Egyesült Államok ezt nem veszi tekintetbe a maga ter­veiben, ha nem foglal el rea­lisztikusabb álláspontot a pa­lesztinokkal szemben, akkor próbálkozásai kilátástalanok”. A PFSZ és a szocialista or­szágok kapcsolatairól a pa­lesztin vezető többek között elmondta: ezek az országok az ENSZ határozatainak szel­lemében támogatják a palesz­tinokat. Zavargások Liverpoolban Livelpool Toxteth negyedé­ben a hétfőre virradó éjjel ki­újultak a zavargások, annak jeléül, hogy a helyszínre kül­dött kormáhybiztos, Michael Heseltine, a környezeti ügyek minisztere, eddig semmi kézzel­foghatót nem tett a súlyos munkanélküliséggel küzdő nagyváros helyzetének javítá1- sára. A hónap első felében itt, Toxtethben dúltak a legsúlyo­sabb angliai összecsapások a rendőrök és a helyi fiatalság között. Éjféltájban mintegy 60—70 fiatal most újból megtámadta a rendőrjárőröket, téglákkal és benzines palackokkal hada­kozott, de nagyabb gyújtoga­tás nem folyt. A rendőrök egy időre visszavonultak a negyed­ből, majd erősítésekkel tértek vissza, és a hajnali órákban lassan helyreállt a rend. Két rendőr és egy polgári személy sébesüft meg. Izraeli állítás szerint rakéta­találatok érték a hétfőre virra­dó éjjel iDél-ILiibanonnak a Haddad őrnagy jobboldali fegyveresei által megszállt kör­zetét. Egy izraeli szóvivő a tűzszünet megsértésével vádol­ta a palesztin erőket. Vasárnap visszaérkezett Wa­shingtoniba Philip Habib, az amerikai elnök közel-keleti kü- lönimeglbízottja. Tömeggyűlésen emlékeztek meg vasárnap Kubában a Mon- cada laktanya ellen intézett tá­madásnak, a „Felkelés napjá­nak" 28. évfordulójáról. Az idén a központi tömeg­gyűlést a kelet-kubai megyei székhelyen, Las Tunasban ren­dezték meg. A város főterén már a dél­utáni órákban több százezer, kubai nemzeti zászlókat lobog­tató ember várta a nagygyűlés kezdetét és Fidel Castro beszé­dét. Fidel Castro a nagygyűlés ünnepélyes megnyitása után ki­tüntetéseket adott át Las Tunas élen járó dolgozóinak, majd Humberto Ortega lépett a szó­noki emelvényre, hogy a nica- raguai kormány és a Sandinista Nemzeti Felszabadítás! Front nevében köszöntse a nagygyű­lést. Elmondotta, hogy Nicaragua gazdasági helyzete nehéz, az Súlyos hibának minősítette a Bejrút ellen végrehajtott izrae­li bombázásokat Simon Peresz, az ellenzéki izraeli Munkapárt vezetője. Az izraeli rádióban vasárnap elhangzott nyilatko­zatában Peresz az amerikaiak vietnami háborúját kísérő til­takozáshoz hasonlította a Bej­rút bombázását követő nemzet­közi reagálást. Kijelentette, hogy mindez súlyos károkat okozhat Izraelnek. Egyesült Államok gyakorlatilag blokád alá akarja vonni az or­szágot, és a hazaáruló burzsoá­zia az amerikaiakkal szövetkez­ve szabotálja a termelést. Ki­emelte: Nicaragua következete­sen küzd azért, hogy az ország békében, nyugalomban építhes­se jövőjét. Ortega után Fidel Castro lé­pett a szónoki emelvényre. Ku­ba gazdasági helyzetét elemez­ve, elégedetten szólt arról, hogy az első félévben a kubai gazdaság a forradalom óta el­telt időszak legjobb eredmé­nyeit érte el. Az ipar tíz száza­lékkal termelt többet, mint az elmúlt év hasonló időszakában, a szónok hangoztatta, hogy jó eredmények születtek a mező- gazdaságban is. Castro méltatta a Szovjetunió­hoz és a szocialista országok­hoz fűződő gazdasági kapcso­latok jelentőségét. PANORÁMA BUDAPEST Losancri Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke a Perui Köztársa­ság nemzeti ünnepe alkalmá­ból táviratban fejezte ki jókí­vánságait dr. Fernando Be- launde Terry köztársasági el­nöknek. * Vasárnap elutazott hazánk­ból a lenini Komszomol kül­döttsége, amely Dmitrij FiIi- povnak, a Komszomol KB tit­kárának a vezetésével részt vett a III. magyar—szovjet if­júsági barátságfesztivál egyhe­tes eseménysorozatán. * Hétfőn mély részvéttel vet­tek végső búcsút Ratkó Anná­tól, a munkásmozgalom régi harcosától: a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Pan­teonjának díszravatalozójában, a hamvait tartalmazó urnánál Du sehek Lajosné, az MSZMP KB tagja, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának elnöke, az MSZMP KB, a SZOT és az Egészségügyi Minisztérium ne­vében méltatta életútját. SZÉKESFEHÉRVÁR Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára hétfőn Fejér megyébe látoga­tott. Székesfehérvárott Boór Ferenc, az MSZMP Fejér me­gyei Bizottságának titkára és Závodi Imre, a Fejér megyei Tanács elnöke fogadta a ven­dégeket, majd útja a Sárszent- mihályi Állami Gazdaság bo- dakajtori üzemegységébe ve­retett. Korom Mihály itt meg­tekintette a három éve létesí­tett ifjúsági építőtábort. MOSZKVA Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitká­ra, a Nagy Népi Hurál Elnök­ségének elnöke a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására va­sárnap rövid pihenésre a Szovjetunióba érkezett. BERLIN Ivan Kapitonovnak, az SZKP KB titkárának vezetésével hét­főn egyhetes látogatásra az NDK-lba érkezett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldött­sége. A szovjet delegáció meg­kezdte tárgyalásait Horst Sin- derma n na I, az NSZEP KB Po­litikai Bizottságának tagjával, az NDK népi kamarája elnök­ségének elnökével és az NDK parlamentjének más vezetőivel. Az angolai nemzetvédelmi minisztérium közleményben ítél­te el a Dél-afrikai Köztársasá­got, amely fokozza az Angolai Népi Köztársaság elleni fegy­veres agressziós cselekménye­ket. A Pedro Maria Tonha nem­zetvédelmi miniszter által alá­írt dokumentum felsorolja, hogy június hónap folyamán a pre­toriai rezsim hadserege száz­hatvanöt felderítő repülést haj­tott végre, kilenc alkalommal bombázta, öt ízben szárazföld­ről támadta Angola területét — többek között föld-föld ra­kétákkal —, három esetben pedig helikopterről dobtak le csaipatokat. A támadások kö­vetkeztében ötvenhárom em­ber meghalt, tizenhat megsebe­sült. Az áldozatok többsége polgári személy volt. Nagygyűlés Las Tunasban Kasmír: A Boldog völgy boldogtalansága A sikora, a gondolához ha­sonlítható kecses, karcsú csónak nesztelenül siklik a Dal-tavon, az evezősök a szív alakú lapát­tal épp, hogy megérintik a vi­zet. Különös jószág ez a sika- ra. Még annak is úrnak, szá- hibnak kell lennie benne, aki nem akar. A guggoló evezősök összehúzódnak, hogy több hely maradjon a karókra tűzött, szí­nes vászonnal leárnyékolt pár­náknak. Itt valóban feküdni kell, ülni lehetetlen, hiszen ak­kor időnként hátraesik az utas, s megkapja a kísérő csodálkozó szemrehányással vegyített kér­dését: miért nem dől hátra, szá- hib? Fura érzés, de hát el kell fogadni az évszázados, (vagy év­ezredes) rendszert. A már meg- kérgesedett tenyerű evezős evez, s aki fizet, az csak száhib le­het, neki tehát az a dolga, hogy hátrafeküdjék és nézelőd­jék. FÖLDI PARADICSOM? Nézegetgi pedig van mit. A kasmiri táj olyan, akár a meg­elevenedett mesekönyv. A kék tavat havasok övezik. A tó part­ján mindenütt gyönyörűen fara­gott lakóhajók horgonyoznak - amolyan vízre telepített, a nagy hőségben is hűvösséget árasztó szállodák. A vizet itt-ott zöldsé­geskertek tarkítják. Si ka rákból nádszőnyeget eresztenek a víz­be, aztán ebbe föld, iszap, vízi­növény kerül. Ha megkötnek a gyökerek, elültethetnek már fa­csemetéket is, majd megjelenik rajta egy viskó, s később, ki tudja hány nemzedék múlva, felépülnek az első házak. Fantasztikus a látvány, hihe­tetlen nyugalom. Errefelé lakna a boldogság? A kasmiri főváros, Srinagar repülőterén található tábla tanúsága szerint: igen. „üdvözöljük a Boldog völgy­ben” — köszönt a felirat és e transzparensek még többször feltűnnek a városban, ahol a piszoktól szinte fekete vizű Dzselum folyó partján, a ka­nyargós, szűk, zajos utcácská­kon egymást érik a kacifántos nevű üzletek. Az olyanok, mint az öreg Chicago, a Bolond Jós­ka és az Olcsó János (ahol persze sem Jánost, sem pedig olcsóságot nem lel az utas) ... Ami a boldog jelzőt illeti, el kell mondani, hogy ez nem mai találmány. „Ha van földi para­dicsom, akkor bizony csak itt vagyon” — a legendás uralko­dó, a Tadzs Mahalt építő Dzse- han sah fiának, Aurangzebnek tulajdonítják e szavakat. Persze, neki nyilván paradicsom volt Kasmír, amikor Delhi rekkenő nyarából elefántok hátán két­hetes utazás után megérkezett a hűvös hegykoszorúba, a nagy­szerű kertekhez, amelyekben már akkor parancsszóra (ma a látogató gombnyomására) meg­indultak a hatalmas szökőku­tak, a mesterséges zuhatagok. A kasmíriak azonban akkoriban éppoly kevéssé lehettek boldo­gok, mint ma. STRATÉGIAI PONT A boldogtalanság titkától nem járunk messze, ha pillan­tást vetünk a térképre. A Ma­gyarországnál másfélszerte na­gyobb területű völgy India észa­ki része: nyugaton Pakisztánnal határos, továbbá északon Kíná­val, egy szakaszon meg Afga­nisztán 20-50 kilométer széles csíkja húzódik. A terület stratégiai jelentősé­gével természetesen tisztában voltak a britek is. Mindmáig Kasmírt említik, amikor klasszi­kus példát keresnek az imperia­listáknak a rómaiaktól átvett „oszd meg és uralkodj" politi­kája illusztrálására. Az indiai szubkontinens 1947- es felosztása Kasmír ügyét füg­gőben hagyta. India magáénak remélte a területet, annak elle­nére, hogy a megosztás vallási alapon történt és itt a lakosság­nak mindössze 10 százaléka hindu. Delhiben azonban jól tudták, hogy a kasmiri politika vezéralakja, Abdullah sejk — Nehru közeli barátja — radiká­lis, polgári demokratikus át­alakulást sürgető politikus, aki mohamedán létére sem ért egyet a pakisztáni államalapító, Dzsinnah vallási fanatizmusá­val. Pakisztán ezért akcióba kezdett. 1947 októberében, — így állították — „a határ menti törzsek tagja! és szabadságolt katonák" megrohanták Kasmírt. A hindu maharadzsa ekkor In­diához fordult segítségért. A küzdelmet mindkét oldalon brit tisztek irányították! Csakhamar megmerevedtek a frontok; a te­rület egyharmada Pakisztánnak, kétharmada Indiának jutott. Ké­sőbb még két ízben folyt hábo­rú Kasmírban, 1965-ben és 1971- ben, a helyzet azonban nem so­kat változott. Indira Gandhi a napokban egy nyilatkozatban újra sürgette a rendezést — vá­lasz azonban ezúttal sem érke­zett. KATONAI KÉSZÜLTSÉG így hát változatlanul a feszül­ten várakozó katonáké itt a fő szerep. A katonai készültség mindenütt látható, érezhető er­refelé. A Himalája hegyei kö­zött laktanya laktanyát ér. Sri- nagarban egyébként nem na­gyon szeretik a katonákat. Ez azért különös, mert Indiában a hadsereg általában nagy nép­szerűségnek örvend. Kasmírban azonban úgy vélik, hogy a tu­ristaforgalom és a katonai tá­borok nincsenek valami nagy barátságban egymással. Nem lelhető pontos adat arról, hogy a kasmíriak hány százaléka él a turizmusból, húsztól hatvan százalékig terjedő számokat hallani. Mindkettő tekintélyes arány. De ahhoz, hogy az élet igazán pezsegjen és minden lakóhajónak legyen vendége, béke kell. Kasmír egyelőre idő­zített bombának számít és a je­lek szerint sok víz folyik még le a Dzselumon, amíg a völgy az­zá lehet, aminek nevezik: bol­dog. HALÁSZ GYÖRGY A brit fennhatóság ideje alatt fényűző úszó palotákban laktak az angolok a Dal-tavon. Ma többnyire kereskedők élnek itt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents