Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-17 / 166. szám

1981. július 17. KÉPÚJSÁG 3 Az egyik kötött tartúsú istálló, az épületeket a gazdaság tervezte és kivitelezte 'Kihaltnak tűnik a telep, em­ber sehol, az állatok pedig be­húzódtak az árnyékba. Tizen­egy óra van és harminc fok, valamint egyetlen lakóépület, amit megközelítünk, nem lévén más választás. Az udvaron ta­láljuk Juhász Tibornét, a férje, Juhász Tibor a telepvezető he­lyettese. Ezek tisztázása után elindulunk a férj és telepvezető keresésére. A Dalmandi Állami Gazda­ság mászlonyi telepén valami­kor voltak régebbi, építésű gazdasági épületek és cseléd­lakások. Ezeket felszámolták, helyettük korszerű szolgálati lakásokat építettek, illetve vet­lek a közeli Újfalunak nevezett részen. Az itt dolgozók közül is laknak ott néhányon. A te­lep fejlesztését 1973-ban kezd­ték és az idén elkészült három istállóval együtt most tíz van, de még négyszáz férőhely épí­tését tervezik. Járunk a tágas és egyszerű megoldásokkal épí­tett istállók között, míg ráaka­dunk Juhász Tiborra, aki ép­pen az állományt szemlélte. Most fejeztük be az ol­tást, és a dolgozók elmentek, majd délután kezdődik a má­sodik, felvonás — mondja. Körbenézzük a telepet. Az épületek — kettő kivételével — szabadta rtásosak. Az alom- szolima szétterítését végzik csak kézzel, minden más gépesített. A trágyát egy tolólapos MTZ tolja ki a betonpadozatról és markoló rakja pótkocsira. A hízómaiihákkal csak silókuko­ricát és abrakot etetnek, mind­kettőt gép adagolja, összesen hat állatgondozó van a tele­pen. 'Hízómarhákról , lévén szó, csak bikák vannak a karámok­ban, pontosan ezerhatszázhet- venhárom. Ez bizony soknak tűnik a gondozókhoz viszonyít­va, persze a takarmányosokat és még az éjjeliőrt is beszá­molva összesen harminchármon dolgoznak a telepen. A gazda­ság saját szaporulata évente hat-lhétszáz bika, a többit más gazdaságokból hozzák. így ke­rült ide egy falka hereford bi­ka is, mintegy kísérletképpen. Ezzel kapcsolatban mondja a telepvezető: — Próbaképpen van itt ez a csoport, mert nem intenzív hizlalásra, hanem rideg tartás­ra tenyésztették ki. Emellett apró termetűek, zömök formák­kal és négyszázötven kiló kö­rül készülnek el, utána már csak faggyút termelnek, viszont az átvétel alsó kategóriája négyszáznyolcvan kilós élősúly. Vagyis a jelenlegi felvásárlás az embereknek, akik ezt a technológiát betartják. * A mérlegelésekkor két szá­mot figyelnek árgus szemekkel. Az egyik, hogy minél kevesebb takarmányból produkáljanak a bikák egy kiló súlygyarapodást, a másik, hogy ez .minél keve­sebbe kerüljön. így jelenleg1 ti­zenhét forint húsz fillérből ál­lítanak elő egy kiló súlygyara­podást. Bizonyárai még ennél kevesebből is lehet, de a hús­termelő gazdaságok zömében csak ennél magasabb számokat tudnak mondani — ennyit a dalmandi színvonalról. A karámok közt sétálva né­melyik bika kissé barátságtalan gesztusokkal üdvözöl bennün­ket, úgy mint bőgés, fújtatás és kifejezetten dühös tekintet. Lát­hatóan nem szeretik az idege­neket. — Veszélyes üzem vagyunk, hiába, ezek fickók — így a te­lepvezető, aki nyolc éve van itt a telepen, de azóta a fentiek ellenére még csak egy baleset fordult elő. Az illető karban­tartó megúszta két bordatörés­sel. . . Egyébként alapszabály, hogy mindig csak két dolgozó mehet be együtt a karámba, az állatok közé. Mozgatáskor, szállításkor különösen vigyáz­nak, így aztán ez a veszélyes üzem mégsem' olyan veszélyes. A gondozók zöme már elég régóta csinálja ezt a munkát ahhoz, ogy kiismerje a bikák természetét, mely állítólag bé­kés. Békésen esznek és gazdasá­gosan híznak, de azért igye­keztünk elkerülni a karámok közeléből. STEINER Fotó: K. nem kedvez ennek a fajtának. A .zöme az állománynak Hols- tein-'fríz bika. Ezekkel elég jó eredményt produkálunk. Tavaly huszonötmillió volt a telep ter­melési értéke, s négymilliós vállalati eredményből két és fél millió nyereséget mi hoz­tunk. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy egyáltalán nem jel­lemző az ágazat nyeresége, ha más gazdaságokat is megné­zünk. — Nagyon kevés technoló­giai, vagy szakmai hibát kell ahhoz elkövetni, hogy a marha­hizlalás veszteségessé váljon - mondja a telepvezető. * 'Mielőtt kijöttünk volna a te­lepre, beszélgettünk Vas Ist­vánnal, a .gazdaság igazgató­jával. Mint a vele történő ta­lálkozások esetében annyiszor, •most sem úsztak meg néhány táblázat és számsor áttekinté­se nélkül. Mindenesetre segí­tett a húsipar úgymond közgaz­dasági hátterének megértésé­ben. Kiderült például, hogy a jelenlegi technológia mellett — ami Dalmandon is van — a sertéshizlalás során a kukorica- termesztés nyeresége, tehát a szántóföldi eredmény eltűnik a disznók gyomrában és a ter­melés költségei, valamint a be­vétel nagyjából azonos szám, magyarán nem ez az ágazat hozza a milliós nyereségeket a gazdaságnak. A marhahizlalás­nál már más a kép. A száz fo­rint termelési költségre jutó jövedelem itt országosan az állami gazdaságoknál 3,57 fo­rint, a tsz-eknél 4,53' forint, Dalmandé ennek többszöröse. Az igazgató ezt a sajátosan kialakított technológiának tu­lajdonítja, és persze azoknak BikaHizlalas Déli etetés A telepvezető és a hereford csapat Barátságos bikaportré Teljes készültség Csendes hétvége Sokan vannak a vigyázok. Éjjel-nappal készenlétben állnak, hogy életünket, mindennapjainkat megóvják a káros, kellemet, len, rendkívüli eseményektől. Közülük a rendőröket mindennap látjuk, a mentőautó szirénája is - sajnos - megszokott zaja életünknek. Egy közeli hét végén olyan ügyeletet látogattam meg, amiről ritkán hallunk, noha kapcsolódik valamennyiünk létéhez. Ott jártam, ahol azt vigyázzák, hogy a megyét behálózó több ezer kilométeres vezetékrendszerben rendben száguldoz­nak-e az elektronok, a fénnyé, hanggá, meleggé, mechanikai mozgássá átalakuló villamos energia eljut-e minden fogyasztó­hoz. Az ügyelet - vagy ahogy hi. vatalosan nevezik, az üzemirá­nyító központ — a DÉDÁSZ Szekszárdi üzemigazgatóságá. nak földszintjén van. Közepes nagyságú szóiba, egyik falát speciális térkép borítja. Ezen nincsenek folyók, utak, talán nem is minden részlete lépték­helyes, de színes csíkokkal raj­ta van a megye összes távve­zetékének vonala. Seregnyi kis szám, meg elfordítható vonal­darabkák. Ezek a hatalmas kapcsolókat mutatják, egyben jelzik azt is, hogy áram folyik-e át rajtuk. A térképfallal szemben a sa­rokban íróasztal, telefonnal. De az asztal mellett ülőnek háttal egy kisébb telefonközpont, mel­lette rádió adó-vevő, és a mag. nó, ami a telefonbeszélgetése, két rögzíti. Most — szombaton délelőtt — csend van. Reggel volt egy kapcsolás. Az építők csákány­nyal belevágtak Szekszárdon egy húszezer voltos kábelba, azt kijavították, s kilenc óra tájban rákapcsolták az élő hálózatra. A kilenc óra tájban megfo­galmazás csak az újságíró, ez esetben talán megbocsátható, pontatlansága. A naplóba ugyanis a több lépcsőből álló műveletnek — amit az üzemirá­nyító URH-n, telefonon vezé­nyelt — minden mozzanata percre pontosan bekerült. Mert itt néha a másodperceknek is. hallatlan szerepűik van. Ha pél­dául egy hálózatot csak másod, percekkel a kikapcsolás előtt kezdenének javítani... De most teljes a csend ... A kábel, bár 24 órán át még nem erről látják el a körzetét, fe­szültség alatt van, s úgy tűnik, a csákányütés nyomán keletke­zett zárlat megszűnt. Alszegi István, az ügyeletes üzemirá­nyító nyugodtan magyarázhat. Arról, hogy a kábelhibát két szakember javítja, együtt, s ad­dig nem hagyhatják abba a munkát, míg el nem készültek. Mert a legkisebb szennyeződés is később kábelrobbanást okoz­hat, s a javításért személy sze­rint ők felelősek. Csörren a telefon. A paksi kirendeltség jelentkezik.- Számo­kat diktál, hogy mekkora a tér. helés, milyen a transzformátor­ban a hűtőolaj hőmérséklete, s még egy csomó, a hálózat mű­ködésére vonatkozó adatot. Al­szegi István mindezt a naplóba jegyzi. Közben forog a magnó orsója. ,,A védelem’ egyszer megszólalt" — mondja a paksi kollega. Ez azt jelenti, hogy va­lami zárlat keletkezett a távve­zetéken, ami miatt az automa­tika kikapcsolta a hálózatot, de néhány tizedmásodpercen be­lül vissza is kapcsolta, mivel ak­korra már megszűnt a rendelle­nesség. Csak a műszerek re­gisztrálták, hogy mi történt. Ta­lán egy madár, vagy a veze­tékre esett faág okozta a za­vart. A fogyasztók ebből legfel­jebb annyit észlelhettek, hogy „kacsintottak” egyet a lámpák. Beszélnek az időjárásról is. De nem úgy, mint az angolok. Ez nem holmi udvariassági cse. vegés. Megtudom, hogy azt is jezik egymásnak, ha valahol vi­har van. A befutó jelzésekből lehet következtetni a viharfront haladási irányára, s a többi, más megyei kollégát időben értesítik, hogy készüljenek a le­hetséges üzemzavarra. * Ilyenekről Leimszieder Lajos- „ sál beszélgetünk többet, aki délután hatkor váltotta fel tár­sát. Ö a „tűzkeresztségen" a szekszárdi Skála trafójának zár­lataikor esett át. Pár nappal előtte került erre a posztra, s egyből egy akkora üzemzavar elhárítását kellett irányítania, amekkorára a megyeszékhelyen még nem volt példa. (Akkor megírtuk, hogy a porhó bejut­va a trafóház szellőzőrésein, megolvadt, benedvesített min­dent, s a kábelvégződéseknél keletkezett ívek szétégették a csatlakozásokat. Nem sokkal ezután a megyei tanács mellett is hasonló zárlat keletkezett a trafóállomásban.) Bizony, akkor észnél kellett lenni. A hóvihar­ban, fagyban dolgoztak a ri­asztott szerelők, az üzemirányí­tóban rádión, telefonokon jöt- tek-mentek az utasítások, je­lentések. Az ügyeleti naplóban kilenc oldal megtelt az intéz­kedések leírásával. S iftemza. varral kezdődött neki az'új év is. Szilveszterkor szolgálatban volt, s a gongütés után húsz perccel a berendezések jelez­ték, hogy a decsi vonalon vala­mi baj van. Riasztotta a készen létet. Szerencsére az újévet az utcán köszöntő decsiek látták, hol szikrázott a vezeték. Tele­fonon beszóltak, így a szere­lőknek nem kellett az egész há­lózatot átvizsgálni, húsz percen belül kicserélték az átívelt nagyfeszültségű biztosítót. Leimszieder Lajos mostani ti­zenkét órája teljes nyugalom­ban telik el. Mindössze egyet­len oldalt kell teleírnia. A be­érkezett üzemi adatokat sorol­ja fel. * Vasárnap hajnalban Fülöp Bálintnak adja át a posztot. Vele együtt a kényelmetlen szé­ket, amin az ügyeletesnek, ha csak nem sétál néha a szobá­ban, huszonnégy órát kell ülni. Amikor ez eszembe jut, elkez­dem kényelmi szempontból szemügyre venni a szobát. A sa­rokban van egy tévé. A falon polc, ahol a rádió szokott len­ni, most éppen javítják. Aztán, nincfs tovább. Hogy heverő nincs, azt én is természetesnek tar­tom, bár jól tudom, seregnyi ügyeletén, éjjeliőrök szobájában van, és bizony, jókat szundikál-’ nak rajta. De ez más. Itt min­den pillanatban ébernek kell lenni. Ám, hogy a szék helyett egy forgófotelt nem tettek, mái azért is, mert a sokkapcsolós telefon a szék háta mögött, a rádió, adó-vevő a magnó pe­dig oldalt van, ezt nem értem. És, lévén most jó meleg, a hű­tőszekrényt is természetesnek tartanám. Fülöp Bálint már megszokta így. Ahogy az ügyeletet, a szo­bában eltöltött tizenkettő, meg huszonnégy órákat is. Pedig azok ritkán voltak ilyen csende­sek, mint a mostani. Tíz év em­lékeiből lehetne mazsolázni. Csak egyet említ, mikor a hatos út tolnai elágazásánál a vihai kidöntötte a százezer voltos távvezeték oszlopát. Este tizenegy yan, mikor eh köszönök. Én megyek aludni. Ű majd hétfőn reggel. És szerdán jön újra, de akkor „csak" ti­zenkét órát tölt itt. * Ezúttal a kétszer tizenkettő és a huszonnégy óra alatt minden a legnagyobb rendben volt. Napközben sütött a nap, éjjel sem voltak felhők. Egy fia vil­lám sem veszélyeztette a veze­tékeket. Nem párásodtak be a szigetelők, amitől ív keletkez­het. Szabad szombat és vasár­nap lévén, az építők is pihentek. Gépeikkel nem haraptak bele egy kábelba sem... Hogy szom­baton délután Dunaszent- györgynél egy kombájn „leara­tott” egy villanyoszlopot? A ve­zetékek nem szakadtak el, áramszünet nem volt, a tolnai kirendeltség gyorsan helyrehoz­ta a hibát, szóval, „szóra sem érdemes hiba keletkezett". Nyu­godt, izgalom, gond és ideges­ségmentes ügyeletek voltak. Ritka az ilyen. SZEPESI LÁSZLÓ Exportfejlesztő beruházások Szerződés készül az Interin- vest és a Villányi Borgazdasági Kombinát között: a 90 millió fo­rintos megállapodás olyan be­ruházást tesz lehetővé, amely nek segítségével a jelenleginél 16 ezer hektoliterrel több bort állít majd elő a kombinát. A külkereskedelmi vállalatok fej­lesztési alapjainak koncentrá­lására még 1980 szeptemberé­ben alakították meg az Interin- vest Külkereskedelmi Fejlesztési Betéti Társulást; a jelenleg 45 betétest számláló új intézmény elsőrendű célja az volt, hogy vállalkozásai révén fokozódjék a magyar vállalatok exportké­pessége. A társulás — melynek alaptő­kéje közel másfél milliárd fo­rint — ebben az évben kezdte meg exportfejlesztő tevékenysé­gét. A Szobi Gyümölcsfeldolgo­zó Közös Vállalattal és Sárvári Baromfifeldolgozó Vállalattal már megkötötték a szerződést 90, illetve 20 millió forint érték­ben. Ebből az összegből a szobi vállalatnál nagy kapacitású gyü­mölcssűrítményt készítő üzemet létesítenek, a sárvári baromfi­feldolgozóban pedig jelentősen bővítik a hűtőház befogadóké­pességét. Mindkét vállalatnál ugrásszerű növekedésre számíta­nak a beruházás folyamon. Az Intervest hamarosan a Ri­chards Finomposztógyárral is szerződésre lép — ennek értel­mében a Vállalat 50 millió fo­rintot kap beruházásaira. Az előzetes számítások szerint az Intervest által támogatott beru­házásokkal több millió dollárral megnövekszik az elkövetkező években az érintett vállalatok exportteljesítménye.

Next

/
Thumbnails
Contents