Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-19 / 142. szám

1981. június 19. NÉPÚJSÁG 3 Ládaüzemből varroda Az asszonyok „fölrúgták” a tervet Rekordról akkor beszélnek egy mezőgazdasági szövetke­zetben, ha nagy terméssel fi­zet valamelyik növény. A szót egyébként nem használják. Nem mondják például, hogy ma re­kordot állított fel az elnök, a főkönyvelő, mert öt dupla kávét megivott. Nem rekord az sem, ha három óra hosszáig vitat­koznak vezetőségi ülésen vagy párttaggyűlésen. | Madocsán most új keletű re­kordot jegyeztünk föl: az Igaz­ság Termelőszövetkezet varro­dájában hihetetlenül rövid idő alatt megtanultak varrni — pontosabban: termelni — is az asszonyok, akik előzőleg a lá­daüzemben dolgoztak, meg a különböző mezei munkákban vettek részt. Úgy mondanák, akik nem ismerik őket: erős munkát végző, elnehezült kezű parasztasszonyok. Nem nehezült el a kezük, ügyesebb, finomabb, mint sok más, hasonló üzem dolgozóinak a keze. Ehhez persze szorga­lom, fegyelem és munkaintelli­gencia kell. jócskán. Nézzük sorjában az esemé­nyeket.' A szövetkezetnek hatalmas almáskertje van, szükség volt ládaüzemre. Aztán persze a saját szükségleten túl eladásra is készítettek ládákat. De be­telt a ládapiac, nem lehetett tovább fönntartani ezt az üze­met. Fölöslegessé vált a köz­ponti majorban, a hűtőtároló mellett egy új állapotban lévő nagy épület, arról nem is be­szélve, hogy „negyven-ötven nő rendszeres foglalkoztatásá­ról kellett gondoskodni" — így mondja a szövetkezet elnöke, Scheidl Lajos. Alaposan körül­néztek, termelési lehetőséoet kerestek, gazdaságossági szá­mításokkal. A varrás ígérkezett jónak. A budapesti Diamant Finomkonfekció Ipari Szövetke­zettel állapodtak meg a tsz vezetői. Ennek az ipari szövet­kezetnek már létezett korábban is varrodája megyénkben. Bi- kácson, sőt, ez ma is működik, eredményesen. Jó körülményeket teremtettek a kényes munkához Madocsán: megfelelő tatarozást kapott a ládaüzem, még klímaberende­zést is szereltek a terembe, minden szükséges feltételt biz­tosítottak. A varrógépeket a budapesti szövetkezet hozta. Különben az üzem a termelő- szövetkezeté, a dolgozók to­vábbra is tsz-tagok. — Megmondtuk, hogy a tag­jainktól nem válunk meg. Tu­dunk biztosítani a varráshoz termet, tehát ez a tevékenység a szövetkezetünk melléküzem- ága. Körülbelül húszszázalékos nyereséget várunk — mondja az elnök. Hozzátette, hogy a gyors be­tanulás nagy siker az asszo­nyoknak, viszont többen nem érik még el azt a gyorsaságot, ami — megfelelő minőség mel­lett — szükséges a norma tel­jesítéséhez, tehát a keresetük­kel nincsenek megelégedve. A varrodában dolgozó létszám kétharmada már többet keres napi nyolcvan forintnál, van, aki eljut 110-ig, de a feszült­ség feloldásához intézkednie kellett a vezetőségnek, a meg­nyugtatás és ösztönzés céljából. Az üzemben az éppen bú­csúzni készülő betanítóval, Jóri Imrénével beszélgettünk elő­ször. A budapesti szövetkezet nyugdíjasa. Három hónapig te­vékenykedett Madocsán. így dicséri az üzem asszonyait: — Ilyen rövid idő alatt egyet­len vidéki üzemünkben sem ta­nulták meg a varrást, sem ör­Törjék Ferencné a legkénye­sebb munkával kényben, sem Bikácson, sem Rakacaszenden. Madocsán sokkal fogékonyabbak. Senki­nek nem kellett kétszer el­mondani, hogyan csinálja. Hat hét alatt megtanultak varrni, dolgozni, aztán már olyan jól ment a termelés, hogy kevés lett az anyag. Nem számítot­tunk rá, hogy a madocsai asz- szonyok fölrúgják a tervet. Szó­val, hogy sokkal több anyagra lesz szükség már az első idő­ben, mint más üzemekben.. Pedig fez a munka nem könnyű. Aki megtanul vékony anyagot varrni, annak még utána külön kell tanulnia ezt, vagyis a mű­irha varrását. Férfi- és gyermek- műirha-kabátok készülnek, most napi ötven. Egyedül nem győz­tem volna a betanítást, ketten csináltuk Levandovszky Imréné­vel. Nyugodtan megyek el Ma- docsáról, egyébként is jól érti a szakmát a szalagvezető, Zengrüber Lajosné. Azelőtt kis­iparos volt. Három asszonnyal beszélget­tünk az üzem dolgozói közül. A legfiatalabb Bujdos Józsefné. — Mielőtt ide került, meny­nyire tudott varrni? — Egyáltalán nem tudtam. A ládaüzem volt a munka­helyem. — Hány nap vagy hét után érezte úgy, hogy már tud varr­ni? — Egy hét után. Először pin­cérkötényt készítettünk, meg bébimellényt. Most már gallé- rozok. Én varrom a kabátgallé­rokat. A legszebb munka. Boldog Zsigmondné közép­korú. Szűkszavúan válaszol minden kérdésre. Régen is var- rogatott otthon, de ,,az ünnep­lő ruhába nem mert belekap­ni". Itt most félig-meddig elé­gedett. Úgy beszél: „remél­jük”, vagy például: „12 forint Bujdos Józsefné itt kezdte kellene” — mármint órabér. De már teljesítményre dolgoz­nak. Ahogy elnéztem Boldogné fegyelmezett arcát, viselkedé­sét, valószínűnek tartom, hogy rövid időn belül eléri az anya­gi célkitűzését. Sőt, boldog is lehet. Közben megérkezett Buda­pestről a szövetkezet elnöknője és megnyugtató választ adott az anyagellátásra vonatkozóan: előteremtették a teljes terme­léshez való műirhát, tehát Ma- docsa túlléphet a próbaidőn, minden tekintetben. Törjék Ferencné varrónő 51 éves. Mondja is, hogy ő itt a legidősebb. — Először megijedtem a géptől, mert úgy megy, mint a villám. Szeretek varrni. Boldo­gulok a legkényesebb munká­val, ujjat varrók be. Próbálta fiatalabb, azt mondta nem is egy: semmi pénzért nem csi­nálnám. Én boldogulok vele. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Nagycsaládosok a textiliparban A textiliparban dolgozók több mint 8 százaléka nagy- családos, illetve gyermekét egyedül nevelő szülő. Az e ka­tegóriákhoz tartozók aránya a kötszövő iparban a legalacso­nyabb, ezt követő a gyapjúipar és a rövidáruipar. A Textilipari Dolgozók Szak- szervezete 39 vállalat 140 gyár­egységében készített felmérést — a vállalati szociálpolitikai bizottságok bevonásával — a nagycsaládosok és egyedülálló szülők helyzetéről, a szociális gondoskodás módjairól. Meg­állapították, hogy a több mint 4200 nagycsaládos szülő 80 százaléka három gyermeket ne­vel, a négy-, öt-, illetve ennél többgyermekesek aránya lénye­gesen kisebb, a fennmaradó 20 százalékot teszi ki. A csak­nem 5 ezer, gyermekét egye­dül nevelő szülő között 224 a férfi. A nagycsaládos szülők többsége — 90 százaléka — a fizikai dolgozók körében talál­ható. A textilipari vállalatok, üze­mek szakszervezeti bizottságai jól ismerik a nagycsaládosok és gyermeküket egyedül neve­lő szülők élet- és munkakörül­ményeit. Az üzemek többségé­ben — amennyiben a nagy- családosok, illetve egyedülállók igénylik az egy- vagy kétmű- szakos beosztást, illetve a há­rom műszak alóli mentesítést, a gazdasági vezetők ezt szin­te mindenütt lehetővé teszik, s más kedvezményeket is bizto­sítanák számukra. így például gyakori, hogy az egyedülállód szülők munkaidejének beosztá­sa az iskola kezdetéhez igazo­dik. Több vállalatnál külön üzemrészeket alakítottak ki, délelőttös munkarenddel. A nagycsaládokból kikerülő böl- csödés és óvodás korú gyere­kek elhelyezésénél elsőbbséget biztosítanak a vállalati intéz­ményekben és szükség esetén elősegítik a gyermek felvételét a tanácsi bölcsődékbe, óvo­dákba is. Az egyedülálló szü­lők részére lehetővé teszik ön­költségesen, vagy indokolt esetben kedvezményes áron — az étel hazavitelét. r A vizsgálat tapasztalatai azt mutatják, hogy amíg a társa­dalompolitikai intézkedések eredményeként, általában a gyermekes családok életkörül­ményei javultak, a nagycsalá­dosok, és a gyermeküket egye­dül nevelő szülők anyagi hely­zete még mindig kedvezőtle­nebb az