Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-10 / 134. szám
A^fePÜJSÄG 1981. június 10. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 CSÉB, rokkantság esetén Sára László Fácánkertből küldte az alábbi levelet: „1977. október 21-én üzemi baleset ért: egy traktor elgázolt és medencecsonttörésem lett. 1978. márciusában a jobb lábam érszűkületes lett, s még abban az évben szívinfarktust kaptam. 1978. októberében leszázalékoltak. Negyvenforintos CSÉB-em van, az összeget rendszeresen fizetem. Kérdésem, hogy a CSÉB után jár-e nekem valamilyen összeg a leszázalé- kolásomra ?” A kérdésre az Állami Biztosító Tolna megyei Igazgatóságának igazgatója, Papp Júlia válaszolt: „Az iratok, valamint a baleseti kárjelentésbe írtak alapján balesetbiztosítási orvosszakértőnk — figyelemmel a 27. B. 4625/1978.-12. sz. és 1979. jan- 11-én kelt baleseti járadék-határozatban foglaltakra — a maradandó egészségkárosodást a balesettel okozati összefüggésben — 20 százalékban állapította meg. A CSÉB 40 forintos biztosítása alapján kizárólag csak baleseti eredetű maradandó egészség- károsodást vehetünk figyelembe, más, szervi eredetű betegség következményét nem. A 20 százaléknak megfelelő összeg — levonva a korábban kifizetett, múlékony sérülési ösz- szeget — kiutalása iránt intézkedtem." „Sáreső” az út mentén Egle Károly, bátaszéki olvasónk írta: T elefonszámunk: 12-284 „1980. októberében elvégeztettem családi házam homlokzati festését 4357 forint értékben. Ez nem sokáig díszítette községünk főutcáját, mivel 1981. február 4-én egy arra haladó cementszállító jármű a falat, az ablakredőnyöket sárral beterítette. A jármű rendszámát nem tudtam megjegyezni. Még ma is jól látható, hogy a korábbi szennyvízcsatornázás kivitelezési munkáinál a zúzalékot az árok mélyére borították, a föld pedig az útpadkára került. Hasonlóképpen járt még négy szomszédom is. Kártérítési igényemet bejelentettem a KPM Közúti Igazgatóságánál, az Állami Biztositó Tolna megyei Igazgatóságán, valamint a bátaszéki Nagyközségi Közös Tanácsnál, azonban mindenhonnan elutasító választ kaptam.” Dr. Deák Konrád válaszolt a tanácskérő levélre: „A bátaszéki Nagyközségi Tanács V. B.-hez, majd a Közúti Igazgatósághoz írt kárbejelentése szerint is a cementszállító tartálykocsi Mohács felé haladva, nagy sebességgel letért az útpadkára és azon robogva, sárral terítette be a Budai út több házát. . A KPM Közúti Igazgatósága részletesen tájékoztatta önt a közúti közlekedés szabályairól (KRESZ) szóló 1/1975. KPM—BM számú rendelet idevonatkozó rendelkezéseiről, felhívta figyelmét arra is, hogy kárigényével közvetlenül forduljon a kárt okozó gépjármű üzembentartója felé, és utalt a Polgári Törvénykönyv 339. §-ára, amely szerint: „Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni.” A magunk részéről hozzáfűzzük: „Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy helyzetben általában elvárható." A polgári jogi igény a bíróság útján érvényesíthető, illetékes pedig az a bíróság, amelynek területén az alperes lakik, vagy ha az alperes jogi személy (vállalat, tsz. stb.) az a bíróság, amelynek területén az alperes székhelye van, „kártérítési per a károkozás helyének a bírósága, illetőleg az előtt a bíróság előtt is megindítható, amelynek területén a kár bekövetkezett.” ön és társai a Szekszárdi Járásbíróságon pert indíthatnak káruk megtérítése érdekében a cementszóllító járművet üzemeltető, üzembentartó ellen.” Mire jogosít a haszonélvezeti jog? Egyik olvasónk fordult hozzánk panaszával: I „A ház, amelyben lakom, a fiam tulajdona, nekem haszonélvezeti jogom van. Miután a fiam megnősült, lakásra van szükségük, s hozzánk szeretnének költözni feleségével. Köteles vagyok-e eltűrni, hogy odaköltözzenek? Lakbért kérhetek-e tőlük? Ha én megbetegszem, s a fiammal is történne valami, ki fog eltartani? Mire jogosít engem a haszonélvezeti jog?” A kérdésre dr. Deák Konrád, osztályvezető ügyész válaszolt: „Polgári Törvénykönyvünk 157. §-a szerint: „Haszonélvezeti jogánál fogva a jogosult a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja és hasznait szedheti. A haszonélvezeti jog fennállása alatt a tulajdonos a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogát csakany- nyiban gyakorlhatja, amennyiben a haszonélvező e jogokkal nem él." Ügy véljük, ez a jogszabályi rendelkezés megnyugtathatja önt abban a tekintetben, hogy fia és menye nem tehetik ki az utcára. Sőt fia, aki mint tanácskérő leveléből kitűnik családtagként lakik abban a lakásban, amelyen önnek haszon- élvezeti joga van, csak az ön belegyezésével, hozzájárulásával vehet maga mellé más személyt a lakásba. Ha beleegyezik abba, hogy fia más személyt vigyen tartós jelleggel a lakásba, természetesen lakbért is „számíthat”, a lakást nem ismerve, azonban ennek összegéről nem tudunk felvilágosítást adni. Arra a kérdésre, hogy megbetegedése esetén fia és menye kötelesek-e önt gondozni, Családjogi Törvényünkre utalunk, amely szerint az jogosult tartásra, aki magát eltartani nem tudja, rokonai közül pedig a tartásra jogosultat elsősorban a leszármazol kötelesek eltartani. A tartási kötelezettség kiterjed az öreg koránál fogva, vagy egyébként is tehetetlen és gondozásra szoruló rokonnal kapcsolatos gondozás költségeire, illetőleg az azzal kapcsolatos szolgáltatásokra is. Fia tehát — amennyiben önnek házastársa nincs — ha arra sor kerül, köteles önt eltartani, menye azonban erre a törvény rendelkezésénél fogva nem köteles.” úgy járt el, ahogy az az adott Ml VÁLASZOLUNK jogszabályokról gj röviden : Az elmúlt héten nem JP jelent meg olyan jogszabály, amely lÜp ■ szélesebb körű ér- JT deklődésre tarthatna —• "J számot, ezért ez alkalommal — figyelemmel az iskolai tanulók közelgő nyári szünidejére is — a fiatalkorúak alkalmazására, védelmére vonatkozó néhány jelentősebb jogi szabályozást ismertetünk. A Magyar Népköztársaság alkotmánya rögzíti, hogy az ifjúság fejlődésére, szocialista nevelésére és érdekvédelmére különös gondot kell fordítani, az ifjúságról szóló törvény pedig leszögezi, hogy a Magyar Nép- köztársaság biztosítja az ifjúság jogát a tanuláshoz, a munkához, a művelődéshez, a pihenéshez, a testneveléshez és a sportoláshoz. A Munka Törvénykönyve szerint — ha a jogszabály kivételt nem tesz — munkaviszonyba a tizenötödik életévét betöltött állampolgár léphet, ha az általános iskolát eredményesen befejezte, vagy az iskola rendszeres látogatása alól felmentették, felmentés nélkül is az iskolai szünet alatt. Az a fiatalkorú, aki 16. életévét még nem útötte be, első munkaviszonyba csak törvényes kéoviselője hozzájárulásával léphet. Nincs jogi akadálya annak, hogy a tizennegyedik életévét betöltött tanuló a nyári szünet alatt, illetőleg, ha az általános iskolát befejezte és nappali oktatási formában nem kívánja tanulmányait folytatni, valamint az, aki az iskola rendszeres látogatása alól valamilyen ok miatt felmentést kapott, munkaviszonyt létesítsen. Lehetőség van arra is, hogy munkakönyv nélkül, de az iskola vezetőjének engedélyével, valamennyi iskolatipusban tanuló diák a nyári szünet ideje alatt munkavégzést vállaljon. Ilyen esetekben