Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-10 / 108. szám
Mai számunkból TÖRTÉNELMI TÁJAKON (3. old.) AZ ENERGIABŐSÉG FORRÁSA (8. old.) ŰJ LADA A FUTÓSZALAGON (8. old.) A VILÁGŰR A NÉPGAZDASÁG SZOLGÁLATÁBAN (9. old.) XXXI. évfolyam, 108. szám. ARA: 1,80 Ft 1^51. május iu., vasarnap Gondolkodás ős fegyelem A gondolkodás folyamata az egyén egyik íegsajátabb, legbensobb folyamata. És az is jellemző sajátja a valóiban alkotó jellegű gondolkodásnak, hogy tele van szkepszissel, kétellyel, kérdéssel, dilemmával. És ez így természetes: hiszen a valóságot „elsajátítani” alkotó módon csak így lehet. Aki készen, minden kritika vagy mérlegelés nélkül, az ő személyes életének tapasztalataival való összevetés nélkül vesz át más gondolatokat, annak a meggyőződése sohasem lehet olyan megalapozott, olyan szilárd, mintha ő maga is mintegy megküzd a meggyőződéséért. Ezért is a gondolkodás nem fáradságmentes, nem valami kényelmes folyamat, s nem is olyan folyamat, melyet egyszer elkezdhetünk s egyszer abbahagyhatunk. Sietek leszögezni: minden valamirevaló gondolkodást ilyen jellemzők kísérnek, ezért efféle szellemi tevékenységre gondolunk és számítunk akkor, amikor azt mondjuk: fontos célunk — s a munkában eszközünk —, hogy minden kommunista és minden becsületesen dolgozó, felelős ember többet és alaposabban gondolkozzék. A gondolkodó embert jobban jellemzi a kritikai készség és érzék, amely egyébként minden előrehaladás egyik feltétele és biztosítéka. Érdemes idézni Lenint, aki fontosnak tartotta a bírálatot nemcsak az egyes ember, a kommunista, hanem az egész párt szempontjából. Egy helyütt így ír: „A politikai pártnak saját hibáihoz való viszonya egyik üegfoptosabb és legbiztosabb ismérve a pánt komolyságának és annak, hogy miként teljesíti a valóságban kötelességét osztálya és a dolgozó tömegek irányában. A hibát nyíltan beismerni, okait, forrásait feltárni, elemezni azt a helyzetet, amely a hibát szülte, gondosan megvitatni, hogy milyen eszközökkel lehet a hibát kijavítani — ez jellemzi a komoly pártot, így teljesíti a párt kötelességét, így neveli és tanítja az osztályt, azután pedig a tömegeket is”. Minden leegyszerűsítés nélkül transzponálhatjuk ezt a máig érvényes, fontos gondolatot az egyes kommunistákkal szemben támasztandó követelményekre is. De legalább ekkora figyelmet és teret kell szentelnünk közéletünk egészségének megőrzése, a párt vezetőszerepe további erősítése céljából annak is, hogy a személyes gondolkodás joga, sőt követelménye, a vita, a kritika léhetősége és jelentőssége ne homályosítsa el azt, amiért mindez szükségeltetik: a cselekvést! Nem feledhetjük, hogy a demokratikus és pártszerű vita nélkülözhetetlen, sőt természetes a marxista1—leninista pártokban, de nem öncélúak, hanem kifejezetten arra valók, az a funkciójuk, hogy egységesebb cselekvésre irányuljanak. A cselekvést segítsék, ösztönözzék, szervezzék. A cselekvéshez pedig fegyelem kell. És a gondolkodás nem zárhatja ki, hanem — ha valóban alkotó jellegű! — akkor támogatja és ösztönzi a fegyelmet. Hiszen a fegyelem annál erősebb és valódibb, minél inkább meggyőződés áll mögötte, nem egyszerűen csak valamiféle parartcs vagy utasítás. A fegyelmet azért is kell hangsúlyozni, ment természetes, hogy a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helye szerint, továbbá képzettsége, életkora stb. szerint nem mindenki juthat el a gondolkodás azonos színvonalára. (Fontos, hogy a pártban a legkülönfélébb érdekék, szándékok, gondolatok mérlegelhetőek legyenek, mielőtt a nagy hatókörű politikai döntések megszületnek. Be ha ezek a döntések megszülettek, akkor a lenini centralizmus elvi alapján álló párt minden tagjának kötelessége, hogy eleget tegyen az általa önként vállalt fegyelemnek, teljesítse, amit a párt tőle vár, minden erejével segítse a határozatok megvalósulását, elérni a párt céljait, ily módon szolgálva népünk érdekét. így függ össze nagyon is szorosan a mindennapok politikai gyakorlatában gondolat és fegyelem, s így válik manapság különösen időszerűvé az igény, hogy a gondolkodás színvonalasabbá tételével erősödjék a fegyelem is, hiszen mindkettővel ugyanazt szolgáljuk: a tetteket. Cs. I. Leonyid Brezsnyev beszéde Kijevben Leonyid Brezsnyev, az SZIKP K'B főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke mondott beszédet szombaton Kijevben, a Nagy Honvédő ‘Háború emlékműkomplexumának felavatásán. Brezsnyev szombaton délelőtt érkezett kiilönvonattal Moszkvából iKijevbe, ahol ünnepélyesen fogadták. Az SZKP KB főtitkárával együtt érkezett Dmitrij Usztyinov marsall, honvédelmi miniszter és Viktor Grisin, az SZIKP moszkvai városi párt- bizottságának első titkára, a Politikai Bizottság tagjai. /A vendégeket Vlagyimir Scserbickij, az Ukrán Kommunista Párt KB első titkára és a köztársaság más vezetői köszöntötték. Leonyid Brezsnyev Scserbickij társaságában nyitott gépkocsin haladt át az ünnepi díszbe öltözött Kijev központján; az útvonal mentén tíz- és százezrek sorakoztak fel. Ugyancsak hatalmas tömeg köszöntötte Brezsnyevet és a többi vendéget az ünnepség színhelyén, a Dnyeper meredek partján emelt emlékmúzeum-komplexumban. Az ünnepi gyűlést pontban déli 12 'órakor nyitotta meg Vlagyimir Scserbickij. Egyperces 'hallgatással emlékeztek meg a jelenlevők a Nagy Honvédő (Háború hősi halottaméi, a húszmillió szovjet áldozatról. Ezt követően Leonyid Brezsnyev mondott beszédet. Az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke 'hangoztatta : — A fasizmus ellen vívott harcban nem voltunk egyedül. Emlékezünk hősi szövetségeseinkre, a partizánokra, sok ország ellenállásának a hőseire, emlékezünk a Hitier- ellenes koalícióban szövetségeseink katonáira. De nem feledkezhetünk meg arról, hogy a háború legsúlyosabb terhei a szovjet emberekre hárultak. Hazánk húszmillió fiát és leányát vesztette el. — 1945 felejthetetlen, győztes tavaszán mi, frontharcosok hittük, hogy ez volt az utolsó világháború — folytatta. — A nemzetközi életben végbemenő események azonban mindinkább arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a békét fenyegetik, mégpedig súlyosan, a békéért harcolni kell. — Azok között, akik ma meghatározzák a tőkés országok politikáját, jó néhány józanul gondolkodó ember van. (Folytatás a 2. oldalon.) HÉTRŐL HÉTRE, HÍRRŐL HÍRRE (3. old.) ÜRESJÁRAT - A VÉGREHAJTÓVAL (4. old.) IREGSZEMCSE BARTÓKOT ÜNNEPLI (4. old.) HOL VAN MAGYAR LÁSZLÓ SÍRJA? (4. old.) DIVAT A BORÜLÁTÁS? (5. old.) KAMBODZSAI VÁLTOZÁSOK (9. old.) LAVINACSAPDÄK (9. old.) MA ÉJSZAKA NEM MEGY VONAT (10. old.) A DUNAI HALÄSZAT EMLÉKEI (11. old.) SOMOGYI ISTVÁN KIÁLLÍTÁSA (11. old.) BENZIN CUKORRÉPÁBÓL (12. old.) VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS (6. old.) LÁNCSZEMEK a óid.) HASZ KÁRTÁRS NYUGDÍJBA MEGY (7. old.) ÜJ FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNY FRANCIAORSZÁGBAN (12. old.) CSUPI! KÉRSZ CSIPIT? (13. old.) MESEVAROS (13. old.) Az együttzenélés igénye ma is eleven. A zene embereket tanít, nevel, erősít és szórakoztat. Az együttzenélés öröme semmi máshoz nem hasonlítható. Képriportunk lapunk 5. oldalán található.
