Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-14 / 138. szám

2 NÉPÚJSÁG 1981. június 14. Hétfő: Moszkvába érkezett az algériai államfő. — Befejezte munkáját a stockholmi békekonferencia. — Bejrut mellett ülé­sezik az arabközi közvetítő bizottság. Kedd: Világszerte felháborodást keltett az izraeli légierő tá­madása az iraki atomreaktor ellen. — Varsóban összeült a LEMP Központi Bizottságának 11. plénuma. Szerda: A mexikói elnök megkezdte tárgyalásait az USA-ban. — Szuzuki japán miniszterelnök Hamburgban Schmidt kancel­lárral tárgyal. — Hazánkba érkezett a nigériai elnök. Csütörtök: Moszkvában közzétették annak a levélnek a szö­vegét. amelyet az SZKP Központi Bizottsága a LEMP Központi Bizottságához intézett. — Weizsöckert választották Nyugat- Berlin kormányzó polgármesterévé. — Ali Kestmand lett Af­ganisztán miniszterelnöke. Péntek: Moszkvában megkezdte tanácskozását az úgyneve­zett Palme-bizottság. — Leonyid Brezsnyev fogadta Olof Pal- mét. — Khomeini ajatollah kinevezte az iráni hadsereg új főparancsnokát. — A szaúd-arábiai király londoni látogatása után Párizsba utazott. Szombat: öt új miniszter a lengyel kormányban. — Iraki— izraeli szópárbaj az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén. — Baniszadr iráni köztársasági elnök a személye elleni össze­esküvésről beszél. — Arafat Algírban tárgyal. A hét 3 kérdése 1. Milyen új tényezők jellemzik a lengyelországi helyzetet? A súlyos politikai, gazdasági és társadalmi válsággal küzdő Lengyelország életében fontos fejleményeket hozott az elmúlt hét. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának 11. plénumán megvitatták a párt politikai bizottságának jelen­tését, a vitában felszólalók állást foglaltak a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságának a LEMP KB-hez intézett levelével kapcsolatban, a levélben megfogalmazott elvtársi fi­gyelmeztetés és marxista—leninista helyzetelemzés ügyében. Ami a szovjet párt levelét illeti, hangsúlyosan szólt arról, hogy a szocializmust Lengyelországban fenyegető rendkívül sú­lyos veszély egyúttal a független lengyel állam létét is fenye­geti. A lengyelországi válság által okozott nehézségeket ki­használták a szocializmus ellenségei — állapította meg az SZKP KB, majd rámutatott arra, hogy különös aggodalomra ad okot az a helyzet, amely magán a LEMP-en belül alakult ki. A párt rendkívüli kongresszusáig alig egy hónap van hátra. Előkészítése során azonban mindinkább a szocializmussal szem­benálló erők válnak hangadóvá. Nem lehet kizárni, hogy a kongresszuson ezek az erők kísérletet tesznek arra, hogy döntő vereséget mérjenek a párt marxista—leninista erőire. Moszkvában folytatott tárgyalásokat az algériai elnök. Leonyid Brezsnyev köszönti Bendzsedid Sadlit, az észak-afrikai ország vezetőjét. A szocialistaellenes erők támadása Lengyelországban veszé­lyezteti az egész szocialista közösséget — hangoztatta az SZKP KB a lengyel párthoz intézett levelében. Ugyanakkor le­szögezte: van még lehetőség arra, hogy ne engedjék a leg­rosszabb bekövetkeztét és megakadályozzák Lengyelországban a nemzeti katasztrófát. Mi a megoldás? A társadalom vala­mennyi egészséges erejét mozgósítani kell az osztályellenség visszaverésére, az ellenforradalommal szembeni harcra. Időközben a,Szolidaritás varsói tagozata — a Reuter angol hírügynökség értesülése szerint — bejelentette: a lengyel par­lament illetékes bizottsága hivatalosan az államtanácshoz fordult, hogy az kegyelmezzen meg az 1971-ben egy iskola- épület ellen elkövetett bombamerénylet miatt 25 évi börtön- büntetésre ítélt két Kovalczyk testvérnek. Mint ismeretes, egy héttel ezelőtt a lengyel legfelsőbb bíróság elrendelte az elő­zetes letartóztatásban lévő, kémkedéssel és államellenes szer­vezkedéssel vádolt Leszek Moczulski és három társa szabadon bocsátását. 2. Lehet-e beszélni a leszerelési tömegmozgalom megerő­södéséről? Igen! Mind több nyugat-európai politikus és publicista, tu­dós és békeharcos, ifjúsági és nőszervezet hallatja hangját a fegyverkezési hajsza megfékezése érdekében. A héten egész sor esemény tanúsította ezt. Elég talán Egon Bahr nyugat­német szociáldemokrata politikus moszkvai tárgyalásaira, a stockholmi békekonferencia határozataira vagy az úgynevezett Palme-bizottság moszkvai eszmecseréjére utalni. Japánban sorozatos tiltakozó akciókra került sor a Midway ne­vű amerikai repülőgép-anyahajó látogatása miatt, mivel a feltételezések szerint atomeszközöket is szállított. Egy tokiói tömegtüntetés több tízezer felvonulója a kormánytól a japán atomtilalmi rendelkezések következetes betartását követelte. Nyilvánvaló, hogy az új meg új kezdeményezéseknek nagyon is megvan az indokoltságuk. Vagy két év áll rendelkezésre an­nak a veszélyes NATO-tervnek a megakadályozására, amely­nek értelmében Nyugat-Európában majdnem 600 atomrakétát akarnak elhelyezni — a Szovjetunió és a többi szocialista or­szág ellen. Világos, hogy ezek a rakéták, ha egyszer angol, belga, holland, nyugatnémet és olasz területen elhelyezik őket, célponttá változtatják környéküket, Nyugat-Európa több térsé­gét. S az is mind jobban látható, hogy a tengeren túl egyesek „az első atomcsapás", „a preventív atomháború” gondolatával kacérkodnak... Megfigyelhető, hogy a nyugat-európai szociáldemokrácia és annak több kimagasló alakja (Willy Brandt, Olof Palme, Egon Bahr) aktivizálódik. Helyenként még személyes ambíció is köz­rejátszik, nemcsak a béke ügye melletti elkötelezettség. (A svéd Palméról például azt rebesgetik, hogy Kurt Waldheim utódja lehet az ENSZ főtitkári posztján.) Viszont épp az a tény, hogy egyéni törekvések szolgálatában is hasznos lehet a leszerelés szorgalmazása, azt mutatja, mennyire megfelel a fegyver- korlátozás a népek igényeinek, vágyainak. Nem véletlen, hogy annyi leszerelési kezdeményezés indul el Moszkvából vagy talál a szovjet fővárosban megfelelő, kedvező színhelyre. A szovjet politika, amint ezt Leonyid Brezsnyevnek az algériai államfő látogatása alkalmából tett kijelentései je­lezték, a tárgyalások és a megegyezés politikája. S a hét végén a szovjet fegyverkorlátozási, leszerelési, tárgyalási javaslatok levél formájában újra eljutottak számos nyugati politikushoz. 3. Van-e háborús veszély a Közel-Keleten az izraeli táma­dások nyomán? Anélkül, hogy a különböző izraeli akciók (légitámadás az iraki atomreaktor ellen, kommandóbevetések libanoni palesztin állások ellen) veszélyességét lebecsülnénk, azt kell monda­nunk, hogy higgadtabb a világvisszhang, mint gondolni lehe­tett volna. A tőkés világ reagálását például mindig a tőzsdé­ken mérheti le a politikai megfigyelő. Nos, az iraki atomreaktor szétbombázásának a hírére az arany ára felszökött, de más­nap már a korábbi árfolyam alá süllyedt. Azt mutatta ez, hogy nem hisznek háború lehetőségében, sokkal inkább izraeli bel­politikai indítékú erőfitogtatásnak minősítik a légitámadást, amely — különben, másutt és más korokban — „casus belli”, háborút kiváltó ok lett volna. Június 30-án lesz az izraeli parlamenti választás. Begin úgy akarja megnyerni, hogy magát tünteti fel az izraeli nép egyet­len megvédelmezőjének. S a jelek szerint könnyű dolga van, amikor meg akarja lovagolni az izraeli nacionalizmust, sovi­nizmust. Persze, még így sincs lefutva az izraeli választási ver­seny. A hihetetlen méretű infláció, a növekvő munkanélküliség, az elvándorlás és még sok egyéb tényező szintén beleszólhat a választási eredménybe. S akárki lesz az új kormányfő (akár még a régi isi), előbb-utóbb kénytelen lesz engedményeket tenni az USA olajérdekeinek figyelembevételével éppúgy, mint az arab (mindenekelőtt a palesztin) ellenállás hatására. Washingtont és Tel Aviv-ot ugyanis egyformán el kell hogy gondolkodtassa: az izraeli hajthatatlanság arra késztette egyik­másik amerika-barát arab országot, hogy a Szovjetunióval lé­tesítsen új kapcsolatokat. S az iraki atomreaktorra ledobott, amerikai eredetű bombák robbanásának szele újra egymás mellé sodort olyan arab országokat, amelyek mostanában szembekerültek egymással. PALFY JÓZSEF A rendkívül magas amerikai bankkamatlábak hatására ismét erősödik a dollár a nemzetközi pénzpiacokon. A londoni tőzs­dén is izgalmat okozott a font értékének folyamatos csökkenése. Elutazott a nigériai államfő (Folytatás az 1. oldalról.) lyes búcsúztatás következett. A búcsúztatásra megjelent Lo­sonczi Pál, Falyvégi Lajos, az Elnöki Tanács és a kormány több más tagja, köztük Púja Frigyes külügyminiszter, továb­bá az állami, társadalmi élet számos más vezető személyisé­ge. Ott volt a két nagyikövet. Vadász Frigyes és Lawrence Fabunmi is. Kürtszó harsant, a díszzászló­alj parancsnoka jelentést tett a nigériai elnöknek, majd föl­csendült a két ország himnu­sza. Ezután Alhadzsi Shehu Shagari Losanczi Pál társaságá­ban elhaladt a díszzászlóalj előtt. A nigériai elnök és kísé­retének tagjai elköszöntek a há­zigazda magyar vezetőktől, a budapesti diplomáciai képvise­leteknek a búcsúztatásukra megjelent vezetőitől, hazájuk nag /követségén ék d i plo m a tóitól és a Magyarországon tanuló ni­gériai diákok képviselőitől. Az ünnepélyes aktus — ame­lyet sok száz budapesti lakos is végignézett — a katonai díszzászlóaljnak a Rákóczi-im- duló hangjaitól kísért díszme­netével zárult, amelyet Alhadzsi Shehu Shagari és Losonczi Pál együtt tekintett meg. Úttörők virágcsokrot nyújtottak át az afrikai ország államfőjének, majd Losonczi Pál és Alhadzsi Shehu Shagari szívélyes kézfo­gással vett búcsút egymástól. A vendégek gépkocsikba szálltak, és díszmotorosok kísé­retében a Ferihegyi repülőtérre hajtattak. A nigériai elnök különgépe fél 11-kor emelkedett a magas­ba a budapesti légikikötőből. Közös közlemény Alhadzsi Shehu Shagari, a Nigériai Szövetségi Köztársaság elnöke hivatalos magyarországi látogatásáról. Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására Al­hadzsi Shehu Shagari, a Nigé­riai Szövetségi Köztársaság el­nöke 1981. június 10—13. kö­zött hivatalos látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. A látogatás során Alhadzsi Shehu Shagari és kísérete meg­ismerkedett a Magyar Népköz- társaság életével, társadalmi­gazdasági eredményeivel és kulturális hagyományaival. A vendégek meglátogatták a Kő­bányai Gyógyszerárugyárat és a Bábolnai Mezőgazdasági Kom­binátot is. Alhadzsi Shehu Shagari ta­lálkozott és szívélyes légkörű eszmecserét folytatott Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával a két ország kapcso­latainak helyzetéről és a fon­tosabb nemzetközi kérdésekről. A Nigériai Szövetségi Köz­társaság elnöke és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke átfogó megbeszélé­seket folytatott a barátság és a kölcsönös megértés szélie­mében. Hangsúlyozva a két ország közötti magas szintű találko­zók jelentőségét, a két államfő megelégedéssel állapította meg, hogy az országaik közötti ba­ráti kapcsolatok mindkét nép javára kedvezően fejlődtek a szuverenitás, a területi integ­ritás, a belügyekbe való be nem avatkozás, a nemzetek kö­zötti egyenlőség, valamint a kölcsönös előnyök elve alapján. Nagy figyelmet fordítottak a kölcsönösen hasznos gazdasági kapcsolatokra, amelyek az utóbbi években — a két or­szág megelégedésére — dina­mikusan fejlődtek, s jelentősen bővültek. Nagyra értékelték az 1980-ban létrehozott magyar— nigériai gazdasági, tudományos és műszaki együttműködési ve­gyesbizottság tevékenységét és kifejezték meggyőződésüket, hogy a bizottság a továbbiak­ban is hozzá fog járulni a gaz­dasági kapcsolatok szélesítésé­hez. A két államfő áttekintette a kétoldalú gazdasági kapcsola­tok legfontosabb területeit. Ki­fejezték reményüket, hogy or­szágaik illetékes hatóságai és szervezetei tovább erősítik gaz­dasági együttműködésüket a kölcsönös előnyök alapján. Egyetértettek abban, hogy az egészségügyi, oktatás és élelmi­szeripar területén már meglévő együttműködést tovább kell fo­kozni és olyan új területekre is ki kell terjeszteni, mint a me­zőgazdaság, vízgazdálkodás, szállítás és közlekedés, híradás- technika, bányászat, építő- és építőanyagipar, kis- és közepes feldolgozó ipar. Tárgyaltak az együttműködés sokoldalú kiszélesítésének to­vábbi lehetőségeiről, a nigériai faluvillamosítási programban és az új szövetségi főváros, Abuja felépítésében való ma­gyar részvételről, nigériai szak­emberek képzéséről és a köl­csönösen előnyös feltételek alapján való magyar részvétel­ről nigériai közös vállalkozá­sokban. Különösen fontosnak minősítették a magyar szakér­telem és technológia átadását a nigériai félnek. A két fel nagy figyelmet szen­telt a jelenlegi nemzetközi helyzetnek. Kifejezték aggodal­mukat a nemzetközi feszültség növekedése miatt, amely súlyo­san kockáztatja és veszélyezte­ti a nemzetközi békét. Ezért a két vezető nyomatékosan hang­súlyozta az enyhülés fenntartá­sának és megszilárdításának szükségességét azzal, hogy azt katonai térre is ki kell terjesz­teni. Mindkét államfő egyetértett abban, hogy az európai bizton­ság és együttműködés légköré­nek fenntartása fontos tényező a világ biztonsága megszilárdí­tásának folyamatában. Ebben az összefüggésben hangsúlytoz- ták a helsinki európai bizton­sági és együttműködési konfe­rencia záróokmánya végrehaj­tásának szükségességét. Támo­gatásukról biztosították az euró­pai katonai enyhüléssel és le­szereléssel foglalkozó konferen­cia összehívására irányuló kez­deményezést. A két fél megelégedését fe­jezte ki a Zimbabwei Hazafias Front győzelme felett. Méltatták a namíbiai nép egyedüli és tör­vényes képviselője, a SWAPO sikerét a fajüldöző rezsim elle­ni harcban. Határozottan el­ítélték az Angola és Mozambik elleni dél-afrikai fegyveres tá­madásokat. Teljes támogatásuk­ról biztosították a frontorszáqo- kat. A két elnök aggodalmát és felháborodását fejezte ki Af­rika déli részének megoldatlan helyzete miatt. Mélységesen elégedetlenek a közelmúltban Genfben tartott Namíbia-érte- kezlet kudarca miatt és élesen elítélték a fajüldöző dél-afrikai rendszernek a független afrikai országok elleni sorozatos kato­nai támadásait. A közel-keleti helyzet von|t- kozásában a két elnök újra megerősítette, hogy igazságos és tartós megoldás nem érhető el a palesztin nép nemzeti jo­gainak érvényesítése és az iz­raeli csapatoknak valamennyi megszállt arab területről tör­ténő visszavonása nélkül, bele­értve Jeruzsálemet is. A két el­nök elítélte a térség és a világ békéjét és biztonságát egyaránt veszélyeztető folyamatos és erő­södő izraeli agressziókat. A két államfő támogatja az Indiai-óceán békeövezetté nyil­vánítását. Az elnökök elégedetten mél­tatták az érintett kérdésekben kialakult nézetazonosságot és a megbeszéléseket jellemző bará­ti egyetértés és kölcsönös biza­lom légkörét. Alhadzsi Shehu Shagari, a Nigériai Szövetségi Köztársaság elnöke köszönetét fejezte ki Lo­sonczi Pálnak, a magyar kor­mánynak és a magyar népnek azért a meleg fogadtatásért és vendégszeretetért, amelyben őt és kíséretét részesítették. Meg­hívta a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét, hogy egy kölcsönösen megfelelő idő­pontban tegyen látogatást Ni­gériában. A meghívást öröm­mel elfogadták. Készült Budapesten, 1981. jú­nius 13-án. Alhadzsi Shehu Shagari, a Nigériai Szövetségi Köztársaság elnöke. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents