Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-14 / 138. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek!

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Mai számunkból

MUNKÁS, MINT A TÖBBIEK

(3. old.)

XXXI. évfolyam, 138. szám.

AZ ÉJSZAKAI SZANATÓRIUMOKBAN

(9. old.)

BŐRTALP HELYETT TALPMÜBŐR (9. old.) ARIENA (10. old.)

MENNYIRE IDEGENEK AZ IDEGEN NYELVEK?

(7. old.)

FÉRFISZAKMABAN? (7. old.)

ÉPÍT, TANUL ÉS RIZST ÜLTET

(8. old.)

MEZŐKÖVESDI

NÉPMŰVÉSZET

(11. old.)

A SZÍNHÁZ MAGUSA (11. old.)

FINTA SÁNDOR EMLÉKE (11. old.)

EMBER, AKI TÜKRÖT ÁRUL (4. old.)

„DÉLUTANOS VAGYOK" (5. old.)

MÚLTUNKBÓL (6. old.)

EJTŐERNYŐS AMAZONOK (8. old.)

ŐSKORI MEDVEVADASZOK SZLOVÁKIÁBAN

(8. old.)

VADÁSZATI

VILÁGKIÁLLÍTÁS

BULGÁRIÁBAN

(9. old.)

AZ ÜSTÖKÖSÖK NYOMÁBAN

(12. old.)

VIASZFIGURA-PARADÉ (12. old.)

A LÉGY HÁZIKÓJA (13. old.)

BIZONYÍTVANYOSZTAS A DÖZSA-IFIKNÉL

(14. old.)

ANYAVALLALAT — PSPSPSPS (4. old.)

Losonczi Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és a meghívására hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett; Alhadzsi Shehu Shagari, a Nigériai Szövetségi Köztársaság elnöke vezetésével szombat délelőtt az Országház nándorfehérvári termében tartott zárómegbeszéléssel befejeződtek a magyar—nigériai tárgyalások. Jelen voltak a két tárgyaló küldöttség tagjai: magyar részről Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Púja Frigyes külügy-, Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Kovács Antal államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, Garai Róbert külügyminiszter-helyettes, Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettes és Vadász Frigyes, a Magyar Népköztársaság nigériai nagykövete; nigériai részről Ishaya S. Audu külügyminiszter, A. Ebun Oyagbola asszony, tervezési miniszter, A. Ibrahim Gu- sau mezőgazdasági miniszter, Sylvester Ugoh, a tudományos- műszaki ügyek minisztere, Vic- tos Masi pénzügyminiszter és Lawrence Fabuami, a Nigériai Szövetségi Köztársaság magyar- országi nagykövete.

A zárómegbeszélést követően Losonczi Pál és Alhadzsi Shehu Shagari a parlament delegációs termében közös közleményt írt alá a Nigériai Szövetségi Köztársaság elnökének június 10. és 13. kpzött a Magyar Nép- köztársaságban tett hivatalos látogatásáról.

Ábrahám Kálmán és A. Ebun Oyagbola a Budapesten folytatott megbeszéléseiről emlékeztetőt írt alá.

Ezt követően a Kossuth Lajos téren, a Magyar Népköztársaság és a Nigériai Szövetségi Köztársaság zászlajával díszített országház előtt — ahol felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszzászlóalja — ünnepé- (Folytatás a 2. oldaloru)

Bizonyítani

akarnak

Sokan és sokszor felvetették különböző rendezvényeken az elmúlt hónapokban a pályakezdés gondjait.

Emlékszem az egyik tanácskozásra, ahol a megye vállalatainak, gazdasági egységeinek felelős vezetői ültek egy asztal mellé, hogy a fiatalokéi, a fiatalokat érintő kérdésekről tanácskozzanak. A jelenlevők közül valaki megjegyezte: „Jó ötlet volt ez a kongresszusi levélvita, mert így legalább megvolt az ürügy arra, hogy leüljünk, kicseréljük tapasztalatainkat, tanuljunk egymástól.” Bevallom, hogy elgondolkoztatott ez a mondat, hiszen aki ezt a véleményt mondta, egy lényeges jelenségre hívta fel a figyelmet, amelytől mielőbb, mindenhol — közös érdek miatt — meg kell szabadulni. Nevezetesen attól, hogy a fiatalokról, így a pályakezdőkről is ne csak évente egyszer-egyszer, (mivel ez a soron következő napirendi pont) beszéljünk. Mert nem arról van szó, hogy túl kell fecsegnünk a pályakezdők kérdését, hanem arról, hogy az odafigyelés, a gondoskodás folyamatosságáról ne feledkezzünk meg.

Például az oktatással kapcsolatban: Sokszor mondják, hogy az oktatás színvonalán javítani kellene. Esetenként ez így igaz. De igaz az is, hogy amit a fiatalok az iskolapadban, az egyetemek előadótermeiben megtanultak, azt kár lenne elfelejteni, azt mielőbb hasznosítani kellene mindé* nütt a gyakorlatban. A tanultak kamatoztatása nemcsak a pályakezdők, hanem a gazdasági egységek, így a gazdasági vezetők érdeke is.

Néha, s ezt is sok tanácskozáson fogalmazták meg, mintha félnénk attól, hogy nagyobb tudású, jobban felkészült szakmunkás, mérnök veszi át azt a bizonyos stafétabotot. Érthetetlen az ilyen félelem, hiszen ennek örülni kellene. A váltás előbb vagy utóbb — mivel ez az élet rendje — megtörténik. Nem lehet mindegy, hogy milyen kezekbe kerül egy korszerű esztergagép, fonoda, műhely vagy tervezőasztal.

Ne feledkezzünk meg arról, ha a pályakezdő fiatal mást hall, mást olvas, mást tanul, mint amit a munkahelyén olykor tápasztal, akkor a gyakorlat és az elmélet különbsége hat, sőt esetenként demoralizál. A bizonyítás lehetőségét, s ezt tanítják az iskolákban, főiskolákban és egyetemeken, mindenkinek meg kell adni. Ezzel összefüggésben a teljesítménnyel arányos bérezésről sem lehet megfeledkezni. Előfordulhat — a jobb és korszerűbb felkészültség miatt, hogy az esztergályos, aki szerencsés esetben már a legkorszerűbb technológiai folyamatokat is elsajátította a tanműhelyben, többet keres a 15-20 éves gyakorlattal rendelkező munkatársánál. Ha többet termel, akkor keressen is többet. Ha jobban dolgozik, jobb minőségű munkát ad ki a kezéből, legyen ennek arányában az elismerése, anyagi megbecsülése is.

Ott még sok a tennivaló, ahol ennek létjogosultságát ma is bizonygatni kell. Az ilyen vállalatoknál, termelőszövetkezetekben úgy tűnik, hogy a bérezés megállapításánál még mindig valamiféle helytelen nivellálásra törekednek, s nem a teljesítmény alapján alakulnak a keresetek. Ha így van, ezen a gyakorlaton is változtatni kellene, mert az ma már nem elfogadható indok, hogy egy-egy szakmában, beosztásban a teljesítmény nem mérhető. Ott, ahol a teljesítményt nem tudják mérni, talán nincs is igazi teljesítmény.

A pályakezdők bizonyítani akarnak, s ez egy egészséges állapot. Nem arra van szükség, hogy dajkáljuk a pályakezdő fiatalokat. Ezt, valójában a fiatalok sem igénylik, s különben sem lenne értelme. A lényeg, hogy ők is — s ez is közös érdek — szeretnék elkerülni az. esetenként értelmetlen szempontokhoz kötött skatulyákat, a számukra előnyösnek korántsem nevezhető megkülönböztetéseket, például a bérezésben. Joggal felvetődik a kérdés: így fognak vélekedni a mai fiatalok akkor is, ha idősebbek lesznek? Lehet, hogy egy-két kérdésre már másként adnának feleletet. De most ők abban a korban élnek, ahol egyre kevesebb munkahelyen lehet pénzt keresni csak a jelenlétért, ahol egyre többet kell tenni a magasabb követelmények teljesítéséért, a jó minőségért.

Beszélnünk kell a bizonyítás kényszeréről is. A VI. ötéves tervben nagy feladat az életszínvonal megőrzése. De ez a fiatal számára nem jelent, nem jelenthet — ne is jelentsen — perspektívát. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a pályakezdés időszakával egy időben a fiatalok jelentős része családot alapít, az otthonteremtés gondjaival küszködik. Szerencsésebb esetben a szülők, hozzátartozók segítségével könnyebb a megoldás. A mai fiatalok jóval igényesebbek szüleiknél, nagyszüleiknél — így neveltük őket. Legtöbben önálló otthont szeretnének megteremteni. Belátható időn belül lakáshoz szeretnének jutni. A többség tudja, hogy ezeket a javakat a szocializmusban sem osztogatják ingyen, hogy keményen meg kell mindenért dolgozni. S a fiatalok, akik reálisan szemlélik maguk körül a világot, igényeik kielégítése érdekében tenni is akarnak. Lehet, hogy türelmetlenek, de ezt a türelmetlenséget nem mindig az életkori sajátosság okozza.

AMBRUS SÁNDOR

Összehívták az országgyűlést

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Alkotmány 22. paragrafusának 2. bekezdése alapján az országgyűlést június 25-én, csütörtök délelőtt 11 órára összehívta. A kormány javasolja, hogy az országgyűlés tűzze az ülésszak napirendjére a Magyar Népköztársaság 1980. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló jelentést, valamint a statisztikáról szóló 1973. évi V. törvény eddigi végrehajtásá ról szóló beszámolót.

Elutazott a nigériai államfő

Sokszor vitták már, hogy legyen, vagy ne legyen. A hétfőn kezdődött érettségi vizsgák közül a dombóvári Gőgös Ignác Gimnáziumba látogattunk el fényké pezögépünkkel. A felvételek közül mutatunk be néhányat az ö tödik oldalon