Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-07 / 105. szám

1981. május 7. KÉPÚJSÁG 3 A tomerőmü-építkezés Munkásőrök Katonák a tulipános házakban Láttam egy egyszerű isko­lai térképet hazánkról, nem katonait, de a katonáknál. A térképen kis színes égők jel­zik, hol és merre építkeztek az alakulat soros tagjai. So­ros tagjait írunk, hiszen ez a „vállalat” — a paksi alaku­lat — „büszkélkedhet” a leg­nagyobb fluktuációval nap­jainkban. Félre a tréfával. A paksi atomerőmű-építkezésen dol­gozó katonák, építő-műszaki alakulat lévén, elsőrendű fel­adataiknak tartják a munkát, a népgazdaságnak nélkülöz­hetetlen területen, a nagy és kiemelt beruházásokon. Gon­dot- fordítanak az építőmun­ka mellett a katonai, azaz a hadseregbeli tevékenységre is. Weisz Zoltán őrnagy, párt­titkár már á beszélgetés ele­jén leszögezi: „Nem munkás­szolgálatos alakulat vagyunk, mint sokan hiszik!” A munkán, .a termelő te­vékenységen van a hangsúly, úgy, hogy a népgazdaság fel­adatait egyeztetik az ide be­vonuló fiatalok érdekeivel. A bevonultatásnál a személyek­nél elsősorban a szociális helyzetet tartják szem előtt, így az alakulat legénységé­nek egy része családos — te­hát a katonaidőben is meg­teremtik számukra a lehető­séget, hogy segítsenek a csa­ládnak. A másik szempont, hogy szakembereket soroz­nak be az ilyen alakulatok­hoz. A laktanyában működik ál­talános iskola és szakmun­kásképző is. Kevés az olyan fiatal, aki a leszereléskor már nem rendelkezik a nyolc általánosról bizonyítvánnyal. Ezen felül 1980-ban 250-en szereztek valamilyen kezelői vizsgát, közel nyolcvanan pe­dig szakmunkás-képesítést. Az álakulat csapatmúzeu­mában számtalan elismerés, ajándék jelzi, hogy elégedet­tek a katonák munkájával. Évente 2000 óra társadalmi munkát vállalnak. Amit ezen felül végeznek Pakson, azért pénzt kapnak és abból fede­zik a századklubok fenntar­tását. Az egyik század Mün- nich Ferenc KlSZ-alapszer- vezete 700 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a városban, ezért a tanácstól színes televíziót kaptak aján­dékba. Két század megkapta a „Paksért emlékplakettet” is. Az embernek óhatatlanul katonai élményei jutnak eszé­be, amikor látja a paksi ka­tonák laktanyáját, egy-egy raj szállását (körletét), vagy akár a klubokat, a könyvtá­rat. Az élmények előhozzák a régi őrségbe járásokat. Itt nincs őrség, csak kapuszol­gálat. Az esetleges fogdákat •— az sincs... A nehezen ki­harcolt kimenőket, eltávozá­sokat, s szabadságokat. Az építő katonák szigorú munka­rendben dolgoznak, meghatá­rozott munkanapokon, és a szabad időt is figyelembe véve. Vándor Dénes százados, századparancsnok katonásan, tömören jellemzi az egysé­get: „A század erkölcsi-poli­tikai állapota jó!” Harmadszor nyerték el az Élenjáró Század címet, a Kun Béla brigád négyéves mun­kájáért elnyerte a KISZ Köz­ponti Bizottságának Kong­resszusi Oklevelét, négy bri­gádtag megkapta a Haza Szol­gálatáért Érdemérem bronz fokozatát... és lehetne még sorolni az elismeréseket. Az alakulat KlSZ-bizottsá- gának titkára, Vecsei Márton őrmester érdekes összevetés­re hívja fel a figyelmet: — A bevonuló fiataloknak csak egy bizonyos százaléka tagja az ifjúsági szövetség­nek. Meglepő, hogy rendkí­vüli politikai érzékkel rendel­kező fiatalemberek a civil­életben nem találkoznak a KISZ-szel. Az alapszerveze­tek politikai munkájának eredménye, hogy 3—4 hóna­pos katonáskodás után már lényegesen megnövekszik a KISZ-tagok száma. A csapatmúzeumban ál­lunk Weisz őrnaggyal és Ve­csei őrmesterrel. Az egyik tablón pár szám bizonyítja, hogy a paksi katonák meg­érdemelten nyerték el há­romszor a Magasabbegység Élenjáró Zászlóalja címet, és most április 30-án átvehet­ték a kongresszusi és a fel- szabadulási munkaverseny­ben végzett kiemelkedő mun­kájukért Czinege Lajos had­seregtábornok, honvédelmi miniszter elismerő oklevelét és ajándékát. Az alakulatnak 1980-ban munkabérből 55 millió forint a bevétele, az egy katonára jutó átlagkereset 3800 forint, az átlagórabér pedig 21 fó­rint volt. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Történelmi tájakon (II.) Hunyadi bátai csatája A történelmi tájakat be­mutatni igyekvő sorozatunk­nak alighanem ez lesz a leg­kevésbé pontosan helyihez köthető része. Hunyadi Já­nos Báta határában vívott csatájának csak az időpont­ját és tényét tudjuk, részle­teit azonban -nem. Kivéve azt, hogy -igen véres volt, amit könnyen el lehet hinni. Hunyadi a kor egyik legvé­rengzőbb hadvezére — Filip­po Scolari, va-gy másként — Ozorai B'ipó mellett tanulta a hadi mesterséget és bár nála tehetségesebben, de semmivel sem szelídebben gyakorolta. Báta ma fs jelentős község, de a középkorán fontossága sokkal nagyobb volt. Az itte­ni bencés apátságot dúsgaz­dag búcsújáróhelyként ismer­ték országszerte. A szent vérről elnevezett templom — a mainak második elődje — és a mellette lévő monostor egyiben erődített is volt. A távoli Lórévtől Baranya me­gyéig húzódtak birtokai. Apátjairól századokon ke­resztül jóformán ' mást se jegyzett fel a történelem, mint torzsalkodásokat, erő­szakoskodásokat, kisebb-na- gyobb vérengzéseket. Mind­ehhez persze hatalom kellett, ami nem lehetett akármek­kora, hiszen a bátai monos­tor arra is alkalmas volt, hogy a fconst'anzi zsinatra menő Zsig-mond király itt szálljon meg. Már ekkor tár­saságában volt Hunyadi Já­nos, akii 1440-foen Ulászló hí­veként látogatott ismét Bé­tára. A László-párti nagyúr, Gfira László és Tamássy Hen­rik ide zárkózott híveit a A valószínű csatatér — ma környéken vívott csatában verte tönkre. A harc minden valószínűség szerint Báta és Bátaszék között, a F-urkó- puszta alatti sík részen zaj­lott, bár a termelőszövetke­zet baromfitelepének építé­sekor a dombtetőről is ke­rültek elő fém-maradványok. O. I. Fotó: Cz. S. Nagygyűlés ma este Szekszárdon A béke és- barátsági hó­nap nyitó rendezvénye lesz ma esté hat órakor, a politi­kai nagygyűlés Szekszárdon a megyei művelődési köz­pontban. A győzelem napja előestéjén megemlékezünk a bősökről, akik vérüket és so­kan életüket áldozták a fasiz­mus elleni harcban, az em­beriség, hazáink szabadságá­ért é% a békéért. A béke poli­tikáját mór a Nagy Októberi Szocialista 'Forradalom meg­hirdette és képviseli a Szov­jetunió mindmáig. A nagygyűlés szónoka Bíró Gyula, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára lesz. Új mederben a Tisza A terelőgáitak elbontásával új medrébe engedték a Tiszát Taktabáj határában. A folyó kanyarulatának átvágását 1979-ben kezdték e-1 és a munkálatok során több mint hatszázezer köbméter -földet mozgattak meg. Az átvágás mintegy két kilométerrel rö­vidítette meg a medret. A több mint négyszáz méter hosszú, százötven méter szé­les és átlagosan inégy méter mély új meder kialakítására azért volt szükség, mert a fo­lyókanyarban az áradásoknál a sodrás kimosta a partsza­kaszt, télen pedig a jégtáblák összetorlódtak, dugót képez­tek, am'i akadályozta a jég le­vonulását. A kongresszusi határozatok teljesítése „A gazdaságban a fő tenni­való -a- hatékonyság erőteljes növelése. Következetesebben kell -folytatni a termelési és termékszerkezetnek adottsá­gainkhoz igazodó korszerűsí­tését, a költségek csökkenté­sét, a minőség és a jövedel­mezőség ' javítását.” (A XII. pártkongresszus határozatá­ból.) Ahogyan a pártkongresszus tiszteletére indított munka­versenyben kezdeményezők, példamutatók voltak a mun- -kásőrök, úgy adottak számuk­ra a-z idei feladatok is. A kongresszus határozatából adódóan részt venni a nép- gazdasági tervek teljesítésé­ben és eleget tenni a kikép­zésben, a szolgálatban meg­ír atá rozott követelményeknek. E kettős feladatot még kiegé­szíti a testület életében ki­emelkedő esemény: a mun­kásőrség a jövő év elején ün­nepli alapításának 25. évfor­dulóját. Az elleniforradalom után létrehozott munkásőrség ré­szese volt a muniká-sha-talom megszilárdításának, a törvé­nyesség helyreállításának, a párt és a tömegek közötti bi­zalom újrateremtésének, az eskü szavaival élve: fegyver­rel, munkával, felvilágosító szóval. A megye egész m-unkásőr- állományára az egyetértés, a tettrekészség, a cselekvőké­pesség, a növekvő politikai aktivitás a jellemző. Az ipari, a mezőgazdaságii üzemekben -dolgozó munkásőrök nem csupán a párt fegyveres ere­jének tagjai, hanem közvet­len környezetük szóvivői, közéleti emberei is. A tamási járásban például a kongresz- szust megelőző időszakban a korábbiaknál nagyobb arány­ban választottak munkásőrö­ket különböző -párttisztségek­re, szám szerint hatvanat. A testület a -párttaggá nevelés egyik iskolája: a tamási já­rásban a múlt év folyamán hat, az -idei évben -eddig négy munkásőrt vettek fel a párt soraiba. A pártfeladatok teljesítése mellett- a termelőmunkában is meghatározó szerepet töl­tenek -be a munkásőrök: egy­ségenként változóan ugyan, de 60—80 százalékuk szocia­lista brigá-dtag, brigádvezető. A közvetlen termelőmunkát végzők aránya meghaladja a 70 százalékot, és ahogyan fel­veszi a szürke egyenruhát a segédmunkás, ugyanaúgy a paksi atomerőmű-építkezés magasan kvalifikált szakem­bere is. Az idei feladatok a fő fi­gyelmet a kollektív szellem erősítésére, a -fegyelem to­vábbi szilárdítására, a szocia­lista hazafiságra, az interna­cionalizmusra, a- munka sze- retetére, a nép va-gyonának gyarapítására, a káros szen­vedélyek elleni fellépésre irá­nyítják. Azók a példaképek, A tamási egység hagyo­mányszobájában a névadó, Gőgös Ignác portréja és kép a szülői házról. akik kiválóak a miu-nkás őri feladatokban, a legjobb tudá­suk jszerint végzik munkáju­kat, és magánéletük is kifo­gástalan. Bár a kiképzési feladatokat a munkásőrök szabad idejük­ben teljesítik, adódnak ese­tek, amikor a kiképzés ütkö­zik a munkahelyi munkával, nem egyszer éppen az üzemi kollektíva által szabad szom­batra, vagy vasárnapra vál­lalt pluszmunkával. Ezt elke­rülendő, szükséges -a felada­tok egyeztetése a bázisüze­mek gazdasági és pártvezeté­sével. A bonyhádi egységben — amelybén sok bányász tel­jesít szolgálatot — a parancs­nokok már az éves kiképzés tervezésekor ügyelnek az ilyen ütközések elkerülésére, de maiguk a munkásőrök — akik rendszerint kezdeménye­zői a szabadnapokra vállalt túlmunkának — -is figyelem­be veszik a kiképzési napo­kat. A 25. évfordulóhoz köze­ledve, előtérbe került a-z -el­múlt negyedszázadot meg­örökítő dokumentumok, tár­gyi emlékek gyűjtése, az ala­pítóktól — 19-es vöröskato­náktól, a munkásmozgalom veteránjaitól — örökölt ha­gyományok ápolása. Ennek a munkának a haszna egyrészt a -testületbe kerülő fiatalabb generáció, másrészt a testü­lettel kapcsolatban álló -ifjú- gárdisták, úttörők nevelésé­ben fejeződik ki. A tamási egység hagyományszobáját már ezernél több fiatal ke­reste -fél. Az -idei évet értékelő ünne­pi egységgyűlések, a 25. év­fordulóról szóló megemléke­zések nyilvánvalóan ismét azt összegezhetik majd, hogy a munkásőrök az önként vállalt fegyveres szolgálatban való példás -helytállás mellett pél­dát mutatnak munkahelyü­kön az építőmunkában, a párt politikájának terjeszté­sében, a szocialista tudat for­málásában, a közéleti -felada­tok teljesítésében. BOGNÁR ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents