Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-21 / 144. szám

6 KÉPÚJSÁG

1981. június 21.

Szentes Nándorral, a KGT Ügyvezető igazgatójával

— Amikor betoppantam az irodába, a következő szöveget adta a telexgép a pécsi ZÖLDÉRT-től: „Nem merek paradicsomot venni, mert annyira nagy a készletem. Vigyázz te is, hogy 30 mázsánál több ne legyen, mert a diszpón felülit csak 16 forinttal veszem át. Ilyen nyomást és árszóródást nem láttam még, most hívogatom a megyéket. Ha valami változik, hívlak. De egy órát várj, míg kialakul az országban valami." Mit jelent ez a telex?

— Pillanatnyilag olyan piaci helyzet alakult ki, hogy sem a kereskedők, sem a termelők nem értik, hogy miért változtak ilyen gyorsan az árak. Tudniillik a paprika és a paradicsom eddig hiánycikk volt. Most viszont nagyon nehéz eladni, s ha sikerül, akkor is olyan árakon, ami nem tetszik a termelőknek. Például... A paradicsom fogyasztói ára Budapesten jelenleg 46 forint. Ugyanakkor mi nem tudunk eladni, ami el is kél, azért kilónként 26 forintot kapunk.

— Sok a paradicsom és mégis drága. Mi lesz azzal, ami már beérett?

— Az a jelenlegi helyzet, hogy most hoztak be importparadicsomot az országba, és ez az árakat alapvetően befolyásolja. Tudomásom szerint az importot 17—20 forint körüli nagykereskedelmi áron hozzák forgalomba. Várhatóan a paradicsom fogyasztói ára rövidesen 30 forint körül lesz.

— Nem lehet azt pontosan kiszámítani, hogy a hazai termelés mellett mennyi importra van szükség?

— Ezt eldönteni nem a mi dolgunk, de nagyon jó lenne, ha a termelés és a behozatal arányait valaki kiszámítaná és megtervezné. Mert ezen a téren nagyon sok a probléma a zöldségtermesztésben. Azok, akiknek meg kellene tervezni és eldönteni, hogy mennyi a belföldi piac igénye, és milyen exportlehetőségeink vannak, csak a tényleges helyzetet tudják minden évben megállapítani. Azaz csak azt, hogy sok az áru, vagy kevés az áru. A tervezés egyelőre nagyon alacsony fokon áll, aminek mi érezzük a hatását, hisz szívesen termelnénk annyit, amennyire szükség volna. De ezt mi csak közelíteni tudjuk, meghatározni nem.

i — Pedig a statisztikák kimutatják, hogy például Magyarországon mennyi az egy főre jutó zöldségfogyasztás.

A tájkörzetek termelési képessége, a fogyasztás, a feldolgozás és az exportlehetőségek ismeretében sem lehetne tervezni?

— Tervezni nem könnyű. Mégpedig azért nem, mert any- nyira fellendült a háztáji termelés, s ennek következtében az önellátás, hogy a piaci helyzet lényegesen megváltozott. Az üzemek az eddigi gyakorlatnak megfelelően termelnek, — közben rohamléptekkel fejlődött a kisüzemi termelés, s a központi intézkedések következtében külföldi árut is hozunk be. A zöldségfélék megjelenése az időjárástól és számos egyéb körülménytől nagymértékben füqg, ezért a piacon idényszerűen jelennek meg. Azt senki sem tudja pontosan előre, hogy mekkora lesz a fogyasztás, milyen lesz a felhozatal. Tervezni persze lehet, de csak hozzávetőlegesen. De még ezzel sem foglalkozik senki érdemben. A ZÖLDÉRT-vállalatok is az előző évi tervszámaikat próbálják '

hozni és túlteljesíteni. Ennek megfelelően kötik a szerződéseket, ami az ellentmondásokat kiszűrni képtelen. Ugyanakkor az import akkor jön be az országba, amikor a hazai termelésből is bőségesen van áru. Emiatt alakul ki a piacon olyan helyzet, amilyen a mostani. A betakarítás kezdetén vagyunk, most szeretnénk megkapni azt az árat, ami fedezi a termelés költségeit. Az árak viszont any- nyira „leszaladtak", hogy nagyon nehéz értékesíteni. A zöldségtermesztésben rengeteg munkánk fekszik és egyáltalán nem tudjuk, hogy ezért mit kapunk.

— Tudna erre példát mondani?

— Három nappal ezelőtt még 36 forintért értékesítettük a paradicsom kilóját — a boltban 50 forintért árulták. Most 18—20—22 forintos árakat tudunk elérni.

— Mennyi egy kiló paradicsom önköltsége?

— Átlagosan 20—25 forint körüli az önköltség. Gyakorlatilag tehát nem keresünk semmit a termelésen.

— Hol jelezték, hogy 0 zöldségtermesztésben problémák vannak?

— A TOT-nál, a koordinációs bizottsági üléseken, a MÉM illetékes osztályánál és a megyei tanácsnál. Ennél több lehetőségünk nincs, ahol elmondhatnánk az észrevételeinket.

| — Milyen választ kaptak?

— Egyértelmű, határozott választ soha, sehol nem kaptunk. A magyarázat: importra azért van szükség, hogy alacsonyak leqyenek a fogyasztói árak és bőségesen legyen zöldség minden piacon. Ezzel egyet is ér- tünk.-Csak az a javaslatunk, és az a kérésünk, hogy olyankor hozzák be az árut, amikor arra az országnak valóban szüksége van.

— Mi lenne a megközelítően ideális rendszer?

— Egy bizonyos: zöldséget a jövőben is fogyasztani fogunk. Tavaly az egy főre jutó zöldségfogyasztás Magyarországon 85 kilogramm volt. Ez a mi adottságainkhoz képest kevés. Vannak olyan országok, ahol évenként 150 kilogramm zöldséget eszik, meg egy ember. Ennek nálunk sem lenne akadálya, persze, változtatni kellene az étkezési szokásainkon is.

— Olvastam egy jelentést, amely szerint a megyében 1980-ról 81-re 30 százalékkal csökkent a zöldségtermelő terület. Ez nagyon sok.

— Ez a szám a KGT üzemeire vonatkozik. Az oka: a termékek termelési költsége olyan mértékben emelkedett, hogy az árbevétel ezt nem minden kultúránál fedezi. Tehát ami gazdaságtalan, azt abba kell hagyni. Ez egyértelmű.

—A fóliás termesztés bevezetése óta idén tavasszal fordult elő először, hogy tél végén üresek voltak az üzemekben azok a fóliaházak, amelyekben korábban primőröket termesztettek.

— Köztudott, hogy a megyében olcsó termelőenergia nincs, tehát a primőrtermelést az olajfűtésre alapoztuk. 1976- hoz viszonyítva 260 százalékra emelkedett az energia ára. Annak idején 1 kilogramm olaj 3 forint 30 fillérbe került, most 8 —9 forintot fizetünk érte, így aztán versenyképtelenekké váltunk a termálvízzel rendelkező üzemekkel szemben. De ez a dolgoknak csak az egyik oldala. A mi közgazdasóqi környezetünk piaci adottságuk szempontjából nem a legrózsásabb:

Tolna megye kis megye, kevés a város, ezért a fogyasztás is kicsi. A jelenlegi termelés fedezi a szükségleteket, sőt, épp a mai telexáradatból láthatja, hogy a megyéből is ki kell szállítanunk. Mégpedig nekünk, magunknak. Ezt a dolgot nem igen értem, mert 10 évvel ezelőtt ötször ennyi árut adtunk a ZÖLDÉRT-nek, és el tudta rendezni. Most viszont a lényegesen kevesebb áruval nem bír.

— Sok problémájuk van a ZÖLDÉRT-tel?

— Mint általában az országban minden termelőnek, nekünk is vannak ütközési pontjaink. Bár igyekszünk a ZÖLDÉRT problémáit messzemenően figyelembe venni, s eszerint rendezni a dolgokat. De ez számtalan esetben nem sikerül.

— Tudna erre példát mondani?

— Felajánljuk az ( árut, s gyakran napokat kell várni arra, míg válaszolnak: megve- szik-e vagy s^m. Ami az árut illeti, vagy varunk a szedéssel, vagy felvisszük a Bosnyák térre, ahol téeszárudáknak, maszekoknak eladjuk. Olyan esetről is hallottunk már, hogy a Pestre szállított áruból még a megyébe is került vissza. Úgy tudtuk ezt kontrollálni, hogy a háztájiból származó áru zsákjára minden tag ráírta a nevét. Ezekkel a nevekkel találkoztunk például . .. Harkányban.

— Hát akkor most beszéljünk a Kertészeti Gazdasági Társaságról...

— Egyszerű gazdasági együttműködés, három éve alakultunk. A cél hatékonyabb és eredményesebb munka a taggazdaságokban. Munkánk eredménye már látszik, a gazdaságokat hathatósan tudjuk segíteni. Ezek általában szolgáltatások: termelési komplex technológiákat, szaktanácsot adunk, gépkooperációkat szervezünk. Az utóbbi évben a legjelentősebb szolgáltatás a kereskedelmi tevékenység, ami annyit jelent, hogy a téeszek megbízásából a ZÖLDÉRT-nek is, a megyén kívülre is, s a lakosságnak is szervezzük az áru- értékesítést. Ez ideig úgy érzem, hogy ezt a munkát a téeszek megelégedésére tettük, s jelenleg ott tartunk, hogy ter- melvényeink jelentős része a mi közreműködésünkkel értékesül. Sőt, ettől az évtől kezdve közös konzervgyári átadónk is lesz, ezzel védeni tudjuk a termelő- szövetkezetek érdekeit. Szükség van erre a módszerre, mert a ZÖLDÉRT munkájával — bár ma is a legfőbb partnerunk — nem vaqyunk elégedettek. Még az is előfordult, hogy segítettünk nekik az értékesítésben.

— A KGT tervszerűen dolgozik, igény és termőhelyi adottság szerint.

— Pontosan. Ezt az elvet iqyekszünk megvalósítani. Minden — még a megyén kívül értékesülő — terményre is szerződést kötünk. De sajnos, a szerződéseknek sok esetben nem tudunk érvényt szerezni. Felajánljuk például az árut hat napDal, két nappal, 24 órával korábban a szerződésben foglalt árkonstrukció szerint, de itt- haayják, nem viszik el. Sajnos, számos példa van arra, hogy a szerződés nem ér semmit.

— Komárom megyében kísérletképpen megszüntetik a ZÖLDÉRT-et.

— Hallottam erről. Sőt, úgy tudom, Csongrád megyében holland mintára árubörzét próbálnak csinálni. Az ilyen kezdeményezésnek nagyon örülnénk,

hisz gyorsan értékesíthetnénk az árut. Ezzel a rendszerrel közvetlenül jutna el az áru a termelőtől a kereskedőhöz, a fogyasztóhoz.

— Az áru útjával kapcsolatban egy roppant szellemes megfogalmazást hallottam nemrég: a rakomány nem dobálmány.

— Ez nagyon igaz. Mert ha mi, termelők szállítjuk a piacra az árut, akkor nagyon vigyázunk rá. De többször láttuk, hogy miután átvették a zöldséget, dobálják a rekeszeket, kinthagyják a napon, s így előfordul, hogy az I. osztályú áru, mire a fogyasztóhoz kerül, még II. osztályúnak sem nevezhető.

— A zöldségnövények kézimunka-igényesek. Van elegendő munkaerő a KGT gazdaságaiban? Mert ami ezt a paprikabetakaritó gépet illeti: vérzik az ember szíve, ahogy töri, zúzza a bogyókat.

— Ez a kérdés már a zöldségtermesztés jövőjére vonatkozik. A kézimunkaerő mára gyakorlatilag elfogyott. Ezért a nagyüzemi termesztést át kell alakítani. Még néhány év és teljesen eltűnnek az üzemekből a kimondottan kézimunkaigényes zöldségfélék. Kizárólag azok a növények maradnak meg, amelyek gépesíthetők. A gépi paprikabetakarítás kísérletét ebben az évben is folytatjuk. A napokban pedig felállítottuk a Hollandiából vásárolt paprikaosztályozó gépsort. Sok a tennivalónk, mert nálunk, Magyarországon a zöldségfélék gépesítésének színvonala alacsony.

— Minden szakembernek ez a véleménye. No, de hát mi, fogyasztók, szívesen megvennénk a korai zöldségféléket is.

— Méghozzá, gondolom, elfogadható áron ... A megoldást én az integrált. háztáji megszervezésében látom,

amelyre nagyon jó példák vannak a megyén belül és a megyén kívül is. Mözsön például 100 téesztag a háztáji területen 200 négyzetméter alapterületű fóliát kapott. A téesz mindent ad: fóliát, vázat, palántát, növényvédelmet, öntözést és persze, értékesít. A tagnak az a dolga, hogy munkaidőn túl ültessen, kapáljon, szedjen, levegőztessen. Jól jár a tag, a téesz, jól jár a megye, jól jár a népgazdaság. Rengeteg tartalék van ezen a területen, ami persze csak úgy érvényesül, ha megfelelő integráló munka és korrekt kereskedelem van mögötte. Nincs mese: a termelőket maximálisan ki kell szolgálni.

— A nagyüzemi termelés, a háztáji integrálása, a kereskedelem szervezése fut össze többek között a kezében. ön fóliázik?

— Természetesen. Az otthoni minikertemben, ami 300 négyzetméteres, főzőtököt termelek. A háztájiban 200 négyzetméter fólia alatt az első szakaszban karfiolt és káposztát termeltünk, a második szgkaszban paprikát, amit most kezdünk szedni.

— A családi kisüzembe a gyerekek is besegítenek?

— Természetesen. A naavob- bik fiam most megy gimnáziumba, a kisebbik öíödikes. <5k még nem tudják, hogy mik szeretnének lenni. Én már általános iskolás koromban biztos voltam abban, hogy kertész leszek. Remélem, még sokáig művelhetem ezt a szakmát.

— Sok sikert kivonok a munkájához.

D. Varga Márta

Múltunkból

Aki a történelmet szereti, annak esetenként izgalmas olvasmány lehet még a hivatalos lap is. A megyei hivatalos lap a Tolna megyei eseményekről, a politikai, a gazdasági törekvésekről, az aktuális kulturális célokról közölt hivatalos közleményeket.

A Magyar Tánácsköztársaság idején megjelent „Tolnamegyeí Tanács - Hivatalos Lap” mindenekelőtt a megyei intézőbizottság (direktórium) rendelkezéseit közölte, de meg lehet találni benne a járási és a községi tanácsok közleményeit is; Több alkalommal szó szerint közzétették a népbíztosságok rendelkezéseit is. v

Ismeretes, hogy az első világháborút követő napokban nehéz órákat éltek át a községi jegyzők és főjegyzők. A lakosság haragja feléjük irányult. Menekülni kényszerültek, nemcsak a községüknek, hanem a járásnak - és esetenként a megyének is — hátat fordítottak. Sokakról senki nem tudott semmit, esetenként azonban levélben bejelentették távozásukat a főispánnak, kérve, küldjék utánuk illetményeiket. A lakosság haragja olykor még hónapokkal később is — 1919 februárjában, márciusában is — távozásra kényszerítette a jegyzőket. S amikor az 1919. áprilisi választásokat megtartották, újabbak menesztését tervezték a községi direktóriumok. A megyei direktórium erélyes hangú levélben figyelmeztette a községeket, hogy ezt nem tehetik meg. Idézzük a levél egy rész-, letét.

„Figyelmeztetem a falusi, tanácsokat-, hogy a jegyzők elleni hajszát szüntessék meg, s el-"“ távolításukra irányuló küldöttségek menesztésével is hagyjanak fel, mert ez teljesen céltalan. A községi alkalmazott életfogytiglan választott munkása a községnek, őt tehát csakis fegyelmi úton lehet állásából el- bocsájtani, éppen azért, hogy ha valamely tanácsnak a jegyző ellen kifogásai vannak, ennek az orvoslása nem az azonnali eltávolítás, hanem a megfellebbezhető határozat alapjául szolgáló komoly, tárgyilagos vizsgálat.”

A jegyzők körül sem lehetett azonban minden rendben. A megyei intéző bizottság felhívta figyelmüket, hogy a helyi direktóriumok helyett nem intézkedhetnek, azok utasításait kötelesek végrehajtani.

Ezt követően valóban megszűnik a jegyzők zaklatása.

A Magyar Tanácsköztársaság elismerte a nők egyenjogúságát. A hivatalos lapban olvashatjuk a rendelkezést:

„A tanácsköztársaság eszmei rendje a nőket a kapitalista államrendszer elnyomásából felszabadította. A proletár nőknek a dolgozó férfiakkal egyenlő jogokat, egyenlő elbánást biztosított és egyforma emberi értéküket ismerte el. Ezen gondolatnak a gyakorlati életben való bevezetésére, tartalmuknak megismertetésére elsőrendű szükség a nőkérdésre vonatkozó széles körű propaganda, amelynek kifejtését a Szocialis- to-Kommunista Munkások Magyarországi Pártja kötelességének ismeri.

Felhívom a munkás-, katona- és földmívestanácsok összes direktóriumait, hogy a nőmozgalom, vagyis másfelől a tanács- köztársaság érdekében működő elvtársnőket tőlük telhetőleg támogassák és teljes megértéssel legyenek segítségére a nőmozgalomnak.”

*

Az első magyar proletárdiktatúra sokat tett a testi sérültek helyzetének javítására. A megyei direktórium munka- és népjóléti osztálya június 27-i kelettel rendelkezett:

„Az ifjú vakok dunántúli tan. nevelőintézete és foglalkoztatója igazgatóságának 40-1919. számú megkeresése folytán felhívom, hogy hatósága területén található 3-18 éves vak gyermekeket összeíratni, s az összesített kimutatást ide legkésőbb, sürgetés bevárása nélkül folyó évi július 14-éig múlhatatlanul küldjék be.

Elvárom, hogy szerencsétlen proletár testvéreink érdekében jelen rendeletet késedelem nélkül lelkiismeretes pontossággal' hajtják végre ..

Ha az 1919—1944, közötti időben megjelent propagandaanyag kerül a kezünkbe, s az a Magyar Tanácsköztársasággal, foglalkozik, gyakran olvashatjuk, hogy a proletárdiktatúra üldözte a vallást, az egyházat. A való tények durva semmibe vételét jelenti ez a propaganda. Sok rendelkezést idézhetünk cáfolatul. Például azt, hogy 1919 húsvétján és azt követően még két alkalommal a templomokban a szószékről a papoknak ismertetniük kellett a forradalmi kormányzótanács rendeletét a vallásszabadságról, azt, hogy mindenki szabadon keresheti fel a templomokat, gyakorolhatja vallását, részt vehet a szertartásokon. Számos intézkedés született a lelkészek anyagi helyzetének rendezésére is. E rendelkezések egyikét idézzük:

„Az átmenetet megkönnyíteni és az egyöntetű eljárást szabályozni óhajtván, utasítom a Direktóriumot, hogy a köztulajdonba vett és eddig a lelkészek javadalmazására szolgáló 100 magyar holdnál kisebb mező- gazdasági, 10 magyar holdnál kisebb szőlő birtokok idei termése az illető lelkészek részére kiadandó."

A Tanácsköztársaság lehetőséget adott a szerzeteseknek arra, hogy a rend elhagyása után bekapcsolódhassanak az iskolai oktatásba. Nyilatkozatban kellett közölniük döntésüket, amely szerint világivá lettek, elismerik a Magyar Tanács- köztársaság rendelkezéseit, - s ez elegendő volt ahhoz, hogy mint magyar állampolgár képzettségüknek, végzettségüknek megfelelő munkát kaphassanak.

A megye politikai életében döntő jelentőségű volt Aranyos György kormánybiztossá történt kinevezése és megyébe érkezése. Soós Sándor, aki gyakran egyedül képviselte következetesen a kormányzótanács politikáját a megyei vezetésben, most nagy segítséget kapott. Az eseményt ugyancsak a hivatalos lap közölte. Idézzük:

„Értesítem, hogy a vármegye területére a forradalmi kormányzótanács biztosává Aranyos György elvtárs neveztetett ki, kinek feladata a vármegyei tanácsok és kormányzótanács között az állandó kapcsolatot fenntartani. Utasítom, hogy erről a járási és helyi tanácsokat megfelelően értesítse. Kötelességévé teszem, hogy a kormányzótanács-biztos elvtársat működésében hathatósan támogassa és megkeresésének tegyen eleget. Részletes tudnivalókat a közzéteendő rendelet fogja tartalmazni."

A kormánybiztos nagy aktivitással vett részt a megye politikai életében. Csak néhány tettét említjük meg: a különböző irányzatú megyei sajtókat fokozatosan megszüntette, új szerkesztő bizottságokat hozott létre, s intézkedése nyomán jelenhetett meg a Tolnamegyei Vörös Újság; részt vett a megyei ellenforradalmi lázadások leverésében; szervezte a vörös őrséget; segítette a megyei igazgatási apparátus munkájának átszervezését; a termelő- szövetkezeti parasztság élet- és munkakörülményeit vizsgálta és tett intézkedéseket azok javítására.

Aranyos György tevékenysége dühítette a megye burzsoáziáját, a dzsentrik mindent megtettek, hogy intézkedéseit keresztezzék és azok ne valósulhassanak meg. S amikor tehették, életére törtek. 1919. augusztus 10-én mártírhalált halt a kormánybiztos. •

K. BALOG JÁNOS