Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-03 / 128. szám
1981. június 3. Képújság 3 „Haditerv” összefogásra Iskola- és uszodaépítés következik Parkosítás előtt a központ csak él ez a tanácsok és lakosság, tanácsok és nem tanácsi szervek alkotó kapcsolatait eredményeivel minősítő verseny. Sokszor írtunk erről, hitünk szerint mégsem vált unalmassá a dolog, hiszen mindig a közösen elhatározott és végzett munkával megharcolt gyarapodásról szólhattunk. Éppen Simontornyán jártam valamikor az év elején, amikor még csak a VI. ötéves terv tervezetén dolgoztak. Tudva már, hogy kevesebb lesz a pénz, s nehéz éllovasokként megmaradni a településfejlesztési versenyben. Kérdéseimre nem is kaptam akkor optimizmustól dagadozó válaszokat. Minap más volt a helyzet. Időközben ismét elnyerte Si- montornya a településfejlesztési verseny megyei vándorzászlóját, és az első helyezettet illető 1 millió forintot. Átvették a Hazafias Népfront Országos Tanácsának zászlaját, s rövidesen átvehetik az ötödik ötéves terv időszakában teljesített összes társadalmi munkaértékük alapján a megyei tanács 1 milliós fejlesztési alap támogatósát. * Szabó Sándor tanácselnök szobájának tárgyalóasztalára „néz" a Hazafias Népfront zászlaja, amely mellett eltörpül a település háromszögű lobogója. Az, hogy itt van Deli Gyuri bácsi is, természetes. A társadalmi munkaszervezésnek változatlanul ő a kézben tartója. Ebből adódik, hogy akkor se lehetne aktívabb, ha nem lenne már régóta nyugdíjas. Vendéglátóim derűsek és leplezetlenül élvezik meglepetésemet. Elkészült ugyanis a községfejlesztő „haditervük”. — Nyolctantermes iskolát építünk és a bőrgyáriakkal összefogva két legyet is ütünk egy psapásra - mondja az elnök - uszodánk is lesz. — Többek között rendezzük, parkosítjuk a központot — fűzi hozzá Deli György. — Biztosan látta a bontásokat. A hogyan kérdésére nyomban szolgálnak válasszal, de azt javasolják, menjünk át a nagyközségi pártbizottságra, mert oda jönnek mindjárt a soros fejlesztés kulcsemberei, már akik elérhetők a mai napon. Negyedóra sem telik el és az asztal körül helyet fogHa valaki 10-15 évvel ezelőtt azt mondja, hogy Simontornyán - egyeztetve a közérdeket az egyéni érdekekkel — eljutnak az emberek' a kollektivitásnak arra a fokára, amelyen most állnak, valószínű, álmodozónak minősitik. Szerencsés esetben, persze. Diszpozíció a sóhivatalban és más, hasonló helyekre is gyakran szólt akkortájt, s nem győztünk válaszolni a lapunkhoz intézett olvasói levelekre. Egyik indulatosabb volt, mint a másik, tárgyilagosság dolgában is igencsak eltérő. Egy valamiben viszont megegyeztek a panaszok: az élénkebb községpolitikai tevékenységet kérték számon a helyi tanáéitól. A nagy történelmi múltú Simontornya fejlődésének iramával voltak elégedetlenek az aktív lokálpatriotizmusra készek csakúgy, mint azok, akik a jót, a többet csak sültgalambként, készen tudták elképzelni. Akkor tehát nem az járta, ami most természetes: a simontornyaiak régóta nem úgy közelítik a községfejlesztés soros munkáit, hogy „a mi utcánkban", hanem úgy, hogy a „mi lakóhelyünkön". S ez az erő, ami a Tiszta, virágos Tolna megyéért településfejlesztési versenyben a közös tanácsú nagyközséget tisztes pénzjutalmakkal járó, dobogós helyezéshez juttatta minden esztendőben, mióta A zászló, amely kötelez. Y Ot év múlva már emlék lesz a Petőfi iskola mai képe lalók protestálnak. Ami a fejlesztési tervbe feladatként bekerült, nem az ő érdemük, hanem a tanácsi és gazdasági vezetőké. Leghangosabban a „vízfakasztó” tiltakozik, akit