átlagosnál. c>ocxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx)C)000030oooooooooooooooooooooooc>ooooocxxxx>cx}< xx>ocoocxxxxxx>ooooooooooooo fejti ki tevékenységét, tulajdon- viszonyaiban meghatározó he­lyet foglal el a földtulajdon. A paraszt mindaddig paraszt, amíg a társadalmi munkaszer­vezetben egy olyan sajátos el­helyezkedés lehetséges, amely csak mezőgazdasági terméke^ két állít elő. Ma viszont, mikor a tsz-ek tevékenysége túlnő a pusztán mezőgazdasági terme­lésen, a megváltozott feltétel- rendszer valósággal szétrob­bantja a korábbi paraszti kate­góriát. — Mivel magyarázza, hogy a jelenleg érvényes társadalmi besorolás szerint a tsz-tag pa­rasztnak, de az, aki az állami gazdaságban ugyanolyan tehe­net fej, vagy ugyanolyan trak­tort vezet, mint a tsz-ben dől-» qozó társa, az munkásnak szá­mít? — Ebben a tulajdonviszonyok­nak van szerepe. Azért nem pa­raszt, hanem munkás az állami gazdaságban dolgozó, a tsz- taggal teljesen azonos munkát végző embert, mert más a föld­höz való kapcsolódása. Az ál­lami gazdaságban dolgozó mezőgazdasági munkás nem vállalkozó, míg a tsz-tag tulaj­donképpen az. Márpedig a pa­raszti fogalom mindig magában foglalta a vállalkozói jelleget is. — A társadalmi fejlődés egy­értelműen abba az irányba halad, hogy a paraszti osztály idővel megszűnik, és létrejön egy olyan társadalom, amely-' ben már nincs osztálytagozódásv tehát nincs paraszt és nincs munkás. A vita azon folyik, hogy mosj hol tartunk a fejlődésben és körülbelül mikorra zajlik le az osztályoknak ez az egybemosó- dása. Másoktól eltérően nekem az a véleményem, hogyha hal­ványodtak is azok a bizonyos paraszti tulajdonságok, ez nemcsak a törványszerű társa­dalmi folyamatoknak az ered­ménye, hanem bizonyos koráb­bi politikai hibáknak is a kö­vetkezménye. Például az 1950- es években csak üres jelszó volt, hogy a tsz a tsz-tagoké. Még azt is a járás döntötte el, hogy a tsz-ben melyik kazlat kell megbontani, arról nem <s beszélve, hogy ki legyen a tsz vezetője. Maga a gazdaságpolitika is hosszú ideig működtetett olyar) eszközöket, amelyek hátrányos­sá tették a szövetkezeti tagi vi­szonyt az alkalmazotti viszony-' nyal szemben. Például a teljes körű betegbiztosítás is csak ak­kor lett a tsz-tagokra is érvé­nyes, amikor az állampolgári joggá vált. Úgy gondolom, ennek a meg­különböztetésnek éppen az volt a célja, hogy a tsz-ben dolgo­zók ne a régi paraszti múltból a mába kivetíthető tagi viszonyt’, hanem inkább a fejlettebbnek, társadalmi példának minősített alkalmazotti viszonyt válasszák, hiszen az alkalmazott minden megítélésben a munkással volt azonos. A szövetkezeti tulajdont a szocialista tulajdonforma egyik alacsonyabb típusának, nem is teljes értékű szocialista tulaj­donnak minősítették. Tehát mindazok, akik ehhez az „ala­csonyabb rendű” szocialista tu­lajdonformához kötődtek, óha­tatlanul alacsonyabb társadal­mi megítélésben részesültek. Ezen ma már túl vagyunk! De a parasztságot fenntartásokkal kezelő olyan hibás álláspontok maradványai nyomokban most is élnek, és még ma is hatnak. Ezentúl is számtalan hamis ér­tékítélet alakult ki a faluval és a parasztsággal szemben. A közvélemény ma is sokszor fo­gékonyabb a múlt örökségeit is magában foglaló jelenségekre, mint a statisztikailag is kimu­tatható tényleges valóságra. — A párt politkája a munkás- mozgalom történelmi tapaszta­lataiból építkezik. Vajon a pa­raszti mozgalmaknak vannak-e a mának is hasznosítható elvi, gyakorlati tapasztalatai, vagy ezek a tapasztalatok csak a pa­raszti társadalom afféle emlék­kövei? — Nemcsak a politikának, de a történelemnek is sajátossága a folytonosság és az azzal való szakítás. Soha nem lehet a má­nak megfelelő döntést hozni, ha ebben a döntésben nincs ben­ne minden olyan ismeret, ami