Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-02 / 153. szám

1981. július 2. NÉPÚJSÁG 5 Ápolónők között Három év utolsó Derce/ Felelevenednek az elmúlt három év élményei FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Fiatalok az NDK-ban Nem akármilyen útravalóval indult el a Tolna megyei Álla­mi Építőipari Vállalattól ez év áprilisában tizenöt hegesztő. A vállalat munkavállalói hírnevét akarták megalapozni külföldön, az NDK-beli Sömmerdában. Az alumíniumöntöde automata ho­mokadagolójának acélszerkeze­tét a TÁÉV lakatosüzemében készítették. Ezt kellett felsze­relni. Ha egy ilyen munkát elvállal az ember, miért teszi? Tapaszta­latokat gyűjt, bizonyítja, hogy más országban is megállja a helyét — no és világot lát. A családjától hetekre elszakadva megtanul önállóan élni, bele­csöppen olyan — itthon házi­asszonyi teendőnek számító — munkába, mint a főzés, a taka­rítás, a mosás. A csoport vezetője, Tafner Lőrinc mondja: — Nem dolgoztak sem job­ban, sem rosszabbul, mint itt­hon. Csak talán egy kicsit gyor­sabban, hiszen a kezdeti nehéz­ségek ellenére így is három hét­tel korábban fejeztük be a munkát, mint ahogy a szerződés szólt. — Háromgyerekes családapa vagyok — mondja Nagy Sán­dor. — Még soha nem voltam külföldön. Nem szórakozni, ha­nem dolgozni mentem. Egy va­lami hiányzott: a közös, szer­vezett kirándulások. Ha belegondol az ember, Sömmerda igen szép vidéken fekszik. Az Unstrut völgyében, huszonöt kilométerre Erfurttól, nem messze Weimartól, Jénától, hogy csak a legismertebb vá­rosneveket említsem. Mindezt kár volt kihagyni több mint tíz­heti ott-tartózkodás alatt a szer­vezésből. Talán maradandóbb élményt jelentett volna ezek megtekintése, mint az esti tánc, a diszkó. h—e A cím nem túlzás, nem is új­ságírói fogás. A szekszárdi egészségügyi szakiskola 3. A osztályának lányai valóban az utolsó perceket töltik az iskolá­ban. A modern épület egyik második emeleti tantermében, a 210-esben. • , A lányok, huszonhármán utol­jára ülnek a padokba. Golyós- tollal a kezükben nem ideges­kednek már, nem írásbeli dol­gozatot írnak. A megírandó sok­kal prózaibb: az ideiglenes lak­cím kijelentő lapokat töltik ki. Akik már végeztek, beszélgetnek és nézik a tanári asztalon tor­nyosuló személyi igazolványokat. Az osztályfőnök, Majtényi Fe- rencné ezekkel foglalalatosko- dik. A bordó könyvecske meg­felelő oldalára írja a lányok ál­talános ápolónői és asszisztensi szakképzettségét tanúsító be­jegyzést. * Az első padokban ülők keze egy pillanatra se pihen. Alig néhány perce kapták meg a végbizonyítványt, most ismer­kednek vele. Kinyitják, becsuk­ják, majd ismét és ismét. Kér­dően nézek egy rövid hajú lány­ra. Mosolyával azt árulja el, hogy elégedett a bizonyítvány- bd beírtakkal. Három évvel ezelőtt jóval töb­ben, mint huszonhármán kezd­ték meg ebben az osztályban a tanulmányaikat. Akik, mint ők is, ezt az életpályát választot­ták, maradtak. Akik nem érez­ték igazán magukénak, vették a sátorfájukat... Az eltelt három évről kérde­zem a végzősöket. A lányok fi­gyelnek, de a válasznál egy­mást nógatják. Várunk. Az osz­tály kollektív döntését követően Schuller Aranka szólal meg. — Nem is volt olyan nehéz, mint elképzeltük. Persze a ta­nulmányi és a gyakorlati mun­kában mindenkinek voltak köny- nyű és nehéz percei. — Milyen volt az osztály? Erre már többen is felkiálta­nak, de egyenként még most sem válaszolnak. Ennyire szé­gyenlősek lennének? A helyze­tet ismét a kifogástalanul fo­galmazó Aranka menti meg. — Jó képességű volt — hasz­nálja immár a múlt időt és néz volt osztályfőnökére. — Az év­záró és a képesítővizsga eav- aránt jól sikerült. Élénk helyeslés közepette is­mét megtudok valamit. A har­madik A, az évfolyamok közti versenyben az egymást követő három évben sorra nyerte el a „Kiváló osztály” zászlót. * Elnézem ezeket az alig nagy­korú lányokat. Miért vállalkoz­tak arra a feladatra, amely nem egy, hanem sokszor két em­bernek is sok? Munkájukat vé­gezve, olyan közegben fognak mozogni, amely nem lesz men­tes az emberi szomorúságtól és kálváriáktól. A feleletet ők egy­szerűen fogalmazták meg: — Szeretjük a munkánkat. Mi ezt választottuk. Ezek a tőmondatok nem szü­lettek meg egyik napról a má­sikra. Tizenéves fejjel, az isko­la előtt nem is igen láttak be­tegséget, bánatot.,. Ismét Schuller Aranka: — Az első évben csak tanultunk, majd a nyári időben bölcsődei és ad­minisztrációs gyakorlaton vet­tünk részt. (Az utóbbi alatt itt rendelőintézeti papírmunka ér­tendő.) A második évben már a kórház különböző osztályain voltunk háromhetes nagy gya­korlaton. Ekkor találkoztunk elő­ször betegekkel. — Tankönyv, tanár és szak­oktatói segítség nélkül mihez kezdtek a betegek között? Majtényi Ferencné osztály­főnök Kozma Judit: — Féltünk. Tud­tuk jól, hogy teljesen más egy bábun tanulni és gyakorolni, mint egy beteggel bánni. Én az első napokon sokszor gondol­tam arra, hogy ha netán egy­szer én is betegágyba kerülök, jólesik majd az ápolónők se­gítsége. Az osztályfőnök szavára fel­néznek mind. Saját csetléseik- botlásaik történeteit hallják vi­szont. — Lányok! Emlékezzetek csak vissza! Ugye, előfordult az is, hogy kirohantatok a kórterem­ből. Máskor gondot okozott egy-egy injekció beadása. A vér látványát is meg kellett szok­ni. De a második év végére már határozottak és bátrabbak lettetek. A határozottság nem alakul ki magától. Élmények, hatások, küzdelem és hit szükségesek hozzá. — A kórteremben volt egy nagyon beteg bácsi — emléke­zik Bruck Éva. — Eszméletlen állapotban feküdt már régóta. Ott ültünk az ágya mellett egész délelőtt. Törölgettük homlokát. Amit csak lehetett, megtettünk. Műszakváltáskor elmentünk. Másnap kerestük a bácsit, ak-' kor mondták, hogy meghalt... Rosszul teszi, aki a halálese­tek miatt értelmetlennek találja az ápolónők munkáját. Hinni az élet lehetőségében, és a segít­ségben kell. Bitter Györgyi iskolán kívül is segített már. — Egy hete éppen jöttem vissza Szekszárdra — mondja Györgyi. — Kakasd után ka­rambolozott egy Wartburg. A vezetőnek nem lett semmi baja, de utasa fejsérülést szenvedett. A buszon volt mentőláda, így a mentő és az orvos megérke­zéséig elláttam a beteget. * A rendhagyó osztályfőnöki óra befejeződik. A lányok délután végleg hazamennek. A bizo­nyítványon felül magukkal vi­szik azokat az emlékeket is, melyekről nem készült írásos dokumentum. A kollégiumi élet mozgalmasságát, a KlSZ-mun- kát, az író—olvasó találkozók, a mozi-, színház- és TIT-előadá- sok, a szövődő kapcsolatok él­ményeit. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: Czakó Sándor Július 10-12. Honvédelmi tóra Szálkán Szálkán, július 10—12-e kö­zött „Zalka Máté" honvédelmi túró rendez a KISZ Tolna me­gyei és Szekszárd városi Bi­zottsága. A túrára megyénkből mint­egy 150 dolgozó és tanuló KlSZ-fiatal érkezik, akik a szál­kái sportpálya melletti terüle­ten verik fel sátraikat. A háromnapos rendezvényso­rozat július 10-én, pénteken délután fél hétkor ünnepélyes tábornyitóval kezdődik, takaró- dóig kulturális programon vesz­nek részt a táborlakók. Július 11-én, szombaton küz­denek meg a túrázók a ver­seny 20 kilométeres távjával. A nyolc állomáson számot kell adniok lövészeti, kézigránát- dobási és más harcászati isme­retekből. A tábor harmadik napján to­vább folytatódnak a sport- és a kötetlen programok, majd a délelőtti táborzárás és az érté­kelés után hazautaznak a Zal­ka Máté harci túrán résztvevők. Új könyvek A vakáció csúcsidőnek szá­mít a Móra Kiadónál: számos, a fiatalok hasznos időtöltését segítő könyvet jelentet meg a nyári hónapokban. Az első ki­adásban gyorsan elfogyott, de most újra hozzáférhetővé vált Illyés Gyula Hét meg hét ma­gyar népmeséje, amely váloga­tás az író feldolgozta gazdag mesegyűjteményiből. A napokban hagyja el a nyomdát egy, már klasszikus­nak számító meseregény: Rudyard Kipling Dzsungel köny­vének .iinvmár 12. kiadása. Felvételi - diploma - pályakezdés A felsőoktatás komplex korszerűsítéséről Aligha akad ma már olyan település hazánkban, beleértve a legkisebb falvakat is, ame­lyiknek lakói el ne mondhatnák, hogy körükből, közösségükből eljutottak fiatalok az egyete­mekre, főiskolákra, s diplomás értelmiségivé nevelkedtek. A középiskolába járó diákok többségének egyetemistává lenni — ma is az álmok neto­vábbja. Ám nagyon is földi, görön­gyös út vezet odáig. Nem elég a 12 évi tanulás, az érdeklődés, a szülői biztatás - az alma ma­terekbe bebocsátás záloga: a sikeres felvételi vizsga. A felsőoktatás korszerűsítését előkészítő vizsgálatok során, amelyek már két éve folynak, egyre határozottabbá válik a megállapítás: a kelleténél na­gyabb a szerepe a felvételi­nek. A felvételiztetés rövid ide­je alatt kell átfogó jellemzést adni a jelentkezőről, s aki e fe­lelős döntés után beülhet az egyetemi padokba, már-már automatikusan diplomával tá­vozhat onnan. Jól jellemzi ezt a helyzetet a diákok körében népszerű szólásmondás, ha el nem üt a villamos, diplomás leszek. MÉGNÖVEKEDNEK AZ ESELVEK A középiskolai tanulmányok színvonalának különbözősége, s a tényleges, népgazdasági igé­nyektől eltérő tá'rsadalmi törek­vések egyaránt növelték a fel­vételik súlyát, s az idén is a felvételiken kell — kellett — fel­oldani a társadalomtudomá­nyi szakok iránti öt-hatszoros túljelentkezés, a műszaki és ter­mészettudományi képzés iránti csekély érdeklődés okozta fe­szültséget. Részben a jövő év­től, általánosan 1983-tól mó­dosul a felvételiztetés gyakor­lata, s az elmúlt évek fogyaté­kosságain okulva, általános műveltségük és kommunikációs készségük növelésére igyekszik késztetni az egyetemekre pá­lyázó középiskolásokat. A to­vábbjutáshoz szükséges két- három tantárgyra szűkült le ed­dig a középiskolások szorgal­ma, ezért a jövőben hat tan­tárgy középiskolai eredményét számolják be a felvételi ered­ménybe. Ezzel a szakközépisko­lások esélyeit is megnövelték, reálisabbá tették. A szeptem­berben kezdődő fakultációs ok­tatás pedig abban segíti a diá­kokat, hogy kedvenc tárgyaikat ne a többi rovására részesítsék előnyben, hanem párhuzamo­san, de a kedveiteket nagyobb óraszámban tanulhassák. E differenciáltabb tudás­mérés kezdeti lépése a felvéte- fizés korszerűsítésének. A jelen­leginél szélesebb körben kell majd alkalmazni a képesség- vizsgálatokat, s a pólyaalkal­masság, a rátermettség na­gyabb súllyal kell, hogy latba essen. Ugyanígy, a későbbiek­ben kell megoldást találni ar­ra, hogy ne a felvételi legyen a végső döntés a diplomaszerzés­ben, hanem a felsőoktatás a hallgatók kezdeti, első évek­beli beválását is vegye figye­lembe. Néhány intézményben — főként műszaki, jogi területen — vannak már tapasztalatok az alkalmatlanság bizonyítására, attól függetlenül rendkívülien csekély a lemorzsolódás. A TÁRSADALMI IGÉNYEKHEZ IGAZODVA A tanulmányi idő alatti pá­lyamódosítás, az átszakosodás a mai merev képzési keretek közt szinte lehetetlen. Márpe­dig az egyre erősödő feszültsé­gek a pályakezdésben legalább olyannyira éreztetik szükségét, mint egyéni ambícióik nyomán a hallgatók azt remélik. A fel­sőoktatás komplex korszerűsíté­séről 1983-ig elkészülő terv előkészítése során már felme­rült az a gondolat, hogy az egyetemeken és főiskolákon szélesebb alapképzést kövessen a specializáló, s a kétféle in­tézmény képzési szintjei közt jobb összhang legyen. Ez ked­vezően hatna a munkaerő-gaz­dálkodáson belül a szakember­utánpótlás reális tervezésére is. A felsőoktatás - tehát • — a hazai értelmiségnevelés egye­düli bázisa, s mint ilyen a tá­volabbi társadalmi érdekek szolgálatában is áll, nemcsak a pillanatnyi népgazdasági cse­lekvés támasza. A szakmai feladatokat alkotó módon megoldani képes diplo­mások nevelése érdekében a felsőoktatás előtt álló legfonto­sabb feladat a minőségi szem­pontok érvényre juttatása, a képzésben, a nevelésben. Mindez elképzelhetetlen egyé­niségek és személyiségek nél­kül, a kiváló tanárok presztí­zsének növelése, eredményes oktatási munkájuk feltételeinek javítása nélkül. A kiváló ered­mény megszerzésében, tanulási készségük élénkítésében, úgy tetszik, a hallgatók körében is elkel némi ösztönzés. TANULMÁNYI IDŐ - ÖSZTÖNDÍJ Az egyetemi és főiskolai hall­gatókkal való törődés ki kell. hogy terjedjen a tanulási fel­tételeik javítására is. A kötelező óraszámok fokozatos növelése oda vezetett, hogy ma sok egyetemista heti 37—40 órán vesz részt, s az egyéni tanulás­ra alig jut ideje. Az amúgy is előnytelen, tanórákkal és más elfoglaltsággal szétforgácsolt időbeosztásuk a rövid szorgalmi idő után hosszú, s túl intenzív tanulással eltöltött vizsgaidő- szakba torkollik, s e szakaszos megterhelés nem teszi lehetővé a folyamatos, elmélyült munkát. A tanulmányi idő ésszerűbb be­osztása, a folyamatosabb ta­nulmányi számonkérés módsze­reinek kidolgozása a képző in­tézmények előtt álló, rövidtávú feladat, s már ősszel intézke­déseket kell kidolgozni erre az egyetemeken és főiskolákon. A következő tanév a diákok szociális támogatásában is vál­tozással jár, 1982 elejétől emelkedik ösztöndíjaik összege, s az elosztás elveinek megvita­tására is alkalmuk lesz az őszi hónapokban. Az intézmények demokratikus vonásainak erő­sítése a következő időszakban remélhetően azzal is együtt jár, hogy a hallgatók közéleti te­vékenységre nevelésében szé­lesebb körű gyakorlat alakul ki. A diplomások egy része vezető beosztásban dolgozik tanulmá­nyai befejezése után, s e fele­lősségben nem szűkölködő munkakörök ellátására is fel kell készülniük. ŰTRAVALÓUL A PÁLYAKEZDÉSHEZ Az egyetemisták és főisko­lások, miközben legszebb, ön­állóságot próbáló éveiket élik, a maguk gyarapításával nem pusztán szakmai feladatok ellá­tására készülnek. A munkahelyi helytálláson túl szolgálat vár rájuk a társadalmi élet más területein is, s akár pedagógu­sok, akár mérnökök vagy agro- nómusok lesznek munkájuk sze­rint, közös felelősségük lesz környezetük alakításában, a műveltség terjesztésében. Ezért a diplomáig tartó öt-hat évben az önálló tudásgyarapítás kész­ségét is el kell sajátítaniok. A diploma rövid idő alatt puszta bizonyító irattá válik, ha birto­kosai a mögé kívánkozó alko­tókészséget, ismeretgyarapítást elvesztik, ha a szakma törvé­nyei szerinti alkotás képességét megújítás nélkül is öröknek te­kintik. S nem kevés tapasztalat iga­zolja, bog/ az alkotókészség megőrzésére az egyetem és főiskola középszerű, lelkesedés nélküli elvégzése nem elég. Törekvésben, minőségben több kell — s ez az igény épp elég teret ad a felsőoktatás korsze­rűsítésének mai, kezdeti, és ké­sőbbi, nagyobb ívű lépéseihez. SOGS KALMAN

Next

/
Thumbnails
Contents