Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-17 / 140. szám

A^fepÜJSÄG 1981. június 17. • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Mi számít bele a nyugdíjba? Hamar Árpádtól, Értényből érkezett a levél: „1980. február 1 -töl nyugdí­jas vagyok. A tamási Kop-Ka ÁFÉSZ-nél dolgoztam, mint italboltvezető. A másik szak­mám hentes és mészáros. A nagykónyi Községi Közös Ta­náccsal van munkaszerződésem 1969-től. E szerint ,a nevezettet alkalomszerűen foglalkoztat­juk’. A vágási és a kimérési díjból a tanács 13 százalék SZTK-t von le, ami a munka- szerződésben szerepel. Amikor az italboltban a munkámat el­végeztem, a kényszervágásokat és a húskiméréseket a szabad időmben csináltam. Ha a nyug­díjba ez nem számítható be, akkor miért kellett fizetnem a 13 százalékot? Ez nekem nem másodállás, hanem alkalom- szerű munka. Kérhetem-e a 13 százalék visszafizetését akkor, ha a nyugdíjba azt a kerese­temet nem számolják be?” Panaszosunk' levelét a Társa­dalombiztosítási Igazgatóság­hoz továbbítottuk, ahonnan az alábbi választ adták: „Igazgatóságunk az olvasó öregségi nyugdíját 1980. feb­ruár 1-től havi 2497 Ft összeg­ben állapította meg italbolt- vezetőként elért keresete alap­ján. A nyugdíjazást követően több ízben levélben tájékoztat­tuk, hogy a kényszervágóhíd vezetőjeként végzett munkáért kapott bért a nyugdíj összegé­nek megállapításánál figyelem­be venni nem lehet. Az Igazga­tóság a 17/1975. MT. sz. ren­delet 78. §. (1) bekezdése alap­ján járt el. E rendelkezés sze­rint az öregségi nyugdíj össze­gének megállapításánál a mel­lékfoglalkozásként fennálló munkaviszonyából származó keresetet időarányosan figye­T elefonszámunk: 12-284 lembe kell venni, ha az igény­lőt főfoglalkozásában a mun­kakörére megállapított törvé­nyes munkaidőnél rövidebb munkaidőre alkalmazták. E jog­szabály alapján a kényszervá­góhíd vezetőjeként kapott bért beszámítani nem lehet, mert fő­fog Ia Ikozásában ita Iboltvezető- ként munkakörére megállapí­tott törvényes munkaidőt ledol­gozta. Az 1975. évi II. törvény 10. §. (1) bekezdése alapján a biztosítás kiterjed a megbí­zás alapján rendszeresen és személyesen munkát végző sze­mélyre. A 17/1975. (VI. 14.) MT. sz. rendelet 1. §. a) pontja szerint pedig az alkalmi fizikai munkát végző személyre. A hi­vatkozott rendelet 226. §. (2) bekezdése szerint az a biztosí­tott, aki egyidejűleg több biz­tosítással járó jogviszonyban áll, mindegyik jogviszonyából származó munkabére, munka­díja és egyéb pénzbeni és ter­mészetbeni juttatása után nyugdíjjárulékot köteles fizetni, ha mindegyik jogviszonyában fizikai munkát végez. Attól füg­getlenül, hogy azokat öregségi nyugdíj megállapításánál fi­gyelembe lehet-e venni. A biztosítási jogviszony alapján levont és befizetett nyugdíjjá­rulék összegeket visszafizetni nem lehet." Filléres ügy? Dezső Józsefné szekszárdi olvasónk küldte a levelet: „Május 4-én, reggel autó­busszal utaztam Újberekből Várdombra. A viteldij ára két forint, amelyet én egy darab 1 forintossal, és öt darab húsz- filléressel fizettem ki. Erre a buszvezető durván rámszólt, hogy a csicserit (a filléreket becézte így) legközelebb vi­gyem oda, ahol kaptam. Azt szeretném kérdezni, hogy a buszjáratokon a fillérek nem számítanak pénznek, csak a forintok?” A levelet a 11. számú Volán Vállalathoz továbbítottuk, ahon­nan Piegl Ferenc igazgató így válaszolt: „A panaszbeadvánnyal tel­jes mértékben egyetértettünk, dolgozónk helytelen magatar­tásáért Szabó Dezsőnétől el­nézést kértünk. Tájékoztatásképpen közlöm, hogy gépkocsivezetőnket fe­gyelmi büntetésben részesítet­tük. Bízunk benne, hogy a meg­érdemelt büntetés után gépjár­művezetőnk is változtat maga­tartásán, és a jövőben elfogad­ható módon végzi feladatát.” Feltételes autóbusz-megálló özvegy Hollósy Lajosnétól, Cikóról kaptuk a levelet: „Köszönetét mondok azért, hogy levelem nyomán Cikónál, a Bonyhád feliratú táblánál 1981. március 2-a óta méltá­nyossági megállót létesített a Volán. Kérésünk, hogy ameny- nyiben lehetséges, minden olyan esetben álljon meg az autóbusz, amikor fel-, illetve le­szálló utasok lennének az út­jelző táblánál.” A 11. számú Volán Vállalat igazgatója, Piegl Ferenc vála­szolt: „A bonyhádi Városi Tanács V. B. műszaki osztályával kö­zösen a helyszínen megvizsgál­tuk annak lehetőségét, hogy milyen módon lehetne létesíte­ni egy feltételes megállót. A városi tanács nyilatkozata alap­ján a terepviszonyokat is fi­gyelembe véve nagy költséggel lehetne a megállót kialakítani, erre viszont jelenleg a városi tanácsnak nincs anyagi fede­zete. Erről özv. Hollósy Lajosnét tájékoztattuk, és a városi ta­náccsal közösen egy későbbi időpontban újból foglalkozunk a közérdekű javaslattal.” Felsőnyéki munkalehetőség Cseke Károlyné több felső- nyéki asszony nevében írta a levelet: „Mindnyájan túl vagyunk a gyes-en, ideális lenne szá­munkra, ha az Orion tamási gyáregysége a jelenleginél több asszonynak tudna munka- lehetőséget biztosítani Felső­nyéken. Itt van egy kihelyezett részleg, ahol jelenleg nyolc asszony dolgozik, fél nyolctól délután négy óráig. Amíg a gyerekek óvodában vannak, mi is nyugodtan dolgozhatnánk itt helyben. Van-e erre lehető­ség?” Varga László, az Orion ta­mási gyáregységének vezetője válaszolt a levélre: „üzemünk három községben nyújt munkalehetőséget hat­vankét bedolgozónak. A lét- számarányok még a munka beindításakor, 1978-ban ala­kultak ki. A jelenlegi techno­lógiánk nem teszi lehetővé to­vábbi munkák kiadását, a cingőz és a speciális gépek használata az üzemi körülmé­nyeket igényli. Ugyanakkor a KÖJÁL rendszabályai és a mun­kavédelmi előírások sem en­gedik azt, hogy egy meghatá­rozott munkaterületre az eddi­gi létszám három-négyszeresé­nek a foglalkoztatását biztosít­suk. A felsorolt tények ellené­re, lehetőségeink szerint az egyedi, kirívó szociális problé­mákat mindig igyekeztünk meg­oldani. Sajnos, olvasójuk kéré­snek belátható időn belül nem tudunk eleget tenni.” Ml VÁLASZOLUNK Szőllősi Ilona kövesdi olva­sónk telefonált szerkesztősé­günkbe, hogy a kis pusztában vízözöni állapotok vannak, ugyan kimennénk-e és körül­néznénk-e? Megtörtént. A ke­vésbé tájékozottak kedvéért kö­zöljük, hogy Kövesd Bátaszék közigazgatásához tartozik, a vázkerámia művek-tőszomszéd­ságában van és minden arra predesztinálná, hogy az ipar itt egy hangulatos, szép fekvésű, kertes-szőlős munkáskolóniá­hoz jusson. A kövesdi házak nem versenyezhetnek ugyan a rózsadombiakkal és mert lejtő van épp elég, az is kétségte­len, hogy Szőllősi Ilonának iga­za volt. A lerohanó csapadék sok portán fölös mennyiségű gondot okozott. Nyolcvanöt házszám van Kö- vesden, ami hozzávetőleg 200 személy ittlaktát jelenti. Portán­ként 300 forint községfejlesztést fizetnek, mely fejlesztés elég sa­játos alapelvek szerint történik. Schmidt Istvánná tanácstag a megmondhatója annak, hogy a vázkerámia által az útjaikra szállított törmeléket, melynek elvben kétségtelenül jó szolgá­latot kellene tennie, a helyiek megkérdezése nélkül, ötletsze­rűen borítják ki a teherautók, mintha csak mielőbb szabadul­ni akarnának terhűktől. Ebből az a különös helyzet követke­zik, hogy az út valóban sármen­tes lesz, de mert a törmelék többnyire féltéglányi, a víz utat talál mellette, és meglehet, hogy nagyobb kárt okoz, mint okozna nélküle. Eső után — ahelyiek kíván­ságának megfelelően — ajánl­juk a KÖJÁL figyelmébe a helyi kutakat, mert nagy a valószí­nűsége annak, hogy abban az egyetlen egyben is változott a víz minősége, aligha előnyére. A 200 lakosnak egyetlen „JÓ IVÓVÍZ" táblával ellátott kútja van. Egyelőre.-s. -n. fotó: gk. é Ä Nézzék az utcánkat! - mond­ja Gál Andrásné A hivatásos tiszt- helyettesképzés alatt /•artí:V{v szerzett szakképzett- jjviä:':'-:’ ségnek szakmunkás- képesítésként, illető- leg szakmai gyakor­latként történő elismeréséről szóló korábbi jogszabályt mó­dosítja a művelődési miniszter­nek és a honvédelmi miniszter­nek a Magyar Közlöny idei 32. számában megjelent 8/1981. (VI. 3.) MM—HM számú ren­deleté, amelyhez csatolt jegy­zék felsorolja azokat a katonai szakokat, amelyekben a hiva­tásos tiszthelyettesképzés szak­munkásképesítésnek elis­merhető, és azokat, ame­lyekben a hivatásos tiszthelyet­tesképzés időtartamát szakmai gyakorlatként kell elfo­gadni. A Magyar Közlönynek ugyan­ebben a számában jelent meg az építésügyi és városfejlesz­tési miniszternek az egyes épü­letszerkezetek kötelező alkal­massági idejéről szóló 16/1981. (VI. 3.) ÉVM számú rendelete, amely kimondja, hogy az épü­letek és épületszerkezetek tar­tós használatra rendelt dolgok, a rendelet melléklete pedig té­telesen felsorolja azokat az épületszerkezeteket, amelyek­nek kötelező alkalmassági ide­je, tehát a Polgári Törvény- könyvben szabályozott, a há­rom évet meghaladó szavatos­sági igény érvényesítési jog­vesztő határidő öt, illetve 10 év. A rendelet kihirdetése nap­ján (1981. június 3-án) hatály­ba lépett, rendelkezéseit azon­ban már 1981. március 1-től alkalmazni kell. A SZÖVOSZ Tájékoztató f. évi 21. számában, de az OKISZ Értesítő idei 10. számában is megjelent a Munkaügyi Mi­nisztérium közleménye az üzemanyag-megtakarítás anya­gi ösztönzéséről és elszámolá­sáról. A közlemény a munkál­tató vezetőjének feladatává te­szi, hogy szabályozza a gép- járművezetők elszámoltatását, a munkáltató vezetője jelöli ki a gépjárművezetők elszámolta­tásáért, ellenőrzéséért felelős személyt, ennek érdekében gondoskodik olyan elszámolási rendszerről, amelyből a telje­sítmények és a felhasználás gépjárművezetőnként összesít­ve megállapítható. Az elszá­molás alapbizonylata a menet­levél, ebből kell megállapítani az igazolt és elfogadott telje­sítményekhez kapcsolódó üzem­anyag-felhasználást. Kihangsú­lyozandó, hogy a megtakarítás címén a gépjárművezetőnek ki­fizetett összeg nem minősül munkabérnek, nem számít bele a munkajogi átlagkeresetbe, sem a nyugdíj vagy egyéb já­rulék alapját képező bármely juttatásba. Felhívjuk a figyel­met, hogy a közlemény közzé­tételét követő 60 napon belül a munkáltatónak az üzem­anyag-megtakarítás anyagi ösztönzésével és elszámolásá­val kapcsolatban a közlemény­ben foglaltak szerint kell el­járni. Ugyanebben az értesítőben számában olvashatók az Álla­mi Ifjúsági Bizottság irány­elvei az ifjúsági törvény vég­rehajtását szolgáló intézkedési tervek elkészítéséről, s az irány­elvekből idézendőnek tartjuk, hogy „amennyiben valamely lényeges szempont azt indokolt­tá teszi, munkahelyi és oktatá­si intézményi szinten, a fiata­lok többségének kezdeménye­zésére, az illetékes KISZ- és szakszervezeti (szövetkezeti) szervek javaslatára bármikor rendkívüli ifjúsági parlamente­ket kell összehívni." Ugyanebben az Értesítőben jelent meg az építésügyi ága­zati i rá n y e I v az ötnapos munkahétre való áttérésről. Az irányelv kihangsúlyozza, hogy az ötnapos munkahét beveze­tésével kapcsolatos vállalati in­tézkedési programot a dolgo­zókkal meg kell vitatni, a meg­vitatás során elhangzott, a helyszínen meg nem válaszol­ható javaslatok elbírálásáról a munkáltatónak a dolgozókat 15 napon belül írásban tájékoz­tatni kell stb. A magunk ré­széről mégis az irányelvnek a követelményekkel kapcsolatos rendelkezését idézzük: „...a munkahelyen töltött időt a ko­rábbinál jobban ki kell hasz­nálni, csökkenteni kell a vesz­teségeket, a rövidebb munka­idő feltételeit jobb munkával kell megteremteni." DR. DEÁK KONRÁD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke. Sok új tankönyv Már az iskolák rendelkezésé­re áll a következő tanévben szükséges 1200-féle tankönyv, munkafüzet zöme. Miként Pet- ró András, a Tankönyvkiadó igazgatója elmondta: az ez év­ben készülő 488-féle tankönyv közül 320-féle már megjelent, a többi - néhány kivételével — július végéig hagyja el a nyom­dát. A szeptemberi tanévkezdé­sig összesen 28 millió könyvet juttat el a tanulókhoz, a peda­gógusokhoz a Könyvértékesítő Vállalat. Az idei kiadványok közül 161-féle az új nevelési­oktatási terveknek megfelelő új tankönyv. Többek között ilyen az általános iskolák felső tagoza­tosainak történelem-, földrajz-, irodalom-, matematika-, ének­könyve, a nemzetiségi iskolák tanulóinak, valamint a gimná­ziumok III. és a szakközépisko­lák IV. osztályosainak tanköny­veinek zöme. Újdonság — mind az általános, mind a középis­kolások számára — a színes, több száz ábrával illusztrált biológiai album és biológiai at­lasz is. Ebben az évben több új könyvet adnak ki, mint a magyar tankönyvkiadás történetében bármelyik esztendőben. Jö­vőre még több, 200-féle új tankönyv lát napvilágot. A nyolcéves tankönyvprogram tel­jesítésének kezdete, 1978 óta évről évre több új tankönyvet jelentettek meg. Jövőre „tetőzik” ezek kiadása, a következő há­rom évben pedig fokozatosan csökken. Az 1985-86-os tanév­ben már minden új tankönyv forgalomban lesz. A budapesti Athenaeum, a Zrínyi, az Egyetemi, a Kossuth Nyomda, úgyszintén a dabasi, a debreceni, a pécsi, a szegedi, a veszprémi, a szombathelyi, a nyíregyházi és tíz másik nyom­da dolgozói nem kis erőfeszítést tesznek azért, hogy a tanköny­vek idejében elkészüljenek. Megkezdődött a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége XI. közgyűlése Kedden az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének székházában megkezdődött a Magyar Kép­ző- és Iparművészek Szövetsé- nek XI. közgyűlése. A kétnapos tanácskozáson képző- és ipar­művészetünk valamennyi szak­ágazatának képviselői — több mint 500 festő, szobrász, gra­fikus, iparművész és képzőmű­vészeti író, restaurátor — vi­tatják meg a több mint 1200 tagot számláló szövetség utób­bi négy évben végzett munká­jának tapasztalatait, eredmé­nyeit, gondjait és feladatait. A közgyűlést, amelyen meg­jelent Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Pozsgay Imre művelődési miniszter és ott voltak kulturális intézményeink — a Művészeti Dolgozók Szak- szervezete, a Művészeti Alap, a kiállítási intézmények és a társ-művészeti szövetségek — vezető képviselői is. Soós László grafikus, a tanácskozás soros elnöke nyitotta meg. A résztvevők megszavazták a közgyűlés munkabizottságai tagjainak névsorát, majd Kiss István Kossuth-díjas szobrász- művész, a szövetség elnöke fű­zött szóbeli kiegészítést a köz- k gyűlés elé terjesztett írásos do­kumentumokhoz, majd megkez­dődött a beszámoló feletti vita. Kövesdi panaszok

Next

/
Thumbnails
Contents