Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-21 / 144. szám

1981. június 21. Képújság 9 Forradalom a gépgyártásban A legkülönfélébb gépek egy moszkvai mezőgazdasági techni­kai kiállításon 1913-ban Oroszország gépei­nek 40 százalékát külföldről szerezte be' - ma pedig a Szov­jetunió a világ egyik legna­gyobb gépexportőre. E döntő változás mögött a gépipar ha­talmas fejlődése áll. A forra­dalom előtti időkben csupán az európai Oroszország néhány körzetében volt gépipar, ez azonban napjainkig a legelter­jedtebb iparággá vált az egész Szovjetunióra kiterjedő szocia­lista iparosítás jóvoltából. Az új gépgyártási központok elhelyezésére kihatottak ä munkaerő, valamint a termé­szeti kincsek és erőforrások je­lenléte, a megelőző gazdasági fejlődés adta sajátosságok, és nem kis mértékben az, hogy a második világháborúban az üzemeket a nyugati területek­ről keletre kellett áttelepíteni. A sok fémet igénylő új nehéz­gépgyártás a kohászati bázi­sokra települt, így a Donyec- medencére, az Urál kohászatá­ra, továbbá Szibéria és Ka­zahsztán új kohászati központ­jaira. A mozdonygyártás az utóbbi évtizedekben teljesen megváltozott, hiszen gőzmozdo- * nyok helyett ma már csak dí­zel- és villanymozdonyokat gyár* tanak. A forradalom előtt csak a legegyszerűbb lófogatú ekéket, boronákat, kaszákat gyártották a mezőgazdaságnak. A majd­nem teljesen új keletű mező- gazdasági gépgyártás világszín­vonalat képviselő üzemei a megfelelő mezőgazdasági kör­zetben létesültek, pl. a kukori­caarató gépek és cukorrépa: kombájnok gyártása Ukrajná­ban, a gyapotolvasztó gépeké a közép-ázsiai Taskentben. A nagy gabonatermő központok közelében — Ukrajnában Hot* kov, a Volga mentén Volgo- grád, az Urálban Cseljabinszk mellett — találhatók a világ leg­nagyobb traktorgyárai. A forradalom előtti orosz gépipar termelési szintjét mára mintegy ötszázszorosan múlta felül a szovjet gépgyártás. Egy­kor az összes gyártott gépek értékének kilenctizedét Péter- vár, a Baltikum, Közép-Orosz- ország és Ukrajna gyárai ad­ták, ma az Urálra és a tőle ke­letebbre lévő országrészekre jut a gépgyártás kb. egyharmada. A keleti területek iparosodásá­nak a folyamata tovább tart: az új gépgyárak kétharmada az ázsiai országrészekben épül. Szovjetunió A XI. ötéves terv népjóléti programja A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlődésének új, hosszú távú programja, amelyet az SZKP XXVI. kongresszusa tű­zött, ki, előirányozza a szovjet nép jólétének további növelé­sét — mondotta Alekszandr Smirnov, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának osztályvezető­je az APN tudósítójával folyta­tott beszélgetésében. A kitűzött célok megvalósításának alapja az ország nemzeti jövedelmé­nek stabil és dinamikus növe­kedése. A legutóbbi tíz eszten­dőben a nemzeti jövedelem több mint másfélszeresére nö­vekedett. Különösen gyors ütemben nőttek a közvetlenül a nép életszínvonalának emelését je­lentő szociális kiadások. Olyan intézkedésekre gondolok, mint a bérek, a nyugdíjak, a segé­lyek és az ösztöndíjak növelése. Jelentős béremelésben részesült a munkások és alkalmazottak középfizetésű kategóriája az or­szág népgazdaságának vala­mennyi ágazatában. Újból emelkedett a munkabérek alsó határa is. Emellett figyelembe kell ven- nük, hogy miközben a bérek emelkedtek, az alapvető ipar­cikkek és élelmiszerek ára vál­tozatlan maradt, az adótételek, a lakbérek nem emelkedtek. Ebben a helyzetben a béreme­lés egyet jelentett a lakosság reáljövedelmének emelkedésé­vel. A lakásépítésben az állami ráfordítások példa nélkül álló méreteket öltöttek, elérték a 175 milliárd rubelt. Ezek lényegében meg nem térülő ráfordítások, hiszen a Szovjetunióban a lak­béreket és a közműszolgáltatási díjakat olyan alacsony szinten állapították meg, hogy azok még az üzemeltetési költsége­ket sem fedezik. A lakásállo­mány fenntartására fordított ál­lami dotáció a legutóbbi öt­éves terv során elérte az évi 6,5 milliárd rubelt és tovább emel­kedik. — Az ország gazdasága az az elmúlt esztendőkben bizo­nyos nehézségekkel küzdött. Milyen mértékben tükröződ­tek ezek a szociális program teljesítésében? — Eredményeink kétségtelenül jelentősebbek lennének, ha a kitűzött- gazdaságfejlesztési ter­vek teljes egészükben megvaló­sulnának. Sajnos, ezt nem si­került elérni. Ennek különböző okai vannak. Az objektív okok közé tartoznak: a fő tüzelő- anyag-kitermelő központok ma már a nehezen megközelíthető szibériai körzetekben találha­tók, s ez megnöveli a szállítási költségeket. A legutóbbi öt esztendő közül három az idő­járás szempontjából rendkívül kedvezőtlen volt, s ennek kö­vetkeztében a tervbe vett mező- gazdasági termékmennyiséget nem sikerült betakarítani. Fo­gyatékosságok mutatkoztak to­vábbá a gazdaság tervezésében és irányításában. A legfőbb ok azonban, — s erre beszédében Leonyid lljics Brezsnyev rámu­tatott - az volt, hogy még nem küzdöttük le teljes mértékben a tehetetlenségi erőt, azokat a hagyományokat és szokásokat, amelyek szerint nem a minőség, hanem a mennyiség az elsőd­leges. Csupán egy példát említek: iparunk világviszonylatban a legtöbb cipőt gyártja, mégsincs belőle elég. Pontosabban szól­va, a fogyasztó elégedetlen a minőséggel. Hozzávetőleg ugyanez a helyzet más fogyasz­tási cikkel is. Noha a fogyasz­tási cikkek gyártása a legutóbbi évtized folyamán megkétszere­ződött, a kiskereskedelmi áru­forgalom 1,7-szeresére nőtt, a keresletet távolról sem elégítik ki teljes mértékben. — On szerint melyek azok a legfontosabb szociális prog­ramok, amelyeknek megvaló­sitását a XI. ötéves tervre irá­nyozták elő?- Mindenekelőtt a reáljöve­delmek stabil növekedésének folytatása. A lakosság reáljö­vedelme 1985-re 18 százalékkal emelkedik (egy lakosra számít­va). Ennek a növekedésnek a fő forrása továbbra is az átlagos havi munkabér következetes emelése lesz. Az ötéves terv­időszak végére a havi átlagbér 16 százalékkal emelkedik és 195 rubel lesz. Erre az állam több mint 10 milliárd rubelt folyósít. Persze, sok minden függ az árak alakulásától. Erre vonat­kozólag az új ötéves program a szovjet Jcormány fontos állás­pontját tartalmazza: következe­tesen meg kell valósítani az alapvető élelmiszerek és ipar­cikkek állami kiskereskedelmi árainak, valamint az elsődleges fontosságú szolgáltatások díjai­nak stabilitását. A lakosság pénzbeli jövede­lemnövekedésének megfelelő­en széles körű programot irá­nyoznak elő a kiskereskedelmi piac fogyasztási cikkekkel és szolgáltatásokkal való telitésére. Ugyanekkor a legnagyobb fi­gyelmet a minőségre fordítják.