Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-06 / 104. szám
2 NÉPÚJSÁG 1981. május 6. Az Akadémia közgyűlésének második napja (Folytatás a 1. oldaliról.) léssel kapcsolatiban rámutatott tudományos minősítő rendszerünk ellentmondásos gyakorlatára. Míg a hosszabb távra szóló tudomány politikai stratégia kialakításaihoz, egy merőben új tudományos közlési rendszer kidolgozásához, vagy a továbbképzés reformjához Viszonylag hosszabb idő — két év — áll rendelkezésre, a minős ítésii rendszer mélyreható átformálása már nem tűr halasztásit. ■Ezután az elnök az erőforrások szűkösségéből eredő kutatási feladatokról beszélt, megállapítva azt, hogy hazánkban is, csakúgy, mint mindenütt a világiban, a kutatásnak közelebb kell kerülnie a társadalmi és gazdasági szükségletekhez. A sóik vitára okot adó alapkutatásokról szólva kijelentette: a társadalmi és gazdasági szükségletekhez való igazodás nem jelentheti az alapkutatások háttéribe szorítását, mert nagy gyakorlati és társadalmi jelentőségű eredményekre csak ott számíthatunk, ahol kiemelkedő alapkutatási eredmények születnék. . Pál Lénárd főtitkári beszámolójában nagy vonalakban értékelte az elmúlt öt év akadémiai kutatómunkáját, szólt a tervekről is. Elöljáróban leszögezte: a politika kedvező feltételeket teremtett az alkotó kezdeményezésekhez, a tudomány társadalmi szerepének *hélyes megítéléséhez. A társadalomépités eddigi eredményei pedig megfelelő alapot adnak a továbbá előre- 1 epéshez. Az elért teljesítményeket vázolva rámutatott: az értékeléskor azt kell számba venni, hogy az eredmények hogyan szolgálják a társadalmi- gazdasági fejlődést. Egyebek között elmondta, hogy elismerést váltott ki a magyar kutatóknak a szocialista országok Iriterkozmosz-prog- ramrjáiban Végzett munkája. Különösen nagy sikert hoztak a közös szovjet-magyar űrrepülés során először alkalmazott új hazai műszerek. Az Akadémia főtitkára ezt követően vázolta a számítáis- teobnákálban, a kémiai, a biológiai és orvosíi, .az állatorvos- tudományi, a mezőgazdasági kutatásokban elért jeles eredményeket, majd, rámutatott: az akadémiai feuitatóhelyéken végzett természettudományi és műszaki kutatás minden elismerésit megérdemlő teljesítményéi ellenére sem váltott ki jelentős hatásokat a hazai termelő-értékesítő szférában és alig indított él sokat ígérő, bátor vállalkozásokat. Ennek egyik döntő oka, hogy a tudományos tevékenységben még mindig nem érvényesülnek kellően a közvetlen gyakorlati érdekek. 'Szólt ezután a 'társadalom- tudományi kutatások kiemelkedő eredményéiről. A továbbiakban az MTA főtitkára körvonalazta az Akadémia munkáját meghatározó fő elképzelésekét Figyelmeztetett arra, hogy az országos távlati kutatási tervben megfogalmazottakat felül kell Vizsgálni és a társadalmi, gazdasági célokhoz való szorosabb kötődés érdekében korszerűsíteni, újrafogalmazni szükséges a fő kutatási irányokat. A távlati tervek mellett szükség van röVidébb Időszakra szóló cselekvési programokra is, ilyen a VI. és VII. ötéves népgazdasági terv sikeres Végrehajtását ás segítő, a gazdaság- és a tudománypolitika kapcsolatának szorosabbra fűzését szolgáló országos középtávú ku tafcáis'i -feji esztési terv. Ezt követően vitára került sor, melyben többen hangoztatták a tudományközi kutatások jelentőségét, hiszen egyre több olyan feladattal néz szembe a társadalom, amely csak több tudományág közös munkájával oldható meg. A vitában tizenketten kértek szót, s a javaslatokra, észrevételekre Szentágothai János és Pál Lénárd válaszolt. A kétnapos plenáris tanácskozáson megvitatták, s módosításokkal, kiegészítésekkel elfogadták az akadémiai közgyűlés határozatát. A résztvevők tudomásul vették az Akadémia elnökének és főtitkárának vitaindítóját, valamint a testületek és a szakigazgatás tavalyi munkájáról, szóló tájékoztatókat. Megfogalmazták a Hazánk és a műszaki haladás címmel elhangzott előadás és vita alapján a fontosabb teendőket. A közgyűlés elhatározta, hogy az Akadémia elnöksége hozzon létre fűtőanyag- és energetikai komplex elnökségi bizottságot az energiahordozókkal való ésszerű gazdálkodás széles körű tudományos megalapozására. Ezután tíz külföldi tudóst választottak meg az Akadémia tiszteletbeli tagjának, akik tudományterületükön kimagasló eredményt értek el és közvetlen kapcsolatot tartanak a magyar tudományos élettel. Az új tiszteletbeli tagok: Bay Zoltán (Amerikai Egyesült Államok, atomfizika), Frenand Braudel (Francia- ország, történettudomány), Jean Dausset (Franciaország, immunológia), Lars Ernster (Svédország, bioenergetika, biokémia), Jürgen Habermas (NSZK, társadalomelmélet), Christopher Hill (Anglia, történettudomány), Guido Sarto- ri (Olaszország, szervetlen kémia), Georgij Konsztanti- novics Szkrjábin (Szovjetunió, mikrobiológia), Marthe Vogt (Anglia, farmakológia) és Lauri A. Vuorela (Finnország, meteorológia). A közgyűlésekhez kapcsolódó események sora szerdán tudományos osztályülésékkel folytatódik az Akadémián. Észak-írország Zavargások Sanis halála után Éhségsztrájkjának 66. napján, kedden hajnalban a belfasti Maze-börtön kórházában meghalt Bobby Sands, az ír Köztársasági Hadsereg (IRA) ideiglenes szárnyának 27 éves tagja, brit parlamenti képviselő. Sands vasárnap reggel óta kómás állapotban volt. Halálánál jelen voltak hozzátartozói. Sands halála szinte azonnal zavargásokat váltott ki a pattanásig feszült légkörben várakozó Belfast és Londonderry katolikus negyedeiben, ahol futótűzként terjedt el a halálhír. Dühödt fiatalok százai lepték el a katolikus városrészek utcáit, gépkocsikat borítottak föl, barikádokat emeltek és több helyen ösz- szecsaptak a rendőrökkel. Több épület lángok martalékává vált. A rendfenntartó alakultok — az előre kidolgozott terv szerint — körülzárták a nyugtalanság fészkének számító negyedeket. Az 1977-ben tiltott fegyver- viselésért 14 évi börtönre ítélt Robert Gerard (Bobby) Sands azzal a követeléssel kezdett március 1-én éhség- sztrájkot, hogy az IRA ■ bebörtönzött tagjait minősítsék politikai fogolynak és ennek megfelelő bánásmódban részesítsék őket. Később három fogolytársa is csatlakozott akciójához, amit az északírországi katolikusok növekvő rokonszenve kísért. Az angol katonák gumilövedékekkel szállnak szembe Belfastban a tüntetőkkel Sands-t április 9-én egy észak-írországi pótválasztáson a londoni parlament képviselőjévé választották. A brit kormány azonban végig kitartott álláspontja mellett, miszerint „bűnözőket” nem nyilvánít politikai fogolynak. A dublini parlament három tagjának, a strasbourgi emberi jogok európai bizottságának és a pápa küldöttének közvetítési kísérlete Sands életének megmentésére egyaránt kudarccal végződött. Állapotának súlyosbodásával éleződött a feszültség és nőtt a félelem a halála után várható erőszakhullámtól. Margaret Thatcher brit kormányfő nem szándékozik nyilatkozni Sands halálával kapcsolatban és a londoni kormány sem ad ki hivatalos közleményt erről — közölte kedden Londonban egy kormányszóvivő. Michael Foot, az ellenzéki ■ Munkáspárt vezetője Sands halálát „sajnálatosnak”,, ugyanakkor „értelmetlennek” nevezte, s hasonlóan nyilatkozott Humphrey Atkins, az Észak-írország ügyek minisztere is. Charles Haughey ír miniszterelnök nyugalomra intette Észak-írország lakóit. Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozata Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság kedden nyilatkozatot tett közzé, amelyben leszögezi: a magyar közvélemény határozottan elítéli az izraeli légierőnek és a szárazföldi csapatoknak az elmúlt napokban libanoni települések és palesztin menekülttáborok ellen elkövetett, emberéletben és anyagiakban egyaránt súlyos károkat okozó brutális támadásait. Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság ismételten követeli az izraeli [agresszió .azonnali megszüntetését, az izraeli csapatok feltétel nélküli kivonását az összes megszállt [arab területről, a közel-keleti Válság átfogó, igazságos rendezését, a térség valamennyi állama biztonságának és 'békés életének szavatolását. Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság teljes támogatásáról és szolidaritásáról biztosítja a 'haladó libanoni és palesztin erőket igazságos harcuk győzelemre vitelében — fejeződik be a nyilakozat. Ismét Madridban Az újrakezdés mindig reményt ébreszt: talán most si---------'----------------kerül! így van ez Madridban is az e urópai biztonságról és együttműködésről folyó tanácskozásokon, amely a húsvéti szünet lejártával, május 5-én ismét munkához látott. Harminchárom európai és két észak-amerikai állam küldöttei tanácskoznak a politikai, a gazdasági, a kulturális, az emberi kapcsolatok továbbfejlesztéséről, vagyis az 1975-ben kelt helsinki záróokmány teljesítéséről. November óta tart az eszmecsere, mindeddig sikertelenül. A madridi találkozónak eredetileg március 4-én kellett volna befejeződnie, de még ma senki nem tudja, mikor köszönhetnek el a küldöttek egymástól. Minden nemzetközi tanácskozás, amely valóban érdembeli ügyekkel foglalkozik, az általános politikai helyzetet tükrözi. A spanyol főváros szép konferenciapalotájában is azok a problémák vannak terítéken, amelyek általában uralkodnak Európában. Európa helyzetének, a kelet—nyugati viszony megjavításának kulcsa ma a fegyverzetkorlátozás, a hajsza megállítása. Ettől függ az enyhülés sorsa. A fegyverkezési verseny folytatódása mindent elronthat, a megegyezés sok más kapcsolaterősödés előtt is szélesre tárhatja a kapukat. Ezért áll a madridi vita középpontjában az európai katonai enyhülési és leszerelési értekezlet megszervezése. Lévén, hogy nem katonai szakértők ülnek Madridban, jó lenne, ha itt csak elhatároznák az összehívást és külön, másutt (de minél előbb) összehívnák az ugyancsak harmincötös tanácskozást. Eredetileg a Varsói Szerződés államai vetették fel a gondolatot és ma már elvileg mindenki egyet is ért vele. De csak elvileg. A hogyan fölött — mint oly sokszor — éles vita folyik. Gyakorlatilag két nézet áll szemben egymással. A Szovjetunió és szövetségesei kezdetbén azt javallották, hogy a katonai konferencia minden előzetes feltétel nélkül lásson munkához, először a bizalomerősítő intézkedésekről tárgyaljon, majd a nehezebb fajsúlyú kérdésre, a fegyverzetkorlátozásra térjen át. Befutott — ugyancsak még eredetileg — a nyugati támogatást élvező francia terv, amely azt kívánja, hogy a Szovjetunió — az összehívás feltételéül — terjessze ki a bizalomerősítő intézkedések területi hatályát az Uraiig. Itt álljunk meg egy pillanatra, ejtsünk szót e fogalomról. A helsinki záróokmány azt ajánlja, hogy valamennyi aláíró értesítse előre a többieket mindazokról a — bizonyos létszám fölötti — hadgyakorlatokról, amelyeket határaitól számított 250 kilométeres sávon belül tart és hívjon meg azokra külföldi megfigyelőket — minden gyanakvás, a rossz (támadó) szándék feltételezésének kiküszöbölésére. Ezek a bizalomerősítő intézkedések. így is történt a múlt esztendőkben. Ez egyben azt jelentette, hogy a Szovjetunió nyugati határaitól számított 250 kilométeres sávra vonatkozott a megállapodás, ez képviselte, közmegegyezéssel, az érdekek egyensúlyát. Most, az SZKP XXVI. kongresszusán egyebek között bejelentették, hogy a szovjet kormány kész — a korábbi javaslat - kiegészítésével — kiterjeszteni az intézkedések területi hatályát az Uraiig, ha a nyugatiak hasonló gesztust tesznek. Az egyensúlynak ugyanis meg kell maradnia. Itt tartanak most. Szocialista álláspont szerint vagy minden előfeltétel nélkül üljön össze a katonai enyhülési konferencia és valamennyi függő témát ott vitassanak majd meg, vagy a szovjet engedmény ellentételét tegyék meg már most a nyugatiak. A másik fél nem akar hallani erről, „természetesnek” tekinti a szovjet lépést, nekikjárónak és nem óhajtanak cserébe semmit se adni. Íme, az általános európai vita tükröződésé: a szovjet engedményt „a megbillent katonai egyensúly helyreállítása” egyik módjának minősítik. Csak a francia (igen egyoldalú) megfontolások alapján egyeznének bele abba, hogy Madridban határozat szülessen a katonai konferencia összehívásáról. De amíg ebben nem jutnak dűlőre, semmilyen kézzelfogható eredmény nem várható, sem politikai, sem gazdasági, sem kulturális, vagy humanitárius tekintetben. Pedig vagy kilencven más javaslat fekszik az asztalon, egyebek között a kereskedelem és a kooperáció elősegítéséről, a kulturális kapcsolatok fejlesztéséről, a tájékoztatásról, az emberi jogokról. Tanácskoznak a szakértői bizottságok, de