az őket megillető jogok és kötelezettségek megegyeznek a munkaviszonyban álló dolgozókéval. A tanulóifjúság szünidei foglalkoztatása nem csak munka- viszony keretében lehetséges, lehetőség van arra is, hogy munkaviszonyon kívül, a szorgalmi idő alatti szünetekben a tanuló önkéntes, közhasznú munkát végezzen. Az ilyen munkavégzésben csak az iskola egészségügyi ellátását végző iskolaorvos által erre alkalmasnak minősített tanuló vehet részt, a munkáltatóknak pedig alkalmazniuk kell a tanulók egészségvédelme érdekében az adott munkahelyen munkaviszonyban álló dolgozókra érvényes munkavédelmi, baleset- elhárítási szabályokat, valamint a közegészségügyi előírásokat. Az általános iskolások csak könnyű fizikai munkát, a gimnáziumi tanulók könnyű és közepesen nehéz fizikai munkát végezhetnek napi hat, legfeljebb azonban nyolc órában, kizárólag nappali időszakban. A Munka Törvénykönyve szerint fiatalkorút nem szabad olvan munkára alkalmazni, amely testi alkatára, illetőleg fejlettségére hátrányos következményekkel járhat. Azokat a munkaköröket, amelyekben a fiatalkorúak egyáltalán nem, vagy csak meghatározott munkafeltételek biztosítása esetében, illetőleg előzetes orvosi vizsgálat alapján foglalkoztathatók a 4/1962. (IV. 5.) MüM. számú rendelet határozza meg, az ennek mellékletében felsorolt munkakörökben fiatalkorút foglalkoztatni nem szabad. Ugyancsak nem szabad a fiatalkorút éjszakai munkára, a tizenhat éven aluli fiatalkorút pedig túlmunkára és készenléti szolgálatra igénybe venni. Megjegyzendőnek tartjuk, hogy a munka végzésével kapcsolatos rendelkezések, tehát, hogy a dolgozó köteles a kijelölt időben és helyen munkára képes állapotban megjelenni, a munkaidőt a részére kijelölt helyen munkában tölteni, stb. nem tesznek különbséget a fiatalkorúak és a felnőttkorúak idevonatkozó kötelezettségei tekintetében. DR. DEÁK KONRÁD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke Tábornyitás 1982-ben Nyolcmilliós összkomfort, összefogással Felnőttek a gyerekekért Több mint kétmillió forint folyt be eddig a tamási járás Balatonszabadi-Sóstón lévő úttörőtáborának építésére. A panelelemekből épülő, 135 személyes kis szálloda, mely végképpen kiszorítja a sátrakat a vízhez közeli táborból, mához egy évre már fogadásra készen áll majd három szintjével, két emeletével és hetes, kéthetes turnusokban a tamási járásból jóval több, mint félezer úttörőt fogadhat nyaranta. Helyet kínál ezenkívül a járás úttörő- és ifjúsági vezetőinek tanácskozásaihoz, továbbképzéséhez is. Természetesen olyan időszakokban, amikor a tábor tulajdonosai, a gyerekek ismét elfoglalják az iskolapadokat. Vagy éppen azt számlálják, hogy még „hány nap a világ” tanévzárásig. Tehát: kora nyáron és őszelőn egyébre is hasznosítható lesz a tábor. Mikor Tamásiban elkészült a nemzetközi gyermekév felnőttek adta ajándéka, az úttörőház, mely munkájával járási illetőségű is, nem állt le önelégülten az a párt-, állami, gazdasági, tömegszervezeti vezetőkből álló csapat, mely a létesítmény születéséért alakult. Ennek hangadói hirdették meg, 1979-ben, hogy korszerűsíteni kell a sóstói tábort.- Igen ám, de miből? — hangzott a kérdés. Nem késett a válasz sokáig. A „vezérkar", szövetkezve a jó ügy érdekében Lőrinczy Gyulával és tervező kollektívájával, 1979 vége felé egy gazdasági vezetőknek tartott járási fórumon bemutatta a társadalmi munkában készített terveket, s elmondták, mit, hogyan kellene csinálni. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok hektáronként 25 forintot, az ipari üzemek az általuk foglalkoztatott munkások létszámának megfelelően 250 forintot szavaztak meg fejenként, s vállaltak befizetni a táborépítési alapra. A Tolna megyei Tanács járási hivatalának elnöke, Grill Ferenc, mint annyiszor, most is készülődik valahova, ahol kora délutánra várják, de azért szívesen mesél a társadalmi ösz- szefogás soros akciójáról. Annak is magyarázatát adja, hogy miért nem akarták hamarabb dobra verni, mi készül Balaton- szabadi-Sóstón.- Tisztán akartunk látni, főleg az anyagi alap dolgában. Volt már olyan a megyében, hogy a lelkes megajánlásokat nem követte ugyanolyan lelkes teljesítés. Mi nem szerettünk volna így járni. Amikor tisztázódott, hogy ki, mit vállal, anyagi, szellemi, fizikai munkában, megkötöttük a megállapodásokat.- Ezek szerint mos már csak ezeket kell ellenőrizni?- Nagyjából, hát persze nem azzal a hivatali szigorral, amely- lyel egyéb ellenőrzéseket végzünk. Ez az ellenőrzés inkább elvtársi, baráti figyelmeztetést jelent, hiszen amit vállaltunk, együtt vállaltuk. Elég, ha egy kilóg a sorból, már jön a zökkenő. — Hogyan nyerték meg Lőrinczy Gyulát és kollektíváját a társadalmi munkában történő tervezésre? — Ezt jobb lenne, ha tőle is megkérdezné. Ami bennünket illet, a tervező vállalattal nagyon jó kapcsolatot építettünk ki. Korábban kezdődött ez, s kezdetben is több volt, mint ami megbízó és tervező között alakul ki. Úgy tudom, hogy a 150 dolgozót foglalkoztató tervező vállalat - melynek 100- 110 fős a műszaki gárdája - megyeszerte sok közintézmény tervezését végezte el társadalmi munkavállalásként az ötödik ötéves terv időszaka alatt. Milliókat tesz ki, amit ez megyei összesen ben jelent. Telefon a tervezőkhöz, s végre szerencsével. A vonalvégen Lőrinczy Gyula. — Miért vállalták a sóstói, szállodarendszerű tábor tervezését? — Micsoda kérdés! Mert szeretjük a gyerekeket, s jók a partnerkapcsolataink. — Mennyi pénzt vitt volna el a tervezés, ha nem társadalmi munkavállalásként készül? — Háromszázezer forintot takarítottak meg a táborépítés gazdái, s mi örömmel, jókedvűen dolgoztunk ezen a munkán. — Mi garantálja, hogy 1982 nyarán már a gyerekek meóz- hatják az összefogás új, nekik szánt létesítményét? — Maguk a megbízók szavatolják, hogy elkészül a tábor. A tamásiak költségvetési üzeme a kivitelező, a TOTÉV alvállalkozóként végzi a panelszerkezetes építés alapozó munkáit. A beruházási vállalat adja — ugyancsak társadalmi munkában — a műszaki ellenőrzést. — Lesz itt társadalmi munka rogyásig! - jósolták többen is az ismerőseim közül. S bizony lesz, mert amikor elkezdődhetnek már a szakipari munkák, akkor jutnak főszerephez a járás ipari üzemeinek, szövetkezeteinek szakiparosai. Jóízű együttdolgozásban lesz részük. Föltehetően a siker is jóízű lesz, hiszen a legfogékonyabb életkorúnkért dolgoznak azok, akik részt vállalnak a járási úttörőtábor korszerűsítésében. — Alkalmanként a gyerekek hálásabbak közönségként, mint a felnőttek — hallhattam Tamásiban —, s ezért jó nekik dolgozni. Azt hiszem, a gyerekeket szolgáló létesítményekre adni se rossz érzés, hiszen az az alapja, hogy van miből. S van kikért. A Hőgyészi Állami Gazdaság például 334 450 forint befizetésére adta írásban a nevét, s befizetett eddig 260 000 forintot. A gyulaji és tamási állami gazdaságok együttesen 321 000 forintot ajánlottak. Tisztes summa folyik be a táborépítési alapra a tamási járás termelőszövetkezeteitől, ipari üzemeitől is. Bizonyítandó, hogy együtt, közös erőből pénzszegény időkben is lehet nagyot alkotni. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Szepesi László.