- A könnyűipari vállalatoknál már ennek megfelelő rekonstrukció­ra kerül sor, a legújabb tech­nológiák alapján. Ugyanilyen időszerű problé­ma a lakosság élelmiszerellátá­sának fejlesztése is. A Szovjet­unió Állami Tervbizottságában most dolgozzák ki a helyzet gyökeres megjavítására hivatott speciális élelmiszerprogramot. A lakosság pénzbeli jövedel­meinél gyorsabb ütemben fog­nak növekedni a társadalmi fo­gyasztási alapok, vagyis a díj­talanul nyújtott orvosegészség­ügyi szolgáltatások, továbbá a közoktatás finanszírozására, a nyugdíjakra, a segélyekre, az évi rendes fizetett szabadságok fedezésére, a táppénzekre és egyéb kedvezményekre fordítan­dó összegek. Már kidolgozták a gyermekek és anyák segíté­sét célzó intézkedések rendsze­rét, amire az állam több mint 9 milliárd rubelt folyósít. Ezek­ből az eszközökből hosszabbít­ják meg egy évre (később pe­dig majd másfél évre) a részben fizetett gyermekgondozási sza­badságot, ebből fizetik a két- és többgyermekes anyák szá­mára biztosított évi 3 nap pót- szabadságot. Ezenkívül a szü­lési segélyt 50 rubelről 100 ru­belre növelik. Az egyedülálló gyermekes anyák számára meg­növelik ezeknek a segélyeknek a mértékét. Csaknem 6 milliárd rubelt folyósítanak a nyugdíjel­látás javítására. A számítások szerint a gyer­mekes családok fokozott állami támogatása és a nyugdíjak nö­velése révén hozzávetőleg 50 millió szovjet ember jövedelme emelkedik. Jelenleg egy négy­tagú család költségvetésében a társadalmi alapokból származó kifizetések és kedvezmények évi összege átlagosan 1750 rubel. 1985-ben ez az összeg el fogja érni a 2000 rubelt. Ez komoly kiegészítés azokhoz a javakhoz, amelyeket a lakosság a kerese­téből vásárolhat meg. Kama óriásai Elefánt-vonat zás legkorszerűbb' módszerei­vel. A főiskola jól felszerelt la­boratóriumai, kísérleti bázisai a gyakorlati oktatást segítik, a sokezer kötetes szakkönyvtárban pedig minden fontosabb tenge­részeti mű megtalálható. A tanítás főként oktatóhajó­kon folyik; a mélytengeri halá­szat oktatóközpontja a Kum- gangszan-ho hajó, a tengeri szállítás fortélyait pedig a Mo- ranbong-ho, az Unpaszan-ho és a Pongdaeszan-ho hajókon ta­nulják a jövő halászati szak­emberei. A Nyizsnyekamszksina terme­lési egyesülésben (Tatár ASZSZK) nemrég gyártókomp­lexumot helyeztek üzembe ki­váló minőségű gépkocsiabron­csok előállítására. Az óriás­üzemet, amelynek létesítésében bolgár, lengyel, csehszlovák, francia, olasz, NSZK-beli szak­emberek vettek részt, a legkor­szerűbb technikával látták el. Rendeltetése gumiabronccsal ellátni a kámai nehézteherautó gyárban előállított autókat. Nyizsnyekamszkból persze az ország más autógyárai is kap­nak abroncsokat. Az autógumiabroncs-gyórtó egyesülés csupán eayike-azok­nak a hatalmas ipari objektu­moknak, amelyek a Volga mel­lékfolyója, a Káma alsó folyá­sa mentén a legutóbbi 10 esz­tendőben létesültek. Viszonylag kicsi, mindössze 2500 négyzet­kilométernyi területen mintegy Koreai NDK Halászati főiskola 50 nagy kombinátot, üzemet, ayárat telepítettek. A Káma alsó folyásánál meg­indult intenzív fejlődés alapja, hogy itt, a Tatárföld keleti ré­szén kőolajat és földgázt ter­melnek ki, ami lehetőséget adott a petrolkémia kifejlesz­tésére. Vízierő-tartalékok is vannak: az új építkezések kö­zé tartozik az alsó-kámai vízi erőmű, amelynek energiája ösz­tönzőleg hat a terület fejlő­désére. A KAMAZ márkajelzésű autók gumiabroncsai Nyizsnyekamszk ban készültek. A hosszú tengerparttal ren delkező KNDK fontos és jőve cfelmező népgazdasági ágazat a halászat. Évente mintegy millió 600 ezer tonna halat fog nak. Ezért nagy gondot ford tanak az országban ,a halásza szakemberek képzésére. Szinpóban, a keleti parti ki kötővárosban halászati főiskol működik, ahol a hallgatók töb szakon hajógépészetet, tenge részeti tudományokat tanulna! Megismerkednek a tengeri szál lítás, a halászat és halfeldolgo Jó szolgálatot tesznek az elefá ntok Laosz nehezen járható vi­dékein. ■BH ■■■■■■■■■■■ Takarékosan a benzinnel A gépkocsigyártás a Szovjet­unióban 1975-höz képest több mint 12 százalékkal növekedett. Ez idő alatt a Szovjetunió út­vonalain 6,8 millió gépkocsi je­lent meg. Nehéz elképzelni, hogy ez a gigászi gépkocsipark naponta mennyi üzemanyagot igényel. A kőolajat azonban a népgazdaságnak még számos ágazata igényli, amelyek szá­mára nélkülözhetetlen alap­anyag. Ezért a Szovjetunióban egy sor intézkedést vettek terv­be, amelyek célja a tüzelő­anyaggal való takarékoskodás. Ennek egyik módja — a dí­zelmotorok széles körű alkal­mazása, amelyek lényegesen gazdaságosabbak a benzin­motoroknál. Amíg 1980-ban a Szovjetunió tehergépkocsi- parkjánák mindössze 18 száza­léka volt dízelmotorral felsze­relve, a jelenlegi ötéves terv­időszakban már minden har­madik tehergépkocsi dízelüze­mű lesz. Ez pedig sok. millió tonna tüzelőanyag megtakarí­tását jelenti majd. A Szovjet­unióban alapjában véve meg­oldották a dízelmotorok kidol­gozásának műszaki problémáit a személygépkocsikra is. Ezek 25—30 százalékkal gazdaságo­sabbak lesznek, mint a benzin­motorok. Az üzemanyag-fogyasztás csökkentésében nagy lehetősé­gek rejlenek a gépkocsik szer­kezeti megoldásában. A gyúj­tási és a porlasztási rendszer­ben egyre szélesebb körben alkalmazzák az elektronikát, amely biztosítja az égés opti­mális üzemmódját. így a HÁZ— 3102-es „Volga” típusú szovjet gépkocsiban az úgynevezett fáklyás motort alkalmazzák, amely 5—7 százalékos üzem­anyag-megtakarítást tesz lehe­tővé, ugyanakkor a motortelje­sítményt 95—105 lóerőre növeli. És mi lenne, ha teljesen vagy részben lemondanának a benzinről mint tüzelőanyagról? Ezt a célt tűzték maguk elé a kazahsztáni tudósok, akik a belső égésű motorokhoz új gyújtási rendszert dolgoztak ki. Ez lehetővé teszi, hogy a hajtó­anyagtartályba pakurát, szolár- olajat öntsenek vagy vízzel hí­gítsák a benzint. A motortelje­sítmény ezzel nem csökken, ha­nem növekszik. A Szovjetunióban már nem ritkaság a cseppfolyósított gáz­zal üzemelő teher- és személy- gépkocsi sem. Az áttérés egy gépkocsinál évi 240 rubel meg­takarítást tesz lehetővé. Fel- használásával növekszik a mo­tor élettartama. A jelenlegi öt­éves tervidőszakban Taskent­ben, Üzbegisztán fővárosában mintegy ezer gépkocsit állíta­nak át gázhajtásúra. Harkov utcáin nemrég ,,Vol­ga" taxik jelentek meg, olyan kísérleti modellek, amelyekben tüzelőanyagként benzin-hidro­gén keveréket használnak. Az üzemeltetés- első hónapjai azt mutatták, hogy a benzinfo­gyasztás 30—35 százalékkal csökkent. Jelenleg kísérleteznek a tiszte hidrogén felhasználá­sával is. Az első villamos hajtású gép­kocsik már közlekednek Moszk­va utcáin. Mintegy száz tudo­mányos szervezet foglalkozik a villamos táplálású gépkocsik széles körű felhasználásának és sorozatgyártásának problémái­val. A perspektivikus megoldá­sok közé sorolható a hőener­giával működő gépkocsi. VALERIJ SZKIBA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents