Tolna Megyei Népújság, 1981. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-02 / 127. szám

1981. június £. Pártértekezletek Lengyelországban Az elmúlt hét végével újabb szakasz kezdődött a LEMP ki­lencedik, rendkívüli kongresszu­sának előkészítésében: munká­hoz láttak a vajdasági beszá­molási-választási pártértekezle­tek. Ezeken összegezik az eddig beérkezett javaslatokat, megvá­lasztják a vajdasági pártbizott­ságok vezető szerveinek új tag­jait és a kongresszusi küldötte­ket. Szombaton és vasárnap há­rom vajdaságban: Olsztynban, Szczecinben és Wloclawekben került sor ilyen értekezletekre. Olsztynban Henryk Jablonski, az államtanács elnöke, a LEMP KB PB tagja a többi között azt hangsúlyozta, hogy a kongresz- szusnak hosszú távú programot kell kidolgoznia, mert „ha nem jön létre ilyen program, akkor a párt nem válik a nép igazi vezetőjévé". A kongresszusig terjedő időszakot Jablonski „a párt erejéért, egységéért vívott harc időszakának” nevezte. Egyben rámutatott, hogy hiába minden stabilizácós erőfeszítés, hiába a gazdasági reformterv, ha ezeket a törekvéseket nem támasztja alá a társadalom be­csületes munkája, az állam, a Szovjet tiltakozás Hétfőn az Amerikai Egyesült Államok moszkvai nagykövet­ségének átadták a szovjet kül­ügyminisztérium jegyzékét, melyben ismételten felhívják a figyelmet arra, hogy az ameri­kai hatóságok továbbra is durva önkényt tanúsítanak Mi­hail és Anna! rolovcsák szovjet állampolgárok családjával szemben. Annak ellenére, hogy világosan közölték, vissza akar­nak térni hazájukba, Polovcsá- kék ezt nem tudják megtenni, mivel változatlanul erőszakkal elválasztva tartják őket idősebb gyermekeiktől. Egyidejűleg Po- lovcsákék körül azzal a céllal élezik a fenyegetés és az ül­döztetés légkörét, hogy rábír­ják őket a hazatérési szándé­kukról és törvényes jogaikról való lemondásra. A Szovjetunió külügyminisz­tériuma megerősítette amiatti tiltakozását, hogy az Egyesült Államokban az általánosan el­ismert nemzetközi normákkal ellentétes és nyíltan emberte­len bánásmódot alkalmaznak szovjet állampolgárok család­jával szemben, és határozot­tan ragaszkodik ahhoz, hogy Polovcsákéknak biztosítsák vég­re a lehetőséget arra, hogy gyermekeikkel együtt térhesse­nek haza. Folytatódik Irak és Irán háborúja Az el nem kötelezett orszá­goknak az iraki—iráni háború­ban közvetítő bizottsága vasár­nap Nicosiában befejezte két­napos ülését. A tanácskozásról kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy Kuba, Zambia és India külügy­minisztere, valamint a PFSZ politikai osztályának vezetője értékelte a Teheránban és Bag­dadban eddig tett látogatáso­kat. A bizottság tagjai megál­lapodtak, hogy további találko­zókat tartanak a helyzet ala­pos elemzésére, mielőtt újból el­látogatnának az egymással háborúban álló két országba. A háború, változó hevesség­gel ugyan, de folytatódik a két ország között. Bagdadban va­sárnap azt közölték, hogy az iraki légierő lelőtt egy iráni he­likoptert, és az előző 24 órában a harcokban 342 iráni katona esett el. A Teheránban kiadott hadijelentés egy iraki bombázó lelövéséről és „több száz iraki áldozatról" beszél. Új fejlemény az iráni belpo­litikában, hogy Radzsai minisz­terelnök először utalt esetleges lemondásának a lehetőségére. Behzad Nabavi iráni állam­miniszter, a kormány szóvivője vasárnapi sajtóértekezletén megerősítette, hogy a hírhedt császári titkosrendőrség, a SA­VAK helyett az új iráni rend­szer is rendelkezik immár saját titkosszolgálattal; neve SAVA- MA. kormány erősítésére irányuló szándék. A vitában egy felszólaló drá­mainak nevezte a párt helyze­tét, egy másik pedig azt hang­súlyozta, hogy „legfőbb ideje most már áttérni a szavakról a tettekre”. Sok szó esett a me­zőgazdaságról, amely továbbra is gépek, alkatrészek hiányával küzd, jóllehet már hónapokkal ezelőtt elhangzott a „Mindent a mezőgazdaságnak!” jelszó, t > Szczecinben felvetették a kérdést: kilenc hónappal a nyár végi megállapodások meg­kötése után el lehet-e mondani, hogy teljesültek a beléjük ve­tett társadalmi remények? A re­ferátum megfogalmazása sze­rint annyiban igen, hogy mély- rehajó változások történtek az országban, amelyek után „már nem lehet visszatérni a régi vezetési módszerekhez". Annyi­ban viszont nem, hogy az or­szág még messze van a válság leküzdésétől, „mint ahogyan er­ről a sajnálatosan fokozódó gazdasági nehézségek és a ve­zetés iránti bizalmatlanság megnyilvánulásai tanúskodnak". Az egyik felszólaló sürgette, hogy a párt új szervezeti sza­A Német Kommunista Párt ((DKP) a fegyverkezési hajsza elleni küzdelmet, az új közép­hatótávolságú nukleáris fegy­verek NSZK-beli telepítése el­leni következetes harcot tartja a legfontosabb feladatának — hangoztatták a párt vasárnap este véget ért VI. kongresszu­sán. A kongresszuson 57 kommu­nista és munkáspárt, valamint nemzetközi felszabadítási moz­galom küldöttségei voltak je­len. Az SZKP delegációját Bo­risz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttag­ja, a KB titkára vezette, az Szabadságon Olaszországban 45 napi kény­szerszabadságra küldték a fegyveres erőknek azokat a parancsnokait, akiknek a neve szerepelt az úgynevezett „P— 2” listán: egy szabadkőműves páholy tagjainak névsorán. Az illetékes miniszterekhez címzett levelükben a* érintettek „ren­des szabadságot” kértek — és értesülés szerint kaptak is: Giovanni Torrisi tengernagy, az olasz fegyveres erők vezérkari főnöke, Giovanni Grassini tá­bályzatának bevezetője „tartal­mazzon világos eszmei-politikai nyilatkozatot". Kazamiercz Barcikowski, akit a szczecini tanácskozáson kong­resszusi küldötté választottak, a többi között hangsúlyozta, hogy el kell vetni a bürokratikus ál- lam-modellt, s ezt a célt szol­gálják a különféle, a szejmhez benyújtott, az önkormányzati rendszer kialakítását szolgáló törvénytervezetek. Wloclawekben szintén nagy hangsúlyt kapott a párt egysé­ge, a gazdaság helyzete. Ste­fan Olszowski, a PB tagja, a KB titkára felszólalásában el­mondta, hogy a Politikai Bizott­ság kezdeményezéseit, a kong­resszusi programtervezetet kü­lönféle irányokból érik bírála­tok, támadások, így dogmatikus személyek részéről is. Ez utóbbi bizonyítékaként említette az úgynevezett katowicei fórum határozatait. Ez volt az első magas szintű, hivatalos állásfog­lalás a katowicei dokumentu­mokról, amelyek szerzői a többi között azt írták, hogy a párton belül „revizionista puccs veszé­lye fenyeget". MSZMP küldöttségét pedig Gyenes András, a Központi Bi­zottság titkára. A kongresszusi beszámoló, a küldöttek felszólalásai a párt­nak azt az eltökélt szándékát tanúsították, hogy még erőtel­jesebben fog. küzdeni a mun­kásosztály érdekeiért, a társa­dalmi haladásért, a tartós bé­kéért: harcol azért, hogy né­met földről soha többé ne in­dítsanak háborút. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a pártnak az NSZK valamennyi állampolgárához intézett felhívását, amely han­goztatja, hogy egyesített erő­bornok, az állambiztonsági szolgálat (SISDE) főnöke, San- tovito tábornok, a katonai el­hárítás és hírszerzés (SISMI) fő­nöke, Pelosi rendőrfőnök, a titkosszolgálatok tevékenységé­nek összehangolója, Giannini, a pénzügyőrség főparancsnoka. Értesülések szerint nem vár­ható, hogy visszahelyezzék őket funkciójukba, mielőtt tisztázód­nék az illegális jobboldali szer­vezetben játszott szerepük. PANORÁMA BUDAPEST Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke és Apró An­tal, az országgyűlés elnöke fo­gadta dr. Simon Pált, hazánk­nak a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságba akk­reditált rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetét, aki eluta­zott állomáshelyére. * A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa dr. Szennay And­rásnak, a pannonhalmi bencés rend főapátjának az állam és a katolikus egyház együttmű­ködésének fejlesztése, valamint a bencés rend társadalmi be­illeszkedése terén végzett ki­magasló tevékenysége elisme­réseként, 60. születésnapja al­kalmából a Magyar Népköztár­saság Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn adta át. Jelen voltak a kitüntetés átadásánál Miklós Imre államtitkár, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal elnöke és dr. Lékai László bíboros, gsztergomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke. BERLIN Erich Honecker, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke, hétfőre virradóra Japánban tett 6 na­pos hivatalos látogatása után visszaérkezett Berlinbe. PÁRIZS A Francia Kommunista Párt és a szocialista párt között megvan az alap a széles körű megegyezésre gazdasági, szo­ciális téren, a demokrácia és a külpolitika terén — hangsú­lyozta a hét végén Georges Marchais, az FKP főtitkára. A politikus az Antenne—2 tv- társaság választási műsorában nyilatkozott, két héttel a nem­zetgyűlési választások június 14-re kitűzött első fordulója és két nappal a szocialista párt­tal kedden kezdődő hivatalos megbeszélések előtt. BRÜSSZEL Hétfőn reggel meggyilkolták a Palesztinái Felszabadítási Szervezet brüsszeli képviselőjét, Nairn Khadert. Rendőrségi for­rások szerint a merényletet Brüsszelben, a nyílt utcán haj­tották végre. ISZLÁMÁBÁD Csao Ce-jang, a Kínai Nép- köztársaság Államtanácsának elnöke hétfőn reggel 42 tagú küldöttség élén, négynapos, hi­vatalos látogatásra Iszlámá­bádba érkezett. vei kell szembeszállni az új nukleáris rakéták NSZK-beli te­lepítésével, s felhívja a figyel­met arra, hogy ezek a rakéták a lehető legnagyobb veszélyt jelentik az NSZK népére. A küldöttek üdvözölték azt az SZKP XXVI. kongresszusán Leonyid Brezsnyev által előter­jesztett javaslatot, amely mo­ratóriumot sürget új nukleáris rakétafegyverek európai telepí­tésére, és a fegyverzetkorláto­zási tárgyalások azonnali meg­kezdését indítványozza. A kongresszus ismét Herbert Miest választotta meg a párt elnökévé. A La Stampa szerint a le­tartóztatott Viezzer ezredes, a volt katonai elhárítás (SÍD) fő­nökének titkára elhatározta, hogy együttműködik a vizsgáló- bírókkal. Állítólag tőle tudták meg annak a titkos archívum­nak a rejtekhelyét is, amelyben további „rendkívül fontos” ok­mányokra leltek. (A birák há­rom napja szakadatlanul ta­nulmányozzák az anyagot.) Díszszemle Barcelonában János Károly spanyol király katonai parádén vett részt vasár­nap Barcelonában. * (Képtávírónkon érkezett.) Ismét Herbert Mies a DKP elnöke a szabadkőműves tábornokok A chittagongi puccskísérlet Hétfő esti kommentárunk. Rövid életű volt a chittagongi helyőrség felkelése. A katonák, akik megölték szombatra virradó éjjel Ziaur Rahman tábornok bangladesi elnököt, hétfőn megadták magukat. A meggyilkolt ál­lamfő névrokonát, Ahmed Manzur Rahman vezérőrnagyot, a ha­talomátvételi kísérlet vezetőjét, Chittagong kikötőváros közelében letartóztatták. A hírügynökségek jelentették: az országban helyre­állt a rend. A telex híradása szerint tehát Bangladesben ismét minden visszazökkent a normális kerékvágásba, a daccai kormány ura a helyzetnek. Az elnök-tábornok megölése, s a rövid életű katonai zendülés mágiscsak erre az országra, a korábbi Kelet-Pakisztánra fordította a világ közvéleményének figyelmét, s ismételten aláhúz­ta: Dél-Ázsiónak ez a túlzsúfolt állama nem mentes a feszítő el­lentámadásoktól, s ismét kitörhet a vihar. Emlékeztessünk rá: Banglades függetlenségét az indiai had­sereg hozzájárulásával vívta ki, amikor Új-Delhi csapatokat kül­dött a pakisztáni megtorlás ellen védekező bengáliak megsegíté­sére. Az ország első államfője a kiemelkedő államférfi, Mudzsibur Rahman sejk lett. Ö egy sor reform bevezetését tervezte, az ország az Indiával kötött baráti szövetség jegyében el nem kötelezett po­litikát folytatott. Jelentős segítséget kapott Banglades azokban az időkben a szocialista országoktól is. (így például a Szovjetunió küldött szakembereket Chittagong kikötőjének aknamentesítésére is.) Sok gazdasági problémát, főleg a gyors ütemben növekvő nagyszámú népesség ellátását alig-alig tudták megoldani. Bang­lades területét a Pakisztánhoz tartozás éveiben végletesen kizsák­mányolták. A szakítás után a menekültek elhelyezése, ellátása okozott újabb nehézségeket. A belső feszültséget szították a fana­tikus muzulmánok is - Mudzsibur Rahman és családja lemészár­lása kétségkívül az ő kezük műve volt. Az alapító államfő halála utáni hatalmi vetélkedésből, mint az ország „erős embere” került ki a most meggyilkolt tábornok elnök. Kormányzása alatt sikerült jelentősen enyhíteni a falu ál­lapotán — Banglades mezőgazdasági alaptermékekből önellátó lett. Ugyanakkor a városok lakói továbbra is igen rossz anyagi és szociális hélyzetben vannak - az egy főre eső évi nyolcvandollá­ros nemzeti jövedelemhányad a világ nyomor-szegletévé teszi az országot. Banglades gazdasága rendkívüli mértékben függ a juta termelésétől és ennek az ipari rostnak a világpiaci árától, de ez érvényes a többi termékére is. A kőolajárak emelkedése is igen­csak megviselte a bangladesi gazdaságot. Ziaur Rahman fő feladatának a belpolitikai helyzet stabilizá­lását, a gazdaság rendbehozatalát tartotta. Ugyanakkor az „erős kezet” elsősorban a baloldal ellen alkalmazta - a múlt évben pél­dául letartóztatták a Bangladesi Kommunista Párt és több más haladó szervezet vezetőit. A tábornok-elnök külpolitikájában Pa- kisztán-barát elemek is érvényesültek, s a külpolitikai kérdések egész sorában Kína, az Egyesült Államok és a reakciós iszlám or­szágok mellé sörakozott fel. Ziaur Rahman fő hatalmi bázisa a hadsereg volt. A mostani lá­zadás azt bizonyítja, hogy a hetvenezer katonát számláló bangla­desi fegyveres erők korántsem voltak egységesek. A felkelőket ve­zető tábornok például Kina-szimpátiájáríl volt ismeretes és szepa­ratista erőket támogatott. A chittagongi lázadók korrupciómentes politkát ígértek. Ez az ígéret azonban nem volt elegendő arra, hogy maguk mellé állítsák az egész hadsereget, s a bangladesi városok és falvak lakóit. MIKLÓS GABOR Gyásziinnepség Pekingben Szung Csing-ling emlékére Szovjet részvétnyilvánítások Kínában vasárnap háromna­pos országos gyász kezdődött a május 29-én, 90 éves korá­ban elhunyt Szung Csing-ling asszony, Szun Jat-szen özve­gye, a Kínai Népköztársaság tiszteletbeli elnöke emlékére. Vasárnap több mint 30 ezer ember vonult el Szung Csing- lingnek a Kínai Országos Né­pi Gyűlés dísztermében felra­vatalozott holtteste előtt. Lerót­ták kegyeletüket és diszőrséget álltak a kristályszarkofág előtt a Kinai Kommunista Párt és a kormány vezetői, köztük Teng Hsziao-ping, Hu Jao-pang, Li Hszien-nien, Hua Kuo-feng, Csao Ce-jang és Csen Jün. A pekingi sajtó vezércikkek­ben méltatja az elhunyt érde­meit, és megállapítja, hogy Szung Csing-ling asszonyt nem­csak Kínában, hanem világ­szerte úgy ismerték és értékel­ték, mint nagy hazafit, demok­ratát, internacionalistát és kommunista harcost. (Röviddel halála előtt a politikai bizott­ság rendkívüli döntése alapján vették fel Szung Csing-linget a Kínai Kommunista Párt tag­jai sorába.) * Leonyid Brezsnyev részvét­táviratot küldött Je Csien- jingnek, a Kínai Országos Né­pi Gyűlés állandó bizottsága elnökének Szung Csing-ling asszony, Kína tiszteletbeli el­nöke elhunytával kapcsolatban. A nap folyamán a Kínai Népköztársaság nagykövetsé­gén részvétlátogatást tettek és beírták nevüket a gyászkönyv­be a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége, a Szovjet—Kínai Baráti Társaság és a Szovjet Nőbizottság képviselői. Kína meghívta Csang Csing- kuo tajvani elnököt és Csang Kaj-sek özvegyét Szung Csing- ling asszonynak, Kína elhunyt tiszteletbeli elnökének szerdai temetésére. A hírt a „China Daily”, a Pekingben most in­dított első angol nyelvű kínai napilap hétfőn megjelent első száma közölte. Stefan Wyszynski bíboros temetése Varsóban vasárnap az ország minden részéből összesereglett sok ezer fős tömeg jelenlétében vettek végső búcsút Stefan Wy­szynski bíborostól, Lengyelor­szág prímásától, aki 32 éven át állt a lengyel katolikus egyház élén. A több órás gyászszertartáson II. János Pál pápa személyes meg bízottá ként részt vett Agos- tino Casaroli bíboros, vatikáni államtitkár, valamint számos külföldi egyházi és állami kül­döttség. A magyar római kato­likus egyházat dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek kép­viselte. A lengyel állami dele­gációt Henryk Jablonski államfő vezette, s tagjai között volt Jer­zy Ozdowski, Mieczyslaw Ra- kowski és Kazimierz Barcikows­ki. Küldöttséggel képviseltette magát a Lengyel Nemzeti Egy­ségfront, és a Demokrácia és Szabadság Harcosainak Szövet­sége is.

Next

/
Thumbnails
Contents