Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-25 / 173. szám

4- "népújság 1981. július 25. Szakszervezeti élet Új lap: Mai Magazin Az újítómozgalom helyzete a megye üzemeiben A Szakszervezetek Országos Tanácsa új folyóiratot indít, a Mai Magazint. A lap a tizen­két évfolyamot megért Brigád­élet utódja, de annál széle­sebb témakörrel. Célja annak az érdekképviseleti, érdekvédel­mi munkának a bemutatása, amelyet a magyar szakszerve­zetek látnak el. Ezenkívül olyan technikai-tudományos ismerete­ket is továbbit az olvasóknak, amelyeket mindennapi életük­ben hasznosíthatnak. Abban is igyekszik közreműködni, hogy kulturális-művészeti életünk­ben jobban eligazodjon az ol­vasó. A lap júliusi számának gaz­dag tartalmából felhívjuk a figyelmet néhány írásra. „A művezető is vezető" című cikk A megyei bizottság, jelenle­gi összetételében, az 1980. jú­nius 20.-i választások óta végzi munkáját. A testületnek 17 tagja van, feladata tíz alap­szervezet irányítása. A szak- szervezeti tagság létszáma: 6482. Pedagógusok, technikai és ügyviteli munkakörben dol­gozók tartoznak az alapszerve­zetekbe. A megyei bizottság éves munkaterv alapján végzi tevé­kenységét. Mozgalmi munkájá­ban arra törekszik, hogy segít­se a megye közoktatás-politikai célkitűzéseinek megvalósítását. Következetesen képviseli a tag­ság anyagi és szociális érde­keit. A szakszervezeti jogosult­ságok érvényesítésével járulnak hozzá az iskolai élet demokra­tizmusának erősítéséhez, az egészséges munkahelyi légkör, a jó közérzet, az eredményes munkavégzés feltételeinek ki­alakításához. Az utóbbi években jelentős változások történtek az okta­tásügy minden területén, az új feladatok nagy terheket róttak a pedagógusokra. A legutóbbi Tdőszakot megelőzően sok, kel­lő körültekintést nélkülöző, ok­tatáspolitikai intézkedés látott napvilágot. Ezek kapkodást, nyugtalanságot, tanácstalansá­got szültek és ideiglenes meg­oldások keresését eredményez­ték. A megyei bizottság legfonto­sabb szakszervezeti feladatá­nak tartotta és tartja a biza­lom, a nyugodt légkör helyre- állítását iskoláinkban. A szakszervezeti munka szá­mos területen törekedett az előrelépés segítésében, sőt, na­gyon sokszor kezdeményező­a művezetői beosztás tekinté­lyéről, illetve a tekintélyvesztés okairól szól. A „Kiből nem lesz értelmisé­gi" című írás azt a tényt bon­colgatja, hogy manapság ke­vés munkásgyerekből lesz ér­telmiségi foglalkozású, pedig a tehetség nem társadalmi réte­gek szerint oszlik meg. Fontos, sok embert érintő kérdés a lakáshiány. S. Boda András cikke a „Lakni minden­kinek kell" a lakásszerzés kö­rüli visszásságokról a kisebb- nagyobb „bulikról” szól, ame­lyekbe sokszor más megoldás híján kényszerül a lakni vágyó. A külpolitikai rovatban az észak-ír válságról tájékoztat a „Pokoli sziget” című anyag. ként lépett föl a megyei bi­zottság olyan kérdések megol­dásában. amelyek a jobb mun­kavégzés feltételeit biztosíthat­ják. Jó együttműködést kellett megteremteni a szakszervezeti bizottságok és az intézmény- vezetők között. Fel kellett mér­ni az új iskolai dokumentumok bevezetésének tapasztalatait — ez utóbbiakat továbbították a minisztériumba és a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­ra. Gondot okozott — és okoz a jövőben is még — az ötna­pos munkahétre való áttérés. A szakszervezeti szervek e téren is közreműködnek, sajátos esz­közeikkel, a megoldás zavarta­lanságának biztosításáért. Napirenden szerepelt a tes­tületi ülések- előtt a többi kö­zött a fiatal pedagógusok be­illeszkedése, élet- és munka- körülményeik javítása, a nyug­díjasok helyzete, a bérkérdések, a jutalmazási irányelvek meg­valósulása, p gyerekintézmé­nyek helyzetének vizsgálata — hogy csak néhányat említsünk a sok közül. A választások óta új szerve­zeti struktúra alakult ki a pe­dagógusszakszervezet területén is. Hat bizalmitestület kezdte meg tevékenységét (Szekszárd város, szekszárdi járás, Bony- hád, Paks, Dombóvár és Ta­mási). Már az első év tapasz­talatai is azt mutatják, hogy a testületek komoly szerepet ját­szottak az érdekképviseleti és érdekvédelmi tevékenységben. Munkájuk révén a szakszer­vezeti szervek közelebb kerül­tek a tagsághoz és a dolgo­zók véleménye is könnyebben jutott el az irányító testületek­hez, mint annak előtte. Az újításokról szóló miniszter- tanácsi határozat világosan, egyértelműen határozza meg a vállalatoknak, a szakszerveze­teknek az újítási javaslatok in­tézésével, hasznosításával, dí­jazásával kapcsolatos jogait és kötelességeit. A rendelet keret­jellege további lehetőséget adott a munkáltatóknak a sa­játos, munkahelyi szabályozás­ra. Mindez egyértelművé teszi, hogy az újítómozgalom kibon­takozásának nincs, illetve nem volna akadálya. Ennek ellené­re az utóbbi években stagná­lás tapasztalható. A benyújtott újítások száma 1977-től 1980-ig 1600 és 1700 között volt évente. Hasonlóan alakult az elfo­gadott és bevezetett újítások (7—900 között) száma is. Nem kielégítő az újítómoz­galomban részt vevők szám­arányának alakulása sem. A fizikai dolgozók 2,5 százaléka, a műszakiak 1 százaléka, a fia­talok 1,2 százaléka vesz részt az újítómozgalomban. Még rosszabb a nők aránya, ugyan­is az összújítóból az mindösz- sze 0,5 százalék. A határozat megjelenését követően a vállalatoknál elké­szültek az újítási szabályzatok, többségük évente készít újítá­si feladattervet. Olyan tárgyi feltételeket, ügyintézési, javas- lattételi mechanizmust alakí­tottak ki, amelyek széles körben lehetővé teszik a vállalati újí­tási célkitűzések megismerését, és azok megoldásában az ak­tív részvételt. A gyáregységek esetében is hasonló a helyzet azzal az eltéréssel, hogy azok egy részénél a törzsgyár készí­ti el az újítási szabályzatot, az újítási feladattervet, a legtöbb A megyei bizottság fontos­nak tekintette és tekinti a jö­vőben is az oktatást. Az elmé­leti képzés — levelező formá­ban, havonta egy alkalommal — egész évben folyt. A SZOT és a szakmai központ határo­zata értelmében évente meg­szervezik a technikai dolgozók politikai oktatását is. A járási és városi bizottsá­gok sokrétű közművelődést se- qítő tevékenységet folytatnak. Bérletsorozatokat biztosítanak színházi előadásokra, hangver­senyekre, kirándulásokat szer­veznek kül- és belföldre. Fel­lendült a klubélet. A pedagó- guskórusok eredményesen sze­repeltek itthon és külföldön is, a művészi törekvések kibonta­kozását szolgálják a pedagó­gus képzőművészeti kiállítások. Nagyon jelentős, amit a me­gyei bizottság tesz az üdülté- tés javítása érdekében. Ma már — noha a gondok csak rész­ben csökkentek — Miskolc- Tapolcán, festői környezetben, felújítva várja a szakszervezeti tagokat egy nyaraló, ugyanígy Harkányban is mód van a gyógyüdülő felkeresésére. A városi és járási bizottságok zö­me szintén rendelkezik saját üdülővel. A megyei bizottságot az ok­tatásügyért és az oktatásügy területén dolgozókért érzett fe­lelősség hatja át. A munka eredményessége nagyban függ az állami és más társadalmi szervekkel kialakított tartalmas partnerkapcsolattól. A közös felelősség vállalása nem formális gesztus, hanem együttes munkát, hasznos vi­tákban született egységet je­lent. esetben figyelembe véve a he­lyi viszonyokat, feladatokat. Mi az oka, hogy ezek elle­nére sem sikerül előrelépni az újítómozgalom fellendítésében? Elsősorban a propaganda hiá­nya, amely az utóbbi időben szinte teljesen elvesztette je­lentőségét, másodsorban a je­lenlegi anyagi-erkölcsi elisme­rési rendszer. Néhány gazda­sági egységben nem érzik, hogy a feladatok megoldásában mi­lyen értéket jelenthet egy jól megszervezett újítási mozgalom. Nem alakítottak ki olyan köz­felfogást, amely a közösségek számára hasznosnak és szük­ségesnek minősíti az újítói te­vékenységet, tekintélyt és tár­sadalmi megbecsülést biztosít az újítók részére. Több helyen még mindig csak annyit tesz­nek a mozgalomért, amennyit a rendelet kötelezően előír. Az anyagi elismerési rend­szer a mai formájában feszült­séget okoz az újítók és nem újítók között. A feszflltséget el­sősorban a részesedési alap­ból való ösztönzés okozza, ugyanis az „R"-alap rendkívül túlterhelt. Ezért a gazdasági vezetés, amikor teheti, főleg az eszmei díjazáshoz folyamodik, az újítási díjak többségét nem a kiszámított haszon alapján kalkulálják. Az eszmei díjak alacsony összege nem ösztö­nöz, emiatt gyakran csalódás éri az újítót, elveszi kedvét a további javaslatok kidolgozá­sától. A. díjkifizetés alapját szolgáló jelenlegi rendszer ezért mindenképp változtatást igényel az állami-pénzügyi szervek részéről. A gazdasági építőmunká­ban nem mellőzhető a dolgo­Lassan 20 éve, 1961. szep­tember 1-én a SZOT elnöksé­ge felhívást adott ki a munka- védelmi őrségek szervezésére, amit sok gazdálkodó szerveze­tünk magáévá tett. Ez a moz­galom a munkavédelem társa­dalmasításának egyik legnagy­szerűbb eszköze, mert valóban szép, emberhez méltó feladat dolgozótársaink testi épségére ügyelni. Az elmúlt években eb­ben a munkában általában minden gazdasági egységnél voltak jó és rossz időszakok. A munkavédelmi őrmozgalom ugyanis olyan társadalmi mun­ka, amelyben kevés konkrét eredményről, de annál több buktatóról beszélhetünk. Nem mindig népszerű feladat mun­katársunknak szólni, hogy ve­gye fel a rendszeresített egyéni védőeszközt, a „főnöknek” szól­ni, hogy itt és itt veszélyfo'rrás van és intézkedést kérni, vagy éppenséggel fellépni az italo­zás ellen. Mégis mind több és több dolgozó és szocialista bri­gád kapcsolódik be a mozga­lomba, rrjive! egyre többen ér­tik meg, hogy ez nem egy ön­célú ténykedés, hanem igen ko­Az SZMT és a Tolna megyei Tanács Kereskedelmi Felügyelő­sége közös vizsgálatot végzett 33 zöldség-gyümölcs üzletben a primőráru-ellátással, áralkal­mazással, minőségi szabályok betartásával kapcsolatban. A vizsgálatban a szakszerve­zetek társadalmi kereskedelmi ellenőrei vettek részt. A tapasz­talat az, hogy az áruellátás megfelelő, a vizsgált egységek 10 százalékánál fordult elő ve­vőkárosítás. A szabálytalansá­got hét fő követte el, akiket a felügyelőség összesen 10 500,- Ft pénzbírsággal büntetett. Az alapszervezeti társadalom- biztosítási tanács elnökei ré­szére az SZMT levelező tanfo­lyamot szervezett. Az alapkép­ző tanfolyamon 35 fő vett részt. zók alkotói tevékenysége, amely segíti feltárni a belső tartalé­kokat, s ezzel a népgazdasági, vállalati feladatok megoldását. A mozgalom fellendítése érde­kében — az előbbiek figye­lembevételével — a követke­zők képezik az elsőrendű tenni­valókat: Az újítómozgalom tömeges kibontakozását a szocialista munkaverseny-mozgalom kere­tében lehet elsősorban elérni. A különböző munkacsoportok, szocialista brigádok, szakmun­kások és műszaki-gazdasági szakemberek szélesebb körben, szervezett formában foglalkoz­zanak az újítások kidolgozásá­val. Az újítási feladattervek, pályázatok az előzetes műszaki­termelési igényfelmérések alap­ján készüljenek. Az ezekben megfogalmazott műszaki meg­oldások megvalósítására az újítók kapjanak megfelelő mű­szaki segítséget is. A benyújtott újítások ügyin­tézési idejét a minimálisra szükséges csökkenteni. Az újí­tók minél gyorsabban szerez­zenek tudomást arról, hogy öt­leteik, javaslataik hasznosítás­ra kerülnek-e. Ezt kövesse az erkölcsi-anyagi elismerés, ezzel is ösztönözve az újítókat to­vábbi javaslatok kidolgozására. Az üzemi demokrácia fórumain a beszámolók foglalkozzanak többet a vállalaton belüli újí­tómozgalom helyzetével, hívják fel a figyelmet a megoldásra váró újítási feladatokra. Kap­jon nagyobb hangsúlyt a fóru­mokon a benyújtott és haszno­sított újítások eredménye, azok gazdasági haszna. moly munkát takar, ami a mun­kahelyi biztonság szempontjá­ból elengedhetetlen és a dol­gozók érdekeit szolgálja. E funkciójából adódóan szüksé­ges, hogy minden eszközzel se­gítsük ezt a tevékenységet. Sen­ki sem tudhatja jobban, hogy egy-egy munkahelyen milyen gondok vannak, mint az, aki ott dolgozik és azt a saját bőrén tapasztalja. A munkavédelmi őr pedig a munkahelyen dolgozik. A 47/1979. (XI. 30.) Mt. sz. ren­delet 13. § 1. bek. g) pontja ki­mondja, hogy a „gazdálkodó szervezet vezetőjének gondos­kodnia kell a dolgozók munka- védelemmel kapcsolatos észre­vételeinek érdemi elbírálásáról és a munkavédelmi aktivisták működéséhez szükséges feltéte­lek bztosításáról”. Általa bizto­sítva van a jogszabályi keret a munkavédelmi őrmozgalom mű­ködéséhez, ez azonban önma­gában nem elég. Az őrök mun­káját állandóan figyelemmel kell kísérni, anyagi és erkölcsi megbecsülésekről gondoskodni kell, és akkor valóban hasznos segítői lesznek a gazdasági ve­zetésnek a munkavédelmi tevé- kenség növekvő színvonalú el­látásában. 'A közalkalmazottak megyei bizottsága szb-titkári értekezle­tet tartott, ahol a megyebizott­ság titkára időszerű feladatok­ról adott tájékoztatást. * Az ÉDOSZ megyei bizottság értekezletet tartott a számvizs­gáló bizottsági elnökök és gaz­dasági felelősök részére; meg­beszélték a féléves beszámoló jelentés készítésével és q tag­díjbesorolás előkészítésével kapcsolatos feladatokat. * A MEDOSZ megyei bizottság június 26'-i ülésén megtárgyalta a megye mezőgazdasági üze­meiben a rokkantsági nyugdí­jasok helyzetét; az 1981—85. évi kollektív szerződések elkészíté­sének tapasztalatait, s jóvá­hagyta a megyebizottság 1981. II. félévi munkatervét. A hónap portréja „Mindig birkózni kell...”-------------------------­V örös Róbertné Vörös Róbertné — bár tudom, nőknél nem illik megírni, hány esztendősek, ez esetben mégis megteszem - huszonhét éves. S annak ellenére, hogy fiatal, már tagja a szakszervezetek megyei tanácsának, a TÁÉV szakszervezeti bizottságának. Ügy ismerik a vállalat asztalos­üzemében, hogy „Zsuzsa, akin tud, segít.” Járatos a szakszervezeti élet­ben, tudja, mikor kin lehet vagy kell segíteni.- Korán kezdtem el dolgozni, tizenöt éves koromban már pénzt kerestem. Még abban az esztendőben tagja lettem a szakszervezetnek. Nem dicsek­vésként mondom, de sohasem húztam ki magamat a társadal­mi munkából, talán ezért lehe­tek most az SZMT tagja, aho­va tavaly választottak be - me­séli a fiatalasszony, akinek két gyermeke van, a négyesztendős Krisztián és a nyolcéves Gabri­ella. Vörös Róbertné férje szintén a TÁÉV-nél dolgozik, már tíz esztendeje, mint vasbetonszere­lő. így mindkettejüket jól isme­rik a kollegák.- Amikor gyesen voltam, ak­kor sem váltam meg a mozga­lomtól, részt vettem kismama­találkozók és nyugdíjastalálko­zók szervezésében, ünnepségek rendezésében. Vörös Róbertné azért nem mindig elégedett.- Igen gyakran vannak ösz- szetűzések is, amikor nehéz dönteni, kinek van igaza. De birkózás nélkül — sajnos — nem megy. Az asztalosüzem ajtajában egy asszony tűnik fel, Vörös Ró­bertné tanítómestere.- Igen, Pintér Ferencné, neki sokat köszönhetek. Ö is szak­szervezetis, hozzá bármikor for­dulhatok tanácsért. Ő tapasz­talt mozgalmista, lehet mit ta­nulni tőle. Hogy most már én csinálom a dolgokat, biztosan vannak, akik nem örülnek en­nek, mások tisztelnek, szeret­nek, talán ezért is. Zsuzsanna szocialista brigád­ja most éppen egy exportmeg­rendelésen dolgozik. Nagy láz­ban vannak valamennyien, sok múlik a munkán.- Persze, a munka a legfon­tosabb. A család, az otthon... De, tudom, sokat kell még ten­ni - 'ha kell társadalmi munká­ban — azért, hogy a mainál is jobban éljünk. Bemutatkozik A Pedagógusok Szakszervezete Tolna megyei Bizottsága A munkavédelmi őrmozgalomról Hírek - események

Next

/
Thumbnails
Contents