Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-14 / 138. szám
1981. június 14. Képújság y Venyigehúzóból mákdaráló Mennyire idegenéit idegen nyelvek ? Oly rég volt már. hogy mondhatjuk nyugodtan, hajdanán, amikor az újjáépítésben vállvetve küzdöttek, dolgoztak a nők és a férfiak. A lelkes tenni akarás magával ragadott mindenkit, és a gyengébb nem bőven kivette részét a dolgok nehezéből, a férfimunkából is. Korabeli filmhíradók őrzik a lobogó hajú, nevető arcú traktoroslányt, mint a munkabeli emancipáció példáját. Aztán, ahogy teltek az évek, rájöttek, rájöttünk túlzásainkra. S bár társadalmunk bizonyos mértékű átrétegződése ma is folyik, a traktorok pléhnyergé- ben, de még a mezőgazdasági erőgépek fotelnak beillő ülésében sem látunk nőket. Ám korántsem ahhoz az idejétmúlt állásDonthoz, hogy gyengébb nembelieknek csak a házimunka való. A nőket megtalálhatjuk az élet minden területén. A SZABÁSZNŐK Férfimunkát végző nőket kerestem. Amikor érdeklődtem, ismerőseim tanácsolták, menjek a dombóvári kesztyűgyárba, beszéljek a szabásznőkkel. Ahogy az illem követeli, , előbb az igazgatót kerestem, Paári Ferencet, akitől megtudtam: korábban szinte törvény volt, hogy ezen a poszton csak férfiak tevékenykedhettek. Az áttörésre a hatvanas évek elején került sor. Pécsett akkor voltak először szakmunkástanuló szabász-lányok. De ők még nem tudták legyűrni a hagyomány építette akadályokat. Megszerezték a szakmunkásbizonyítványt, dolgoztak egy ideig szabászként, de aztán lassan elfogytak az asztalok mellől. Dombóváron más volt a helyzet. Amikor az üzem indult, a tanulók nagy része eleve lány volt. S itt a megszokás az évek során sem kerekedett felül. A régi szakik — talán mert kevesebben voltak - sem nézték rossz szemmel a kollegiriákat. Ma már a szabászok jó része nő. A terem végében dolgozik egymás mellett Gulyás Jánosné és Sudár Károlyné. Testvérek. Gulyásné kezdte előbb. Ő hatvanhétben iratkozott be szakmunkástanulónak, s azóta mindig a leendő kesztyűk alapanyagát alakította, szabta.- Nehéz-e?- Hát bizony, egész nap állni, nyújtogatni a bőrt, elég fárasztó. Igénybe veszi a kezet. De meg lehet szokni. — A fizetése mennyi? — Legkevesebb négy és fél ezer, de volt már hat is. A férfiaké talán valamivel magasabb, de csak azért, mert nekik nagyobb a rutinjuk, régebben kezdték. De van sok olyan férfiszabász, aki nem keres any- nyit, mint én. Sudár Károlyné bevallja, azért választotta ezt a szakmát, mert Dombóváron akkor nem volt más, ahol lehetett jól keresni, meg, amit szívesen csinált volna. — Szép ez a munka?- Igen. Jó fogni a kellemes tapintású, puha bőrt. És változatos is. Sokféle modell van, s az pedig már szinte izgalmas játék, hogyan lehet spórolni. Ebben a szakmában rengeteget számít, ki hogy tud az anyaggal gazdálkodni.- A pénzzel is jól gazdálkodik? — Úgy hiszem. Már van otthon minden, ami kell.- Es a holnap, a távolabbi jövő? — Idővel biztosan elfárad majd a kezünk. Akkor talán már kevesebb pénz is kell, hisz a nagyobb ptthoni beruházásokon túl vagyunk, és keresek valami könnyebb munkát. Ha lehet, itt gyáron belül. FŐNÖKHELYETTES A második beszélgető partnerrel a véletlen hozott össze. A KIPSZER dombóvári gyárában a főnököt kerestem. „Pesten van” — mondták. És a helyettese? Ő itt van. Amikor szóltak neki telefonon, akkor tudtam meg, hogy nő. Nem holmi fér- fipártiság okozta a meglepetésem, hiszen jó pár helyen találkoztam igazgatónővel, de itt a KIPSZER-nél dolgozók igen nagy százaléka férfi. Őket irányítja Lengyel Jánosné. — Először csoportvezető voltam, csupa férfi beosztottal, aztán osztályvezető. Itt már ketten képviseltük a „gyengébb nemet”, s egy éve kineveztek a gyáregyságvezető főmérnök helyettesének. Évekkel ezelőtt, amikor még Fémtömegcikkgyártó Vállalat néven futott az üzem, akkor került a vállalathoz. Ahhoz, hogy elfogadják, kellett két-három év. A férfi vezetők esetében ez az időszak, úgy, általában pár hónap. — Nehéz volt? — Eléggé. De jól tudtam sac- colni, hogy mihez mennyi idő kell. S akkor már jó volt, amikor éreztem, hogy bíznak bennem. — Minden kezdő vezetőn igyekeznek beosztottjai kifogni. Volt ilyenben része? — Hát persze. De amire most hirtelen visszaemlékszem, az nem szándékos volt. Egy jókora tartály hegesztésénél írtam elő egy speciális technológiát. Jönnek ám, hogy így nem lehet, öreg szaki keresett, akiben mindenképpen megbíztam. Én mondtam, hogy az úgy biztosan jó, kell, hogy sikerüljön. A vége az lett, hogy kezeslábasban be kellett másznom a tartályba. Úgy mentem oda, hogy azt hittem, végem van, hogy a szaktudásom egy fabatkát sem ér, biztos valami alapvető hibát csináltam. Odalépek a varrat helyéhez. Látom, a fémlemez furcsán csillog. Egy szikla esett le szivemről. Nem én hibáztam. Elfelejtették letisztítani az olajat. Nyílik az ajtó. Egy beosztott érkezik, hogy ezt és ezt kellene csinálni. — Rendben van, — mondja. Ugyanúgy, mint ezernyi más helyen mondaná a főnök. A hangok, hangsúlyok természetességéből érzem, itt nem férfi és nő, csak főnök és beosztott találkozott. — Otthon kié az irányító szerep? — A férjem is gépészmérnök, ebben egyenrangúak vagyunk. Mint minden másban is. Ha valamelyikünknek például vidékre kell menni, úgy, hogy nem ér haza időre — már a gyerekek miatt —, akkor az megy, aki előbb szólt. így igazságos. — Hány gyerekük van? — Három. Tizenhárom, nyolc és három évesek. — És ők nem akadályozzák a munkájában. — Hát bizony, otthon van elég dolgom. Lengyel Jánosné munkájának java részét az irányítás teszi ki. Kevesli is a műszaki problémákat. Néha az lenne az izgalmasabb, mint odafigyelni a határidőkre, ellenőrizni, szervezni, értékelni. S mégis, amikor a továbbképzés lehetőségét hoztam szóba, azt mondta, legszívesebben a szervezési ismereteit tökéletesítené. * Nők férfiszakmában, „férfi"- munkahelyeken. Ki több pénzért, ki elhivatottságból. Van, aki átmeneti megoldásnak tartja, van, aki itt érzi magát igazán elemében. Az utóbbiak kétségbe vonják azt, hogy jogos szakmájuk elé odatenni a férfi szót. Magyarországon — így Tolnában is — az ideálisnál lényegesen kevesebben tudnak több nyelven beszélni. Pedig a tudományos fejlődés, a határainkon túli gazdasági, kulturális kapcsolatok, a turizmus mind-mind szükségessé tenné, hogy a magyar mellett legalább egy idegen nyelven meg tudjuk értetni magunkat. Vajon mennyire idegenek az idegen nyelvek? * A TIT megyei titkára, Biczó Ernőné elmondta, hogy ebben az oktatási évben 28 tanfolyamot indítottak felnőtteknek. Ezek közül 21-et valamilyen üzemben szerveztek, s leginkább kezdő fokon — bár néhol úgynevezett közép-haladóval is - próbálkoztak.- Mi serkentheti a jelentkezőket?- A bonyhádi cipőipari szövetkezetben pédául a munka a motiváló tényező, ugyanis nyugati exportra fognak termelni, máshol a turizmus.- Mennyire szorgalmasak a felnőttek a-tanulásban?- Nem kevés jelentkezőre az a jellemző, hogy a gyors siker reményében szánja rá magát a beiratkozásra, aztán rövidesen megtorpan, s bizony helyenként az induló létszám fele lemorzsolódik az oktatási év végére. Egyébként évi 60 órás tanfolyamokat szervezünk, korszerű technikai segédeszközökkel felszerelt helyiségekben.- Miként válhatna sikeresebbé a nyelvtanulás?- Közelíteni kellene az iskolai és az iskolán kívüli oktatás követelményeit — ezzel is csökkentve a tanfolyamokról való lemorzsolódást —. s jobban fel kellene ismerni: egy kezdő tanfolyam sikeres elvégzése még kevés, az csak a kezdet, amit követnie kell magasabb fokúnak is. * Szekszárdon, a megyei művelődési központ nyelvi laborjában Regős Gabriella tanárnővel beszélgettünk:- Hányán fogtak hozzá az ősszel a német nyelv tanulásához a nappali intenzív tanfolyamon?- Tizenkilencen iratkoztak be.- Ma hányán vannak?- Nyolcán.- ?!- A többiek vagy elköltöztek, vagy babát várnák, vagy a munkahelyükön alakultak úgy a dolgok, hogy nem tudnak eljárni erre az „erősített” kezdő tanfolyamra, amely egy év tényleges időtartammal kétéves kezdőnek felel meg. — A nyolc hallgatótól milyen eredményt remél? — Azt, hogy a harmadik év végére meg tudják majd szerezni a középfokú nyelvvizsgát. A következő tanévre egyébként a kis létszám miatt még csatlakozhatnak hozzájuk — megfelelő tudás esetén - a jelenlegi esti tanfolyamra járók közül is. Persze, csak abban az esetben, ha a munkahelyük hozzájárul a munkaidőkedvezményhez, ahhoz, hogy az itt délelőtt eltöltött heti kétszer 3 órát más időpontban dolgozzák le. — Másban is segíthet a munkahely? — Igen. Ahol vállalati érdek is megkívánja a német nyelv ismeretét, ott a munkahely vállalhatja a tandíj kifizetését. — S ha év közben kimarad a hallgató? — Akkor vissza kell térítenie a kedvezményt. — Szükséges-e a munkahelyeken az idegen nyelv ismerete? — kérdeztük Mikó Sándortól, a szekszárdi MEZŐGÉP Kijevben tanult külkereskedelmi csoport- vezetőjétől. — Számomra elő van írva — válaszolta. - Pontosabban az beosztásomban követelmény az orosz nyelvtudás, mert a vállalat szovjet exportpiaca hosszú távon is meghatározó jelentőségű. De ezen kívül angol alapfokú nyelvvizsgám is van, s németül is meg tudom értetni magam. Rajtam kívül természetesen mások is beszélnek idegen nyelven a MEZÖGÉP-nél, így németül is, angolul is, és egyik hegesztő szakmérnökünk szintén a Szovjetunióban végzett.- üzleti tárgyaláskor nagy előny az idegen nyelv ismerete?- Feltétlenül. Nemcsak praktikusság és a takarékosság szempontjából, hanem azért is, hogy egyáltalán jól, pontosan megértsük egymást a tárgyaló- partnerrel. Mert a szakmai, műszaki nyelv ismerete nem mindig erős oldala a tolmácsoknak. Egy félreértés annál nagyobb bonyodalmakhoz is vezethet, mint amilyen velem történt régebben, amikor venyigehúzóról beszéltem, s a tolmács mákdarálónak fordította ezt a szerszámot. * A bonyhádi BONY Cipőipari Szövetkezetről már szó esett. Nos, miért a munka itt a nyelv- tanulás motiváló tényezője? íme a válasz:- Az NSZK-beli Salamander céggel ötéves szerződést kötöttünk, amelynek alapján október 11-én kezdünk először e cég számára gyártani szövetkezetünkben — mondották. — Ezt megelőzően 20—25 középvezetőt és beosztott dolgozót egy-két- hetes tanulmányi időre az NSZK-ba küldünk, viszont nem mehet mindegyikkel egy-egy tolmács is, s a későbbiekben is szükség lesz németül tudókra, akik megértik például a technológiai leírásokat, szállítóleveleket. Ezért jelenleg 16-an haladó, 16-an pedig kezdő fokon tanulnak németül, s még három nyelvtanfolymot indítunk, ami a kiutazás feltétele is. * Felhívtuk a szekszárdi BHG- gyáregységet, ahol megtudtuk: „Most szeretnénk indítani tanfolyamot, mert az emberek többet akarnak tudni.” Az AGROKER-nél is azt mondták: „Sokan beszélnek valamilyen idegen nyelven, de talán célszerű lenne újabb tanfolyamot indítani." így hát tanulunk, tanulgatunk, van aki tud is, de összeségében akad még bőven tennivaló idegen nyelvtudásunk fejesztésében, s abban, hogy a TIT és a művelődési központok tanfolyamainak létszáma ne csak ősszel legyen kielégítő (ha az), s hogy más-nemzetek nyelve kevésbé legyen számunkra idegen. Az anyaggal gazdálkodni kell SZEPESI LÁSZLÓ V. Z. - K. A.