minden szem a katonai témára tekint. Voltaképpen egy közös, mind a harmincöt résztvevő által elfogadható záróközleményt kell megfogalmazni, amely tömören összefoglalja mindazt, amiről Madridban szó volt és megfogalmazza, mit kívánnak tenni a következő években a helsinki záróokmány végrehajtásáért. Ezen a listán a katonai konferencia áll az első helyen, de várható, hogy a nyugatiak újabb éles vitát indítanak (mint azt régebben is tették) az emberi jogokról és a tájékoztatásról. Lehet, össze is kapcsolják a kettőt: a bizalomerősítő konferencia létrehozását egybekötik olyan tételekkel, a zárónyilatkozat olyan megfogalmazásaival, amelyek nyugati szájíz szerint foglalkoznak az emberi jogokkal, s rejtett céljuk a szocializmus lejáratása. Igaz, katonai és emberi tényezők között valóban van összefüggés — mondják a szocialista küldöttek, de fordítva, mint ahogyan azt a nyugatiak állítják. Csak az enyhülés körülményei között bontakozhatnak ki e jogok, a kapcsolatok, bővülhetnek az utazási, s más lehetőségek. A feszültség óhatatlanul és mindenütt korlátot szab ennek. Ezért állítják a Varsói Szerződés államai ma első helyre a katonai enyhülést. Minden viták ellenére van remény a megállapodásra------------------------ Madridban. Még a húsvéti szünet előtt z áróhatározat-tervezetet nyújtott be nyolc "semleges és el nem kötelezett résztvevő, s ez az okmány — bár jelen formájában csak vitaalapot alkot — jó irányba tett lépésnek tekinthető. A következő hetekben kiderül: meg tud-e egyezni Kelet és Nyugat. Vannak nagy közös érdekeink, de — mint erről már szóltunk — a környezet, az általános kapcsolatok helyzete határozza meg, milyen, nyilatkozat jön létre Madridban. Bizonyos, hogy nemcsak a bizalomerősítésről, hanem a bizalom erősítéséről is dönteni kell. TATÄR IMRE BUDAPEST Az MSZMP Központi Bizottsága, valamint a kommunista és munkáspártok Prágában megjelenő közös folyóirata, a Béke és Szocializmus szerkesztősége együttes rendezésében kedden háromnapos elméleti konferencia kezdődött Ballaitonföldváron. Napirendjén „A nemzeti és a nemzetközi dialektifcá j a a munkásmozgalomban” című téma megvitatása szerepel. A konferenciát, amelyen négy kontinens — Európa, Ázsia, Amerika és Afrika 47 kommunista és munkáspártjának képviselői vesznék részt, a házigazda Magyar Szocialista Munkáspárt nevében Övári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára nyitotta meg. * A Román Kommunista Párt megalakuláséinak közelgő — május 8-i — évfordulója alkalmából Victor Bolo- jan, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete kedden, a nagykövetség épületében sajtótájékoztatót tartott. Victor Bolojain elmondta, hogy a 60 éves Román Kommunista Párt történetéről hazájában országszerte ünnepségeken emlékeznek meg, s külföldön is számos rendezvény — Magyarországon például munkásmozgalmi kiállítás — kapcsolódik a jubileumhoz. * Három témabizottság ülésével folytatódott kedden a Margitszigeti Nagyszállóban a Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok III. európai regionális konferenciája, miután a nemzetközi tanácskozás elnökévé választották Hantos Jánost, a'Magyar Vöröskereszt országos végrehajtó bizottságának elnökét. Az előzetesen kidolgozott programnak megfelelően hat témáról kezdődött tapasztalat- csere a bizottságokban. WASHINGTON Az amerikai hírközlő szervek értesülései szerint Ronald Reagan választ küldött Leo- nyid Brezsnyevnek arra a levelére, amelyben az SZKP KB főtitkára részletesen kifejtette az SZKP kongresszusán elhangzott javaslatait, s csúcstalálkozó megtartását indítványozta. A szóban forgó levélben — amint arról az MTI washingtoni tudósítója korábban értesült — az amerikai elnök kedvező választ adott a csúcstalálkozóval kapcsolatos szovjet javaslatra, s a találkozó megrendezését nem kötötte feltételekhez. BELGRAD Életét vesztette 11 ember-, húszán pedig sérüléseket szenvedtek, amikor kedden reggel Kelet-Szerbiában, a Nis és Béla Palanika közötti országúton eddig tisztázatlan okokból egymásnak ütközött egy jugoszláv távolsági busz és egy osztrák pótkocsis teherautó. A szerencsétlenség áldozatai és sérültjei mind környékbeli lakosok.