emlegetnek a bibliai csodára utalva Mózesnek, de László királynak is. Az az érzésem, hogy Papp István vízépítő mérnöknek — a bőrgyár vízellátási, szennyvíztisztítási osztályvezetőjének — tartósan kell majd viselnie ragadványneveit, de annak tudatában, hogy „keresztszülei" szeretetből adták azokat. Évtizedek óta követelés tárgya az uszoda, ami most se valósulhatna meg, ha a bőrgyár tározót nem építene, ipari víz- szükségletének biztosítására. — Vermes László igazgató és Szabó Sándor tanácselnök öt- lötték ki a víztározót, ami körülbelül 4 millióba fog kerülni. A tervek már készülnek, társadalmi munkában. A komplett üzemi tervező- iroda - melyet a rekonstrukció hívott életre — szakemberei — Kiss Árpád, Kiss Ferenc, Szigetvári László és Bógyi Gábor — már hozzáláttak a feladatok elvégzéséhez. — A fejlesztésben elértünk bizonyos sebességet — veti közbe Schweigent György bőrgyári. építésvezető és társadalmi tanácselnökhelyettes —, ezt a sebességet nem szabad csökkenteni. Ezt vallja Szabó Anna, a községi KISZ-szervezet titkára is. A kút és medence építési terveinek társadalmi munkaértéke 250 000 forint, az iskoláé jóval több. A Petőfi iskola fiatalodik, bővül a tervezett 8 tanteremmel. Két lépcsőben az összköltség 10 millió. A tervidőszak zárása előtt egy évvel lesz kész a 8 tanterem, utána következik a 800 adagos napközi konyha, a 200 személyes étterem és egy nagy méretű tornacsarnok fölépítése. A víztározó — versenyuszoda az Ifjúsági parkban kap helyet. A bőrgyár 3 milliót vállalt anyagban, szellemi és fizikai munkában, a SIMOVILL 600 ezer forintot ad át, a bőr-szőrme félmilliót. — Megmozdult a község egész társadalma is. Foglalkozunk téglajegyek kibocsátásának gondolatával is — hallom és nem kell látnoki tehetséggel rendelkeznem ahhoz, hogy amit tervként 16-án tárgyal meg a nagyközségi közös tanács g VI. ötéves tervre szólóan, nem marad adósság. Amibe eddig Simontornyán együtt fogtak, sikerült. A központ parkosítását a nagyközség KISZ-esei vállalták, a tervet — ugyancsak társadalmi munkában az óbudai tsz kertészeti részlege készítette. Ök adják a művezetést, a díszcserjéket is. Hogy ezt meg hogyan csinálták? összenevetnek, s közük: „Minden kapcsolatok kérdése”. Körülbelül 200 —300 ezerbe kerülne a parképítés tervezése, ha pénzt kellene érte adni. Mindezek után ugye nem kérdés, hogy ami a község fejlődését illeti, miért lehetnek optimisták a Simontornyaiak? LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Kapfinger-38. MSZBT-tagcsoportok a megyeszékhelyen Mindennapok barátsága A Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjainak többsége már túljutott azon a szinten, hogy csak a nemzetközi munkásmozgalom, vagy a Szovjetunió nemzeti ünnepeiről emlékezzék meg. Ezzel természetesen nem az előbbiek fontosságát kérdőjelezzük meg, sőt éppen ellenkezőleg: a tagcsoportok eddig is hozzájárultak ahhoz, hogy ünnepeinkről méltóképp emlékezzünk meg. A tagcsoportok munkája ma már igen sokrétű és a személyes kapcsolatok jóvoltából, nemcsak a két párt, az államok, hanem a két nép között is. A szekszárdi városi pártbizottság végrehajtó bizottsága nemrégiben tekintette át a városban működő tagcsoportok tevékenységét — és többek között — a fentieket állapította meg. A megyeszékhelyen tizenhárom tagcsoport tevékenykedik, közülük hat üzem, illetve vállalat, két szövetkezet, két általános iskola, egy középiskolai diákotthon, egy szakközépiskola és egy intézmény. A tagcsoportok munkája évek óta fejlődő. Ennek a fejlődésnek fontos eleme, hogy a tagcsoportok tevékenysége a pártmunka elválaszthatatlan része. Tovább fejlődött a tömegpolitikai tevékenység, a tagcsoportok konkrétabban, formalitásoktól mentesen szóltak a magyar—szovjet kapcsolatokról, az országaink közötti együttműködésről. A pártszervezetek nemcsak számolnak a munkájukkal, hanem feladatokkal bízzák meg a csoportokat. A korábbinál szervezettebb az irányítás, rendszeresebb az aktivisták és a tagcsoportok elnökeinek a beszámoltatása. Az aktivisták nagy tömege rendszeresen és lelkesen dolgozik. Jónak tartják az évente egyszer megrendezett aktívaülést, megbeszélést. Ezeket területi elv szerint rendezik meg, egy-egy járásban, városban, városkörnyéken. A tapasztalatcserék alkalmasak arra, hogy a gyengébb csoportok ötleteket gyűjtsenek a jobbaktól, sőt esetenkénti, vagy rendszeres együttműködés is kialakul a megbeszélések nyomán. A tagcsoportok módszerei, munkájuk elemei igen változatosak és alkalmazkodnak a tagcsoport sajátosságaihoz, a helyi igényekhez. A különbözőségekben állandó elem a kiállítás, filmvetítés, baráti találkozó, cserelátogatás, a testvérkapcsolatok, politikai, kulturális témájú előadások, turistacsoportok fogadása. Az utóbbi időben a kiállítások és más szemléltetőanyagok mellett egyre nagyobb szerephez jut a személyes élménybeszámoló, a Szovjetunióba tett utazás, illetve ezek felelevenítése film- vagy diavetítéssel egybekötve. Ezeket a tagcsoportok egymás között is kicserélik. Az internacionalista és világnézeti nevelés szempontjából is kiemelkedő jelentőségű az iskolai tagcsoportok munkája. Feladatuknak tartják, hogy a pedagógia sajátos eszközeivel és lehetőségeivel a tanórákon, szakkörökön gyarapítsák a tanulók ismereteit a Szovjetunióról. Hagyományos és kedvelt formája a barátság ápolásának a diáklevelezés. A IV. számú Általános Iskola már több éve testvér- kapcsolatot tart fent a tambovi 34-es iskolával. Ugyancsak évek óta megrendezik a 6. osztályos tanulók az olvasási, szép kiejtési versenyét. Az üzemi tagcsoportok munkájának bázisát a szocialista brigádok és a fiatalok jelentik. A tagcsoportok általában összeegyeztetik terveiket a KISZ-szervezetek akcióprogramjával. A tagcsoportok munkája általában tavasz- szal élénkül meg először, a béke- és barátsági hónap idején, majd a nyári „szünetet" követően ősszel a megyei barátsági napok időszakában. Mindkét alkalomból kiállításokat, versenyeket, vetélkedőket szerveznek a brigádok, fiatalok, vagy éppen általános iskolások számára. A moziüzemi vállalat filmjegyzéket állít össze és a békehónapban, illetve az őszi barátsági napokon szovjet filmnapokat is rendeznek, vagy az iskolák számára vetítenek a gyerekek érdeklődésének megfelelő filmeket. A megyei művelődési központ, mint tagcsoport is kulturális programmal segíti a többi tagcsoportot. Nagy és egyre növekvő az érdeklődés a Szovjetunió népeinek művészete, kultúrája iránt. A megyészékhely tagcsoportjai is részt vesznek a központi versenyekben, akciókban, így a Moszkva az olimpia városa, majd a Hősök városai, városok hősei című vetélkedőn. Az utóbbi négy megyét átfogó területi döntőjét a TÁÉV tagcsoportja rendezte meg, ahol saját csapatuk az előkelő második helyen végzett. A munkaformák között szerepelnek még a KISZ—Komszomol baráti találkozók. A tagcsoportok egymás közötti kapcsolata is eredményes, számos rendezvényt együtt tartanak meg. Különösen figyelemre méltó a MEZŐGÉP és a IV. számú iskola kapcsolata, mert ennek nevelési és pályaválasztási vonatkozásai is lehetnek. Az idén a hagyományosnak számító feladatok mellett hangsúlyt kapott a szocialista országok, főként a Szovjetunió külpolitikájának és ezzel összefüggésben az SZKP legutóbbi kongresszusi határozatának megismertetése. Szociális gondoskodás A paksi járási-városi Népi Megkezdődött a birsé feldolgozása Finom, zsenge minőségű borsóval kezdődött a feldolgozás szezonja a Paksi Konzervgyárban hétfőn este és tegnap már folyamatosan ment egy gépsor — tájékoztatott bennünket Kródi József, a gyár főmérnöke. Az első szállítmányok a Paksi Állami Gazdaság biritói kerületéből és a faddi meg a sárbogárdi termelőszövetkezetből érkeztek, vagyis meleg talajokról. Ezekben a gazdaságokban hagyományosan jó a konzervnek való borsó termesztése, s velük együtt sok más szövetkezet gondoskodik Tolna és Fejér megyében a Paksi Konzervgyár nyersanyaggal való ellátásáról, szerződés alapján. A főmérnök azt mondja: minden tekintetbpn jól indultak a feldolgozással, de félő, hogy az időjárás kedvezőtlenül hat a borsóra. A teljes termelés valószínűleg a jövő hétfőn indul, amikor a gyár mind a négy borsóvonalával dolgozhat az értékes konzerv előállításán. Attól kezdve napi 30—40 va- qon borsószemet fogadnak a Paksi Konzervgyárban. G. J. Ellenőrzési Bizottság nemrég fogadta el a szociális gondoskodás helyzetét felmérő vizsgálat összefoglaló jelentését. A felmérés az 1979-ben végzett ellenőrzés utóvizsgálata volt. Általánosságban, mind a város, mind a járás területén jónak találták a szociális gondoskodás helyzetét, ami nem jelenti azt, hogy nem találtak a népi ellenőrök hiányosságot, vagy éppen megoldatlan problémát. Az öregek napközi otthonainak működését, a házi szociális gondozás helyzetét és a rendkívüli segélyek kiutalását vizsgálták. Az első témával kapcsolatban azt állapították meg, hogy az idősek ellátásának egyik fontos területévé vált az úgynevezett „napközi”. Az intézmények a helyi tanácsok fenntartásában működnek nem egyforma körülmények között és nem is azonos színvonalon, ennek ellenére a gondozottak néhány apróbb kifogástól eltekintve elégedettek az ellátással. A legtöbb községben a termelőszövetkezet többféle módon is támogatja az intézményt. Rendszeresek a szórakoztató programok, filmvetítések és szinte mindenütt jó a kapcsolat az úttörőcsapattal és a Vöröskereszttel. Több helyütt kifogásolták, hogy a tanácsok nem differenciáltak a gondozói díj megállapításánál. A népi ellenőrök nem tudták elbírálni a felvetés jogosságát, mert hiányzott <3 hozzátartozók kereseti igazolása, vagy éppen a nyugdíjas jövedelmének igazolása. A legtöbb hiányosság a községekben az adminisztrációban található. Nem mindenütt vannak meg a fentieken kívül a környezettanulmányok, orvosi igazolások. Ezek beszerzéséről több községben már a vizsgálat folyamán, vagy azt követően gondoskodtak. Általában megfelelő az orvosi ellátás, rendszeres az orvosi felügyelet. Több napközi otthon rászorulná a felújításra, vagy környezetének szépítésére. Éz utóbbiakat társadalmi munkában is meg lehetne oldani. A felszereltség többnyire korszerű. Az eseti segélyekre költhető összegeket mindenütt felhasználják, megszűnt a kampányszerűség, és ezer forintnál kisebb összegeket ma már ritkán adnak ki. Az adminisztráció viszont ez esetben sem mindig pontos, ezért utólag nem lehet egyértelműen megítélni a segélyezés jogosságát. A házi szociális gondozás színvonala is fejlődött. Mindössze egy idős embert találtak, akinek sürgős szociális otthoni felvétele indokolt lenne. Több helyütt tapasztalták a népi ellenőrök, hogy az öregek még mindig vonakodnak élni a meglévő lehetőségekkel.
