Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-04 / 129. szám
1981. június 4. Képújság 5 Gyermeknap 1981 Ezernyi vidám A szekszárdi tanítóképző főiskola aulájában tettek ünnepélyes fogadalmat a szekszárdi Soós Sándor úttörőcsapat legifjabb kisdobosai és úttörői E t Erzsébet faddi pajtás a gyermeknapi rajzkiállítás anyagával ismerkedik Harmincöt év után Busa Gáspárné Busa Gáspárné, a gyönki általános iskolai diákotthon igazgatója azon emberek közé tartozik, akik csak „pontosan, szépen" képesek dolgozni, akár fizetett, akár társadalmi megbízatásról van szó. Főnökei szerint vigyázni kell rá, hogy ne vállaljon többet, mint amennyit egy emberre kommunista társai jó szívvel rábízhatnak. Ha másként, de harmincöt év után is, ugyanaz a hit és lelkesedés munkál benne, ami tanítóképzős korában — a felszabadulást követő években egész nemzedékének — sajátja volt. — Emlékszik az úttörőszövetség megalakulására? — Budapesten voltam tanítóképzős, pontosan emlékszem, hogy június másodikán, amikor az iskolások kivonultak az utcára, mi tanítóképzősök is mentünk velük. Ma társadalmi munkának hívjuk, amit akkor elkezdtünk. Kezdetben romokat takarítottunk, majd egy nagyon szép és maradandó munka következett. Elkezdtük építeni a csillebérci úttörőtábort. Hétvégeken fakitermelés volt a dolgunk. Nem hívták akkor még brigádnak, de együtt voltunk és dolgoztunk. Szép idők voltak, már csak azért is, mert akkor voltunk fiatalok, és tudtuk a feladatot, láttuk a célt magunk előtt. Jóleső érzés, hogy sok mindent sikerült is megvalósítani akkori terveinkből. Azóta már sokszor jártam Csillebércen, mint úttörővezető, ma is úgy megyek oda, mintha hazamennék. A tanítóképző után visszajött Tolna megyébe és Bonyhád- varasdon kezdett tanítani, még az elemi népiskolában. Később bízták meg a lány úttörőcsapat vezetésével. A fiúk akkori vezetője később a férje lett, tehát vele is az úttörőmozgalom „hozta össze”. Hat évig vezette az úttörőcsapatot, akkor is, amikor a szülők még nem voltak nagy bizalommal a mozgalom iránt. Később kinevezték szakfelügyelőnek, ami arra is jó volt, hogy a tanyasi iskolákat látogatva átfogó ismereteket szerzett a mozgalom helyzetéről és saját szemével láthatta a fejlődést. Abban az időben Gyönk környékén még 16 pusztán tanítottak. Ma már korszerű diákotthonban laknak a gyerekek a székhelyközségben. — Mit jelent önnek az úttörőmozgalom? — Csak fél ember lennék, ha ezt nem csinálhatnám, mint ahogy véleményem szerint az úttörőmozgalom nélkül fél embereket nevelnénk. Nagyon gazdag a nevelési lehetőség a tanórán is, de még sokkal tágabb teret nyújt erre az úttörő- mozgalom. Ezért is tartom igen helyesnek, hogy az osztály- főnökök a rajvezetők. Örülök, hogy jelen lehettem 1971-ben az V. országos úttörőkonferencián, mert meggyőződésem, hogy a mai nevelő iskola modelljét ott alapoztuk meg, az úttörőmunka céljainak, feladatainak megjelölésével. Busa Gáspárné vezetője a járási elnökség mellett működő kisdobos szakbizottságnak és tagja a megyeinek. — Nem fárasztó a munkája mellett az a sok elfoglaltság — köztük nyáriak is —, ami az úttörőmunkával jár? — Engem soha nem fárasztott, már csak azért sem, mert szerintem a 6—10 éves korosztály a leghálásabb és a nevelés eredményei itt szinte azonnal leolvashatók a gyerekek