Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-08 / 106. szám

2 NÉPÚJSÁG 1981. május 8. Észak-írország Folytatódnak a tüntetések Bobby Sands temetésén gyászmenetben álarcos IRA „vé­dőgárda” és az éhségsztrájkba belehalt Sands édesanyja, valamint nővére. nék küldött táviratában két­A Maze börtönben önkén­tes éhhalált halt Bobby Sands holttestét szerdán este a család otthonéból átszállí­tották Belfast Szent Lukács­ról elnevezett templomába, a csütörtöki gyászszertartás színhelyére. Több mint ezer ember kísérte a zöld-fehér- narancssárga ír trikolórral bevont koporsót, a menet élén a törvényen kívül helye­zett IRA „egyenruhás” — katonazubbonyt, fekete sap­kát és álarcot, — viselő dísz­őrsége haladt. Belfastban szerdán esté, nem sokkal a koporsó átszál­lítása után, orvlövészek agyonlőttek egy rendőrt, és egy másikat megsebesítettek. Egy kilencéves fiút egy golyó lábon talált. Két katona szer­dán délután könnyebb sérü­léseket szenvedett, amikor az Ír Köztársaság határánál le­vő Crossmaglen közelében az IRA ideiglenes szárnyának fegyveresei tüzet nyitottak rá­juk. Szerdán este is voltak utcai zavargások. Belfastban, és Londonderryben fiatalok barikádokat emeltek és össze­csaptak a rendőrökkel. Csü­törtökön egy fiatal fiút saját pokolgépe tépett szét. A lon­doni északír ügyek miniszté­riumának döntése alapján szerdán éjjel különleges fel­adatok elvégzésére, így utcai harcokra kiképzett, 600 fős elit egység érkezett Ulsterfoe. Jelenleg 11 ezer brit katona állomásozik Észak-irország- ban. Több helyen tüntettek szer­dán Nyugat-Európában Bob­by Sands halála miatt, elítél­ve London észak-írországi politikáját. Párizsban az FKP felhívására mintegy 8 ezren tüntettek London politikai gyilkossága miatt. A brit kö­vetség elé vonuló tüntető menet élén ott volt Georges Marchais, az FKP főtitkára is. Négy neves ír származású amerikai politikus Margaret Thatcher brit miniszterelnök­ségbe vonta a londoni kor­mány merev magatartásának helyességét, mert az elkerül­hetetlenül az erőszak fokozó­dásához vezet. Edward Ken­nedy és Daniel Patrick Moy- nihan demokratapárti szená­torok, Thomas O’Neill, a kép­viselőhöz elnöke és Hugh Carey, Nem York állam kor­mányzója táviratukban az észak-írországi börtönök re­formját sürgették. NSZK kormánynyilatkozat A nyugatnémet kormány küll- és biztonságpolitikájá­nak megerősítését látja a NATO-országOk római nyi­latkozatában. Helmut Schmidt kancellár csütörtökön a bon­ni parlamentben felolvasott külpolitikai nyilatkozatában üdvözölte, hogy az Egyesült Államok kész még ebben az évben tárgyalásokat folytatni a Szovjétunióval a közép-ha­tósugarú fegyverek csökken­téséről. Az iNSZK kormányfője ugyanakkor megerősítette, hogy a Nyugat kitart a NATO 1979-es határozatának végre­hajtása mellett és a tárgyalá­sokkal párhuzamosan folytat­ják az új amerikai eurostra- tégiai fegyverek gyártását és felállításának előkészítését is. Javulónak és reményteljes­nek minősítette az együtt­működést az amerikai kor­mánnyal. Hangoztatta, hogy a madridi értekezlet sikeres befejezése, egy európai lesze­relési konferencia feladatai­nak pontos meghatározása és megszervezésének előkészíté­se fontos, új impulzusokat adna a kelet—.nyugati párbe­szédnek. A közelmúltban az Arab­öböl térségében itett látogatá­sáról beszámolva Schmidt az NSZK közel-keleti politikájá­nak eddigi legmarkánsabb és legtámadóbb megfogalmazá­sát adta. Megerősítette: a Közel-Ke­leten csak olyan megoldás reális, amely figyelembe ve­szi valamennyi érdekelt fél, így a palesztinokat képviselő PFSZ érdekeit és jogait is. Ugyanakkor világossá tette: a .nyugati országoknak a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezettel kapcsolatos állás­pontját két tényező befolyá­solja: a PFSZ-nek egyfelől el kell ismernie Izrael állam létjogosultságát, másfelől meg kell akadályozni, hogy a PFSZ — a Nyugat elutasító magatartása miatt — még in­kább közeledjék a Szovjet­unióhoz. PANORÁMA BUDAPEST A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága táviratban köszöntötte a Román Kommunista Párt Központi Bizottságát a párt megalakulásának 60. évfor­dulója alkalmából. * Csütörtökön elutazott Bu­dapestről a kanadai szená­tus és képviselőház küldött­sége, amely Jean Louis Marchand-nak, a szenátus elnökének vezetésével — az országgyűlés meghívására — hivatalos látogatáson járt hazánkban. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Apró Antal, az országgyűlés elnö­ke búcsúztatta. Jelen volt Dorothy Jane Armstrong, Kanada budapesti nagykö­vete. * A következő évek felada­tait, kontinensünk vöröske­reszteseinek 'közös program­ját tartalmazó ajánlások el­fogadásával csütörtökön be­fejeződött Budapesten a Vö­röskereszt és Vörös Félhold Társaságok III. európai re­gionális konferenciája. A négynapos tanácskozás záró­ülése egyhangúlag ajánláso­kat hagyott jóvá. * Csehszlovákia felszabadu­lásának 36., valamint a cseh­szlovák kulturális és tájé­koztató központ fennállásá­nak 30. évfordulója alkalmá­ból a csehszlovák nemzetkö­zi kapcsolatok társasága „A Csehszlovák Szocialista Köz­társasággal való barátság és együttműködés fejlesztéséért” emlékéremmel tüntette ki Molnár Bélát, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkárát, valamint Garai Gábort, a Magyar írók Szö­vetségének főtitkárát. Ugyan­ezt a kitüntetést kapta a komlói Julius Fucik szocia­lista brigád. Az emlékérme­ket Václav Moravec, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság magyarországi nagykö­vete csütörtökön nyújtotta át a rezidenciáján a kitünte­tetteknek. * Befejezte munkáját csü­törtökön az Akadémia szék­házában a harmadik világ társadalomtudományi prob­lémáit elemző együttes tu­dományos osztályülés, s ezzel véget értek az Akadémia idei közgyűléséhez kapcsoló­dó tudományos események. Paavo Väyrynen életrajza Paavo Väyrynen 1946. szeptember 2-án született Kemiben. Szülei gazdálkodók voltak. Egyetemi tanulmányait 1965-ben fejezte be, öt év múlva az államtudományok kandidátusa cí­met is megszerezte. Előtte, 1968. és 1970. között a finn rádió­ban hírszerkesztőként dolgozott. Politikai pályafutását a Centrumpárt diákszervezetében kezd­te, amelynek 1969-ben ügyvezető főtitkárává választották. A következő két esztendőben az akkori finn miniszterelnök, Ahti Karjalainen politikai titkára volt. 1970-ben parlamenti képvi­selővé választották. A Centrumpárt vezetőségébe 1972-ben került, elnökhelyettesi tisztségben; 1980-ban lett a Centrum­párt elnöke. Paavo Väyrynen több alkalommal tagja volt a finn kormány­nak; 1975-től oktatási, majd munkaügyi miniszterként. Jelen­legi tisztségét (külügyminiszter) 1977 óta tölti be. Nős, két gyermeke van. (MTI) Rakéták és dobpergés Csütörtök esti kommentárunk: Mindennaposak ismét a libanoni összecsapásokról szóló hí­rek. Az izraeli kormány, mint eddig is, közvetlen fegyveres támogatást nyújt a jobboldali keresztény milíciának: tegnap több mint ötven izraeli harckocsi hatolt be Libanonba. Szám­talan bizonyítéka van annak, hogy az észak-libanoni falan- gista enklávé vezetői közvetlen izraeli segítséget kapnak. Erre utal a tel-avivi vezérkar főnökének minapi látogatása, s az a pontosan egyeztetett, ismétlődő légi támogatás, amelyet az izraeli repülőgépek nyújtanak Gemajel akcióihoz. Tudott do­log, hogy az izraeli—libanoni határsávban „uralkodó” Haddad őrnagy „szabad Libanonja” nem más, mint Izrael előretolt állása a palesztinókka'1 szemben. Az izraeli harckocsik behatolása Dél-tLibanonba, a légierő Phanitomjainak berepülései a szuverén arab ország légterébe, és a Szíriára nehezedő politikai nyomás fokozódása arra utal, hogy a Begin-kormány a választás előtt íkatonai sikerekkel próbálja megerősíteni gyengülő politikai pozícióját, s a hely­zet kiélezésével akarja megakadályozni, hogy a palesztinok lépéseket tehessenek a politikai rendezés irányába. Jól pél­dázza ezt az az éles in y ila tkoza tk a m p>á ny, amelyet Schmidt nyugatnémet kancellár ellen indítottak. Az NSZK kormány­fője ugyanis kijelentette: a palesztin népnek joga van arra, hogy a saját államában éljen. Tel-Aviv most arra hivatkozik, hogy Szíria rakétákat tele­pített Libanoniba. Csakhogy ezek nem támadó, hanem légvé­delmi .rakéták, éppen az ott állomásozó szír csapatok védel­mében, amelyeket nem egyszer ért izraeli légitámadás'. Ezek a szír alakulatok az arabközi békefenntartó erő részeként azon, vannak, hogy .normalizáljáik a helyzetet az országban és védjék Libanon szuverenitását. Nem véletlen, hogy az izraeli kormány most e légvédelmi rakéták ürügyén „veri a harci dobot". Nyilvánvaló, Begin nemcsak a katonai kalandra keres ürügyet, de egy ifiüst alatt szeretné elérni azt is, hogy a szírek távozzanak Libanonból, s hogy ott egy általa befolyásolható kormányzat jöjjön létre. Törekvéséhez nyugati segítséget kap. Libanon földjén már hosszú évek óta dörögnek a fegyverek. A mostani események azt 'bizonyítják: Tel-Aviv, valamint közvetett és közvetlén szövetségesei a békétlenségben érdé­Ifol'ípdf MIKLÓS GABOR Új elnök Argentínában---------------------------------------------------------------------------------------------------—- ■ — ----------------------------—*r -"--i------------------­C sak a krupié változott... Március utolsó napjaiban iktatták be az új argentin elnököt: Roberto Viola nyu­galmazott tábornokát, aki Jorge Rafael Videlát, tábor­noktársát és régi barátját váltotta fel Buenos Aires „Rózsaszínű Palotájában”. Újabb négy évre katonaelnök áll tehát Latin-Amerika má­sodik legnagyobb államának élén. „NEMZETMENTÖ SZÁNDÉK” Az argentin hadsereg öt évvel ezelőtt ,^nemzetmentő” szándékkal vette át a hatal­mat, véget vetve ezzel a pe­ronizmus második, kevésbé dicsőséges korszakának. A le­gendás elnök, Juan Perón özvegye, a táncosnőből állam­fővé lett Isabel ugyanis ke­véssé értett az államügyek­hez, kormányzása alatt a hatalom egymással vetélkedő cs-oportok martalékává vált. Katasztrofálisan romlott a gazdasági helyzet, gátlástala­nul gyilkoltak a szélsőjobb- oldali terrorszervezetek, s aktivizálódtak a gerillamoz- galmak is. A katonai junta 1976-tban azt ígérte, hogy csupán ad­dig marad az ország élén, amíg rendbe teszik a gazda­ság szénáját, és megszaba­dítják az országot a terroriz­mus rémétől. A két feladat közül a másodikat, a terro­rizmus ürügyén a baloldal és mindenféle ellenzéki erő el­leni háborút igencsak „ered­ményesen” vívták meg: 15— 30 ezerre teszik az áldozatok számát, s ma is ismeretlen még mintegy hatezer ember sorsa. Buenos Aires főterén minden csütörtökön össze­gyűlnék az asszonyok, akik „eltűnt” férjeik, fiaik sorsát kérik számon a juntától. A gazdaság állapota az ígéretek ellenére vajmi ke­veset javult, igaz, a terme­lés — elsősorban a mezőgaz­daságban — évről évre re­kordszintet ér el. Csakhogy az abszolút szabladkereskede- lemre alapozott gazdaságpoli­tika elsősorban a külföldi tő­kének és az argentin nagy­vállalkozóknak kedvez. A vi­lágpiaci versenyben gyöngé­nek bizonyult hazai vállala­tok sora ment azonban tönk­re. a munkanélküliek száma pedig hamarosan eléri a há­rommilliót. HOMÁLYOS HATÁRIDŐK A katonai hatalomátvétel­kor fölfüggesztett politikai pártok egyre erélyesebben sürgetik a hadsereget, hogy vonuljon vissza a kaszár­nyákba, s állítsa helyre az országban a polgári szabad­ságjogokat. Egyre vékonyabb az a támogató réteg, amely szívesen látja a katonákat az ország élén. Ennek elle­nére ma még eléggé homá­lyos, mikor fejezik be a tá­bornokok a „nemzeti újjá- szervezés”-t, s mikor látják elérkezettnek az időt a visz- szavonulásra. A junta ugyan­is újabban óvakodik attól, hogy határidőket tűzzön ki. Az optimistább politikai kö­rök abban reménykednek, hogy Viola mandátumának lejártakor, 1984-ben kiírják az általános választásokat. A hadsereghez közel álló körök azonban ennek kevés esélyt jósolnak. Az új elnök, akit a had­sereg „mérsékelt” szárnyához sorolnak, mindenesetre na­gyobb beleszólást ígér a ci­Roberto Viola, Argentína új elnöke víleknek. Kormányzatában hat katona-miniszter mellett hét civil politikus kapott he­lyet. Ám hiába civiltöbbségű a kabinet, a döntéseket to­vábbra is a katonai junta hozza. Decemberre várható a liberalizálódás újabb lé­pése, a politikai pártok te­vékenységének fölújítása. Ezt az intézkedést azonban már többször elhalasztották, mivel a katonákat aggasztja, hogy a gyökerestől kitépni próbált peronizmus továbbra is az ország legerősebb politikai irányzata. A peronisták ere­jének ellensúlyozására a had­sereg is politikai párt ala­pítását fontolgatja. A KASZINÓ-GAZDÁK MARADTAK Az argentin liberalizálódás ütemét erősen befolyásolja, hogyan viselkedik a jövőben a hadsereg „kemény vonala”. Az ultrák mostanában egy­re aktívabbak, annál is in­kább, mivel támogatást re­mélhetnek az Egyesült Álla­mok új elnökétől is. A Rea- gan-adminisztráció ugyanis sutba dobta az „emberi jo­gok” carteri politikáját, és moralizálás helyett a szétzi­lálódott latin-amerikai szö­vetségi rendszer megerősíté­sén munkálkodik. Viola el­nök meleg fogadtatásban ré­szesült. amikor nemrégiben, még beiktatása előtt a Fehér Házba látogatott. Nem az „eltűntekről” faggatták, ha­nem ígéretet kapott, hogy Washington hamarosan fel­újítja fegyverszállításait Bue­nos Árrésnek. A javuló amerikai—argen­tin kapcsolatok ellenére Vio­la mégis puskaporos hordót érezhet elnöki széke alatt. Egyre gyakoribbak a mun- kásimegmozdiúlások, sőt, a vállalkozók is tüntetéseken tiltakoztak a gazdaságpoliti­kai irányvonal ellen. A had­sereg továbbra is megtagad­ja, hogy felvilágosítást ad­jon az eltűntek sorsáról, fél­ve attól, hogy ez felvetné a felelősség kérdését is. Nem véletlenül jegyezte meg egy kommentátor az elnökválasz­tással kapcsolatban: Viola beiktatásával csupán a kru­pié változott, a kaszinó gaz­dái a tábornokok maradtak. ELEKES ÉVA Egy 1972-es felvétel: Juan és Isabel Peron. A volt állam­elnöknőt nemrég ítélték korrupciós várakkal 8 évi bör­tönre. Isabel az 1976-os puccs óta háziőrizetben volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents