Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-04 / 129. szám
1981. június 4. "tfEPÜJSÄG 3 " Tamási tervek — .. ■■ . !.«■ ■. . .1 ... Lakatos László Készül a kémény vasbeton szerkezete (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A tamási Nagyközségi Közös Tanács a legutóbbi ülésén gazdag pogromot tárgyalt. A résztvevők először meghallgatták dr. Mózes György tanácselnök jelentését a lejárt határidejű tanácshatározatok végrehajtásáról és a vb. tevékenységéről. Ezt követően dr. Reichert Ödön vb-titkár beszámolója hangzott el az 1980. évi fejlesztési és költségvetési terv. majd az ötödik ötéves pénzügyi terv végrehajtásáról. Ezután került sor a hatodik ötéves középtávú pénzügyi terv meghatározására. A tervidőszakban a tanács fontos feladatának tekinti az életszínvonal megőrzését, az életkörülmények javítását, a lakosság legszélesebb körét érintő alapellátások színvonalának megtartását, emelését. A működési költségvetési terv terhére végzik a járdák, hidak, utak felújítását, illetve ezek kiépítését. Célcsoportos lakásberuházásból 90 lakás építését kívánják biztosítani. 1982-re tervezik a 100 gyermek befogadására alkalmas óvoda és a 60 fős bölcsőde építésének megkezdését. Szerepel a tervekben az egészségügyi alapellátást biztosító központi rendelő építése is. Tovább bővítik a szennyvíz- tisztító telepet, és folytatni kívánják az OTP- és szövetkezeti lakások, valamint családi házak részére kialakított terület közművesítését. A hozzászólók megállapították, hogy a tervből az előrelátás és a minőségi változások tűnnek ki. Felhívták a figyelmet arra, hogy a feladatok rangsorolásánál vegyék figyelembe a lakosság véleményét, szóltak a társadalmi munkák fontosságáról is. A tanács megbízta a művelődési bizottságot, hogy vizsgálja meg az általános iskola tanter- remhelyzetét, ugyanis a jelenlegi 38 helyett, az 1985/86-os tanévben 43 tanulócsoport várható. Ezután az ügyrendi bizottság elnöke számolt be a tanácsrendeletek felülvizsgálatának és végrehajtásának tapasztalatairól, majd kitüntetést kapott a VEGYÉPSZER tamási gyáregységének Szántó Kovács János szocialista brigádja, kiváló társadalmi munkáért. ÉKES LÁSZLÓ Új vegyszerek a mezőgazdaságnak Felgyorsult a váltás A növényvédelem lehetőségei tovább bővülnek; a MÉM illetékes főosztálya sok újabb, nagy hatású vegyi készítmény kísérleti forgalomba hozatalát és felhasználását engedélyezte, kártékony rovarok irtására. A vegyszerek egy része hazai gyártmányú és a hatékonyság tekintetében felveszi a versenyt az eddig külföldről behozott készítményekkel. A Niptan gyomirtó permetezőszert a Nit- rokémia Ipartelepek gyártja; kizárólag nagyüzemekben használhatják a kukorica vegyszeres gyomirtására. Az Északmagyarországi Vegyiművek a rizs egyik veszedelmes gyomjának irtására készíti a Sakkimol nevű permetezőszert, amelyet repülőgépről juttathatnak ki a vízzel már elárasztott területre. Ugyancsak ez a gyár készíti az Alirox gyomirtó permetezőt, amely szintén a kukoricához „társuló” gyomok elpusztítására alkalmas. A termés-kötődést elősegítő szert készít a Nehézvegyipari Kutató Intézet, ezt a nagy hatású készítményt a cseresznyés-, a meggyes- és az almáskertekben, valamint a szőlősökben használhatják fel. De lehetőség van arra is, hcfgy más kertészeti kultúrákat kezeljenek vele. A cukorrépa vegyszeres gyomirtását oldhatják meg a sajóbábonyi üzem új készítményével, a Sabettel. A külföldi készítmények közül angol, svájci és NSZK-beli vegyszerek alkalmazását tette lehetővé a MÉM