Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-07 / 132. szám
lO^ÉPÜJSÁG 1981. június 7. Minek nevezzelek el? Változnak az idők, változnak a jelzők is. A magyar például volt lovas nemzet, volt harcias, volt vendégszerető. Először ugrott a ló. Igaz: olcsó, tartós, időálló fazonú, nem igényel felújítást, üzemanyagát nem befolyásolja az olajválság; az is tény, hogy a verebek csiripelik a lótalanitás folytán leromlott közétkeztetésük gondját. De hiába, lómentesek lettünk. Lóhely csak a káromkodás, az ügető, a vurstli és (állítólag) a virsli. Lovas nemzet tehát már nem vagyunk. Vendégszerető?! Egyelőre úgy forog nálunk az idegen, frogy előbb essen át — nem a lovon, hanem — rajtunk, mint ahogy bejött. Se lovas, se vendégszerető. Harcias? Zöld érteladók, pincérek fát vágnak a hátukon, marhanagy rönköket méghozzá: kezet csókolunk az IKV-csőszerelőnek, borravalóhatványozással engeszteljük a vissza se köszönő taxist... Harciasság?! Hát akkor? Milyenek a magyarok? Még a kérdés nagy kutatója, Róbert László sem mert közelíteni a kérdéshez. Pedig ő világositotta lel országvilágot arról, hogy milyenek a franciák, az olaszok, a hawaiiak, a cseremiszek, az eszkimók, az eszperantók. De hogy mi milyenek vagyunk, arról sejtelme sincs. Eláruljam? Mi mostanában elnevező nép vagyunk. A múlté a tanácstalan lírikus, aki olyasmin töpreng, hogy minek nevezze kedvesét. A gyereknek előbb van neve, mint neme, legfeljebb átoperálják. Fontos a név, az elnevezés. Kezdődött a papír ízű, megjegyezhetetlen ál-elnevezések- kel, mint például „Bp. Főváros XXI. kér. EMZÉPERIKSZ számú Központjának 8791A számú Egysége". E meddő időszak a feledésé. Utódja: a fantázianév. Pultjainkon és alattuk büszke árucsaládok sorakoznak: Bübü- ke tápszercsalád, Oszkár bútorcsalád, Zalán futószőnyegcsalád, Kotkodács tyúkszemirtócsalád. És eluralkodóban az ésszel tölérhetetlen elnevezések is. „Takarékosság Cipökátéesz." Aki ismeri a hazai cipőipart, aligha feltételezi, hogy e területen takarékoskodnak a ráfordítással, a vízhatlanítóval, a bőrrel — a vevő bőrére. Ez maximálisan fantázianév. Ne feledkezzünk el a kimondhatatlan, külföldies elnevezésekről se. Hír: „Napi tízezer Cervaist szállítanak hazánk - bolthálózatába", Mi az, hogy Gervais ? Világos: Gerva is, meg nem is. De mi a Gerva? És hogyan ejtsük? Németesen, Gervájsznak? Akkor olyasmi lehet, mint a fédervájsz. Franciásan, Zservének? Akkor viszont zserbószerű süteményféleség. Különben mindegy. Külföldiül hangzik, csak jó lehet. Felbukkant a rémelnevezés- divat is. „Új permettrágya- családot hoznak forgalomba, egyelőre ötvenliteres ballonokban kerül kiszerelésre." Itt közbe kell szólnom, hogy megálljt kiáltsak. Eddig és ne tovább! Mielőtt kiszerelik, igyekszem leszerelni az efféle elnevezésű tendenciákat. Ne vegyék el a dokumentumfilmesek kenyerét. Az ő opuszaikba illő az ilyesmi, sokszoros társbérlők ajkán: „Maguk egy trágya család!" PERELI GABRIELLA Fehér Klára rra ébredt, hogy lüktet a foga. Először állóig húzta a takarót, hátha a melegben megnyugszik, foga egyre jobban fájt. Az állkapcsában, fülében, nyakában érezte a kínt. Kábult félálomban a gyógyszeresfiókra gondolt. Valahol van egy pár algopirin. Talán egy kis kamilla. Már régen el kellet volna menni a fogorvoshoz. Már régen, istenem, mi mindent kellett volna. Elromlott a felső ajtózár, ha egyszer betörnek, azt se fogja kifizetni a biztosító. A rekamiét is meg kellene, javíttatni, a fiókot nem lehet rendesen szétnyitni, nem lehet rendesen beágyazni. De minek is ágyazna be? Ki jön hozzá? Kinek takarítana? Kinek öltözne? Kinek főzne egy tányér ételt? Az órára nézett. De az óra is késik. Valaha milyen fontos volt, hogy pontosan járjon. És hogy utálta az ébresztő éles hangját! Ha egyszer délig alhatnék — gondolta, amikor zsibbadtan magára kapkodta a ruhát, főzte a reggelit, ébresztette a gyereket, rohant a buszhoz, mert ugyebár a tanár kartársaknak hét óra negyvenkor az iskolában kell lenniök. . . A foga úgy lüktetett, hogy fel kellett kelni, kamillát főzni. Reggelre rászánta magát: elmegy az esztékába és kihúzatja. A kőkockás fehér folyosón kényelmetlen fapadok. Leült a pad szélére és csodálkozott. Nem voltak rajta kívül betegek. Senkinek nem fáj a foga? Mi is van ma? Persze, szabad szombat. A népek kirándulni mentek, látogatóba a családhoz. És strandra. És délután meccsre. Ilyenkor csak a bolond betegszik meg. Vagy az, akinek már mindegy a hétfő, a kedd, a szombat. — Tessék bejönni. Fital orvos állt az ajtóban. Akár a fia lehetne. Fia? Unokája. — Tessék csak nyugodtan oda leülni. Mi a baj? Mi a baj? Az. öregség a baj, édes fiam, a magány a baj, az, hogy az IKV nem csinálja meg a beázást az a baj. — Ezt a fogamat tessék kihúzni. Kimondta. Kicsit behunyta a szemét, mert ami most jön, az persze nagyon rossz, de csak egy perc, és megint mehet haza, a vackára, borogatni az arcát, majd főz egy köménymaglevest, beleaprítja a kenyeret, azt le tudja nyelni. Az orvos nem nyúl se tűhöz, se foghoz, áll, töpreng. — Kár ezt a jó fogat még kihúzni. Erős ez, nincs is körülötte lesorvadva az íny. Meg fogjuk ezt menteni. Kikezelem inkább, jó? Az orvos valamit ráfröccsent, ettől picit enyhül a lüktetés. Receptet ad, mosolyog. Ő csak annyit ért, hogy valami jó lesz, hogy most elmarad a foghúzás. Ki mosolygott rá legutóbb? Mikor? Tavaly? Három éve? öt éve? Talán senki. A patikában nincsenek sokan. De ahogy a pénztárnál fizeti a demalgont, egyszerre csak megint élesen belenyilall a fogba. Odakap a zsebkendővel. És mert úgy érzi, hogy valami fontos történik vele, valamit közölnie kell a világgal, a pénztárosnőnek mondja: ki akartam huzatni a fogamat, de a doktor nem akarta, azt mondja, kikezeli a gyökeret. — Ezt mondja mindegyik - szólal meg mögötte egy asz- szony. — Engem félévig kínoztak, a végén mégis ki kellett húzni. Vérmérgezésem volt már, meg fogidegem. — Ha privát ment volna hozzá, akkor már megszabadította volna magát — tódítja egy másik öregasszony. — De ezeknek ez az üzlet, a szegény betegen gyakorolnak. Nem válaszolt, a kisasztalhoz ment, a kanosából vizet töltött és mindjárt bevette a két A De a FOG demalgont. De az előbbi jó érzése elmúlt. Lehet, hogy az orvos csak le akarta rázni? Hogy nem volt kedve fogat húzni? Mit érdekelte, hogy ő most hazamegy, tovább fog szenvedni. Nem, nem akar még egy ilyen éjszakát. Kibírhatatlanul fáj a foga. Minden magyar állampolgárnak jár a legmagasabb szintű orvosi ellátás. Most mindjárt visszamegy. Követeli, hogy húzzák ki a fogát. Az ő foga, joga van hozzá. Megint az üres folyosó, megint a kockás kő. Egy takarítónő húzogatja a bemártott rongyot, sandán néz rá. Mit keres itt ilyenkor? „Ne tessék kopogtatni” szigorúskodik a felirat, de igenis bekopog. Jön a fiatal orvos, csodálkozik. Visszajöttem, nem bírom, tessék kihúzni, — Hát, parancsoljon. Az orvos kezében az injekcióstű, feltör egy ampullát. Majd leteszi a kezéből a tűt, leül a forgatható kis székre a fogorvosi szék mellé. — Kérem szépen, én most kihúzom a fogát, hát persze, ha azt tetszik mondani, hogy nem lehet kibírni. De kérem szépen, én orvos vagyok, én arra tettem esküt, hogy gyógyítani fogok, segíteni fogok az embereken. Milyen segítség az, hogy kirángassak egy életerős fogat? Tessé'k figyelni, ez a fog itt ezt a hidat tartja, ha kihúzom, nem lehet ugyanilyen pótlás. . . tetszik engem érteni? Ezt itt akkor már nem fogja tartani semmi. Az egy alacso- nyabbrendű életforma, akkor már hiába tetszik visszajönni, ha kihúztam, nem tudom többé visszaragasztani. De ha a gyulladás lezajlik.. . Nem értett minden szót, csak messziről jutott hozzá az orvos magyarázó, kérlelő hangja. Alacsonyabb életforma? Magasabb életforma? Rágni? Nem rágni? Almát? Mikor harapott ő almába? Vagy sült húsba? És miért fontos, hogy ha nevet, milyen foga látszik? Hát mikor nevet ő? — Ha vállalni tetszik ezt a kis fájdalmat. Pát hét alatt kikezelem. Én orvos vagyok, én arra esküdtem. .. ”” alahol, nagyon messze V egy emlék. Fiatal tanító- | nő még, hetedikes fiú___J kot kap. „Nincs más, c sak pofozni, jól megpofozni őket" - mondja az idős kolléga. „Mind szemtelen, csak jól ellátni a bajukat.” És ő bement az osztályba. „Fiúk, én nem akarok senkit megverni. . . ha hallgattok rám. . ." Ki hallgat az emberre? Ki hiszi el, hogy jót akarunk? Itt ez a fiatal orvos, szombat dél van, hazamehetne, de ehelyett itt ül, türelmesen magyaráz, mintha neki volna fontos. Felkaphatná a fogót, és mind a ketten egy perc alatt túl volnánk rajta. De az orvosnak fontos. Ha az idegen orvosnak fontos, akkor nekem. . . én magamnak nem? — Ahogy a doktor úr gondolja. Köszönöm. És jár a kezelésre. A fog hol kibírhatóan fáj, hol kibírhatatlanul, lüktet és nyilall, de ez a kín most szinte jó. Valami célt jelent az életében, valamit le kell győzni, kétszer egy héten el lehet menni a fogászatra, ahol a takarítónő már ismeri őt, a portás ismeri, a liftes int, hogy tessék, jöjjön csak, és a doktor... ó, hát a doktorra gondol éjjel-nappal, a doktorról álmodik, a doktorral millió dolgot közöl a kezelések alatt, hogy ő nemcsak tanítónő volt, hanem egyszakos föld- rajztanár, kirándulni vitte a gyerekeket a Tátrába, és járt egyszer Velencében, és a doktor bólogat, és figyel rá. És ha azzal lépett be a rendelőbe, hogy mintha valamit javult volna a fog, akkor jókedvűen rámosolygott, és a kezelés már alig fájt, már előre örült, hogy szerda délután és péntek délután lesz, és beülhet a székbe a műszerek közé, és a jóképű fiatal doktor is mindig mond valamit, hogy majd megnézi a többi fogát is, és röntgenbe küldi, és ma esős idő van, és tetszett-e látni tegnap azt a jó filmet a tévében? Hiszen, ha nagyon spórolna, vehetne tévét, de bemehetne a szomszédokhoz is néha tévét nézni, és egyszer moziba is eljuthatna, nyugdíjas-bérlettel. És ha rendben lesznek a fogai, akkor kérhet beutalót a szakszervezettől, mert más az, ha rendesen tudja enni az ételt, ha nem kell nevetés közben a tenyerét a szája elé tartani, ha felfrissítené a barna szövetruháját. . . Szerda és péntek, szerda és péntek, már kora reggel a doktorra gondolt, a szekrény aljában kikeresett régi fényképeket is magával vitte. Nézze, doktor úr, ez volt a szegény férjem, ez a fiam, Dél- Amerikában, már régen nincs róla hír, de majd biztosan írni fog. . . Amikor este lefeküd.t, képzeletben tovább beszélgetett a kedves doktorral. Miért kellene hetvenhárom éves korban feladni az életet? Kilencvenéves emberek is vannak, még lehetne élni, nem kell belenyugodni, mibe is? az alacsonyabb életformába. Az órát levitte a szomszéd szövetkezetbe, tessék megnézni, mi baja van, mindig késik. A rekamiét is meg fogja javíttatni, és rendet tart a lakásban. Majd egyszer megkérdezi az orvost, van-e menyasszonya vagy felesége, megtisztelnék-e látogatásukkal. Főzne egy jó erős feketekávét vagy teát, és sjitne , mézeskalácsot, bódást, hirtelen eszébe jutottak a székely nagyszülők, ők nevezték bó- dásnak a csokoládés mézeskalácsot, sütni fog neki. De miért várjon addig, amíg a rekamié elkészül? Holnapra fog sütni, a kezelés után odaadja neki, kóstolja meg, doktor úr, vendégség volt nálam, azért sütöttem, hát egy kis kóstolót hoztam. .. Szívdobogást kapott az örömtől, összekotorta a forintjait, mennyi méz is kell? mennyi kakaó? öt deka? Késő estig szöszmötölt a kaláccsal, a konyhát átjárta a csokoládés, mézes illat, ő ott kuporgott a gázsütő előtt, csöndesen sírdo- gált, emlékekkel, fájdalommal és édes örömmel teli szívvel. Másnap tányérra tette a kockára vágott süteményt, fehér szalvétába takarta, és már a rendelőóra előtt jóval ott kuporgott a fehér fapadon. A kezelőlapját átadta a nővérnek, és szívdobogva várta a hívást. — özvegy Kenéz Jánosné. Egymás mellett négy fogorvosi szék, spanyolfalakkal elválasztva. A megszokotthoz, a másodikhoz ment, azután megzavarodva megállt. A fiatal doktor helyén sovány, szigorú képű nő állt. — Én a doktor urat. . . — Áthelyezték. Mi a panasza? A foga lüktetni kezdett. Az arca, feje, mindene. És a szíve zsibbadt. — Nem bírom tovább. Tessék kihúzni. — Nyissa ki a száját, felém forduljon. Azt mondtam, erre, énfelém. is Béla taxisofőrt aznap K vacsorával várta a fele- sége. — Nem kell semmi. Nincs étvágyam. — Mi bajod van? Mi történt? — Semmi. — De mégis. — Nem is akarok rágondolni. Majdnem elütöttem egy asszonyt. A fogászati klinikáról jött kifelé a szédült tyúk. Mint a holdkóros. Ha nincs ilyen jó reflexem, meg ilyen fékem, meg még az összes arkangyal nem vigyáz ránk, akkor a kerekek alá kerül. A táskája jobbra repült, a tányér sütemény balra repült, a diliházba visz ez a sok vénség. — Jó — mondta az asszony. - Mi is meg fogunk öregedni. Eigel István festménye HILDEGARD MARIA RAUCH FUSS: Az ablaknál Tudod kedves így marad örökre Tűnik a mámor panaszol az éj Gyertyaláng pillan meg bús-reme gve Sötétet koptat a hajnal-remény Ébredj kedves így marad örökre Mi enyém csak te adtad 'nekem Nem egy csillag — én fényiek lebegve Szirom-köd takar tenyeremen Ébredj kedves Így marad örökre Mi enyém csak te adtad nekem Most madárszárnyakkal felöltözve Kallódó esőben tűnök el Győrfly Csaba fordítása CSANÁDY JÁNOS: Rideg a reggel Rideg a reggel betű nélkül, agyamban álmok szállónak, szivem hidegen dobban, a varjak, kávé-madarak telepszenek ér-ágaimra, álmaimon gondolkodom, mesevilágban, otthon jártam tágas paraszt-udvarokon, szívélyes szóval diót raktak sapkámba, zengett a szüret, nem kell már szétszednem agyamban mindent megtartó eszemet; ezt álmodtam, bizton emlékszem, s küzdelmekre a várfokon, a kamra-ablak törés volt, és várfal-palánk a kerti lom, nincs semmim, naponként szemem zsiroskenyeremre vetem; szemem megáll reggelimen, ebédemen, rideg a ködben betű nélkül, a köd ritkul, az égbolt kékül, a város zúg tovább, s én dobbantok a hajnalokban (várom az új álmok raját.) Uitz Béla festménye