arcáról. Akkor érzem jól magam, ha közöttük lehetek. Addig marad fiatal az ember, amíg gyerekek között él. Harmincöt év után, június másodikán, Budapesten a központi ünnepségen vette át Busa Gáspárné az Ifjúságért Érdemérem kitüntetést. Dalos decsi gyerekek Úttörők Kisdobosok Úttörők Kisdobosok A gyermeknapon megyénk bölcsődései, óvodásai, kisdobosai és úttörői valóban úgy érezhették magukat, hogy egyedül csak nekik áll a világ. Mindenki az ő kedvükben akart járni, a felnőttek elhalmozták őket vidámabbnál vidámabb programokkal és játékokkal. AVATÁSOK Tolna megye több úttörőcsapatánál a gyermeknapra már felavatták az új kisdobosokat és az úttörőket. A megyeszékhely valamennyi úttörőcsapatánál május 29-én, délután öt órakor kötötték fel a pajtások nyakába a kék és a piros nyakkendőket. „RÓKAVADASZAT”, MEGEMLÉKEZÉS ÉS TÁNCHÁZ Vasárnap délelőtt háromnegyed kilenckor diszkó- és rockzene csalogatta az érdeklődőket a szekszárdi városi úttörőház előtti térre, a játékparkba. Már a rendezvény megnyitása előtti percekben izgatott „rókavadászat" kezdődött. A ravasz rókákat, ezúttal piros kartonpapírból kivágott körök helyettesítették, melyeket a rendezők csalfa módon rejtettek el az úttörőház körüli területen. A rókavadászok díja csokoládé, rágógumi és cukorka volt. Puskavégre, helyesebben becserké- szésre került a rókakirály is. Az úttörőház játékparkjában több játékhelyen egymást váltották a pajtások. Volt, aki kötelet húzott, volt aki durranásig fújta fel a lufit, mások az aszfaltra rajzoltak. Délután három órakor az úttörőház aulájában ünnepélyt rendeztek. Pap 1st- vánné, a ház igazgatója emlékezett meg a szekszárdi városi úttörőház fennállásának 5. évfordulójáról. Beszélt a fél évtized alatt végzett munkáról, a sokféle szakkör tevékenységéről. Az 1980/81-es mozgalmi évben kiemelkedő munkát végzett pajtásoknak kitüntetéseket adott át. Hárman a Kiváló kisdobos, heten a Kiváló úttörő kitüntetést, huszonhármán könyvjutalmat kaptak. Négyen — Zala Anikó, Kovács Annamária, Csapó Erika és Eszenyi Ágnes — pedig háromhetes jugoszláviai táborozáson vehet részt. Az úttörőház népek barátsága klubja a békemozgalomban elért eredményeiért megkapta az Országos Béketanács oklevelét. A szekszárdi úttörőház jubileumi műsora a szakkörök kulturális bemutatójával folytatódott. Míg az útörőház előtti téren játszottak a gyerekek, addig mások — szülők és csemetéik - a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ gyermeknapi műsorain szórakozhattak. Az első fellépők Csipi és Csupi bohócok voltak, akik sziporkázó és szellemes bohóságokkal tették még színesebbé ezt a napof. A megyei művelődési központ is több műsort rendezett a gyerekeknek. A budapesti művészek produkcióján kívül, a kisteremben gyermekjátékokat készíthettek, rajzolhattak a pajtások, gyermekrajzkiállítást nézhettek, délben pedig valóságos szabadtéri táncházzá változott a művelődési központ előtti tér. A legkisebbek, a kicsik és a nagyok egyaránt ropták a táncot. AVATÁSTÓL SZÜLETÉSNAPIG Ezzel a címmel indított rendezvénysorozatot a tamási 4816. # számú Táncsics Mihály úttörő- csapat, a nagyközségi KISZ-bi- zottság és az úttörőház a Magyar Úttörők Szövetsége 35. születésnapja tiszteletére. A gazdag program május 29-én, pénteken vette kezdetét a Kossuth téren ünnepélyes kisdobos- és úttörőavatással, ahol százötven elsős és ugyanennyi negyedikes nyakába kötötték fel először a kék, illetve a piros nyakkendőt. Az avatás után az úttörőház várta a pajtásokat, ahol a Hegyen-völgyön című filmet vetítették nekik. Szombaton, kihasználva a jó időt, játékos versenyeket rendeztek a strandon. Vasárnap, a gyermeknapon a lóversenypályán gyülekezett a gyermeksereg és a szépszámú nézőközönség. A sportfelszerelésbe öltözött gyerekeket Papp László tanácselnök-helyettes Köszöntötte. Jól előkészített pályákon, kispályás labdarúgó villámtornát rendeztek a fiúknak, korcsoportonként. A lányok kézilabdában mérhették össze erejüket. Női és férfi tekecsata zajlott a patronáló brigádok és a KISZ-alapszervezetek között a KPM-pályán. A győztesek jutalmát — természetesen — a patronáltak kapták. A csapatversenyek mellett egyéni számok játék is szép számmal akadtak. Kerékpáros ügyességi, bűvöskoc- ka-tekerő verseny és lövészet is szerepelt a programban. A Ki nyer ma? vetélkedőn mozgalomtörténeti totót tölthettek ki és képrejtvényt fejthettek az érdeklődők. A játékos sportprogramok szinte betöltötték a délutánt, volt kosárlabdadobó, ko- sárlabda-fejelő, dekázó, léggömbfúvó, ugrókötél, hulahopp- karika, görkorcsolya, zsákban- futó, célbaugró és lepényevő verseny is. Újdonságként hatott a női tanár-diák labdarúgómérkőzés, amit tréfásan Ki mit rúg?-nak kereszteltek el. Itt a diákok bizonyultak jobbnak. A tamási gyermeknapi programok hétfőn és kedden is folytatódtak. DIAKOK A SZÍNPADON — Kettőezer-negyvenegyes számú úttörőcsapat vigyázz! Zászlófogadás balról, tisztelegj! — harsogta a mikrofon a báta- széki sportpályán, ahol száz leendő kisdobos és ugyanannyi leendő úttörő állt szálfaegyenesen diáktársai, tanárai, szülei és avatószülei gyűrűjében. Az avatással kezdődött a gyermeknapi rendezvény — és hogyan folytatódott? Játékkal, dallal, zenével, vidámsággal. A kultúrotthonban gyermekarcok fakadtak mosolyra, tenyerek verődtek össze. A kultúrműsort maguk a diákok szervezték, de ők is adták elő. A színjátszásnak hagyományai vannak a bá- taszéki általános iskolában, a gyermeknapi készülődést az iskolán belüli selejtezők előzték meg. Az Itt legjobban szereplők adhatták elő műsorukat vasárnap. Életre kelt Ész Piroska, a hét törpe és Kata, az okos, ám otthon lusta diák története, ő először kitűnő bizonyítványával kérkedett, majd megtanulta, hogy a házimunkában is segíteni kell. Volt bábozás, megnevettetett mindenkit egy ötletes bohózat, a hóbortos hercegnő kívánsága, valamint a kiskondás esete. A járási kulturális seregszemlén kiemelkedő teljesítményt nyújtó pajtások megszólaltatták hangszereiket, mondtak verset és prózát. Ott Anikó alsónyéki népdalokat énekelt. CSAPATGYÜLÉS ÉS EMLÉKPLAKETT Faddon a délelőtti vidám programok — a térzene, a horgászverseny, a bábműsor és a sárkányeregető verseny — végeztével délután ünnepélyes csapatgyűlés keretében emlékeztek meg az általános iskola udvarán a Magyar Úttörők Szövetsége megalakulásának 35. évfordulójáról. ötszázharminc faddi pajtás és természetesen a tanárok és a szülők részvételével pontban két órakor a csapatzászló behozatalával vette kezdetét az ünnepség. A Himnusz elhangzása és a jelentések után Te- mesi Ágnes megyei úttörőelnök röviden szólt az úttörőmozgalom évfordulójáról, a harmincöt év alatt megtett, útról. Beszélt a „Kiváló" címmel már rendelkező faddi Béri Balogh Adóm úttörőcsapat sikeres tanulmányi és mozgalmi munkájáról. A faddi általános iskola és nevelőotthon tantestületének az az úttörőmozgalomban kifejtett eredményes munkájuk elismeréseként nyújtotta át azt az emlékplakettet, melyet első ízben adott ki a Magyar Úttörők Szövetségének elnöksége. A Gyermekekért emlékplakett átadását hatalmas ovációval fogadták a pajtások. A gyermeknapon is folyt az a gyűjtési akció, amelyet a faddi alsófokú oktatási intézmények dolgozói és gyermekei az 1980/81-es mozgalmi évben hirdettek meg a mozgássérült gyermekek megsegítésére. Az úttörőszoba falán lévő hirdetmény tudatta, hogy eddig 10 380 forintot gyűjtöttek össze. A vasárnapi gyermeknapon ez az összeg újabb ezer forinttal gyarapodott. Az ünnepélyes csapatgyűlést az óvodások kedves bemutatója követte, majd folytatódtak a sport- és kulturális programok. — Négy éve nagydíjat nyertünk az éneklő ifjúság sorozatán. Azaz — rangsorolás nélkül — a legjobb hat kórus közé kerültünk az országos versenyen. Most az „év kórusa” a cím, de egyenértékű a négy év előttivel. Akkor is kéthetes zánkai nyaralás volt a jutalom, most is. Legutóbb még lemezfelvétel is készült. Most ilyenről nincs tudomásunk. Emellett még az is különbség, hogy az akkor nagydíjat nyert kórus tagjai közül már egy sincs a mostani „év kórusában” — mondja Czakó Sándorné, a decsi általános iskola tanára, az éneklő ifjúság rádiós vetélkedősorozatán „Az év kórusa" címet nyert decsi iskolai énekkar vezetője. — Nagy örömünkre szolgált, hogy sikeresen szerepeltünk a mostani sorozatban. Annál is inkább, mert ezen a kórusversenyen ének-zene tagozatos iskolák is indulnak. Arról ugye nem kell beszélnem, hogy a miénkhez hasonló iskolákkal szemben ők mekkora előnyöket élveznek a zenei nevelés terén. A hat legjobb kórus közé most is két ilyen iskola kórusa került, többet viszont magunk mögé utasítottunk. Ma már elmondhatom, - annak ellenére, hogy mi nem vagyunk zenei tagozatos iskola, jó lehetőségeink vannak. A kórus még nem érte el, hogy minden lehető segítséget megkapjon, de azt már igen, hogy felvételi próbát rendezünk a jelentkezőknek és csak a legjobbak kerülnek a kórusba. A mostani hatvanas létszámunk mellett még húsz jelentkező volt. A kimaradtak közül többen eljárnak a próbákra és végighallgatják. Ez önmagáért beszél. Az iskolavezetés anyagilag támogat. Kották vásárlására kapunk pénzt. Kartársaim közül Nagy Lászlóné állandó kísérőnk, segít a szerepléseken a gyerekeket gardírozni. Papp Józsefné igazgatóhelyettes, aki maga is énektanár, a próbáktól kezdve mindenütt a segítségünkre van. — Ez a munka, amit mi végzünk, sok erőfeszítést igényel tanártól, gyerektől egyaránt. Éppen a napokban kérdezősködtem a gyerekeknél, hogy nem fáradtak-e el nagyon? Nem unják-e a sok túlmunkát? Azt tapasztaltam, hogy mindenki örömmel vállalja. Ez annál inkább is fontos, mert a Zán- kára utazásig még sokat kell próbálnunk — a szünidőben is —, hogy felkészüljünk az ottani díszhangversenyre és egyéb szereplésekre. A gyerekek nagyon örülnek a zánkai üdülésnek. Én csak akkor tudok majd igazán örülni, ha már túl leszünk rajta — és sikerrel. Az óvodások műsora következik!
