Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-07 / 132. szám

1981. június 7. Képújság 9 A megoldások kollektív keresése A KGST-tagállamok tüzelő­anyag- és energiaipari komp­lexumának fejlődése megte­remti a gyors gazdasági növe­kedés szükséges bázisát. A szo­cialista nemzetközi munkameg­osztás útján sikerül leküzdeni annak a következményeit, hogy a természetes tüzelőanyag-kész­letek nem egyenletesen oszla­nak meg ezek között az orszá­gok között. A Szovjetunió — a világ egyetlen nagy ipari országa, amely nemcsak hogy teljes egészében ellátja önmagát a szükséges erőforrásokkal, ha­nem jelentős mennyiséget ex­portál is. KGST-partnereink 1975-ben az összesített ener­giafelhasználás (körülbelül 580 millió egyezményes tonna tüze­lőanyag) mindössze 70 százalé­kát fedezték saját termelésből. 1980-ban a felhasználás körül­belül 780 millió egyezményes tonnára emelkedett, a saját források viszont csupán 65 szá­zalékban tudták ezt fedezni. 1990-ben ez a két mutató való­színűleg 1 milliárd egyezményes tonna, illetve 50 százalék lesz. Negyedszázad alatt a testvé­ri országok főként szovjet szál­lításokból fedezték tüzelő­anyag- és energiaszükségleteik növekedését. A szovjet ener­giaforrások jelentős beáramlá­sa ipari termelésünk növekedé­sének igen fontos tényezője. 1976 és 1980 között e szállí­tások teljes nagyságrendje 800 millió tonna egyezményes tüze­lőanyag körül mozgott, s ez 43 százalékkal több, mint az előző ötéves időszakban. Az 1981 és 1985 közötti időszakra további 20 százalékos bővítést irányoz­tak elő. A kőolajszállitások az 1980-as magas szinten marad­nak és öt év alatt csaknem el­érik a 400 millió tonnát. KÖZÖS ERŐFESZÍTÉSEK Érthető, hogy az energiahor­dozók ily gigantikus méretű át- áramlása országhatárokon ke­resztül csupán annak eredmé­nyeképpen vált lehetségessé, hogy a tagállamok egyesítették és összehangolták erőfeszítése­iket az exportkapacitások nö­velésében, a szállítási útvona­lak átbocsátó képességének bővítésében. A Szovjetunióból kőolaj- és földgázvezetékeket fektettek le az európai KGST- tagállamokba. Például a közö­sen felépített Szövetség föld­gázvezeték 1979-ben történt üzembe helyezése lehetővé te­szi az említett országok számá­ra, hogy évente további 15,5 milliárd köbméter szovjet föld­gázt kapjanak, amelyet Oren­burg környékén termelnek ki. Jelentősen növekszik a szovjet villamos energia szállítása an­nak eredményeképpen, hogy felszerelték azt a rendszerközi villamos távvezetéket, amely Nyugat-Ukrajnát összeköti Ma­gyarországgal. A KGST-tagállamok kölcsö­nös kereskedelmében az ener­giahordozók ára - bár világpi­aci árbázisra, igaz a konjunk­turális és spekulációs lerakó­dásoktól megtisztított világpi­aci árbázisra támaszkodik — egy évig változatlan marad. A szállítás évét megelőző öt év átlagos világpiaci árának alap­ján egyeztetik ezeket az árakat. 1979-ben például az európai szocialista országok körülbelül 40 százalékkal olcsóbban vá­sárolták a Szovjetuniótól a földgázt, mint a világpiacon. 1976 és 1980 között legalább 6—7 milliárd transzferábilis ru­bel a KGST-tagállamok közös nyeresége csak abból, hogy a Szovjetuniótól vásárolták a kő­olajat és az olajszármazékokat. Jóllehet a Szovjetunió jelen­tős energetikai erőforrásokkal rendelkezik, az export további növelése objektív korlátokba üt­közik. A Szovjetunió európai ré­szében hiánycikk a tüzelő­anyag, amelyet Szibériából kell fedezni. Az ország keleti kör­zetei lesznek az exportszállítá­sok alapvető forrásai kőolajból és földgázból. Ez olyan hatal­mas többletköltségeket okoz a szállításban, amely egyenlő az új, ritkán lakott körzetek meg­hódításának költségeivel. A kő­energiahordozó kitermelésének olaj, a. földgáz és néhány más elért nagyságrendje mellett már nem lehet tovább figyel­men kívül hagyni e tartalékok korlátozott és felújíthatatlan voltát. TARTALÉKOK ÉS TÁVLATOK Az a hosszú távú együttmű­ködési célprogram, amelyet a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXXII. ülésszaka ha­gyott jóvá 1978-ban a KGST. tagállamok gazdaságilag indo­kolt szükségleteinek biztosítá­sáról 1990-ig az alapvető ener­gia-, tüzelőanyag- és nyers­anyagfajtákból, a tüzelőanyag- és az energiaipari problémák megoldásának egyeztetett stra­tégiája. Nem a tüzelőanyagok és az energiaforrások termelé­sének, kölcsönös szállításának további növelését hangsúlyozza, hanem az ésszerűbb és takaré­kosabb felhasználását, vala­mint a saját tartalékok, első­sorban a szilárd tüzelőanyagok bevonását a gazdasági körfor­gásba. Számítások mutatják, hogy a KGST-tagállamokban igen ha­talmasak a takarékosság tar­talékai: a szocialista közösség­ben a nemzeti jövedelem egy­ségének megtermelésére 1,4- szer több tüzelőanyagot, ener­giaforrást használnak fel, mint a közös piaci államokban. Más­szóval, ha sikerül az EGK szint­jére leszorítani ezen erőforrá­sok felhasználási normáját ak­kor a tüzelőanyag-termelés je­lenlegi arányai mellett is csak­nem másfélszeresére emelhető a KGST-tagállamok nemzeti jö­vedelme. AZ ATOMENERGIA-IPAR FEJLŐDÉSE A hosszú távú célprogram kü­lön figyelmet fordít az atom­energia-ipar gyorsított fejlesz­tésére. 1979-ben sokoldalú egyez­ményt írtak alá, amelynek értel­mében a bonyolult atomerőmű- vi berendezések gyártásában és szállításában nyolc ország (Bulgária, Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország, az NDK, Románia, a Szovjetunió és Jugoszlávia) 50 nagyipari vállalata és egyesülése vesz részt. A folyó ötéves tervidő­szakban az európai KGST-tag­államokban és Kubában a Szovjetunió közreműködésével összesen 36 millió kilowatt telje­sítményű atomerőmű üzembe helyezését tervezik. Ez lehetővé teszi körülbelül 70 millió egyez­ményes tonna tüzelőanyag megtakarítását évente. Az ér­dekelt -partnerekkel együttmű­ködve a Szovjetunió területén előirányozták két, egyenként 4 millió kilowatt teljesítményű atomerőmű felépítését, s ezek­ből a megtermelt villamos energia felét a testvéri álla­mokba fogják exportálni. A szilárd tüzelőanyag, főleg a barnaszén kitermelésének nö­velése, szuperteljesítményű hő­erőművek építése a jelenlegi helyzetben bonyolult problémá­kat okoz a környezet védelmé­vel kapcsolatban. Miután az európai szocialista országok­ban a leggazdagabb és hozzá­férhető helyen található előfor­dulások már kimerültek vagy közel állnak a kimerüléshez, a széntermelés korábbi színvona­lának megtartása, sőt kiterjesz­tése megköveteli új, egyre na­gyobb külszíni bányák nyitását. Sok esetben ez nemcsak fák ki­vágását, mezőgazdasági terü­letek elvesztését, hatalmas meddőhányók megjelenését je­lenti, hanem azt is, hogy falva­kat, sőt városokat kell áttelepí­teni. A szántóterület maximáli­san takarékos kezelése, a meg­művelt területek rekultivitása a levegő- és a vízszennyezés megszüntetése — a KGST-tag­államok közreműködésének egyik fontos területe az ener­giaipari problémák megoldá­sában. 1977-ben nyolc KGST-tagól- !am általános egyezményt írt alá az Egyesített Energiarend­szer 1990-ig tervezett távlati fejlesztésben való együttműkö­désről. A villamos energia szál­lítása, az üzemzavar esetén nyújtandó segítség, a kapacitá­sok kölcsönös átvitelének növe­lése, valamint az energiarend­szerek párhuzamos üzemében a megbízhatóság fokozása érde­kében előirányozták nagy átbo­csátóképességű, 750 kilovolt feszültségű hálózatrendszer megteremtését. A KGST XXXIV. ülésszaka (1980) előirányozta tudományos és műszaki prognó­zis kimunkálását a tüzelőanyag- és energiaipari problémák 2000-ig tartó megoldásáról. Az előirányzott célok elérése jelentős mértékben függ a szo­ros nemzetközi együttműködés­től a tüzelőanyag- és energia- ipari ágazatok gép-, berende­zés- és anyagellátásában. A hosszú távú gépipari együttmű­ködési célprogram keretében előirányozták az ezzel összefüg­gő kérdések együttes megoldá­sát. A problémák megoldhatók. A KGST-keretében az ener­giaipari gondok megoldását, ahogy egyébként mindenütt a világon, nehezíti a nyersanya­gok és a tüzelőanyagok árának emelkedése. 