Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-21 / 144. szám

a Íniépüjság 1981. június 21. A BALKANCAR újdonságai A BALKANCAR — immár vi­lághírű fogalom. Két bolgár kutatóintézet, 9 kísérleti próba­üzem és 36 gyár szakemberei fáradoznak azon, hogy a BAL- KANCAR védjegyével ellátott emelő- és szállítógépek meg­őrizzék jó hírüket, és új vevő­ket biztosítsanak a cégnek. A bolgár motoros targoncák tökéletesített, új modelljei 1 — 6,3 tonna emelőteljesítményt nyújtanak, emelési magasságuk 2—4,5 méter. Különösen nép­szerű a Rekord—1-es targon­cacsalád, amelynek minden tagja az üzemen belüli szállí­tást könnyíti meg. Hidrodina­mikus átvitellel működnek — ez egyébként bolgár szabada­lom — és az angol Perkins-li- cenc felhasználásával Bulgá­riában gyártott D—1800-as dí­zelmotorral vdnnak ellátva. Emelési magasságuk a koráb­binál jobb: eléri az 5—6 mé­tert. A vevők kívánságára több­féle extra járulékot is beépíte­nek, ilyenek többek között a mechanikus kapcsolóberende­zés, a szuper rugalmas gumik, a vezetőkabin stb. A négykerekű villamos tar­goncacsalád egyik legújabb tagja az EV—717.33.11 jelű, villás emelőtargonca, beépített impulzusszerkezettel, széles pro­filú abroncsokkal, előtolókarral, munkapadozattal és szállítóko­sárral. Az exportlistán újabban nemcsak kész targoncák, eme­lők, de azok építőelemei is szerepelnek. Ezek felhasználá­sával szerelnek ilyen emelő- és szállítógépeket jelenleg Kubá­ban, Jugoszláviában, Törökor­szágban. Elkészültek azoknak a szállí­tócégeknek a prototípusai, amelyek könnyítik a be- és ki­rakodást. Ezek olyan villamos' szállító-emelő kocsik, amelyek­nek emelőteljesítménye 500-tól 12 500 kilogrammig, emelési magasságuk 36 méterig terjed. Nagy teljesítményűek az új lán­cos csigasorok, a drótkötél vontatású emelőgépek. Német Demokratikus Köztársaság Családi légkörben Csehszlovákia Egy ország - három parlament Az NDK-ban az állam nagy gondot fordít a gyerekek és a fiatalok nevelésére. Különösen azokra terjed ki ez a gondos­kodás, akik nevelőotthonokban nőnek fel és így nélkülözniük kell a meghitt, családi légkört. Árvák és olyan gyermekek él­nek itt, akiknek szülei alkalmat­lanok a nevelésre. Az állam mindent megtesz, hogy életre­való és derék emberekké ne­velje őket. Rendszerint 17-18 éves korukig maradnak az or­szág 500 nevelőotthonának va­lamelyikében. A rendelkezésre álló helyek száma jelenleg meg­haladja a harmincezretí Az otthonokban felnövők semmiben sem szenvednek hi­ányt, ami ellátásokat és neve­lésüket illeti. Az állam minden évben, hatalmas összegeket költ erre a célra. Azt akarják, hogy ezekben az intézményekben - legalább külsőleg — a családi környezethez hasonló légkör uralkodjék. A kényelmesen be­rendezett szobák, a tévé- és rá­diókészülékek, ízléses öltözet, sportszerek és játékok éppen úgy hozzájárulnak ehhez, mint a nevelők szerető és megértő gondoskodása. Általában ketten-hárman laknak egy szobában. Ruhavá­sárlásnál figyelembe veszik az egyéni kívánságokat. A játékok, a könyvek és a ruházat, vala­mint egyéb használati tárgyak személyes tulajdonukat képezik. Az iskoláskortól kezdve minden­ki havi zsebpénzt kap, amellyel szabadon rendelkezik és bizo­nyos kortól kezdve maga keze­li. A nagykorúság (18 év) el­érése előtt az otthontól meg­határozott pénzösszeget kapnak fehérnemű és ruha vásárlására. Természetes, hogy az otthon a legkörültekintőbb anyagi gon­doskodás ellenére sem tudja pó­tolni a szülői szeretetet. Mégis arra törekszenek, hogy a fia­talok olyan élettapasztalatokkal rendelkezzenek, mint mások a családi életben. Például gyer- mekkonyhókat is berendeztek, ahol elsajátíthatók mindazok a fogások, amelyekre majd egy­szer, az otthon elhagyását kö­vetően szükség lesz. Mint a többi gyerek, az inté­zetlek is a területileg illetékes iskolába járnak. Szoros kapcso­latban állanak a patronáló üzemekkel és brigádokkal, hogy idejében megismerjék le­endő környezetüket. Az üzemi dolgozók értékes segítséget nyújtanak d pedagógusoknak felelősségteljes hivatásuk gya­korlásához. Legtöbbször csak később - amikor már megtalálták helyü­ket az életben - mutatkozik meg, hogy nevelőik nem hiába fáradoztak. A legszebb fizetség számukra, amikor a volt nevelő- otthoni gyermekek felnőtt fejjel is meglátogatják őket, vagy ta­nácsukat kérik, mintha szülei­ket keresnék fel. (g.) Országos választás volt jú­nius 5—6-án Csehszlovákiában. A Nemzeti Front (tagjai: Cseh­szlovákia Kommunista Pártja, a Szocialista Párt, a Néppárt, a Szabadságpárt, a Szlovák Megújulás Pártja, továbbá a szakszervezetek, az Ifjúság Szo­cialista Szövetsége, a nőszövet­ség, a szövetkezetek érdekkép­viselete, a testnevelési szövet­ség) javaslata alapján a sza­vazók a Szövetségi Gyűlésbe, a Cseh Nemzeti Tanácsba, a Szlovák Nemzeti Tanácsba, va­lamint a nemzeti bizottságok­ba választották meg képvise­lőiket. A magyar újságolvasót méltán érdekli, hogy mit jelent e testületeknek — a miénktől jórészt eltérő — elnevezése? A legegyszerűbb a dolog a nemzeti bizottságokkal. Ezek, lényegében, megfelelnek a mi községi, városi, járási, megyei tanácsainknak. A 7931 nemze­ti bizottságba mintegy 200 ezer képviselőt választottak. A kü­lönbség talán csak annyi, hogy északi szomszédunkban a ko­rábbi megyerendszert már ré- qebben átszervezték: tíz kerü­letet alakítottak ki. Különben a nemzeti bizottságokba vá­lasztott képviselőknek több mint ötven százaléka munkás, har­minc százaléka nő. TÖRVÉNYHOZÁS — KÉT KAMARÁVAL A Szövetségi Gyűlést, a mi szavunkkal, csehszlovák parla­mentnek nevezhetnők. Felépíté­se azonban eltér a mi ország- gyűlésünktől. 1968 óta Cseh­szlovákia ugyanis két nemzet — a cseh és a szlovák — s a •nemzetiségek szövetséqi álla­ma. A Szövetségi Gyűlés, azaz a parlament ennek megfelelő­en épül fel. Miben különbözik tehát a mi törvényhozásunktól? Először ab­ban, hogy kétkamarás a parla­A legutóbbi öt év során több mint húszmillió márkát utaltak át a Német Demokratikus Köz­társaság fiataljai a Szabad Német Ifjúság, az FDJ szolida­ritási számlájára. Ezenfelül to­vábbi 50 millió márkával segí­tették a háború sújtotta Viet­nam újjáépítését. Ezekből az adományokból többek között iskolákat, ifjúsá­ment: a Népi Kamarából és a Nemzetek Kamarájából áll. A 200 tagú Népi Kamara képviselőinek 64 százaléka cseh, 30,5 százaléka szlovák, 3,5 százaléka magyar, egy százaléka ukrán, fél-fél száza­léka lengyel, illetve német. A Nemzetek Kamarájának 150 tagja van. Közülük minden­kor 71 a cseh, 62 a szlovák, 12 a magyar, kettő-kettő az ukrán, illetve a lengyel, egy a német. A KÉT KÖZTÁRSASÁG ÉS A NEMZETISÉGIEK Az eddigiekből tehát kiderül, hogy a kétkamarás Szövetségi Gyűlés az egész Csehszlovákia parlamentjé, amely mind tár­sadalmi, mind területi, mind nemzeti-nemzetiségi szempont­ból az egész országot képvise­li. Csakhogy az északi szom­széd ország két egyenrangú nemzeti köztársaságból áll, s ezért két további törvényhozó testület is létezik: a 200 tagú Cseh Nemzeti Tanács és a 150 tagú Szlovák Nemzeti Tanács. Úgy is nevezhetnénk őket, hogy Csehország nemzeti parlament­je és Szlovákia nemzeti parla­mentje. Mivel Szlovákiában hozzávetőleg a lakosság 12 százaléka magyar nemzetiségű, a Szlovák Nemzeti Tanács tag­jai között, a 130 szlovák és a négy ukrán mellett 16 magyar képviselő is van. Csehország­ban magyar etnikum nem él, így a magyar nemzetiségi kép­viselet sem kerül szóba. Végül még egy adat, a szlo­vákiai helyi, járási, kerületi nemzeti bizottságok (tanácsok) nemzetiségi összetételéről. Ben­nük a magyar nemzetiséget majdnem 8000 képviselő repre­zentálja, ami megfelel a köz­társaság lakosságában 12,7 százaléknyi magyar nemzetisé­gű csehszlovák állampolgárnak. {f. a.) gi központokat, sportlétesítmé­nyeket építenek Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országaiban. A pénzen kívül az NDK ifjúsá­gi brigádok a helyszínen nyúj­tott önkéntes munkájukkal is hozzájárulnak e célok megva­lósításához. Afrikai és arab ál­lamokban jelenleg 14 NDK-be- li ifjúsági brigád dolgozik. Fiatalok szolidaritása Mongólia Esküvő ősi módra Kuba Nagyobb sebességre kapcsolva A „Republica Dominica” cukorgyár gépterme. Ha a fiatalember menyasz- szonyt választott, a kérőt aján­dékokkal — ékszerekkel, á'llcu tokkal — elküldte a lány szü­leihez. Az „igent” az ajándé­kok elfogadása jelentette. S ezt a menyasszony családja részéről nyomban követte az esküvői ruha készítése, vala­mint a háztartási eszközök, ru­haneműk összeállítása, melyek­re az ifjú párnak szüksége lesz. A vőlegény pedig a leendő lakhelyet, a jurtát építette. Amikor pedig a menyasszonyá­nak családjához látogatott, a szülőket szertartásos üdvözlés­sel tisztelte meg. A menyasz- szony anyja ekkor új ruhába öltöztette leendő vejét, jöven­dő apósa pedig a, boldogságot jelképező nyilat adta át neki. Ezalatt a lánypajtások gazda­gon felékszerezték az arát. A lánybúcsúnak is megvolt a ma­ga módja: énékelgetéssel, tré­fálkozással búcsúztatták a menyasszonyt. A kelengyét éj­szaka vitték át az új pár jur­tájába. Másnap a barátai és a vőfé­lyek kíséretében megjelent a vőlegény. A búcsúebéd után felkerekedett a násznép, csak a fiatalok maradtak még, a menyasszony, a vőlegény és jó­barátaik. Á vőlegény fölkérte választottját, öltse fel meny­asszonyi ruháját és induljon el vele új otthonába. Indulás előtt mindketten háromszor körül­lovagolták az apai jurtát. Az esküvő további része már a vőlegény szüleinek jurtájában zajlott. A menyasszonyt azon­ban előbb külön jurtába ve­zették barátnői, ahol elkészí­tették eLső asszonyi frizuráját. A közepén elválasztott, két felől sima haját ezüst ékköves csatok fogták össze, s így olyan volt, mint a mitikus kan- gárdmadár szárnya. így „asszo- nyosítva” vezették a lányok az após és anyós jurtájához a menyasszonyt, azok köszöntésé­re. Most már az egész nász­nép együtt volt. A vőlegény lé­pett be elsőnek, a családi tűz­helyen tüzet rakott, az új asz- szony pedig megfőzte az első teát. A lakoma előtt és alatt nem hiányoztak a jókívánsá­gok, dalok, köszöntések. Az esküvőt követő három na­pon az ifjú asszonynak nem volt szabad megjelennie az emberek előtt. Ennek elteltével az após emelte fel a fiatalok jurtájának függönyét, annak jeléül, hogy az előírt idő letelt. Egy hónap múlva szabad volt az új asszonynak látogatóba mennie, majd' a fiatal pór sa­ját lakóhelyére, költözött és megkezdte önálló életét. Roberto Martinezzel, a Kubai Kommunista Párt legutóbbi, II. kongresszusán ismerkedtem meg. A tanácskozás szüneté­ben egy sarokba húzódva lel­tem rá, elgondolkodva szívta szivarját. — Nem szégyellem, elég ke­veset értek az egészből, ami itt elhangzott — mondta min­den kertelés nélkül. — Egy ci­pőgyár igazgatója vagyok. Ná­lunk mind ez ideig olajozottan ment minden, bár kétségkívül a cipők minősége miatt időnként zsörtölődtek a partnerek. Most azonban valóságos ciklon sö­pört végig a vállalatunkon. Autonóm egységgé váltunk — ahogy a nemrégiben megka­pott körlevél fogalmaz —, gaz­dasági számításokat kell vé­geznünk, új irányítási, tervezé­si, premizálási rendszert köve­telnek tőlünk. Nem is tagadom, ezek a bonyolult kifejezések kezdetben nem kis fejtörést okoztak nekem. Elvégre a for­radalom jóvoltából csak 18 év­vel ezelőtt tanultam meg írni, olvasni. Érzem a csontjaimon, hogy megöregedtem. Lassan ót kell adnom a helyemet a fiataloknak. Roberto Martinez szavai tükrözik azt a változást, amely a kubai gazdaságirányításban tavaly óta végbemegy. Carlos Rafael Rodriguez, az államta­nács és a minisztertanács el­nökhelyettese így fogalmazott: „átmeneti időszak a mostani, a problémák ideiglenes megol­dása" és egy új rendszer között". Nem sokkal később Fidel Cast­ro is érintette az ország életé­nek e fontos állomását: „Egy­általán nem arról van szó, hogy új kulturális forradalmat akarunk kibontakoztatni. De változásokra van szükség. Még abban az esetben is, ha súlyos árat kell érte fizetnünk .. Azóta már tudjuk, milyen változásokra célzott Fidel Castro. Politikai síkon az in- tézményesítési folyamat során megszülettek a népi hatalom szervei, új politikai-közigazga­tási felosztás jött létre, újjá­szervezték a központi hatalmat és megszilárdították az állam- hatalmat. Castro elismerte, hogy a korábbiakban a forra­dalom nem dolgozott ki meg­felelő gazdasági programot. Feltárva a gazdasági életben tapasztalható fegyelmezetlen­séget, a pénzügyi zűrzavart, a lakosság gondjai iránti közöm­bösséget, a munkafegyelem hanyatlását, az erőforrások ésszerűtlen elosztásáig a forra­dalmi vezetés minden szinten elkezdte a hibák kijavítását. Kuba tehát nagyobb sebes­ségre kapcsolt a gazdasági irányítás és tervezés új mód­szereinek fokozatos bevezetése révén, a hitelfolyósítás, a sta­tisztika, a bank- és pénzügyi rendszer módosítása, a vállala­tok szerepének és koncepciójá­nak megújítása révén. Mérle­get készíteni persze még korai lenne. Annyi azonban máris megállapítható: a gazdasági reform megindítása óta el­ső ízben új módon megszer­vezett cukornádaratás az or­szág történetében még soha ilyen eredményes nem volt. SERES ATTILA Tetszik az új ruha Nagy dolog a főzés tudományé

Next

/
Thumbnails
Contents