Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-14 / 138. szám

© KÉPÚJSÁG

1981. június 14.

Múltunkból

A béke- és barátsági hónap Tolna megyei megnyitóján, a győzelem napja alkalmából Bíró Gyula, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára mondott beszédet Szekszárdon, a békenagygyűlésen. A Tolna megyei látogatás adott alkalmat arra, hogy felkérjük a vasárnapi beszélgetésre.

— Engedjen meg bevezetőben egy személyes kérdést. önnek mit jelent ez a szó, hogy béke, mi jut eszébe erről a fogalomról?

,— Valószínűleg ugyanaz, ami másnak, hiszen a béke minden embernek személyes ügye. Igaz, hogy gyerekként éltem meg, de azért van emlékem a háborúról is. A béke nekem is egyszerűen mindent jelent.

A Magyar—Szovjet Baráti Társaság is részt vesz a béke- és barátsági hónap rendezvényeiben. Régi és jól kialakult a kapcsolatunk e területen az Országos Béketanáccsal. Annál is inkább részt vesz társaságunk a békefórumokon, mivel legfőbb feladatunk a Szovjetunió és annak békeprogramjának a megismertetése, népszerűsítése.

Végül is Európa most már hosszan tartó békéje a Szovjetuniónak a fasizmus felett aratott győzelmével kezdődött. Úgy gondolom, hogy a békéért — különösen a jelen világpolitikai helyzetben — minden embernek van tennivalója.

— És mit tehet az egyes ember egy ilyen nagy és az egész emberiség létét érintő célért?

— Sokat tehet, például azt, hogy demonstrálja egyetértését, vagy éppen egyet nem értését. Örömmel tapasztaltam például Szekszárdon is, hogy szovjet emlékmű megkoszorúzására is milyen sok spontán érdeklődő jött el. A nagygyűlés résztvevői megtöltötték a színháztermet.

A béke megvédésében nagy szerepe és jelentősége van a nemzetközi összefogásnak, az egyetértésnek a békeprogrammal és a tiltakozásnak a NATO rakétatelepítési terve ellen.

Nekünk erre a kérdésre egyértelmű és érvényes válaszunk van, amely elhangzott tavaly a párt XII. kongresszusán, az országgyűlési választások idején, aztán a Hazafias Népfront, és legutóbb pedig a KlSZ-kong- resszuson, és elhangzott hazánk minden fontos társadalmi fórumán.

Elsősorban azzal tudunk hozzájárulni a közös erő gyarapításához, hogy eredményesen építjük a fejlett szocialista társadalmat és védelmezzük vívmányainkat. A jó minőségben elvégzett munka jelentőségét növeli az is, hogy most ez nem minden szocialista országban van így. Számunkra tehát a szocializmus építése és a béke megőrzése ugyanannak a feladatnak két elválaszthatatlan oldala. Ezzel is küzdünk a nemzetközi enyhülés megszilárdításáért és kiterjesztéséért, a fegyverkezési hajsza megállításáért, és szolgáljuk Európa népeinek békéjét, biztonságát. Ugyanakkor természetesen szolidárisak vagyunk — és az egyes ember is felemelheti a szavát — a szabadságukért, nemzeti függetlenségükért, és a világban létrejött válsággócok felszámolásáért küzdő népekkel. Tőlünk telhetőén támogatjuk harcukat.

Azt kellene elérni, hogy az erőegyensúly alacsonyabb szinten valósuljon meg.

— A maga módján, a maga eszközeivel az MSZBT is sokat tehet a békéért és az együttműködésért.

— Munkánknak ez szerves része, de szeretném hangsúlyozni, hogy társaságunk ebben a munkában sem áll egyedül. Nemcsak nekünk feladatunk a két nép barátságának az elmélyítése, a Szovjetunió megismertetése itthon és Magyar- ország népszerűsítése a Szovjetunióban. Ilyen értelemben a baráti társaság a párt és kormány hivatalos politikáját mozgalmi eszközökkel kiegészíti.

— Ismert a baráti társaság felépítése, tehát, hogy nincs egyéni tagság, önkéntes mozgalom, tagcsoporti formában, az országos elnökség irányításával. Milyen módszerekkel teszi ezt az elnökség?

— Szabad legyen előrebocsá- tanom, hogy társaságunk az idén ünnepli fennállásának 36. évfordulóját, egy idősek vagyunk a felszabadulással. A mait megelőzően többféle szervezeti forma létezett, először például a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság alakult meg, ennek elnöke Szent-Györgyi Aí- bert professzor volt.

Sokrétűek a feladataink, hiszen a társadalom széles rétegeihez kell szólnunk és eljuttatni a Szovjetunióról az éppen őket érdeklő információkat.

Ezért is tartjuk jónak a tagcsoporti formát, mert így mód van a helyi igények, követelmények és a lehetőségek szerint szervezni a programokat.

Mozgalmunk kis létszámú apparátussal és nagy létszámú elnökséggel dolgozik.

— Mennyi ez a nagy létszám?

— Százhetvenhét tagja van az elnökségnek. Sokan a fővárosi és a megyékben működő tagcsoportok elnökei, tehát igen közvetlen tapasztalatokat is szerzünk a tagcsoportok munkájáról.

Éves munkaterv szerint dolgozunk, ajánlásokat adunk ki, amelyekből a tagcsoportok választhatnak igényeik és lehetőségeik szerint. Évenként megrendezzük a barátsági napokat. Országos akciónk volt például a Hős városok, városok hősei vetélkedő, amelyben 5100 szocialista brigád vett részt. Ennek döntője éppen a béke- és barátsági .hónap megnyitóján volt. Sok érdekes és sikeres rendezvényre adott alkalmat az űrhajózás huszadik évfordulója is. Munkánk része az egyes szovjet köztársaságok bemutatkozása hazánkban. Úgy tapasztaljuk, hogy ezek a rendezvények is igen népszerűek.

— Valóban így van, különösen nagy az érdeklődés, a művészeti együttesek műsora iránt. Egy-egy közismert együttes fellépésére már elővételben elfogynak a jegyek Szekszárdon. A meghívásban közreműködik az MSZBT is?

— Természetesen, de ígérni, nem tudom, hogy ezután többször adnak műsort a megyében nagyhírű együttesek. Van viszont egy új forma, ami szintén érdekes lehet. Együttműködünk az IBUSZ-szal, turistacsoportok utaztatásában. Jönnek hozzánk művészeti együttesek és ezek a megyékben műsorokat adnak,

miközben megismerkednek hazánkkal és baráti találkozókon vesznek részt.

— Ősszel kerül sor az MSZBT országos értekezletére. Hogyan készül a társaság erre az eseményre?

— Október 17-én rendezzük meg az országos értekezletet, ahol összegezzük az eddig elvégzett munkát és meghatározzuk a legfontosabb feladatokat.

— Hol tart jelenleg az előkészítés?

— Vizsgáltuk például az ifjúság Szovjetunió-képét és ebből máris következnek feladatok. Enyrészt, ki kell elégíteni az ifjúság információigényét, másrészt a jelek szerint a fiatalok — koruknál fogva — kevéssé ismerik a két népnek már az Októberi Forradalommal megkezdődött barátságát.

össze kell gyűjteni a tagcsoportoknál felhalmozódott hatalmas tapasztalatanyagot, és ezt is széles körben hasznosítani, ismertetni. Hagyományainkat szeretnénk megőrizni és az ifjúság körében is tudatosítani, ugyanakkor keressük az új munkaformákat, módszereket.

Fejleszteni kívánjuk kapcsolatainkat a Szovjet—Magyar Baráti Társasággal és ezen keresztül a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségével. Nem kis munka vár ránk, hiszen körvonalaznunk kell a nyolcvanas évek feladatait. Munkánk politikai tartalma adott: feladataink közé tartozik az SZKP újabb békejavaslatai további ismertetése. A XI. szovjet ötéves terv feladatainak megvalósítását is figyelemmel kísérjük. A Szovjetunióban pedig a mi kongresszusunk határozatainak ismertetése a feladat.

— Ha már az összegzésnél tartunk, mi a főtitkár véleménye a Tolna megyében folyó barátsági munkáról, a tagcsoportok tevékenységéről?

— A rendelkezésemre álló információk alapján csak jót mondhatok.

Nem túlságosan régen vagyok ugyan ezen a poszton, de azért vannak információim, sőt személyes tapasztalataim is. Régi elnökségi tagunk például Czank József, a megyei moziüzemi vállalat igazgatója, és bátran mondhatom, hogy a szovjet filmek forgalmazása Tolna megyében országosan is példaszerű. A béke- és barátsági hónap elején jártam Bony- hádon, a cipőgyárban és nagyon tetszett az ott folyó munka, különösen, ahogy az általános iskolákkal, szocialista brigádokkal tartják a kapcsolatot és védnökséget vállaltak *a szovjet export minősége és a határidőre történő szállítás felett.

— Most, igy a beszélgetés vége felé illik szólnunk a főtitkár személyéről is. Például az eddigi életút- járál, vagy arról, hogyan lett az MSZBT főtitkára?

— Az MSZBT-ről nemcsak kötelességem, de megtisztelő is beszélgetni, a magyar—szovjet barátság és a társaság népszerűsítése a dolgom. Magamról nem szívesen nyilatkozom.

— Ebben a kérdésben akkor eltér a véleményünk, mert szerintem igen fontos a vezetők bemutatása az emberi oldalukról is, és ez olvasóinkat is érdekli.

— Kaposvárott születtem, eredeti szakmám gépkocsiszerelő, de már elég fiatalon, 18 évesen függetlenített ifjúsági vezető lettem.

— Hányban volt ez?

— 1949-ben. Voltam városi titkár, majd az ifjúsági mozgalomban a megyei első titkárságig jutottam. Aztán 13 év következett a pártapparátusban. Ezután a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetségén dolgoztam, mint követségi tanácsos 1975-től 80-ig, majd megválasztottak az MSZBT főtitkárának. Az élet úgy hozta, hogy munka mellett tanulnom is kellett, a Komszomol-iskolát 1957— 58-ban, az SZKP pártfőiskoláját pedig 1969-ben végeztem el. Az Egri Tanárképző Főiskolán szereztem magyar—történelem szakos diplomát.

— Kérem, beszéljen néhány szót a családjáról is.

— Nős vagyok, van két gyerekem, az egyik már egyetemi hallgató, a másik pedig közép- iskolás. A feleségemmel Moszkvában ismerkedtem meg, ő ott volt ösztöndíjas, tehát engem a Szovjetunió fővárosához személyes érzelmek is fűznek, ezért mindig nagy örömmel látom viszont Moszkvát.

Mostani munkám ellátását megkönnyíti a kint szerzett nyelvtudás és az, hogy tanulás és munka közben a szovjet embereket közelről megismerhettem.

— Többféle poszton is dolgozott vezetőként, melyek a legfontosabb vezetési elvei, milyen módszerekkel vezet?

— Mostani munkámat magam is csak most tanulom. Sajátos terület, és éppen társaságunk mozgalmi jellegéből következik, hogy önkéntes társadalmi munkások végzik ezt a szép feladatot. Ezért elengedhetetlen, hogy a vezető a célkitűzések és a feladatok megválasztásában legyen előrelátó, a mozgalom aktivistáinak irányításában pedig türelmes. Munkánk alapvető eleme a meggyőzés, itt nincs helye az utasítgatásnak.

Fontos feladatunk, hogy a munkatársainkkal, aktivistáinkkal emberségesen foglalkozzunk, törődjünk. Munkájukat következetesen kell értékelni és elismerni. Az MSZBT Országos Elnökségének lehetősége van kitüntetések adományozására, de érthető módon, ezek száma korlátozott. Elismerést, megbecsülést sokkal többen érdemelnek ezért a munkáért, mint ahány kitüntetést adhatunk. Éppen ezért helyettesíthetetlennek tartom — a vezetői munkában is — a dicséretet, az elismerő szót, a köszönetét.

— Mi is köszönjük a beszélgetést.

IHÁROSI IBOLYA

Az ember úgy van, hogy a jelentősebb értéket képviselő személyes tárgyait szívesen megőrzi évtizedeken át, gyakran nem a pénzben kiefejezhető értéke miatt, hanem a hozzájuk fűződő emlékek miatt. Megőrzi a hivatalos iratok egy részét is, mert személyhez fűződő jogokat tartalmaz, s megőrizzük esetleg magánjellegű leveleinket is... Aztán csendes, hosszú téli estéken, családi összejöveteleken előkerülnek ezek a tárgyak, s az ember emlékezik. Megelevenedik a múlt.

Az is tapasztalat, hogy ismert neves emberek egykori használati tárgyait, kézírásait, alkotásait szívesen megnézzük, ha egy-egy kiállításon bemutatják azokat. Altatóban múzeumok, levéltárak őrzik ezeket a tárgyakat, amelyeket egykor megvásároltak, vagy ajándékképpen kerültek a közgyűjteményekhez.

Megyénk egyik neves személyisége volt Garay János költő. Azok közé tartozott, akit életében is megbecsültek, tiszteltek, értékelték irodalmi munkásságát, politikai elkötelezettségét. (Más kérdés az, hogy élete alkonyán nyomorgott, s jórészt adakozásból tartotta fenn magát. A Tolna megyei Levéltár őrzi azt a gyűjtőívet, amelyen az adakozók saját kezű aláírása mellett az adományozott összeg is látható...) De bármily nyomor köszöntött is rá, neki is voltak kedvelt tárgyai, amelyektől nem vált meg, s megőrizte a kéziratainak egy részét is.

Garay János leánya, Gizella, az örökös, 1914-ben úgy végrendelkezett, hogy elhalálozása után a költő összes emléktárgyát, kéziratát, bútorát a Tolna megyei múzeum kapja meg. A végrendelet egy példányát még annak idején megküldte a múzeumnak. 1917. márciusában Gizella meghalt, s a végrende^ letnek megfelelően a hagyaték Szökszárdra került.

Lássuk, mivel gazdagodott e végrendelet alapján a szekszárdi múzeum, 1917-ben. Idézzük a Tolnavármegye és a- Közérdek 1917. április 19-én közölt cikkének idevonatkozó részét:

„Okmányok:

1) Akadémiai tagságáról szóló oklevél tokban. 2) Nyolc darab levél az Akadémia elnökségétől. 3) Bihar vármegye közgyűlésének kivonata, táblabíróvá választásáról. 4) Egyetemi tanári kinevezése. 5) Báró Eötvös Józsefnek egy, Vörösmarty Mihálynak három, Vachot Sándornak egy, Arany Jánosnak három, Fáy Andrásnak kettő, a költőhöz intézett levele. —‘ 6) Többféle okmány, az 1848—49- iki időből.

A költő kéziratai:

1) öt különböző színművének kézirata. 2) Tizenkét különböző prózai munkájának kéziratai. 3) Hat különböző költeményének kéziratai.

Különféle jegyzetei:

összesen négy csomagban. Ezenkívül 19 drb különféle apróbb emléktárgy.

Továbbá:

■* Egy drb aranyóra aranylánccal, egy ezüstára, egy pecsétgyűrű, két jegygyűrű, az Akadémiától kapott emlékserleg.

Festmények:

1) A költő arcképe, Kovács Mihálytól, 1850. 2) A költő nejének arcképe ugyanazon festőtől. 3) A költő szüleinek arcképe, Boros Janos’ Tolna megyei festőtől, 4) A költő gyermekeinek, éspedig: Gizellának arcképe, festette Kovács Mihály Pesten, 1860-ban; Dezsőnek arcképe, festette Boros János Szekszárdon, 1846- ban. A festmények általában 70x80 cm nagyságúak.

Könyvtár:

Három ládába csomagolva vannak az igen csinos könyvtár könyvei.

A költő dolgozószobájának bútorzata:

1) Egy íróasztal. 2) Egy könyv- állvány. 3) Egy kanapé. 4) Két karosszék és egy szék, egy ruhafogas és egy aranyozott keretű álló óra”.

Tudjuk, hogy a múzeumnak adományozott kéziratok között volt a Jósige, Az utolsó magyar Khán, a Báthory Erzsébet, a Borbála királyné kegyence című színmű kézirata; a prózai munkái közül A magyar nyelv- és irodalom története, A magyar tánc története, és több novellájának kézirata, továbbá a Szent László, Árpádok, Hetumogerek, Epigrammák című költeményeinek kézirata, s több apró verse is. Úgy tudjuk, hogy a könyvtár mintegy 300 kötet könyvből állt.

Sajnos, a fenti tárgyak egy része a második világháború alatt megsemmisült, vagy elveszett. Az örökség egy-egy darabja jelenleg a múzeumban és a megyei levéltárban található meg.

Megjegyezzük, hogy néhány évvel ezelőtt a Tolna megyei Levéltár mintegy száz Garay- levelet vásárolt meg 50 000 forintért. Ezeket a leveleket a levéltár és a múzeum közös kiállításon már egy alkalommal bemutatta.

A Tolna megyei Népújság már több alkalommal is hírt adott arról, hogy Babits szülőházának tatarozása után az épület a megye irodalmi emléktárgyainak őrzóhelye lesz. Akkor, az 1917-ből származó hagyaték maradéka, továbbá a megvásárolt mintegy száz levél is oda kerül, s ott láthatják majd az irodalom kedvelői és mindenki, aki neves íróink emléktárgyait, kézírásait szeretné látni.

*

Könnyen lehet, ha az alábbi sorokat a mai huszonévesek olvassák, legyintenek, mondván, amikor az írás keletkezett, más idők voltak .. . Igazuk van, más idők voltak, de emlékezni az idősebbeknek, s megismerni a fiatalabbaknak nem árt.

A Tolna megyei tanfelügyelő jelentést kért az iskolaigazgatóktól 1937 végén, adjanak jelentést az elemi iskolai tanulók ruházkodásáról. Tóth Sándor, paks-cseresznyéspusztai községi tanító 1938. január 25-én az alábbiakban adta meg a válaszát:

„A tanulók 15 százaléka (12—

15 fő) az évszakhoz mérten eléggé megfelelő módon öltözködik. A többi 80-85 százalék rendkívül hiányosan. Fehérnemű inkább csak a leánytanulóknak van, de hosszú ideig szennyes állapotban, miután nincs váltó fehérneműjük. Fiúknál csak hiányosan van fehérnemű.

Márciustól novemberig, néhány nagyobb leánytanuló kivételével (5—6 tutyiba jön) mezítláb, egy szál ruhában jár. Télen a fent említett 15 százalék kivételével a tanulók hiányos, vékony, gyakran rongyos ruhában járnak. Egyiken könnyű nyári ruha ágyterítővei becsavarva, mezítlábas klumpa.

Legtöbbjén három kabát, de felváltva rongyosak. Lábon szalmacsutak és rongy, madzaggal összekötve, klumpa. A tanulók 50—60 százaléka erős hófúváskor, olvadáskor néha egy-két hétig nem jár iskolába, miután

2—6 km-es hómező, sártenger, lakatlan távolságok életveszedelmes vállalkozások lennének 6—9 éves gyermekeknek."

Ne feledjük, ez a levél akkor kelt, amikor a kapitalista Magyarországban gazdasági fellendülés volt... A hárommillió koldus egy kis csoportjáról küldött hiteles írást Tóth Sándor néptanító. Lehangoló írás...

K. BALOG JANOS