1973 végétől a mai napig a kőolaj világpiaci ára több mint tízszeresére emelke­dett. Ez a világpiaci tendencia előbb vagy utóbb, s bizonyos módosulásokkal érezteti hatá­sát a KGST-tagállamok egymás közötti kapcsolataiban. A kö­zösséghez tartozó államok köl­csönös kereskedelmében ugyan a kőolaj ára alacsonyabb mint a világpiacon, de néhányszoro- san meghaladja az 1974—1975. évi árakat. Annak érdekében, hogv megbirkózhassunk ezzel az áremelkedéssel, bővíteni kell a kivitelt, fokozni kell hatékony­ságát. Egyelőre a KGST-tagál­lamok ímportiuk egy részének kifizetéséhez kénytelenek hite­lekhez folyamodni. Az export bővítése az importált energia- hordozók drágulásának kom­penzálása végett — a távlati népgazdasági tervek, s terv­egyeztetések időszerű feladata. Megemlíthetnénk még más új kérdéseket is, amelyek a testvéri országok kollektív ener­giaipari stratégiájának végre­hajtásával függenek össze. Ezek egyik fontos eleme: a fejlődő országokkal való munkameg­osztás elmélyítése, továbbá üz­leti együttműködés a tőkés or­szágokkal. A Szovjetunió és a KGST többi résztvevője kezde­ményezték összeurópai energia- ipari kongresszus megtartását, amelynek célja megvitatni az energiaforrások termelésének, exportjának növelésében, ész­szerűbb felhasználásában meg­érlelődött problémák közös megoldásának számos lehető­ségét. Ahhoz, hogv az üzleti kap­csolatok szilárdabb alapokon fejlődjenek, a KGST-tagálla­mok igyekszenek felfejleszteni a fejlődő országok szükséglete­inek kielégítésére orientált ex­porttermelést, növelni a szá­mukra szükséges technika szál­lítását. A szocialista és a fejlő­dő államok, úgy tűnik, létrehoz­hatnának vegyes társaságokat, amelyek együttműködhetnének a természeti erőforrások éssze­rű kiaknázásában, segíthetnék az exportkapacitások fejleszté­sét a KGST-tagállamokba irá­nyuló szállítások érdekében. A tüzelőanyag- és a nyers­anyaggondoknak a szocialista gazdasági integráció útján tör­ténő megoldására tett kísérlet, magától értetődik, nem ad vá­laszt minden olyan bonyolult kérdésre, amelyet a gyakorlat vet fel. Sok mindenen kell még alaposan elgondolkozni, sok mindent kell pontosan megfo­galmazni. De már az is, amit eddig a szocialista közösség tett, tanúsítja, hogy korunk egyik legkomolyabb globális problémája elvileg megoldható. OLEG BOGOMOLOV Minszki robotok A Szovjetunióban a XI. öt­éves terv végrehajtása során különös gondot fordítanak az automata manipulátorok, ipari robotok, mikroprocesszorok és elektronikus mini számítógépek alkalmazásával készülő auto­matikus vezérlésű berendezés­rendszerek gyártására és széles körű felhasználására. A szovjet tudósok által kifej­lesztett ipari robotvezérlő rend­szerek egyike az elektronikus miniszámítógéppel vezérelt technológiai robotkomplexum, amely ITEKAR típusú robotot és általa kiszolgált forgácsoló és fúrógépet foglal magában. A komplexumot a Belorusz Tudo­mányos Akadémia Technikai-, Kibernetikai Intézetének tudó­sai tervezték. A minszki automatikus soro­kat készítő gyárban a munka­darabok megmunkálásának technológiai folyamatait is automatizált robotgép tervezi. Alkalmazása jelentősen csök­kenti a tervezés időtartamát, és megszabadítja a szakembere­ket a gépies munkáktól. Az in­tézet tervbe vette, hogy a lehet­séges mértékig a tudományos kutatásokat is automatizálja, s ezáltal rövidebbé teszi a kuta­tási időt, növeli a kutatómunka hatékonyságát és minőségét. Az elmúlt X. ötéves tervidőszak alatt az intézet által kifejlesz­tett rendszerek bevezetése 20,6 millió rubel gazdasági hasznot eredményezett. Jevgenyij Vronszkij vezetőtervez ő és Szergej Lukasevics mérnök beállítja a fúró- és forgácsológ épek kiszolgálására készült ITEKAR