engedély- okirata. Az egyik készítményt a Chinetrint a Chinoin és egy angol üzem együttműködésével állítják elő; mindenekelőtt a gyümölcsösökben használhatják kártékony rovarok irtására. Ezek a készítmények, minden bizonnyal rövid idő alatt bevonulnak majd a mezőgazdaság kémiai eszköztárába, ahol már többszáz nagy hatású készítményt tartanak számon. Az állandóan megújuló készlet egyfajta versenyfutást jelez; azt, hogy a hozamok növelésére mind nagyobb hatású új készítményekre van szükség. És nyilvánvaló az is, hogy egyes készítmények lekerülnek a növényvédő szerek listájáról, miután velük szemben esetenként rezisztenssé válnak a rovarok és növényi betegségek. A MÉM adatai szerint ez a vegyszerváltási folyamat az elmúlt tíz évben látványos módon felgyorsult. A kukoricában és a cukorrépában ez idő alatt 3-4, a gyümölcsösökben legalább négy növényvédószer-generáció váltotta fel egymást. A búzában két ízben cserélődött ki a vegyszerkészlet. (MTI) A megyei borverseny díjazottjai A legutóbbi megyei borversenyen — mint arról hírt adtunk — négy nagydíjat adott ki a bíráló bizottság. A nagydíjasok a fehér borok kategóriájában a Szekszárdi Állami Gazdaság 1979-es évjáratú traminije és Sipter Géza szekszárdi kistermelő 1980-as évjáratú olaszriz- lingje. A vörös borok kategóriájában: Villány-Mecsekaljai Borkombinát 1979-es évjáratú cabernet-je és Nagy Sándor szekszárdi kistermelő 1980-as évjáratú kékfrankosa. . Aranyérmet kapott a fehér borok kategóriájában: a Szekszárdi Állami Gazdaság két mintája, a Villány-Mecsekaljai Borkombinát négy mintája, a szekszárdi Aranyfürt Tsz egy mintája, a paksi Dunamenti Egyesülés Tsz egy mintája, a szedresi Hunyadi Tsz egy mintája, a kistermelők közül Sipter Géza szekszárdi lakos, Tóth János szekszárdi lakos, Páli Mihály sióagárdi lakos, Propszt Jakab szekszárdi lakos, Papp József szekszárdi lakos, Frei István szekszárdi lakos és ifj. Keller János paksi lakos egy-egy bormintája. Ezüstérmet tizenkét, bronzérmet tizennégy borminta, oklevelet pedig harmincnyolc kapott. Aranyérmet kapott a vörös borok kategóriájában: a Villány-Mecsekaljai Borkombinát hat mintája, a Szekszárdi Állami Gazdaság tizenkét mintája, a szekszárdi Aranyfürt Tsz egy mintája, a decsi Egyetértés Tsz egy mintája, a kistermelők közül pedig Nagy Sándor szekszárdi lakos, Klézli János szekszárdi lakos, Mhyók Ferenc szekszárdi lakos, Fogarasi Márton szekszárdi lakos és Dombai Gyula szekszárdi lakos egy-egy bormintája. Ezüstérmet 17, bronzérmet 16, oklevelet pedig 17 vörös borminta érdemelt. A tomerömü-építkezés A kéményépítők és a rántotta — Azért megtanulsz legalább négy szakmát csak itt a kéményen. Lehetsz ács, lakatos, hegesztő... - ezek az érvek hatnak, de annyira nem, hogy Barna Gábor visszavonuljon. Kényelmesen a korlátnak támaszkodik, nekem borsózik a hátam, mégiscsak 62 méter magasan vagyunk, sok bizodalmám a deszkakorlátban nincs. — Drága a paksi élet! — mondja a fiatalember. — Drága ám — kapcsolódik a vitába Lakatos László nyugdíj előtt álló újszilvási (Szolnok megye) kőműves, volt művezető. Kérte vissza magát fizikaiba, így hatvanévesen vastagabb lesz a boríték, a nyugdíj. — Paks hogy tetszik? — Az üzem területén még nemigen szédelegtünk — mondja. — Csak a kéményt ismerik? ■r Csak a kéményt. — Este? — Megyek haza, aztán avesz feküdni I — Ennyi? — Heti négyszáz forintból nem jut több. — Ennyit ad az asszony? — Az adna többet is, de ennyit hozok. — Vacsora? — Rántotta. — És? — Rántotta. — A változatosság? — Na azért jut ám bele kis kolbász is. A művezető Balaton István szeretettel néz az idős szakira. Akaratlanul is így mutatja be: — A szomjas. — Szomjas? — Hát szomjasak vagyunk mindannyian — nevet huncutul a volt művezető a gyerekre, valamikor ő tanította Balaton Istvánt a szakmára. — Hát ahogy innét lemegyünk, egy jó korsó sörre azért futja. — Egyre? — Még kettőre is. — Többre? — Arra már nem, csak kettőre. — Megéri-e Paksra jönni? — Dolgozni mindenhol megéri, nem! — De az ember kis pénzért nem utazik kétszáz kilométereket - válaszolok. — Hetvenkilencben megérte - mondja Bakó László. — Most, majd megtudjuk a hónap végén. A kéményépitők, amikor „csúszás” van, tizenkét napot dolgoznak folyamatosan és két napot töltenek a családdal. A heti 48 órás munkaidőt havonta megtoldják 56 óra túlmunkával. Az öreg szaki még mindig az előbbi kérdésen füstölög. „Megéri-e?” mormogja csak úgy magának. Nagy Mihály művezető egy rozzant, kiszuperált autóbuszban ül, itt van a Hőtechnika Vállalat kéményépitőinek hadiszállása. A busz már bejárta az országot, azóta is, mióta művezetői iroda és raktár lett belőle. A művezető meghív bennünket a kéményre. Balaton István csoportvezető a svéd Alimak- lifttel felröpít. Ez a röpítés közel egy percig tart. Ahogy haladunk felfelé, kitárul a világ. A főépület magasságában már megmutatja magát a kishegyi panoráma, később a Duna kék csikja is előtűnik, ellátunk Kalocsára. Irigylem a kéményépítőket. Hatvankét méter magasan Balaton István széttárja a karjait és mondja: — Parancsoljanak. — Szeretnénk nézelődni először. — Tessék - azzal utat ad, s körbejárjuk a zsebkendőnyi területet. A Hőtechnika Vállalat szakemberei két darab 100 méteres szellőző kéményt építenek Pakson, csúszózsalus technológiával. Mosolyognak, mikor összehasonlítom munkájukat gyerekkori emlékemmel, apám építőmunkájával. Mivel régen a tömésfalakat úgy készítették, ahogy most ezt a kéményt betonból. Hallani vélem a tömősúlykok ütemes ritmusát is. Mondom, mosolyognak, de igazat adnak az összehasonlitás- ban. Ahogy készen vannak egy szakasszal, úgy viszik feljebb és feljebb a zsaluzatot, kitöltik acélszerkezettel, megtöltik betonnal, s araszolhat két és fél centiméterenként felfelé a szerkezettel a hidraulika. Ha jól megy, akkor műszakonként 1,2 métert haladnak. Bakó László már kilenc éve paksi ember. Liftkezelő. A szakmája szerint lakatos. Barna Gábor csak belehallgat a beszélgetésbe, de amikor Bakó László dicséri a nyári munka örömeit, azért a 21 éves szakmunkás, itteni számítás szerint „négyhetes paksi” Barna Gábor a monotonságot szapulja. Nem kell várni tán egy pillanatot sem, Bakó László érvekkel bizonyítja, hogy: Panoráma az épülő kéményről Hatvankét méternél tartanak az építők — Dehogy jönnék másképp! — vágja ki végül. Hétágra süt a nap. Többen rövidnadrágban dolgoznak. Testük barna már, mintha a Rivérián nyaraltak volna. Naponta - két műszakban — alig haladnak két és fél métert. A hónap végére elkészül a százméteres kéménypár Pakson, utána lebontják a zsaluszerkezetet. — És akkor jön a mutatvány — mondják. — Lefestjük ezt a monstrumot, állvány nélkül. Jöjjenek el akkor is. Mégegyszer körbejárjuk a munkaterületet. Kitárul újból előttünk a négyszáz hektáros építkezés. Mellettünk az egyeskettes blokk főépülete teljesen kész, a harmadik és a negyedik meg ütemesen növekszik nap, mint nap. A Kishegyen felépült több mint kétezer lakás. Körbe-körbe pedig a vetések üde zöldje teszi még szebbé a látványt. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly
