Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-04 / 129. szám
a^Ipüjsäg 1981. június 4. Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ Külön készített egy sorozat- nyi felvételt a folyóirat kérésére a Szaljut—6 űrállomáson a Földről és kozmikus környezetéről Leonyid Popov és Vale- rij Rjumin. Ezeket a fotókat ismerteti az Űrfelvételek olvasóinknak című cikkben Szta- niszlav Szavcsenko kandidátus. Az Arany Mercur északi fényben címmel arról olvashatunk, hogy a népek közötti barátság és kereskedelem előmozdítására alapított Arany Mercur római kitüntetést milyen eredményekért ítélték oda a Murmanszk megyei apatit bányászati egyesülésének. A Családi kassza az llmeny- tónál című riport egy átlagosnak tekinthető kolhozparaszt család életkörülményeibe enged bepillantani. A régi orosz építészet egyik remekművét, a Moszkva folyó partján fekvő Filiben a XVII. században ismeretlen mesterek által épített Mária Oltalma- templomot mutatja be A Szovjetunióban látható című rovat. A szokásos múzeumlátogatás keretében a leningrádi Ermi- tázs iparművészeti gyűjteményének néhány nyugat-európai darabjával ismerkedhetünk meg. A Közlekedni tudó gyermekekért című összeállításban egy rendőrtiszt elmondja, milyen eredmények mutatkoznak Moszkva közlekedésének baleseti statisztikájában, azóta, hogy a főváros iskoláiban bevezették a közlekedési szabályok oktatását. Akik rendszeresen járják a természetet, ritkábban betegszenek meg és tovább élnek, állítja V. Krivosejev közgazdász kandidátus és a szovjet gyakorlatból vett adatokkal szemlélteti kijelentése igazát. A legtöbbet mozgó emberek, a sportolók sérüléseinek újfajta gyógyítási módjával kísérleteznek a moszkvai atlétikai továbbképző intézetben. A tűkkel teli szalagok alkalmazásával kapcsolatos eljárást ismerteti a Sün szorításában című riport. Miért omlott le az európai és dél-amerikai labdarúgást elválasztó fal? Várható-e, hogy az angolok és a brazilok visz- szaszerzik egykori vezető szerepüket? összekovácsolódhat-e a jövő esztendei labdarúgó VB-re a szovjet válogatott? Ilyen és hasonló kérdésekre keres választ Lev Filatov, az egyik legnevesebb szovjet sportújságíró Mit diktál a fut- balldivat? című cikkében. A magyar tárgyú oldalakön olvashatunk a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének, a MTESZ-nek szovjet kapcsolatairól, az Ukrán Mezőgazdasági Akadémián végzett magyar növényvédő szakemberekről és a BEAC és a szovjet egyetemi sportkörök közös versenyeiről. Antarktiszi emlékek Szegeden címmel arról nyilatkozik Pándi Ferenc meteorológus, hogyan hasznosítja jelenlegi munkájában a korábban egy déli-sarki szovjet expedícióban szerzett tapasztalatait. A folyóirat közli a VII. Ki tud többet a Szovjetunióról? című vetélkedő végeredményét. LÁNYOK,ASSZONYOK Dubnában, a Volga-parti városban működik a 25 éve alapított Egyesített Magkutató Intézet, ahol együtt dolgoznak a szocialista országok tudósai. Széles körű kutatási területük az elméleti fizikát, az elemi részecskék fizikáját, a mag- és neutronfizikát, a kondenzált közegek fizikáját átfogó 130 témára terjed ki. Jelentős eredményeket értek el a részecskegyorsítás és az elektronikus számítástechnika területén is. Az intézetben folyó kutatásokról és azok eredményeiről számolt be a Nemzetközi kutatógárda Dubnában című riport. A világon először a Szovjetunióban az országos szemészeti kutatóintézetben találták meg a mű szaruhártya beültetésének célravezető módszerét. Lényeges, hogy a beteg saját szövetét alkalmazták úgy, hogy a fül porcszövetéből származó korongot építették be a szembe és a berögzített mű szaruhártya mór nem lökődött ki. Ennek eredményét bizonyítja Lev Antonyevkov, aki 22 évi vakság után, 55 éves korában visszanyerte látását. Erről szól A visszanyert látás című cikk. A szovjet orvosok tapasztalata szerint a csecsemőkorban elkezdett úszás a kicsinyek fizikai és szellemi fejlődésére egyaránt kedvező hatással van — olvashatjuk az Úszóiskola csecsemőknek című riportban, mely egy moszkvai uszodába kalauzol el bennünket, ahol már a négyhónapos gyerekeket úszni tanítják. A Tanárnő címmel sorozat indul a lapban néhány magyar diplomás nő bemutatására, akik szovjet egyetemeken tanultak. Ez alkalommal Köllő Miklósnét, az ELTE orosz nyelv és irodalom tanszékének munkatársát ismerhetjük meg. Szabó Magda valamennyi korosztály írónője, akinek a művei 26 nyelven jelennek meg a világon. Az írónő műveit a szovjet olvasók már 20 éve ismerik. Akkor jelent meg Mondjátok meg Zsófikának című könyve. Regényeit többször fordították le a Szovjetunió különböző népeinek nyelvére, elbeszéléseit közlik a folyóiratok, tartalmazzák a mai magyar elbeszélők antológiái. Egyebek között erről olvashatunk a Szabó Magda művei a Szovjetunióban című riportban. A melléklet divatos kötés- és horgolásmintákat, valamint más kézimunka-leírásokat, műhelyrajzokat tartalmaz. Itt közli a lap az olvasói által beküldött ételrecepteket, a felnőtteknek és gyerekeknek szóló kereszt- rejtvényeket. SZOVJET IRODALOM A Szovjet Irodalom című folyóirat 1981. júniusi száma gazdag prózarovattal jelentkezik: Andrej Voznyeszenszkij Tizennégy éves koromban című emlékezései Borisz Paszternakkal való találkozásait idézik fel — a költő lírikus szépségű prózáját Rab Zsuzsa fordította — és közli a lap Konsztantyin Szimo- nov Többé nem látjuk egymást című kisregényének második, befejező részét Soproni András fordításában. A Líra rovat Leonard Lav- linszkij költészetéből ad válogatást Csordás Gábor, Kapecz Zsuzsa, Petrőczi Éva és Utassy József fordításában. Hja Ehrenburgra emlékezik a lap Élő múlt rovata: Rónai Mihály András méltató sorai a magyar irodalom felől tekintik át a kilencven éve született szovjet író pályáját. David Ortenberg, a Krasznaja Zvezda egykori főszerkesztője a hadi- tudósító Ehrenburg emlékét idézi fel. Interjút olvashatunk a lapban Valerij Kubászovval, Farkas Bertalan űrhajóstársával. Nyikolaj Fedorenko írása a szovjet és az amerikai írók kapcsolatáról ad képet. Simó Sándorral Fóti Edit készített interjút a Húsz nap háború nélküí című Szimonov- regény szovjet filmváltozatáról, melyet Magyarországon is bemutattak már. szputnyik A tíz éve meghirdetett szovjet békeprogram folytonosságát és továbbfejlesztését fogalmazta meg határozatában az SzKP XXVI. kongresszusa. E program valóra váltásának lehetőségeit és feltételeit vázolja elméleti, ám mégis olvasmányosan közérthető munkájában Vladlen Kuznyecov. Címe: A megfontolt bölcsesség hang'ja. A világon több ezer olyan atombomba áll kilövésre készen, amellyel a jelenlegi számítások szerint gyakorlatilag csaknem egész bolygónkat meg lehet semmisíteni. Csak egy példává legkisebb, egy-egy kilotonnás neutronbomba fel- robbantása körülbelül egy kilométeres körzetben pusztít el minden ott-tartózkodó élőlényt, beleértve az embereket is. Ezért teszi fel a kérdést írása címében: Mit jelent az atomháború? Alekszandr Kuzin, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja, az ENSZ Atomsugárzást Vizsgáló Tudományos Tanácsának szovjet képviselője. Tanulságos „Ki mit tud?"-ot rendeztek Nyugat-Németorszóg- ban, ahol százhúsz iskola mintegy háromezer felső osztályos diákjának a következő kérdést tették fel: „Mit tud Adolf Hitlerről?" A dolgozatok javarésze szégyenletes történelmi analfabétizmusról tanúskodott. Vajon ki a hibás? A diákok, az oktatók, vagy a nyugatnémet politikai rendszer? A Szputnyik rendszeresen publikál olyan anyagokat, amelyek ritka foglalkozású emberekről tudósítanak. Ezúttal Könnyűbúvárok a jég alatt címmel Vlagyimir Sztrugackij cikkét közli a lap. A hírközlő szervek a közelmúltban tájékoztattak arról, hogy egy különleges fénynyalábbal az Egyesült Államokból „átvilágítják” a Föld teljes kérgét. Ehhez a hírhez kapcsolódik bizonyos értelemben Vlagyimir Belouszov, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagjának Élet a Föld gyomrában című tanulmánya. Szemtanúk szerint éjjel és nappal, pirkadatkor és az alkonyati ködben egyaránt repülnek... Évek óta... Hol fénylő gömbre vagy korongra emlékeztetnek, hol pedig uborkára vagy szivarra, sarlóra, vagy háromszögre... Nagy magasságban és közvetlenül a fák fölött is repülnek... Ez az, amit sokan láttak és mégsem látott senki. Repülő csészealjak, avagy: azonosítás,, szembesítés nélkül címmel izgalmas UFO-anyagot találhatunk a lapban. A pohárköszöntő című ciklusból Fazu Alijeva verseit olvashatjuk Szilágyi Ákos fordításában. A nyugatnémet Internazio- nale Sport-Korrespondenz hír- ügynökség körkérdése alapján Tatja Kazankinát választották az 1980. év legjobb sportolójának. Ebből az alkalomból a Szputnyik a háromszoros olimpiai bajnoknő és világrekorder önéletrajzi jegyzeteiből közöl részleteket „A hajrá még hátravan” címmel. A felsoroltakon kívül a folyóiratban megtaláljuk a hagyományos rovatokat: az Olvasóink leveleit, a Sakkot, A kulturális élet híreit, a Humort, a Naptárt és az e havi fejtörőt. A téglások kis családja A régi munkások helytállásáról beszélgettünk a gyárvezetővel, azokról, akik már húsz, sőt huszonöt éve a téglagyár kemény munkáit végzik. Gk a téglások nagy családjához tartoznak, így szoktuk ezt kifejezni, mondja Lugosi Ferenc gyárvezető. Nagy családról már csak országos méretekben beszélhetünk. Legfeljebb az egész vállalat összlétszámán belül érvényes a megkülönböztető kifejezés, vagyis a Baranya- Tolna megyei Tégla és Csé^ répipari Vállalat törzsigárdájával kapcsolatban. A paksi téglagyáriban kicsi ez a család. Egyáltalán, az egész létszám kicsi, csupán hetven százaléka a Szükségesnek, és akik régóta csinálják a téglát, bizony, elég könnyen megszámolhatok. Annyira kritikussá vált a helyzet ebben a kis téglagyárban, hogy a termelés fönntartásához Szekszárdról jár ide naponta nyolc ember, a megszüntetett palánki téglagyár dolgzói közül mikro- busskal. Lugosi Ferenc azzal a kéréssel vállalta el a paksi üzem vezetését — maga is Szekszárdi —, hogy bocsásson rendelkezésre a vállalat mikrobuszt. Beszélt a palánki emberekkel, akik egyébként nem is kérték, hogy helyezze el őket a vállalat, miután megszűnt helyben a munkájuk. Az első szóra jöttek a paksi gyárba, amikor megtudták, hogy az utazásuk kényelmes lesz és Pakson minden igényt kielégítő ebédlő, fürdő szolgálja a munkásokat. Ez a másik kis csoport, a nyolc palánki ember is egy „család”, hiszen ők is elég régóta tégláznak. Tehát ösz- szességében már jó törzsgárda gyürkőzik Pakson a rengeteg munkával. Vannak természetesen újabb dolgozók, aikről még nem lehet tudni, kibírnak-e húsz évet ezen a munkahelyen, de az biztos, hogy az ő kezükre, kitartó, állhatatos munkájukra ugyanúgy számítanak, mint bárkiére. Legalább is a rendes munkaidőn beliül. A szabad szombati, sőt vasárnapi munkákban már nem lehet várni mindenkitől, hogy vállalja, bírja, csak azoktól lehet ezt várni, akik „a téglások nagy családjához tartozA kihordók nagy hőségben dolgoznak Egervári István gépkezelői Hegedűs János kihordó 20 Niki Ferenc asztalos 25 éve 25 éve ■ . ——I éve dolgozik nak”. Paksi, kömlődi, palánki dolgozóktól, a legjavától. Persze Dunakömlőd is Paks része, de itt a gyárban csak így mondják, megszokták évtizedek alatt. „Komlódról sokan járnak a gyárba.” A bevezetőben említettük, hogy a szükséges létszámnak mintegy hetven százalékával rendelkezik jelenleg a paksi téglagyár. Mégis teljesítették a tervet ez ideig: nyerstéglából időarányos a teljesítés, készáruból pedig 300 ezerrel több van, mint amennyi a terv szerint szükséges. A kimagaslóan jó eredmény azok érdeme alapvetően, \kik a hétvégi pluszmunkát is vállalják, akik a maradék pihenőidőt pihenéssel töltik, akik „bírják”, mindegy, hogy fiatalok vagy öregek. Akik — ismételjük meg — a nagy családhoz tartoznak. De már jolbbb szelek fújnák a paksi téglagyárban, erőisödik a kollektíva, ha minden sikerül. Két brigád alakult, szocialista címet akarnak elérni. Egyik a „Nyersgyártó”, másik a „Kemence” nevet viseli. Vagyis a munkájukat fejezik ki a hrigádnéwel. A harmadik kollektíva régebbi, a központi javítóműhely szocialista brigádja, József Attila nevével. A két megyére kiterjedő vállalatnak ilyen munkát végző brigádja csak kettő van, a másik Pécsett dolgozik. A paksi gyár megcsappant létszámú munkásgárdája az utóbbi időben büszkén könyvelheti el, hogy minőségben is a maximumot adja: kilencvenöt százalékban első osztályú téglát gyárt. Ez a felső határ a követelményben. (gemenci) fotó: Bakó Jenő Az idei terv öt és fél millió tégla
