Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-03 / 154. szám
1981. július 3. TOLNA'X 2 wEPUJSAG A harmadik napon: Leninvárosban (Folytatás az 1. oldalról) mondta a munkásasszony, s amikor Kádár János a gondjairól kérdezte, azt említette, hogy míg zárva van nyáron az óvoda, családi „forgóban" kell felügyelniük az unokára. Jóllehet a gyár még sok lát nivalót tartogatott, innen a központi irodaház tanácstermébe indultak, ahol Kádár Jánost beszélgetésre vártak a gyár szocialista brigádvezetöi, párt- alapszervezeti titkárok,'^ valamint a Tiszai Kőolajipari Valla lat, és a Tiszai Erőmű Vállalat kollektíváit képviselő munkások. A kötetlen beszélgetés, eszmecsere során Huszár András, a karbantartó gyáregység pártalapszervezetének titkára alig titkolt büszkeséggel mondotta el: a TVK igen modern nagyüzem, amit az is bizo nyit, hogy a karbantartók is számítógépekkel dolgoznak. Bíró Tivadar, a Tiszai Erőmű Alkotmány szocialista brigádjának vezetője arról tájékoztatta a Központi Bizottság első titkárát, hogy a nyomasztó energiagondok természetesen őket is jobb gazdálkodásra ösztönzik. Felkészültek, hogy mind nagyobb mértékben hasznosítsák fűtőanyagként a hazai szeneket, s a másutt már hulladéknak minősített ipari gázokat. Witigné Bürget Márta, a II" Rákóczi Ferenc szocialista brigád vezetője felszólalásában beszámolt arról, hogy legutóbb egy zsugorfólia-gyártó berendezés üzembe állítását — 13 másik brigáddal kötött szocialista szerződéssel — külföldi szakember segítsége nélkül oldották meg. A megtakarítás forintban meghaladja a háromnegyedmilliót. Bori Imre, a Munkaügyi Gyargondnokság alapszervezeti párttitkára személyes emlékként idézte: mindig hitte, hogy megéri az időt, amikor az ember gondolkodva dolgozhat és munkája alapján ítélik meg. Most így élünk, s ebből már nem engedünk - mondotta. Méhes György, a Tiszai Kőolajipari Vállalat pártbizottságának titkára arról a gondjukról beszélt, hogy kapacitásukat a megrendelések nem kötik le teljes egészében, ezért a minőség javításával, a termékszerkezet módosításával igyekeznek bevételeiket növelni. Lükő András, o Energia főosztály II. Rákóczi Ferenc brigádjának vezetője elmondta: csoportjának feladata száz megawatt villamos energia biztonságos elosztása, a berendezések karbantartása, s. a felelős munkáért nem is marad el az erkölcsi, anyagi elismerés. Németh István, a Szőke Tisza Tsz pártalapszervezetének titkára elmondotta, hogy közös gazdaságuk hatszáz taggal indult, ma százhúszon vannak, a többieket elszívta az ipar, egyebek között éppen a TVK. Nemcsak az elhangzottakra válaszolandó, mintegy a látogatást is összegezve kért Siót ezután Kádár János. A Központi Bizottság első titkára visszaemlékezett arra: már akkor is járt ezen o vicéken, amikor még a hatalomért folyt a harc, és még nyoma sem volt a mai hatalmas ipari létesítménynek. Ami Leninvó- rosban felépült, az az itt élő emberek és az egész magyar nép nagy közös vállalkozásának szép eredménye, örömmel állapíthatjuk meg — mondotta —, hogy népünknek nem kell sajnálnia az ide befektetett forintokat. Az ilyen szocialista építkezés olyasmi, mint egy társadalmi kohó. Kihat a közösségre, erősíti a szemléleti- cselekvési egységet. A párt- alapszervezetek ereje pedig olyan, mint a jó kovász: jó közösséget erjeszt. Szólt arról, hogy a Leninvárosban megvalósult építkezés szép példája a szocialista együttműködésnek, o nemzetközi összefogásnak is. A magyar—szovjet kooperáció segíti a szocialista, kommunista építőmunkát, mindkét ország gyarapodását, népeik javára. Belpolitikai helyzetünkről szólva a Központi Bizottság első titkára kijelentette: népünk értékeli a szilárd társadalmi viszonyokat, a töretlen fejlődést, az életkörülmények javulását, a gondokkal, a megoldásra váró problémákkal együtt. A magyarnak, báthovn megy is a világon, ma mar nem kell s/égyenka/rne. Mindezért meg kellett dolgozni, es van mit féltem. Lgy< sripásrn ezután sem megy minden, ezután is •mindeneit kéményén meg kell dolgozni. A XII. kongresszus hritáiozci- taibál adódó tennivalókról szólva kiemelte, hogy a kongiesz- szus jövőbe mutáló, szociálisig programot logadott el. malis, óm nem kis feladatokat tűzön ki, középpontba állítva a gazdasági munkát. Ha az ott meghatározott teendőket végrehrgl juk, kitűzött céljainkat elérjük, az azt jelenti, hogy helyreállítjuk gazdaságunk egyensúlyát, megőrizzük életszínvonalunkat, vívmányainkat és tovább javít juk az életkörülményeket. Kádár János az egyik szocia lista brigádvezető felszólalásához kapcsolódva hangsúlyozta: Valóban, a fejünket is használnunk kell. hogy jól gazdálkodjunk mindennel, tudással, anyaggal, energiával, egyszóval a gyarapodást, a fejlődést szolgáló termelési eszközökkel. Végül a Központi Bizottság el ső titkáia a nemzetközi hely zetről szólva is azt húzta alá: a mi leiadatunk az. hogy dal gozzunk, végezzük el tennivalóinkat, s akkor mindenképpen boldogulunk. Befejezésül gratulált az elért eredményekhez, to vábbi sok sikert kívánt a Lenin, városban dolgozóknak. Kerte a szocialista . brigádvezetőket., pártmunkásokat, tolmácsoljak kollektíváiknak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üdvözletét. A gyárlátogatás végeztével a Központi Bizottság első titkára rövid sétát tett leninváros fa. terén. Érkezésének hitére ossz*-- sereglett a város apraja, nagy ja. Kedves jelenet volt, hogy itt, az átlagéletkort nézve légii jabb városban Markovics Mi hályné Gombos Katalin, 1919- es kommunista köszöntötte virágcsokorral Kádár Jánost. A Központi Bizottság első trt kára befejezte Borsod-Abáúj- Zemplén megyei látogatását és csütörtökön este visszaérkezett Budapestre. Japán A térnyerés anatómiája (II.) Ami a japán út egyedi vonásait illeti, ezek között ki: emelkedik az emberi tényező, maga a japán munkás. Fegyelmezett, terhelhető, tanulékony, munkaintenzitása igen ncfgy. Egyetlen példa: 1979-ben Japánban sztrájkok miatt 1,4 millió munkanap esett ki, az Egyesült Államokban 30 millió. Legendás az újdonságokra való gyors reagálás. Hatékony licenc-politikát folytatnak, s magas színvonalú a műszaki kutatómunka. A sikerek egy másik zálogát maguk a japánok is abban látják, hogy a gazdasági tevékenység nem annyira az-égyéni, inkább a csoportmunkán nyugszik. V. Afanaszjev, a moszkvai Pravda főszerkesztője (ismert szociológus) irta Japánban, a Toyo Kogyo autógyárban tett látogatásának tapasztalatairól: „Nincs semmiféle meó. Mindenki magát ellenőrzi, s minden következő az előzőt". A szovjet szakértő kiemelte a pontosság, a szervezettség, a munka- és technológiai fegyelem jelentőségét. Afanaszjev értékelése megszívlelendő, annál is inkább, mivel nyíltan kifejtette: nemcsak Nyugat- Európa, Amerika, hanem a szovjet, s általában a szocialista vállalatok is „tanulhatnak a vezetés művészetében jártas japánoktól”. Korábban sokfelé idegenkedtek a japán munkaszervezéstől, azzal érvelve, hogy az Dél-Koreán kívül meghonosíthatatlan. Manapság terjed a felismerés, hogy a lépéstartáshoz elengedhetetlen tanulmányozni, s esetenként átvenni a szigetország gazdaság- és üzemirányítási gyakorlatából mindazt (például ,a kiscsoportos munkaszervezést), ami előrevivő.^ Hogy tőkés viszonyok között a, kiscsoportok eredményesen működhetnek^, abban kétségkívül k őzre játíitr'J: az a tény, hogy Japámíktriunkaerő-állományának negyven százaléka életre szólóan szerződik vállalatával. Igaz, ennek hátránya a vállalattól való szinte teljes függőség, előnye viszont a relatív biztonság, az, hogy dekonjunktúra esetén sem tehető utcára a dolgozó. Ugyancsak eredeti, megkülönböztető vonása a japán gazdaságnak, hogy a nagyvállalatokot — ellentétben Nyugat-Európával vagy Amerikával — zömmel nem egyéni tulajdonosok, részvényesek, hanem rendszerint bankok, kereskedőházak birtokolják. Ennélfogva a legjelentősebb cégek, például az elektronikában érdekelt Toshiba, a Fujitsu vagy az acélgyártó Nippon Steel nincs annyira rákényszerítve, hogy rövid távon maximális profitot biztosítson. Figyelmük középpontjában így a gyors növekedés, a jövőbeni pozíciók megszerzése állhat. Tőkés viszonyok között egyedülállóan széles, hatékony a tervezési rendszer is. Amíg más nyugati államokban, például Franciaországban a tervezés csak jelzés jellegű, Japánban a kormányzót erőteljes nyomást gyakorol a magántőkés vállalatokra a Gazdaságtervezési Intézet által kitűzött konkrét fejlesztési célok megvalósítása érdekében. Nem utolsósorban ennek a széles körű állami befolyásolásnak köszönhető, hogy a szigetország versenytársainál erősebben összpontosít az ún. stratégiai ágazatok, a számitgép-, s félvezetőgyártás, az optika, a képátvitel fejlesztésére. A távoli szigetország gazdasági térnyerése tehát nagyon is kézzelfogható „titkokon" nyugszik. A nemzeti sajátosságok hasznosítása, a gyors reagálás, a fogyasztóhoz való nagyfokú alkalmazkodás — tömören ezekkel magyarázható a „japán csoda". GYŐRI SÁNDOR Lázár György beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) Pártunk 1980. márciusában megtartott XII. kongresszusa jóváhagyta és megerősítette az 19/8-ban kialakított gazdaság- politika irányvonalát. Ennek megfelelően az 1981—1985. evekre szóló hatodik ötéves Icivünk is — amelyet országgyűlésünk a múlt év végén emelt törvényerőre — az intenzív fejlődési szakasz követelményeit állította előtérbe. Ebből adódik tervünknek az a kaiaktere, hogy viszonylag mérsékelt — évi 2—3 százalék — növekedést irányoz elő, de szigorú minőségi követelményeket támaszt. Ezt másképpen úgy fogalmazhatom meg, hogy gyakorlati gazdaságpolitikánk legfőbb törekvése nem a növekedés korlátozása, hanem azoknak a társadalmi-gazdasági folyamatoknak az erőteljes kibontakoztatása, azoknak a közgazdasági és szervezeti intézkedéseknek a folytatása, amelyek jobb feltételeket biztosítanak ahhoz, növelik az érdekeltséget abban, hogy meggyorsuljon a tudományos vívmányok, az új műszaki eredmények bevezetése, korszerűbbé és jövedelmezőbbé váljon a termelés, javuljon a verseny- képesség,' csökkenjen a fajlagos energia- és nyersanyagfelhasználás, termelékenyebbé váljon a munka. Az elosztásban csak szerény célokat tűzhetünk magunk elé, mert a nemzeti jövedelem növekményének mintegy kétharmadát a következő években is a külgazdasági egyensúly javítására kell fordítanunk. Ez azt jelenTisztelt elvtársak! Az eredmények a tények erejével bizonyítják, hogy az 1971- ben elfogadott komplex program gyakorlati megvalósítása elmélyítette a tagállamok egymás közötti gazdasági kapcsolatait, és fontos szerepet tölt be nemzeti terveinek megalapozásában. Nem mulaszthatom el, hogy ez alkalommal is köszönetét mondjak a Szovjetuniónak azért az internacionalista hozzájárulásért, amivel elősegítette a komplex program mindannyian,k javát szolgáló létrehozását és eddigi végrehajtását, összhangban a beszámolóval, jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy közös erőfeszítéssel az elmúlt tíz év alatt nagy dolgokat alkottunk, s erre méltán büszkék lehetünk. Most, amikor választ kell adnunk arra, hogy együttműködésünk továbbfejlesztésében a nyolcvanas évtizedben milyen feladatokra összpontosítsuk erőinket, külön is nagy fontossága van a tapasztalatok elemzésének, mert a gazdasági építőmunka feltételei ma merőben mások, mint voltak tíz évvel ezelőtt, amikor a komplex program elfogadásra került. Azóta lényegesen megerősödött a szocialista közösség gazdasági potenciálja, ugyanakNapirendünkhöz kapcsolódva, külön is szeretném kiemelni a következőket. Először: stratégiai fontosságú feladatnak tartjuk, hogy hosszú távra és biztonságosan megoldjuk a fűtőanyag-, energia- és nyersanyagellátást, új energiafajták és nyersanyag- források felkutatásával segítsük' elő jövő fejlődésünk megalapozását. Ugyanakkor a termelőkapacitások bővítésével egyenrangú feladatnak tartjuk, hogy közös munkával mielőbb megteremtsük azokat a műszaki és közgazdasági feltételeket, amelyek lehetővé teszik a rendelkezésre álló energiaforrások racionálisabb kihasználását, a fajlagos energiafelhasználás csökkentését elősegítő technológiák és beti, hogy a belföldi felhasználást 1985-ig mindössze 5 százalékkal növelhetjük. Programunk feszes és szigorú. Nemcsak azért, mert az intenzívvfejlödési szakasz követelményei önmagukban véve is szigorúak, hanem azért is, mert miközben a dolgozóktól az élet minden területén jobb minőségű munkát és nagyobb teljesítményt kérünk, ennek ellenében nem ígérhetünk többet, mint hogy megőrizzük és megszilárdítjuk a már el ért. életszínvonalat és megteremtjük egy későbbi, gyorsabb fejlődés lehetőségét. Számolunk vele, hogy nehéz évek várnak ránk, mégis bizakodók vagyunk, mert tervünk végrehajtásához a legfőbb feltétel adott: népünk cselekvőén támogatja páTtunk politikáját, érti és vál lalja a nehezebb feladatok teljesítését. Tervünk végrehajtásának másik nélkülözhetetlen feltétele a KGST-országokkal, ezen belül a Szovjetunióval folytatott tervszerű, a kölcsönös előnyökre épített, internacionalista együttműködés bővítése. Legsajátabb nemzeti érdekünknek megfelelően, mint a múltban, a jövőben is aktívan részt fogunk venni a szocialista gazdasági integráció további, kibontakoztatásában, a hosszú távú célprogramok megvalósításában. Ugyanakkor helyzetünk megkívánja, hogy fenntartsuk és bővítsük a fejlődő, valamint a tőkés országokkal meglévő, az egyenjogúságra és a kölcsönös érdekekre, alapozott gazdasági kapcsolatokat is. kor országaink többségében kimerültek, vagy legalábbis erősen megcsappantak az exten- zív fejlődés forrásai és előtérbe kerültek az intenzív szakasz követelményei. Megszűnt a viszonylag energia- és nyersanyagbőség, megnövekedtek a kitermelési költségek: a világpiacon olyan árarányok alakultak ki, amelyek alapvetően megváltoztatták az energia és nyersanyagok, illetve a késztermékek árainak egymáshoz való viszonyát; olyan új tudományos eredmények születtek, amelyek éretté váltak a gyakorlati alkalmazásra. Az épitőmunka külső és belső feltételeiben végbement változások olyan új kérdéseket tettek és tesznek fel számunkra, amelyek egyikére-másikára még nem adtunk kielégítő választ. Az idő viszont sürget. Közös érdekünk, hogy mielőbb megtaláljuk azokat a megoldásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a megváltozott feltételekhez igazodva új lendületet adjunk együttműködésünknek. A magunk részéről messzemenően helyeseljük és támogatjuk, hogy — amint Brezsnyev elvtárs az SZKP XXVI. kongresz- szusán megfogalmazta — a nyolcvanas évek váljanak a szocialista országok intenzív termelési és tudományos-műszaki együttműködésének időszakává. rendezések kifejlesztésének meggyorsítását. Másodszor: a szakosítás és a kooperáció elmélyítésével, az egyes országok adottságaira alapozva és közös munkával lehetővé kell tennünk, hogy meggyorsuljon a feldolgozó iparok termelésének korszerűsítése. Ebből a szempontból külön is‘ meghatározó jelentősége van a mikroelektronika fejlesztésének, az élenjáró gyártástechnológiák meghonosításának, a korszerű részegységek, alkatrészek, a magas minőségű féltermékek, vegyi komponensek nagyobb meny- nyiségben való előállításának. Harmadszor: halaszthatatlannak tartjuk a mezőgazda- sági és az élelmiszeripari termelés nagyobb mértékű növelésének megalapozását. Ehhez, mint ahogy az a korábbi ülésszakokon is szóba került, véleményünk szerint megfelelő természeti adottságokkal rendelkezünk, de hogy ezeket jobban kihasználhassuk, meg kell erősítenünk a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló tudományos — elsősorban a biológiai — kutatóbázist, korszerű ipari hátteret — nagyobb termelékenységű mezőgazdasági gépeket, több és jobb minőségű kémiai anyagot — kell biztosítanunk. Gondoskodnunk kell az élenjáró termelési rendszerek és eljárások meghonosító sáról, elengedhetetlen továbbá, hogy a termelés tőke- és alapanyag-igényességében végbement változásokat figyelembe véve a jelenleginél ösztönzőbbé tegyük a közgazda- sági feltételeket is. Újítsuk meg a végrehajtás eszközeit Tisztelt elvtársak I Most, amikor az intenzív fejlődési szakasz követelményei kerültek előtérbe, a korábbinál is nagyobb fontossága van ónnak, hogy megújítsuk és a célokkal jól összehangoljuk ci végrehajtás eszközeit. Ebből ki indulva tovább kell fejleszteni a gazdaságpolitikai konzultá ciókat, és. a tervkoordináció rendszerét is. Mielőbbi gyakorlati lépésekre van szükség a tudományos-műszaki együttműködés hatékonyságának növelésére is. Ehhez véleményünk szerint nem új intézmények létesítésére, hanem elsősorban arra van szükség, hogy a már meglévő szervezetek munkáját tegyük eredményesebbé, olyan módszereket és együttműködési formákat alakítsunk ki, vezessünk be, amelyek biztosítják a szoros összhangot a termelés hatékonysági követelményei és a műszaki fejlesztés között. Mint korábban többször ki fejtettük, most is szeretném hangsúlyozni: a gyorsabb előrehaladásnak meggyőződésünk szerint az is feltétele, hogy komplexen továbbfejlesszük a közgazdasági, az ár- és a pénzügyi viszonyokat. Véleményünk szerint növelni kell közös valutánk, a transzferábilis rubel, valamint a hitelműveletek szerepét, mert ez is fontos feltétele a gazdasági együttműködés bővítésének. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítanunk a döntési folyamat rövidítésére, a már elhatározott és az új feladatok gyorsabb megoldására, a vállalatok és intézmények közvetlen kapcsolatainak fejlesztésere is. Tisztelt elvtársak! A komplex program jóváhagyása óta eltelt tíz év eredményei - a tőkés gazdasági válság tükrében — még világosabbá teszik, még inkább igazolják, milyen hatalmas erőt jelent szocialista gazdaságaink számára, s milyen vonzó példát mutat a világnak a KGST keretében folytatott gazdasági együttműködés. Közös feladatunk és egyben kötelességünk, hogy ezt a hatalmas erőt testvéri országaink népei javára az eddiginél is eredményesebben kamatoztassuk. Mi erre készek vagyunk, és minden tőlünk tel- hetőt meg fogunk tenni, hogy aktív munkával hozzájáruljunk közös ügyünk előreviteléhez. Bejelentem, hogy az ülésszakra beterjesztett határozat- tervezet a további munkához, véleményünk szerint, jó alap, s azt a vita tanulságainak felhasználásával együtt készek vagyunk támogatni. A KGST-ülésszakon csütörtökön valamennyi tagállam küldöttségének vezetője beszédet mondott. Ugyancsak felszólalt a csütörtöki ülésen a jugoszláv delegáció vezetője, valamint a megfigyelői minőségben jelen lévő küldöttségek vezetői. Az ülésszakon részt vevő delegációk csütörtökön megkoszorúzták Georgi Dimitrov mauzóleumát. A magyar küldöttség koszorúját Lázár György, a Minisztertanács elnöke, a magyar küldöttség vezetője helyezte el. A komplex program évtizedes tapasztalatai Az együttműködés fejlesztésének legfontosabb feladatai