robot munkaciklusát Szovjetunió Bronzkori agysebészet A Krím-félsziget északi részén érdekes felfedezést tettek az ukrán régészek. Egy bronzkori temetkezési hely feltárásakor olyan férfi csontvázára buk­kantak, akin nem sokkal halá­la előtt koponyalékelést végez­tek egy kisméretű kovakés se­gítségével. Már a kőkorszakban is haj­tottak végre ehhez hasonló mű­téteket, elsősorban kőből ké­szült nyílhegyek segítségével. Az adott esetben viszont a trepanálást (lékelést) más, sokkal kevésbé traumatizáló, bár jóval munkaigényesebb módon végezték el. Ráadásul a bronzkori sebész tisztában volt az anatómiával is — he­lyesen választotta meg a tre- panációs nyílások helyét. Saj­nos, a műtét nem mentette meg a páciens életét: a cson­tok állapotából arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a beteg né­hány héttel a műtét után meg­halt. Radioaktív diagnosztika A szerv- és funkciózavarok radioaktív anyagokkal való diagnosztizálása az utóbbi két évtized során nagyot fejlődött, és a modern gyógyászat egy új szakterületévé nőtte ki magát. Gyors előretörését annak kö­szönheti, hogy a testszöveteken könnyedén áthatoló magsuga­rakat egyszerű módon ki lehet mutatni., (gy lehetővé válik nyo­mon követni kis — az emberre ártalmatlan — mennyiségű ra­dioaktív anyagoknak a szerve­zetben való „vándorlását", el­oszlását, feldúsulását, s e fo­lyamat jellemzőinek a mérését. Mindez külső beavatkozások, a páciens különösebb megterhe­lése nélkül mehet végbe. Be­teges elváltozásokra az utal, ha a radioaktív anyagnak a szervekben való mozgása, il­letve elraktározódása a normá­lishoz viszonyítva eltér. E kü­lönbségek viszonylag könnyen és gyorsan felfedezhetők, ami diagnosztikai szempontból rendkívüli előnyöket nyújt. Az NDK Rossendorfban levő Köz­ponti Atomkutató Intézetében — többek között — e kérdések­kel is foglalkoznak. . Szovjet-japán együttműködés A Vrangel-öbölben épül Vosztocsnij kikötője, amely a Szovjetunió legnagyobb ilyen létesítménye lesz. Az új kikötő a Bajkál—Amur vasúti fővonal végállomásától néhány száz ki­lométerre délre van, 13—14 ki­lométernyire Nahodkától. Jobb helyet aligha lehetett volna ta­lálni: az öböl mélysége eléri a 18 métert, szél- és hullámvé­dett. A tervek szerint 17 külön­leges átrakó komplexumot épí­tenek, olyan kikötőkkel, ame­lyeken egy év alatt 35 millió tonna terhet lehet átrakni. Mire szakosodik az új kikö­tő? Mindenek előtt faáru, a műszaki forgács, a szén export­jára, vagyis azokra a termékek­re, amit már ma is biztosít e terület és aminek jó exportle­hetőségei vannak. Vosztocsnij ezenkívül a leg­nagyobb konténerkikötő is lesz, amely Japánnal és a Csendes­óceán, valamint Nyugat-Eu- rópa országaival tranzitforgal­mat is lebonyolít. A már most működő transzkontinentális „híd": Nahodka-Transzszibé­riai vasútvonal—Leningrád évente 100 ezer koténert szállít. (A BAM újabb 475 kilométerrel csökkenti ezt a távolságot.) Vosztocsnij kikötőjében évente 120—140 ezer nagy méretű (20 tonnás) konténert tudnak majd ki- és berakni. Japán a kikötő éoítésére 80 millió dollár hitelt adott, amely­ből évi 5 millió tonna szén, egymillió köbméter faáru, illet­ve ipari forgács rakodását vég­ző gépeket vásárolnak. A hi­telt szállításokkal, a japán ha­jók soron kívüli kirakósával, a szovjet—jaoán áruforgalom nö­velésével fedezik. 1978 végén kezdte meg mű­ködését az évi 5 millió tonna teljesítményű szénátrakó komp­lexum. Rakodó rendszerei, szál­lítószalagjai és sűrített levegő­vel működő csővezetékei telje­sen kiküszöbölik a kézi munkát. Vosztocsnij kikötőjében 100- 150 ezer tonna vízkiszorítású hatalmas hajók horgonyozhat­nak. A szénkikötő megépítésével befejeződött az építkezések el­ső szakasza. A kikötő többi sza­kaszának építése folytatódik. VLAGYIMIR MITARJEV Vosztocsnij kikötő. Japánból érkezett csöveket rakodnak. Hl äBSSSi mmmm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents