Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-25 / 173. szám

1981. július 25. «EPÜJSÄG3 Kisvejke, Szabadság Tsz Marhahústermelés - célszerű keresztezéssel Tudós állattenyésztők szerint a domesztikáció óta az állat- tenyésztésben nem történt ak­kora ugrás soha, mint mostaná­ban. El is hiszem. A minap a Mezőgazdasági Világirodalom című szaklapban olvastam a következőket: „Angliában nagy jövőt tulajdonítanak a fagyasz­tott embrió exportálásának, mi­vel ez jelentősen csökkentené az export költségeit. Az első konténeres szállítmány Új-Zé- landba kerül. Szállítási költsége 260 angol font körül van, míg az ezzel megegyező számú te­hén kiszállítása legalább 850 000 fontba kerülne. Az embrió gyűjtésének költsége kö­rülbelül megegyezik a tehenek vizsgálati és karanténköltségei­vel, tehát az embrióexport egyedüli költségtöbbletét a fel­nevelési költség jelenti." Az embriótranszplántációt Magyarországon is ismerik, al­kalmazzák, arról viszont nincs tudomásom, hogy ennek anya­gi vonzatait valaki is kiszámol­ta volna. Pedig mostanában a számok világát éljük, ki-, be-, meg- és átszámítunk. Kisvejkén, a Szabadság Tsz-ben átszámol­ták például, hogy hektáronként hány mázsa búzának felel meg a húsmarhatartás. A lejtőkön legelő szarvasmarhák 42-44 mázsa búzának megfelelő ér­téket „hoznak", többet mint amennyit eredetileg itt termel­ni lehetne. MEGJELENT A TAURINA De nézzük csak szép sorjá­ban... Az átlagosan 9,41 arany- koronás, tehát igen gyenge mi­nőségű földön, kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó szövekezet hogyan fogott az egyértelműen nyereséges hús­marhatartáshoz? Még 1974-ben a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisz­térium, valamint a Taurina szarvasmarha-tenyésztési rend­szerközpont szakemberei meg­keresték a gazdaságot. Nem a kisvejkei tsz volt az egyetlen, amelyet felkerestek, jártak min­den olyan gazdaságban, amely éppen adottságai miatt a nö­vénytermesztésben nem tud ki* magasló eredményeket produ­kálni, viszont állattartó hagyo­Igazodnak az adottságokhoz mányai és domborzati viszonyai miatt legeltetésre alkalmas te­rülettel rendelkezik. A legelte­tés költségei alacsonyak, keve­sebb vele a gond, mint a kul­túrnövények termesztésével, s ami nagyon lényeges, nem kel­lenek drága gépek, amelyek itt jóval hamarabb elhasználód­nak, tönkremennek, mint sík te­rületen, jó minőségű földeken. A szakemberek olyan prog­ramot adtak a téesz vezetősé­gének, amit jónak találtak és elfogadtak. Mindent összevet­ve, úgy határoztak, hogy nyolc­száz szarvasmarha tartására vállalkoznak. A hektáronkénti számosállat-eltartó létszám nő, ami bizonyítja: kedvezőtlen adottságok mellett is növeked­het a föld eltartóképessége, ha megtalálják a gazdálkodós okos, ésszerű módját. A beruházási alapokmány 1975 tavaszán készült el, s már az év őszén a kezükben volt az ártámogatási okirat. Az építke­zés ugyancsak abban az év­ben indult: pontosan decem­ber ötödikén. Meglepő, hogy egy ekkora beruházás papír­munkáit háromnegyed év alatt el lehetett intézni, s rákoppinta­ni az első téglára. Bizonyítja ez a tempó azt, amit szakem­bereink mostanában gyakran vallanak: a jó termelési rend­szerek képesek a beruházás akcelerálására, hisz a biológiai alapoktól a gépesítésig, a di­agnosztikáig koncentrálják a termelést. No és persze a szak­értelmet. Pontosan tudják, hogy mire van a piacnak igé­nye, melyek az exportképes ter­mékek, hol biztonságos a tej- melés, s hogy hol acjják az ál­landó jó minőséget a vásárló­nak. NYERESÉGES AGAZAT .Ma marhahúst termelni gaz­daságos, a húsipar a jó minő­ségű vágómarha-termelés érde­kében tovább javítja a mező- gazdasági termelők érdekeltsé­gét. A vágómarha és a mar­hahús exportjából származó jö­vedelem nagyobb hányadát a termelők érdekeltségének foko­zására használja fel. A jövőben úgy alakítja ki az anyagi ösz­tönzőket, hogy azok tükrözzék a világpiaci keresletet, az árten­denciákat, és arányos legyen a szabályozók következtében ese­tenként módosuló jövedelmező­séggel is. Ezt a célt szolgálja, hogy az 1981-re meghirdetett exportfelárakon felül az élőex­portra kerülő vágómarhák után - meghatározott feltételek tel­jesítése esetén - időszaki ex­portfelárat is fizetnek. Ugyan­csak az export növelését céloz­za a húsexportfelár fizetése, és az export árualap bővítési fel­ár bevezetése. Mindezek jelentősen érintik a kisvejkei szarvasmarhatartást is, ahonnan igen nagy megelé­gedéssel vittek mór el állato­kat a vevők. Érdemes volt te­hát felszámolni azt a tehené­szeti telepet, ahol az év fejési átlag 3300 liter volt tehenen­ként, ahol a korszerűtlen istál­lókban a fal melletti jászolból ették a drága takarmányt az állatok, ahol 15 tehenet gondo­zott egy dolgozó. Jelenleg a nyolcszázas hús- marhatermelő telepet egy te­lepvezető, négy gondozó, egy portás, egy, az etetőt tisztító gép, valamint egy fogat Iája el. Mindezek ellenére nincs ke­vesebb gond a húsmarhatartás­sal, mint a tejelőájlománnyql, mert ez utóbbinál két hét alatt elkészítették azt a silómennyi­séget, amellyel az állatokat egész évben etették. A legelő húsmarháknak viszont akkor is kell takarmányt biztosítani, mi­kor például szárazság van. Ép­pen ezért állatonként 0,2-0,3 hektár szudáni füvet is vetnek, ezzel vészelik át a nyári aszá­lyos napokat. Tudniillik a lege­lőt nem lehet öntözni, bár jó lenne, de a jelentősen megdrá­gult vízdíj miatt meggondolan­dó a rendszer kiépítése. A szarvasmarhatelep három év alatt épült fel, majd meg­kezdődött a betelepítése. Cél­szerű keresztezéssel alakítják ki az állományt. A magyartarkát Limusinnal keresztezik, majd az F-1-es nemzedéket a Charolai- se fajtával. Ez a gyorsan nö­vekvő, jó hizékonyságú keresz­tezett állomány lesz az igen ke­resett végtermék. Négyszáz ma­gyartarka tiszta vérben meg­marad, ez alkotja majd a törzs- állományt. A .hústermelésre ki­alakított állatok tizennégy-ti- zenöt hónapos korban értéke­síthetők. A napi súlygyarapodás igen magas: 1200-1300 deka­gramm közötti, az állatok a be­tegségekkel szemben ellenál­lók. A húsmarhatartási program Kisvejkén tulajdonképpen most indult be: idén márciusban szü­lettek az első Charolaise-szal keresztezett borjak. Az állatok fűszenázst, silókukoricát, ku­koricából készült szilázst esz­nek. Abrakot a borjak kapnak és a tehenek: naponta egy ki­logramm kukoricadarát. A hízók kizárólag a téli időszakban kapnak abrakot. A kisvejkei szarvasmarha­telep bruttó értéke 20,5 millió forint, ebből 9 millió 843 ezer forint az állami támogatás. A szövetkezetben az állattenyész­tési ágazat 1978 óta nyeresé­ges. Tavaly 179 tonna .húst ér­tékesítettek. A VI. ötéves terv­időszakban évente több mint négyszáz tonna húst ad a nép­gazdaságnak ez a szövetkezet. D. VARGA MÁRTA Fotó: B. J. Miért fontos a munkája? (5.) A népművelő Minden munka fontos. A maga helyén és idejében mind­nek súlya, jelentősége van. Egyik munka kiegészíti a mási­kat, amely viszont újabb tevékenységet követel, majd lezár egy folyamatot, avagy korszerűbbet kezdeményez. A munka- megosztás törvényei szerint. Életünk nagy részét munkával töltjük, tehát csöppet sem közömbös, hogy azt milyen felké­szültséggel, lelkesedéssel, szeretettel és atmoszférában végez­zük. Amennyiben örömünket leljük benne, s érezzük, hogy te­vékenységünk egyaránt fontos a magunk és mások számára, máris kiegyensúlyozott világban élünk. Rész Antal jelenleg a tolnai művelődési ház igazgatója. Öt a tolnaiaknak, sőt a szekszárdi járásban élőknek aligha kell bemutatni. Azért nem, mert mint igazgató állandóan a nagyközséget járja, este a hely­béli rendezvényeken található, korábban pedig mint járási népművelési felügyelő rendsze­resen látogatta a településeket, illetve az ott levő művelődési intézményeket. Az utóbb emlí­tett korszakára többen így em­lékeznek: — Noha nem volt falunkbéli, sohase az tűnt fel, ha megje­lent rendezvényeinken, hanem az, ha nem volt ott. Rész Antal — aki 1942-től dolgozik, s 1946-ban, duna- szentgyörgyi tanítóként került kapcsolatba a népműveléssel — mondja: — A népművelői munka leg­fontosabb eleme a jó kapcso­latok kialakítása, az emberek és művelődési igényeik meg­ismerése. S erre csak úgy tehet szert valaki, ha állandóan jár­ja a területét, folyamatosan tart kapcsolatot a művelődési intézmények munkatársaival, a rendezvények közönségével. Ezért is hiányolom, hogy ma­napság a felügyelők keveset járnak vidékre... — Ne értsen' félre, nem a népművelés hős­korát sírom vissza, csupán an­nak néhány fontos mozgatóját... Hiszen a népművelő nem hiva­talnok. Neki nincs és nem le­het kötött munkaideje. Neki örömmel, lelkesen kell látogat­nia az esti, az ünnepnapi ren­dezvényeket... Hiszen az ő ke­zében van az emberek — s fogalmazhatok úgy, hogy az ország — művelődésének irá­nyítását vezénylő karmesteri pálca. — Tehát fontosnak érzi mun­káját? — Ha nem érezném annak, mit gondol, csináltam volna három és fél évtizeden át? De­hogy! Mindössze másfél évem van, és betöltőm a hatvanadik évemet. Akarattal fogalmazok így, s nem nyugdíjba menete­lemet emlegetem. Ugyanis, ha lehet, még utána egy-két esz­tendőn át maradnék... Be kell fejeznem valamit, valami fon­tosat, amit elkezdtem. — Megtudhatnánk, hogy mi­dről van szó? — Hogyne... De előbb any- nyit, hogy érzésem szerint mos­tanában a kisebb ' települések művelődésének feltételei, tárgyi lehetőségei valahogy háttérbe szorulnak. Számomra és leg­több „vérbeli" népművelő szá­mára ennek megváltoztatása igen fontos... S most válaszo­lok. Tessék, nézzen körül itt a tolnai művelődési házban. Egy munkáslakta település művelő­désének „fellegvárában”. A kép valóban szomorú... Mór-mór roskadozó falak, ki­használhatatlan terek és —saj­nos — még folytatható. Már évekkel ezelőtt megérett az épület — melynek működtető­je az SZMT, de közös fenntar­tású a tanáccsal — korszerű­sítésre. Ezért a Tolna megyei Tervező Vállalat társadalmi munkában megtervezte az át­alakítást, ami tízmillió forintot tenne ki. — Ennyi pénz pedig egyszer­re nem jut erre, ezért szeret­ném több lépcsőben megolda­ni a felújítást. Először az elő­teret' „kitágítani" és ott olva­sót nyitni. Tv-t tennénk be és játékokat, hogy bármikor, bár­ki betérhessen. Ha rajtam múl­na, minden művelődési házat nyitottá tennék. Ha rajta múlna, bizony több dolgot megrendszabályozna. méghozzá nem kedvtelésből, hanem a cél érdekében. — Csak azokat venném fel a népművelési szakra, akik valóban éreznek elhivatottságot e fontos .munka iránt, s a pá­lyán is akarnak maradni. Sőt, olyanokat, akik .a falvakban való tevékenységet sem tartják deqradálónak, sőt! Az elmúlt tíz esztendőben Rész Antal munkatársai közül néayen végezték el a népmű­velői szakot. Mindannyian me­gyei intézményhez szegődtek. Több pénzért, s a városba. (Nem kérdőjeleztetik meg ez­zel jószándékuk, eíhivatottsó- guk, csupán mint — a tolnaiak számára — szomorú tény köz­lendő.) — Végül is hogyan halad itt Tolnán a művelődés ügye? — Mint tolnai, előnyös hely­zetben vagyok. Kitűnő a kap­csolatom a tanáccsal, üzemek­kel, termelőszövetkezetekkel... Eredményes a szakmunkások továbbtanulása, itt folyik a bi­zalmiképzés, rendszeresen és sikerrel tartjuk az általános műveltséget segítő előadássoro­zatokat, a selyemgyár szép fo- lyosólyárr „fonógaléria" néven állandó kiállításokat rende­zünk. — Ezek mind-mind a sikert jelentik — mondja az igazga­tó, akit megyénkben — sze­rencsére sokakkal együtt — született népművelőnek tarta­nak. — De a mi munkánkban — sajnos — sok, nagyon sok a kudarc is. Persze, ezekkel hosszú időn át „tilos” foglal­kozni, mert ha a kesérgés ke­ríti hatalmába a népművelőt, megkeseredik a művelődés ügye, a mindannyionk ügye is. — Ilyen élet- és népművelői tapasztalattal mit üzen ifjú kol­légáinak? — Azt, hogy soha ne félje­nek az újtól, a kezdeményezés­től. Próbálkozzanak ötleteikkel, sőt kísérletezzenek. Hiszen ne­künk, népművelőknek mindig egy pici lépéssel előrébb kell járnunk a kornál. A mi mun­kánkat nem a hagyományok ápolása, hanem az új, a kor­szerű megkeresése élteti, s vi­szi előre. És ez nagyon fontos! V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: B. J. (Vége) A NEB életéből Lakossági szállítás Mind a hét Tolna megyében működő népi ellenőrzési bizott­ság részt vett annak felméré­sében, hogy a fuvaroztató vál­lalatok, gépjárművel rendelke­ző közületek, szövetkezetek és a tanácsok hogyan hajtják vég­re a lakosság áruszállítási igé­nyeinek kielégítésére vonatko­zó minisztertanácsi határozat előírásait. (1002/1980. (II. 6.)> A népi ellenőrzés a vizsgáT latot a Hazafias Népfront me-'* gyei bizottságával közösen vé­gezte. A helyszíni ellenőrzést megelőzően hat helyen szerve­zett a népfront lakossági fóru­mot, amelyeken mintegy há­romszázan vettek részt és mond­ták el véleményüket, tapaszta­lataikat. Ezenkívül a népi el'' lenőrzés mintegy 200 kérdőívet dolgozott fel. A szállítás, fuvaroztatós az utóbbi, négy évben egyértel­műen és számottevően „nőtt". A fejlődést az is érzékelteti, hogy az összes teljesítmények növekedésével együtt, vala­mennyi szektor külön-külön is növelte a lakossági fuvarozta- tásból származó árbevételét. 1978-ról 1979-re a minisztériu­mi és tanácsi vállalatok több mint 18, a szövetkezetek több mint 24, a magánkisipar pedig majdnem 22 százalékkal növel­te árbevételét. A jelentős ár­változásokat is magába foglaló teljesítménynövekedésen belül gyorsabban nőtt a szövetkeze­tek és a magánkisipari szek­tor részesedése, relatíve csök­ken az állami vállalatok rész­aránya a lakossági fuvarozás­ban. A vizsgálat azt is bizonyítot­ta, hogy jelentős a magán­személygépkocsik igénybevéte­le a magánszállításban. A fuvarigény rendkívül sok­rétű és nagy tételű. Csak né­hány cikk eladását figyelembe véve is látható, hogy nagy fel­adatról van szó, amikor ezek­nek a cikkeknek a házhoz szál­lítását meg kell szervezni. Az elmúlt évben a megyében eladtak 4806 . hűtőszekrényt, majdnem háromezer villanyboj­lert, közel hatezer televízió- készüléket, háromszázhárom­millió forint értékű bútort, 98 ezer 914 tonna tüzelőt, 62 ezer 176 tonna cementet és meszet, 2,5 millió liter kannás, 4 millió liter tankból lefeitett olajat. A megye legnagyobb fuvarozó- vállalata a Volán. A szövetke­zeteknek és más vállalatoknak csak melléktevékenysége a la­kossági fuvarozás. _A szállítási igények felméré­sével átfogóan senki nem fog­lalkozik, ennek ellenére, terü­letenként eltérően ugyan, de nagyrészt megoldott a lakossá­gi fuvorozás. A vállalatok nem igazán érdekeltek ebben a munkában, mert a lakossági tételek általában kis értékűek, kevéssé jövedelmezőek, ala­csony az eszközkihasználós, hogy mégis gazdaságos legyen a szállítás, ahhoz magas szín­vonalú szervezés szükséges. A vizsgálatban kiemelten foglalkoztak a népi ellenőrök a tartós fogyasztási cikkek ház­hoz szállításával, a tüzelő és építőanyag kiszolgálásával, va­lamint a háztáji és kisegítő gazdaságok fuvarigényeivel. A tartós fogyasztási cikkek ház­hoz szállítása általában elfo­gadható színvonalú. Probléma van viszont az épí­tőanyagok és a tüzelő szállítá­sával. Itt már nagyobb részt fuvaroznak a szövetkezetek és magánkisiparosok, ez esetben az eladó a szállításban közvet­lenül alig vesz részt, közvetve pedig szinte semmi segítséget nem nyújt. A háztáji és kisegí­tő gazdaságokban a takar­mányszállítás és az állatfelvá­sárlás általában szerződés sze­rint, szervezetten történik. Rész Antal a megvalósításra váró tervvel A hízóállatok a legelőn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents