Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-03 / 128. szám
2^fePÜJSÄG 1981. június 3. Közös közlemény Lubomir Strougal csehszlovák miniszterelnök magyarországi látogatásáról (Folytatás az 1. oldalról.) vélyes, baráti légkörű beszélgetésen fogadta a csehszlovák miniszterelnököt. Lubomir Strougal látogatást tett a Bábolnai Mezőgazda- sági Kombinátban és megismerkedett a gazdaság tevékenységével. A kormányfők kölcsönösen tájékoztatják egymást a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa, illetve Csehszlovákia Kommunista Pártja XVI. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról és a szocialista építőmunka időszerű kérdéseiről. Megtárgyalták a magyar-csehszlovák kapcsolatok fejlesztésével összefüggő feladatokat és a nemzetközi helyzet, valamint a két ország külpolitikai tevékenységének időszerű kérdéseit. Megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköz- társaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság baráti kapcsolatai, a két szomszédos ország testvéri együttműködése a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus elvei alapján, a két ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése szellemében minden területen eredményesen fejlődnek. Ebben a kedvező folyamatban kiemelkedő szerepet játszanak Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének rendszeres találkozói. A felek megelégedéssel vették tudomásul, hogy a két ország előirányzott árucsereforgalma az 1981—1985-ös időszakban jelentősen növekszik. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy kölcsönösen erőfeszítéseket kell tenni az árucsere további bővítése lehetőségeinek feltárására. A tárgyalások során hangsúlyozták a két ország érdekeltségét a termelési szakosítás, kooperáció fejlesztésében, a gép, az elektrotechnika, a vegyipar és a mezőgazdaság területén. Szorgalmazták a harmadikpiaci együttműködés fejlesztését. A felek fontosnak tartották, hogy folytatódjék a két ország 1985 utáni hosszú távú gazdasági programjainak összehangolására irányuló munka. Kedvezően értékelték a kultúra, a tudomány, az oktatás, á sport és az idegenforgalom területén folyó együttműködést. A miniszterelnökök megállapították, hogy a magyar—csehszlovák kapcsolatok eredményes fejlődése hozzájárul a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében folyó sokoldalú együttműködés elmélyítéséhez. A két ország továbbra is mindent megtesz a szocialista közösség egységének és összeforrottságának erősítéséért. A miniszterelnökök megállapították, hogy az európai béke és biztonság megszilárdítása érdekében folytatni kell az erőfeszítéseket a nemzetközi enyhülés folyamatának elmélyítésére és a katonai területre történő kiterjesztésére. A mostani időszakban arra van szükség, hogy a NATO-országok a fegyverkezési hajsza szítása helyett az egyenlő biztonság elve alapján tegyenek konstruktív lépéseket annak megfékezésére, a nemzetközi együttműködés fejlesztésére. A madridi találkozónak kifejezésre kell juttatnia az európai népek .határozott szándékát az enyhülés megőrzésére és elmélyítésére. Nagy jelentősége van annak, hogy megállapodjanak az európai katonai enyhülés és leszerelés kérdéseivel foglalkozó konferencia összehívásáról. E célok, valamint az egyete-" mes béke és biztonság megerősítése érdekében a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság — a Varsói Szerződés többi tagállamával együtt — folytatja aktív és összehangolt külpolitikai tevékenységét, és mindent megtesz a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusán előterjesztett, a nemzetközi légkör javítását célzó békejavaslatok megvalósítására. A miniszterelnökök megbeszélései szívélyes, baráti légkörben, a kölcsönös egyetértés jegyében folytak és kifejezték a felek teljes nézetazonosságát valamennyi megvitatott kérdésben. Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke csehszlovákiai látogatásra hívta meg Lázár Györgyöt, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Az úttörőszövetség országos tanácsának ünnepi ülése Harmincöt esztendővel ezelőtt alakult meg a Magyar Úttörők Szövetsége. Kedden a jubileum napján az úttörőmozgalom zászlóbontásáról a szövetség országos tanácsának ünnepi ülésén emlékeztek meg a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában. Az ünnepségen — amelyen ott voltak az úttörőmozgalom egykori alapító tagjai s mintegy félezer aktivista — jaz elnökségben foglalt helyet Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány több tagja, a párt, az állami, a társadalmi és tömegszervezetek számos vezetője. A Himnusz hangjai után Molnárné Kozma Erzsébet, az úttörőszövetség titkára köszöntötte az ünnepi ülés résztvevőit, majd Szűcs Istvánné főtitkár méltatta az évforduló jelentőségét, emlékezett a gyermekmozgalom három és fél évtized alatt megtett útjára. Benke Valéria, az MSZMP Központi Bizottsága nevében köszöntötte az ünnepi ülés résztvevőit. Átadta Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának üdvözletét és jókívánságait. Az ifjúkommunisták, a KISZ Központi Bizottságának üdvözletét Fejti György első titkár tolmácsolta. Ezt követően a KISZ Központi Művészegyüttese és Úttörőegyüttese, valamint a Vígszínház művészei ünnepi műsort adtak. A szövetség országos tanácsának ünnepi ülése a DlVSZ-induló hangjaival ért véget.- * A Magyar Úttörők Szövetsége megalakulásának 35. évfordulója alkalmából, kedden kitüntetési ünnepségen köszöntötték azokat az úttörővezetőket, pedagógusokat, társadalmi aktivistákat, akik az elmúlt három és fél évtizedben a legtöbbet tették az úttörőmozgalomért, a gyermekek neveléséért. A KISZ KB székházában megtartott kitüntetési ünnepségen Fejti György, a KISZ Központi Bizottságának első titkára kilenc állami kitüntetést, huszonegy KISZ-, és négy Kiváló munkáért művelődési miniszteri kitüntetést adott át. Szűcs Istvánné, az úttörőszövetség főtitkára a párt gyermek- szervezetének 85 különféle kitüntetését, elismerését nyújtotta át az ünnepségen, köztük a jubileum alkalmából alapított Gyermekekért érdemérmet, amelyeket ötvenötén ezúttal vehettek át először. Reagan - kísérőzenével Az amerikai külpolitikai vonalvezetés támadó kedvű és kártékony fordulatai nehéz helyzetet teremtettek a nemzetközi kapcsolatok területén. Weinberger amerikai hadügyminiszter nyíltan kimondotta, hogy Washington a katonai fölény megszerzésére törekszik a Szovjetunióval szemben. Leo- nyid Brezsnyev Tbilisziben mondott beszéde erre mértéktartó és egyben erőről tanúskodó választ adott. Számos jel mutat arra, hogy Washington agresz- szív politikája magát az amerikai szövetségi rendszert is súlyos próbatételek elé állítja. Ennek a próbatételnek szinte szimbóluma volt Schmidt nyugatnémet kancellár és valamivel korábban Szuzuki japán miniszterelnök washingtoni látogatása. Ami az európai szövetségi szisztémát illeti, ott a fő problémát a közép-hatósugarú atomfegyverek nyugat-európai állomásoztatásának erőszakolása jelenti. Az ezzel kapcsolatos NATO-határozat immár másfél esztendős. Akkoriban az amerikaiak ezt taktikai okokból kénytelenek voltak összekapcsolni azzal az ígérettel, hogy a rakétafegyverek rendszerbe állításával ■ párhuzamosan tárgyalásokat kezdenek a Szovjetunióval. A nyugat-európai politikába ezért ez a döntés „kettős határozat" néven vonult be. A határozat két oldalát azonban másképpen értelmezik Washingtonban és másképpen Nyugat-Európában. A Reagan- rezsim óriási nyomást fejt ki a közép-hatósugarú rakéták állomásoztatásának elfogadtatására, s e nyomás mindenekelőtt az NSZK-ra, mint stratégiai kulcsállamra nehezedik. Ebben a vonatkozásban a Thatcher miniszterelnök-asszony által vezetett brit kormány az amerikaiak készséges „másodhegedűse”. A szociáldemokraták által vezetett nyugatnémet kormány és személyesen Schmidt kancellár számára a kettős határozatnak ez az egyoldalú értelmezése súlyos veszélyeket tartogat. Mindenekelőtt azt, hogy az amerikai nyomás következtében veszendőbe mehetnek az úgynevezett „keleti politika” és az ezzel kapcsolatos sokoldalú nemzetközi politikai és gazdasági megállapodások eredményei. Ez pedig a kibontakozó gazdasági krízis körülményei között újabb megterhelést jelentene az NSZK számára. Washingtoni útjáról a kancellár csak egy meglehetősen homályos ígérettel térhetett haza. Reagantól ígéretet kapott arra, hogy a belátható jövőben megkezdődhetnek a szovjet—amerikai tárgyalások a közép-hatósugarú, úgynevezett „euroraké- ták” ügyében. Ezért az ígéretért viszont a kancellárnak nagy árat kell fizetnie: újra leszögezte, hogy az NSZK a maga részéről hajlandó a „kettős” határozat rakétatelepítési részének elfogadására. Washingtonból Schmidt egyenesen Párizsba repült, hogy találkozzék az újonnan megválasztott francia elnökkel. Mitterrand ezúttal első ízben fogadott hivatalba lépése óta magas rangú politikust. Schmidt Reagan üzenetét vitte magával. Ennek a szövege nem ismeretes - de a kiszivárgott hírek szerint az amerikai elnök Mitterrandtól hozzájárulást vár az eurorakéták politikájához. Az új francia elnök maga is, Schmidthez hasonlóan, nehéz döntések elé került. Néhány hét múlva nemzetgyűlési választásokon kellene megszilárdítania pártja helyzetét. Egyfelől érdeke gazdasági és pénzügyi szempontból az amerikai és francia nagytőke bizalmának megszerzése — másfelől viszont gondolnia kell arra is, hogy részben a baloldali, részben az amerikaiaktól bizonyos függetlenséget igénylő gaulle-ista szavazatok nélkül a szocialisták nem szerezhetnek parlamenti többséget. Az amerikai agresszív kurzust kísérő politikai nyomás az Egyesült Államok két legfontosabb európai kontinentális szövetségét tehát igen nehéz és feszült helyzetbe hozta. Más természetű, de talán még látványosabb a japán politika krízise. Szuzuki miniszterelnök látogatása után lto, az akkori külügyminiszter úgy értelmezte a közös közleményt, hogy az amerikaiakhoz fűződő szövetségi politikája egyben a japán katonai kiadások nagyszabású emelését is jelenti. Amikor emiatt Japánban politikai botrány tört ki, Szuzuki lemondásra kényszerítette saját külügyminiszterét. A japán politikai válság második szakaszát Reischauer volt tokiói amerikai nagykövet egy nyilatkozata robbantotta ki. Ebben azt állította: „szóbeli megegyezés" van érvényben Tokió és Washington között. Eszerint Japán engedélyezi, hogy atomfegyvereket hordozó amerikai hajók és repülőgépek „látogatást tehetnek" japán kikötőkben és repülőtereken, illetőleg áthaladhatnak azokon. A japán kormány évek óta azzal hitegette a közvéleményt, hogy Tokió ilyen látogatást vagy áthaladást nem engedélyez, s hogy Japán területén „nem jelenhetnek meg” atomfegyverek. Az lto-affér miatt egyébként is súlyos helyzetbe került japán kabinet pozícióit ez az újabb bot: rány szinte a végsőkig megingatta és ma már nem tartják lehetetlennek, hogy az ügy Szuzuki bukásához vezethet. Júliusban a kanadai Ottawában szokásos csúcsértekezletükre ülnek majd össze a hét vezető tőkés hatalom politikájának irányítói. Az agresszív amerikai roham egyik „eredménye”, hogy a legfontosabb szövetségesek, az NSZK, Franciaország és Japán vezetői súlyos politikai feszültség közepette, meggyengült pozícióval indulnak majd Ottawába. (-i -e) Reagan elnök (jobbról ) Schmidt kancellárral Libanoni ingakudarc Kedd esti kommentárunk. Úgy látszik, még az amerikai intelem sem használ: Izrael változatlanul folytatja támadását libanoni területek ellen, a falangis- ták és az arabközi békelenntartó erők pedig heves harcban állnak egymással Bejrutban és Zahléban. Libanon több térsége továbbra is hadszíntér. A legfrissebb jelentések arról számolnak be, hogy a fővárosban találat érte az elnöki palotát, több középület kigyulladt, s nötlön-nő a halottak, sebesültek száma. A dolgok logikájából következett, hogy annak idején Camp David, az amerikai közvetítéssel létrejött izraeli—egyiptomi különbéke nem hozta meg a Közel-Kelet térségében az áhított békét. Még csak átmeneti megnyugvásnak sem tekinthető az egyezség. Ennek egyik — kétségkívül nagy aggodalomra okot adó — megnyilvánulási formája a libanoni konfliktus. Izrael mereven elutasít minden józan érvet, s már az sem használ, hogy Washington minduntalan önmérsékletre, visszafogottságra inti szövetségesét. A palesztin bázisok elleni tüzérségi és kommandótámadásokkal nem érte be Begin, hanem a korábbinál is nyíltabb katonai támogatásban részesítve a libanoni falangistákat, kiprovokálta az arabközi békelenntartó erők, mindenekelőtt a sziriai egységek ellen az általános támadást. Philip Habib, Reagan elnök különmegbi- zottja három hétig ingázott a közel-keleti országok között, közvetítő kísérlete azonban szemlátomást nem járt sikerrel. Eredménytelen maradt Haig amerikai külügyminiszter üzenete is, amelyben a szembenálló leieket a harc beszüntetésére hívta föl. A helyzet most már annyira elmérgesedett, hogy a szír fővárosban vasárnap — az 1973-as negyedik arab—izraeli háború óta először — polgári védelmi gyakorlatot rendeztek, hivatkozva a bármikor várható izraeli támadásra. Bagdadban közben tanácskozik az iszlám külügyminiszterek értekezlete, a többi között azzal a céllal, hogy megoldást keressen a libanoni válságra. Foghíjas azonban a konferencia: más országok mellett Szíria sem küldte el képviselőjét, miután kapcsolatai a szomszédos országgal az iraki—iráni háború óta megromlottak. (Damaszkusz ugyanis Teheránt biztosította támogatásáról a konfliktusban.) Várhatóan ez a testület sem lesz képes arra, hogy az újabb közel-keleti háború veszélyével fenyegető libanoni feszültség ügyében kiutat találjon. Tel Avivban előszeretettel hivatkoznak arra, hogy az izraeli katonai akciókat a Libanonba telepített szír légvédelmi rakéták váltották ki. Valójában a rohamosztagok és a légierő már jóval korábban meg-megújuló támadásokat indított Libanon területe ellen, még mielőtt önvédelmi okokból a rakétákat odatetepitették volna. Az érv tehát sántít. S az a gyakorlat is távútokra, zsákutcába vezet, amelyet Washington követ: a válság megoldásáról szóló tárgyalásokból mind ez idáig kirekesztette a legilletékeseb- bekel, a palesztinokat. Philip Habib küszöbönálló újabb ingázása, közvetítési kísérlete csak akkor számíthat eredményre, ha Washington végre belátja: a palesztinokat nem lehet számításon kívül hagyni a Közel- Kelet bármely ügyében, a libanoni válság megoldásában sem. GYAPAY DÉNES Lázár Mojszov hazánkba látogat Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának meghívására Lazar Mojszov, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnökségének elnöke a JKSZ küldöttsége élén ma baráti látogatásra Magyarországra érkezik. Lázár Mojszov Lazar Mojszov 1920-ban, a macedóniai Negotinóban született. A belgrádi egyetem jogi karán szerzett diplomát. 1940- ben lett a Jugoszláv Kommunista Párt tagja. Egy évvel később csatlakozott a népfelsza- baditó partizánalakulatokhoz, s főleg a Macedónia területén folytatott harcokban vett részt. A felszabadulás után számos fontos tisztséget töltött be. 1945-től mint Macedónia lő- államügyésze, majd a köztársasági legfőbb bíróság elnökeként tevékenykedett. Később a Nova Makedonija és a Borba című lap igazgatója. Egy ideig a Macedón Szövetségi Köztársaság kormánya sajtóhivatalának vezetői tisztét látta el. Később a szocialista szövetség országos választmánya nemzetközi kapcsolatok bizottságának elnöke lett. Tevékenykedett mint a szövetségi és a macedón parlament tagja. Lazar Mojszov 1958—1961 között Jugoszlávia moszkvai, — 1967—7969 között pedig bécsi nagykövete. Ezt követően 1974-ig az ország állandó ENSZ-képviselője volt. 1974—79 között külügyminiszterhelyettesként tevékenykedett, s 1978-ban az ENSZ-közgyűlés elnökévé választották. 1979 júniusában a JKSZ Központi Bizottsága Elnökségének tagjává választották. 1980 októberétől a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnökségének elnöke. BUDAPEST A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására kedden hazánkba érkezett a Libanoni Kommu- nusta Párt küldöttsége Georges Haouinak, a párt főtitkárának vezetésével. DACCA Kedden Daccában teljes állami és katonai tiszteletadással temették el a szombaton meggyilkolt Ziaur Rahman bangladesi elnököt. A milliónyi ember részvételével kora délelőtt megrendezett gyászszertartás után az elnök holttestét a parlament épülete mellett létesített temetkezőhelyen, 21 ágyú díszsortüze mellett helyezték örök nyugalomra. BERLIN Több mint 3000 külföldi részvételével, s a Német Demokratikus Köztársaság számos pártós állami vezetője — köztük Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az államtanács elnöke — jelenlétében kedden a berlini köztársasági palotában megkezdte munkáját a Szabad Német Ifjúság (FDJ) XI. parlamentje. A magyar ifjúsági küldöttséget Köpf Lászláné, a KISZ Központi Bizottságának titkára vezeti.