a múltat is magában foglalja, értékeli és helyére teszi. A párt szövetségi politikájá­nak kialakításában pontosan felméri, hogy a társadalom kü­lönböző csoportjai honnan in­dultak el, és hol tartanak. Tu­dománytalan és a marxizmus­tól idegen lenne, ha semmibe vennénk a paraszti múltat. Bár a „paraszt" lassan történelmi kategória, úgy vélem, a parasz­ti múlt eddigi eseményeit, az ebből adódó tapasztalatokat nem lehet történelmi kövületekr nek tekinteni, amelyek között a ma embere csak kegyelettel ba­rangolhat. A legújabbkori tör­ténelem parasztmozgalmainak gazdasági és politikai tanulsá­gai a mai valóságban is hat­nak, mert a mezőgazdasági tsz- ek fejlődése még jó ideig ma­gában hordja a paraszti múlt és magatartás jegyeit. De ha a paraszti múlt emlékeit és ta­pasztalatait nem is lehet tör­ténelmi emlékköveknek tartani, ezek korántsem a jövő előremu­tató útjelző táblái. — Az iparban és a mezőgaz­daságban dolgozókat ezek sze­rint egyre kevesebb sajátos tu­lajdonság különbözteti meg egymástól. Céljaik is úgyszól­ván azonosak. Ezek után kép­visel-e a mai paraszt-osztály olyan erőt vagy tényezőt, ami­vel külön számolni kell?- Ebben a politika számára abszolút eligazítást ad az MSZMP XII. kongresszusa« amely a munkás-paraszt szö­vetséget a mai valóságban is a szövetségi politika legfonto­sabb elemének tekintette. A kongresszus megismételte azt a jólismert lenini tézist, misze­rint: „a proletárdiktatúra alap­ja a munkás-paraszt szövetség”. Ez a ma! Ennek megfelelően a legmagasabb állami tisztséget olyan személy tölti be, aki ter­melőszövetkezeti elnök volt, és mind az országgyűlésben, mind az MSZMP Központi Bizottsá­gában megtalálhatók a mai pa­rasztság képviselői. Tanszékemen tíz éve foglal­kozunk olyan kutatással, hogy meddig lehet a proletárdikta­túra alapja a munkás-_paraszt szövetség, hiszen ha a szocia­lizmus építése az osztály nél­küli társadalom felé halad, ak­kor nem lehet osztályszövetséq sem. Vizsgálatunk azzal is fog­lalkozik, hogy meddig kell a párt politikájának a társadalmi programok kialakításánál úgy­nevezett osztályérdekekből fs kiindulnia. Magyarországon egyre ke­vésbé jelent tényleges politikai erőt a parasztság, hiszen mint osztály, egyre inkább elveszti osztályjegyeit. Egyre kevésbé le­het a politikai feladatokat egy olyan sajátos paraszti felfogás­ból kiindulva értelmezni, mint ami néhány esztendővel ezelőtt még teljesen jogos volt. Az embercsoportok és a sze­mélyek érdekeit azok az álta­lánosan integrált társadalmi té­nyezők határozzák meg, ame­lyek együttesen érvényesülnek a munkásoknál, a parasztoknál és az értelmiségieknél. BONYHÁDI PÉTER Vb-ülés Dombóváron (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága legutób­bi ülésén megtárgyalta és el­fogadta az igazgatási osztály- vezető beszámolóját az igazga­tási, szakigazgatási szerv ügy­rendi feladatainak ellátásáról. A vb megállapította, hogy az osztály tevékenységében az irányítás és a szakmai felada­tok végzése jó irányba halad. Felhívta azonban az osztályve­zető figyelmét, hogy a helyszíni ellenőrző munkát tovább kell erősíteni, és nagyobb súlyt kell helyezni főleg a város környé­ki tanácsi szakigazgatási szer­veknél felmerülő problémák megoldásának elősegítésére. A jobb propaganda haté­konyságának szélesítése érde­kében keresni kell a lehetősé­get, hogy a lakosság érintett rétegeihez a tájékoztató anya­gok minél szélesebb körben és rendszeresen jussanak el. E napirendi ponthoz az ügy­rendi és igazgatási bizottság vizsgálatot végzett, s ennek egyik témája a kiskorúak ál­lami gondozásba vételével kap­csolatos ügyintézés volt. MAGYARSZÉKI ENDRE Boldog Zsigmondné (bal oldalon) reménykedik A varrónők továbbra is tagjai a tsz-nek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents