Tolna Megyei Népújság, 1981. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-14 / 163. szám
A rtÉPÜJSÁG 1981. július 14. Moziban jó szakmai színvonalon Kóma A színes, szélesvásznú amerikai film első 'kockáin felbőg az oroszlán és ebből a néző már tudhatja, hogy jó szakemberekkel lesz dolga. A Metro—Goldwin Meyer cég nem adja akármire a pénzét. Náluk készülték a filmgyártás klasszikus giccsei, nagy színészekkel a főszerepekben. Lehet, hogy ebből a filmből éppen ez utóbbiak hiányoznak. Hiába a sztárok, ismert nevek, igazán nagy színész nincs az együttesben, a figurák meglehetősen egysíkúak. Sokkal szimplábbak, mint a — nálunk a Rakéta Regényújságban megjelent — krimi szereplői. Az klasszikusan profi munka volt, jellem- és háttérrajzzal, a történetnek nemcsak logikája volt - ez a filmben is hibátlan —, hanem a szereplők jelleméből következtek tetteik és rémtetteik. A filmben felvonul a krimigyártás teljes eszköztára, színesen, érdekesen, izgalmasan, de valahogy túlságosan rutinosan. Annak, aki mór ismeri a regényből a történetet, feltétlenül feltűnik a színek, az izgató zene, az üldözés tudatosan ismétlődő alkalmazása. Az már dicséretszómba is mehet, hogy csupán egyetlen hiba van a panelek szabályos illeszkedésében. A hősnő — a történetről egy szót se! - nyolc emeletet mászik felfelé az elektromos és fűtőberendezések aknájában, a néző idegeinek borzolása céljából lebodbja a cipőjét, de amikor sok feszültség után kikerül a „csőből", szandál van a lábán. Ami a hazai nézőnek igazi érdekesség, az a nagy kórházak belső világának ábrázolása, a műtétek, a boncterem, a hűtőkamra és a kómás betegek tökéletesen gépesített „tárolása”. Mindez valóban érdekes, meghökkentő, hátborzongató és belül marad a jóízlés határán. Ami sok a kábításból, az az orvosi kifejezések szüntelen darálása. A történet szempontjából ugyanis teljesen felesleges érteni őket, a nézők többsége nem is érti, hacsak nem orvos, éppen ezért használatuk is értelmetlen. Mindent összevetve, nem véletlen, hogy a film világsiker, megérdemelten az, mert a történet jó alapanyag, ügyesen is fordították le a film nyelvére, de nem klasszikusan profi munka. Aligha lesz olyan időtálló, mint például — ebben a műfajban - t A vád tanúja. Azt érdemes, érdekes többször is megnézni, ezt egyszer pontosan elég. — Ihárosi — Rádió Sokakat érinthet Tudomásom szerint a rádiónak nincsen rendszeresen jelentkező Szecska Tamása', akiitől megtudhatnánk egy-egy műsor hallgatottsági fokát. Ennek ellenére bizonyos vágyök abban, hogy a visszakérő programok között élen jár a Mit üzen a Rádió? című adás. A kéthetenként jelentkező félórás tanácsadó rendre izgail- mtaís kérdéseket boncolgat, véleményt mond jelenségekről, aktuális kérdésekről!, sokakat érintő problémákról, s azok megoldását is vázolja.. Vasárnap este hat óra előtt néhány perccel' hangzott föl a hallgatók többségének ismerős szignál', s jelentkeztek a műsor vezetői: Kerényi Mária és dr. Szegő Tonnás. Ők és munkatársaik egy termelőszövetkezetbe — annak mellék üzem ágába — és a helybéli községi tanácsra látogatótok mikrofonjukkal. .. Izgalmas, pergő riportot hallhattunk a melléküzemágiban dolgozó, gyermekét egyedül nevelő rokkant asszonyról!, akiit pontosan ez utóbbi fogyatékossága miatt nem akartok felvenni a kis üzemibe. A munkát, amit vállalni kívánt, el tudta és tudja látni. El tudjai, miivel annak idején ügye igazságos rendezése érdekében a felettes szervekhez fordult segítségért. Azóta az asszony és ai szövetkezet között szinte véget nem érő harc folyik, azaz a rokkant nőt időnkénti betegsége miatt ki akarják penderíteni munkahelyéről. Egymást érik a nyakába zúdított -fegyelmik, melyeket rendre vissza kell vonnia a munkáiltóaltánalk, hiszen megalapozottamul!, néha úgymond, „truödbál” mlérilk ki rá:. A riportban — ügyesen, de nem öncélúan vágva — hallhattunk okos, objektív tanácsokat az alkalmazás szociális kérdéseivel, a lakástörvénnyel, a táppénzes államán nyal, munkajogi -kérdésekkel, a közéleti tevékenységgel kapcsolatiban. Az adás most is- sokakat érintő kérdésekben -foglalt ’állást, többeket igazított el bizonyos témákban, s nyújtott segítséget aZóknaik, akik az elhangzottakhoz hasonló esetekben nem tudják, hova is fordulhatnak, honnan várhatnak támaszt. Pontosan ezért lehet a Mit üzen a Rádió? című műsort változat- tan lelkesedésisél üdvözölni. 'Egyetlen dolg-ot viszont hiányolok a- vasárnap elhangzott adásbál. Történetesen azt, hogy ai színhely és a1 „szereplők" miért maródtak névtelenék. Megérdemelték? Nem hiszem. — vhm — Táncképek Mexikóból A Ballet Folklorico de Mexico együttes a közelmúltban „Táncképek Mexikóból’’ címmel mutatta be műsorát a Budai Parkszínpadon. Képünkön: Az előadás előtt a színfalak mögött. A néptánc ünnepe Szegeden Szegeden a 8. nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál öt hazai és kilenc külföldi együttesének mintegy hétszáz tagja vasárnap zsúfolt programot bonyolított le. Reggel kilenc órától a próbatermekben és a Dóm téri színpadon folytatták a felkészülést a szabadtéri játékokon július 19-én és július 20-án sorra kerülő gálaestjükre. Délután a múzeum előtt a bulgáriai, a csehszkovókiai és az NDK-beli, a Szeged nagyáruház előtt a hollandiai, a lengyelországi és a szovjetunióbeli együttesek adtak műsort. Ugyancsak vasárnap az újszegedi színpadon rendezték meg a fesztivál második folklórestjét. Ez alkalommal a lengyelországi tomaszcwi Pilivzanie nevű ének- és táncegyüttes, a hollandiai apeldoarni Phoenix nevű táncegyüttes, a HVDSZ Bihari János Táncegyüttese, a MEDOSZ kertészeti egyetem táncegyüttese, valamint a tbiliszi grúz táncegyüttes lépett fel. A fesztivál harmadik folklárest- jére -ma kerül sor. Könyv Madrapur Robert Merle olvasói igazán nem panaszkodhatnak arról, hogy a kedvelt író érdekes regények nélkül hagyná őket. A „Mesterségem a haláT’-t, követte az „Állati elmék”, majd a „Malevil”, legújabban pedig a „Madrapur”. Míg legelső egy tömeggyilkos lélektanilag is tökéletesen hiteles, hátborzongató portréja volt, a delfinek ürügyén már felbukkantak az új háború tüzének szitái, a „Malevil” pedig nyomban a sajnos nem teljesen elképzelhetetlen jövőbe, az atomháború utáni korba vitte el az olvasót. „Madrapur" ennél is messzebbre megy, már-már a miszticizmusba hajlik, ami nem feltétlenül szolgál előnyére. Ugyanokkor Merle változatlanul kitűnő író, aki az abszurd alaphelyzetet azzal teszi elfogadhatóvá, hogy kezdetben minden teljesen rendjén valónak tűnik. Végtére is miért ne lenne dendjén való, ha egy francia repülőtér alkalmazottainak sztrájkja miatt az indiai Mad- rapurba készülő chartergép kissé rendhagyó módon startol. Az, hogy két indiai revolverekkel felszerelve átveszi a gépen a hatalmat, ugyancsak nem tartozik a képtelenségek birodalmába. A helyzet akkor válik bonyolultabbá, amikor kiderül, hogy a majdnem zajtalan motorokkal száguldó gépnek pilótája sincs, sőt, maga a célállomás, Madrapur se létezik. Miután különböző feszült párbeszédek során az alig másfél tucatnyi utas egymás után leplezte le önmagát, a légikalózok valamennyi értéktárgyuktól megfosztják őket. Előbb azonban emberségük kétséges voltát is leleplezték, hiszen lidérces sorshúzás formájában maguk választották ki, hogy ki legyen közülük az első agyonlövendő túsz. Nem lőnek le senkit. de csendesen bebizonyosodik a civilizált ember üressége, talmi anyagi javakhoz kötődése, a dehumqnizálódás és az, hogy velük együtt egész civilizációjuk megérett a pusztulásEgy-egy leszállás során a Föld — melyet akár a madáchi Föld Szellemével is azonosíthatunk — sorra szólítja őket az elmúlásba. Másodiknak épp a főszereplőt, aki egyes szám első személyben mondja el a történetet és aki az egyetlen némi emberi vonással rendelkező, hiszen még szeretni tud. A hosz- szú élet is véges, a halál azonban örök, ez a tagadhatatlan, de ugyanakkor nem túl mély igazság, mely a Madrapur mottójaként is felfogható. Merle legújabb könyvét elolvasni könnyű, hisz az író változatlanul mestere eszközeinek. De elfelejteni is könnyebb, mint a többi regényét. (Európa Könyvkiadó). (ordas) TV-NAPLÓ Törtetők Illés Endre évtizedek óta sikerei színházi szerző. Irodalmi erényei régóta elismertek: novellái, regényei, tanulmányai már a Nyugat-korszakban az irodalom élvonalában jelölték ki helyét, s korán jelentkezett a színpadon is, s most azt csodálhattuk meg, a Törtetők felújítása kapcsán, hogy a korszerűséget milyen jól tudta ötvözni a maradandósággal. Mert, ha száz év múlva újítja lel egy színház a Törtetők-et, a siker épp úgy nem marad el, mint most, s egyformán hal majd a jellemek hibátlan rajza, a történet csendes derűje, s a finom irónia, ami végigvonul a darabon. Nem harsány, Illés Endrétől mi sem áll távolabb, mint a hangos hatásvadászat, pz olcsó fogásokat is kerüli, ismeri a hatás titkát, de azt is tudja, mi az, amit el kell mondania. A Törtetők komédia — kitűnő komédia — a karriert só- várgó fiatalokról, akik a legotrombább eszközöktől sem riadnak vissza, a bölcs és rezignált vezérigazgatóról, a megbízható, szorgos hivatalnokról. Minden a helyén van, a szituáció, a jellemrajz egyaránt hiteles, miként maga a történet is: a nagyvállalat elnöke előléptetésre ajánlja párt- fogottját, de a vezérigazgató elfelejti a nevét. Biztos, ami biztos, két liatalembert is kineveznek a magas posztra, akik ettől a pillanattól kezdve előnytelenül megváltoznak, s most már mindegyik csak a saját karrierjét nézi. A megoldás kézenfekvő, egy harmadik fiatalembert ajánlott az elnök, sebaj, őt is kinevezik, a két ifjú törtető pedig, a salamoni igazságosztás alapján, kezdheti elölről kisded karrierje épít- getését. ló darab a Törtetők, s jó a debreceni Csokonai Színház előadása. S ide rögtön egy megjegyzés kívánkozik. A tv a színházi előadásokat illetően, meglehetősen tartózkodó, ami azért leltünö, mert a magyar színház sokkal jobb, mint amennyit ebből a televízió érzékeltet. Ez a tartózkodás a vidéki színházakkal szemben különösen feltűnő, pedig az elmúlt évadban jó néhány kitűnő előadást láthattunk. A szegediek O'Neill-ja, a kecskemétiek Hnyady-bemutatója, vagy o veszprémiek Heltai-darabja — csak találomra említve néhány előadást — épp úgy megédemelné a tv legnagyobb nyilvánosságát, mint a pécsi opera Cosi fan tutte-ja. A színházi előadások szaporítása más előnnyel is járna, hisz a tv valóságos missziót teljesíthetne azzal, hogy rendszeres és megbízható keresztmetszetét adná a magyar színházi életnek. Ettől egyelőre, sajnos elég messze vagyunk, éppen ezért néztük örömmel a1 debreceni színház — Illés Endre- előadását, amely minden részletében méltó a kitűnő darabhoz. Néhány olyan művész nevét is megjegyeztük, akikkel jó lenne gyakrabban találkoznunk, mint Korcsmáros Jenő, Vándor Éva, Cseke Péter, Csikós Sándor vagy Kiss László. CSÁNYI LÁSZLÓ Vallomás a televízióról Kedden késő este a televízió önmagáról kérdezett meg kilenc veszprémi embert, és valóban érvényesült is a műsorban az „önmagáról" szó kettős értelme. A kérdések a televízió nevű — „kommunikációs csatorna", újság, színház, hangversenyterem, művészeti fórum, zsarnok és monopolhelyzetben lévö\agresszor — intézményre vonatkoztak. De közben a kilenc veszprémi ember és a tizedik meghívott a stúdióban akarva-akaratlanul, kérdezve és kérdés nélkül — önmagáról is beszélt. A kérdések csak arról szóltak, hogy miért szeretik a televíziót, de a válaszok ennél sokkal többet elmondtak, például arról, hogy miért nem szeretik a tévét. És ez az, amiért valóban lehet szeretni a televíziót. Azért, mert benne emberek beszélnek, ha valamit mond valaki — ez a riporterre, műsorvezetőre is érvényes — akkor nemcsak egy vélemény hangzik el, hanem megjelenik a szobánkban egy ember, teljes személyiségével. Szerettem a kozmetikusnőt, mert nem titkolta el érzelmeit, szívesen tanulnék a „szerelmes" középiskolai tanártól, de nem tudtam átérezni a rektorhelyettes gondolatainak valóságos mélységét, mert azt kevéssé vonzó modor takarta el. A televízióban látszik az ember. Megmutatja, vagy leleplezi magát a riporter és riportalany, mert nem titkolhatja el önmagát. A mondanivalón felül ezért szerettük Czeizel Endrét és beszélgetőtársait, a riportműsorok, portrék hőseit. A televízió egyik csodája az, hogy egy vagy több ember meglátogat és beszél hozzám, mond valamit. Hosszú időbe telt, amíg a 25 éves televízió merte vállalni ezt a sajátosságát is. Elég felidézni bizonyítékul a legutóbbi időkből a Csak ülök és mesélek, a Siker sorozatot, a céljában vitatható Bűnt vagy az állami gondozott kislány vallomását, Mezei Máriát, a diplomátlan „belső építészt", a festőt, aki szintén nem diplomás, de nem is hiányolja, mert erre nincs ideje, dolgozik, szabad idejében pedig festenie kell. Ebben a szerdai éjszakai beszélgetésben éppen az volt a csodálatos, ahogy a festő helyett a képei, és azokról meg mások beszéltek. A művész gondolatait legjobban a képek mondták el, semmi szükség nem volt a riportbetétre, de annál tartalmasabban mutatta meg a művész. személyiségét, ahogy szerényen, csendesen megjelent a képernyőn és figyelt mások mondanivalójára. A következő lépés ezen az úton — szerintem — az lenne, hogy megjelennének a képernyőn a színészek előadóestjei, a versmondó és az éneklő ember is. önmagában, formai bravúrok „körítés" nélkül. — i — Kossuth-könyvek " f Kovács István: Nászágy és koporsó Az almié ni íklaS életforma együk — szfilmbolflouSnok is tekinthető — terméke és ataikírója, az aultó. Nemegyszer nászágy — persze nemcsak az Egyesült Álltaimöklbaln — és egy milliomos asszony végrendelete értelmében szolgált .már koporsóul is. Mült jelent az autó egy amerikai számárai? Egyáltalán hogylain élnék az Egyesült Al- taimak polgáré«. Tudunk a milliomosokról, nyüzsgő és nyomorgó nagyvárosokról, a gazdagok Európa-inosztalgl útról, alz amerikai nőik „illendő agresszivitásáról”, a férfiak kiszolgáltatottságáról. De, miilyen mádon él az átlag-amerikai, milyen szökősök, rítusok, furcsaságok alakítják mindennapi életét? A szerző, aíkii a Népszabadság tudósítójaként élt az Egyesült Áliám ókban, egy csőkorra- valöt gyűjtött a. sajátosan amerikai életnek — számúinkra — furcsa, de ott mindénklire ható jelenségeiből. Miért és hogyan vallásosaik az embereik? Miért van az, hogy a nagy vallásokon kívül, több mint kétszáz — kis- és nagy létszámú — szekta működük, sőt, virágzik ebben a hatóaíllmas ás sokszínű országban. Esetenként a társadalmi és politikai éléit jelentős eseményei is ol'yan kertetek közt zajlanak, amelyek az európai szemlélő számára gyermetegek és furcsák. A szerző végigvezeti olvasóit munkája színhelyéin, San Francisco forgatagától az Indián rezervátumokig, a Ford Knox katonai' erődig. A könyv a kuriózumok társadalmi, pólitóikái hátterét keresi, a póltitóikaii élét jelenségéit pedig a hétköznapok öldoláról közelíti meg. Következő heti filmjegyzetünket a Galileo Galilei cimü angol filmről írjuk
