Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-06 / 104. szám

1981. május 6. "népújság 3 Nyugodt vállalatok? A felsőnánai termelőszövetkezetben helyi szakemberek tervezték, s készítették el az új rendszerű sertéskutricá- kat. Ezeket olcsóbban tudják gyártani, mintha más típu­sokat vásároltak volna. Követelmény, hogy a ter­melő üzemek gyakran lépje­nek a porondra új termék­kel. Ez egyben azt is jelenti, hogy állandó töprengésre, az új keresésére ösztönöz a piac, mert a vásárlói igények egy­re nőnek. A növekvő igénye­ket -pedig nem lehet a tegna­pi szinten kielégíteni. A közelmúltban egyik ipar- vállalatunknál a termékszer­kezet-váltásról beszélgettünk. Üjítók körében folyt a vita arról, hogy a gyártásban lé­vő terméket miként lehetne olcsón, kevés befektetéssel korszerűsíteni. Vásárlófogó termékekké akarják tenni gyártmányaikat. Tehát nem­csak egyet, hiszen a vásárló a pultról válogathat. Ruhá­zati termékről lévén szó, nyilván adott a feladat: a di­vattal együtt változzék a ter­mék is. S éppen ez okoz sok- sok gondot. Az információk gyűjtése társvállalatoktól, tervezőintézetektől, külföld­ről — folytonos szellemi fej­lődést kíván, ám lépést tar­tani az ágazat fejlődésével csak az ismeretek szaporítá­sával lehet. Éppen ezért nincs nyuga­lom egyetlen vállalatnál sem. Nincs, mert ahol a tegnapi sikerekre támaszkodva a jö­vőben a régi módszerekkel szándékoznak dolgozni, ott nyugtalankodásra lesz majd ok, de már későn. Meg kell előzni az olyan helyzet elő­állását, ami az eladatlan ter­mék szaporodása által ke­letkezhet. A megelőzés! Az idegessé­get, a kapkodást meg lehet előzni a jó tervek , pontos, időre történő teljesítésével. A gyárakban mindenütt ké­szítenek fejlesztési tervet. Kidolgozzák középtávra és hosszú távra a termelés- fejlesztési programot. S ez az, ami egyik támasza a gazda­sági vezetőnek, segíti eliga­zítani a fejlesztés irányát, milyenségét és mélységét il­letően. A változás, a fejlődés nap­ról napra tapasztalható me­gyénk üzemeiben is. Elsősor­ban azokon a "területeken, ahol a terméket közvetlenül lakossági fogyasztásra adják. A bátaszéki vázkerámia- üzemben szinte minden év­ben kezdenek gyártani egy­két új terméket, annak meg­felelően', ahogy a fogyasztói struktúra változik. Hiszen korszerűbb építőanyagra mindinkább szükség van, amelynek jók a szigetelési tulajdonságai, könnyen be­építhető, stb. A Bonyhádi Cipőgyárban már elkészültek, illetve mun­ka alatt vannak a téli cipő- modellék. Ez az a gyár, amely költséget nem kímélve, min­den börzére olyan szép kol­lekcióval indul, amelyhez ha­sonlót más gyárak nem tud­nak produkálni. S nemcsak a régi, hagyományos anyago­kat „dobják” be a termékbe, hanem keresik az újat is. Nem véletlen, hogy ezek a szép modellek, sorozatgyár­tásra kerülve kiváltják a lakosság nagy tetszését. Vá­logathatunk az ipari szövet­kezetek piacképes mozgásá­nak példáiból, amint újultak például a dombóvári Unió faházai, ahogyan változnak a szekszárdi szabók szép, di­vatos ruhái a hazai és a kül­földi vevők igényei szerint. A SIMOVILL ipari szövet­kezet a világítási eszközök gyártásában talán a legelő­kelőbb helyet foglalja el az országban, termékeivel min­den jobb villamossági üzlet­ben találkozhatunk. A műszaki fejlesztés — az ideges légkör megelőzése — igen sokba kerül. A kutatás- fejlesztés nemcsak azért ke­rül sokba, mert egy termék gyártásának előkészítése — anyagbeszerzés, vizsgálati eredmények, piaci informá­ciók összegyűjtése, stb. — hosszú időt vesz igénybe. S az sem csak néhány hetes idő, amíg a vásárló az új terméket megismeri. Tehát mondhatjuk-e, hogy az üze­mekben, vállalatoknál nyu­godt a légkör? Azaz nyugalmasak-e ma­napság a termelőüzemekben az értekezletek? Nem. Elég­gé viharos hangulatról hal­lottunk sok üzemből, amikor a termelés korszerűsítését szándékoztak elindítani. De a vita valóban vita, hiszen ér­veket kell előkeresni érvek megdöntésére — számokkal, tényekkel szükséges bizonyí­tani az ellenvéleményt... Ilyen légkörben nincsen nyugalom, amíg a tárgyalás tart, amíg az egyszemélyi döntés meg­születik. Utána már csak azon lehet vitatkozni, hogy a ter­vet mielőbb, pontosan időre valósítsák meg, a termék­szerkezet-változás időben, még akkor történjen, amikor a vásárló keresi az árut. PÄLKOVÄCS JENŐ Történelmi tájakon (I.) fi lengyel! sánc A nemrégiben közölt ^Kastélyok — ma” gyűjtőcímű fényképes sorozatunk zárultával olvasóink körében fel­merült az az igény, hogy mintegy ennek folytatásaként mutassunk be más nevezetességeket is. Olyan helyszíne­ket, melyeket ugyan nem műemlékeik tesznek híressé, ha­nem maga a történelem, az ott ólt emberek, lejátszódott események. Most kezdődő sorozatunk első részében a bronzkor emberének hatalmas lengyeli sáncához kísérjük el olvasóinkat, majd a következőkben ellátogatunk Hu­nyadi János bátai csatájának színhelyére. Egy-egy folyta­tást szentelünk II. Lajos király emlékezetének, Bottyán várának, Béri Balogh Ádám kölesdi diadalának és élete utolsó — szekszárdi — csatájának. Az ozorai példa nyo­mában is ellátogatunk, befejezésül pedig abba a prés­házba, melyben a szabadságharc leverése után rövid ideig Deák Ferenc is meghúzódott. Az ember már nagyon ko­rán rászorult arra, hogy erő­dítésekkel védje önmagát — embertársai ellen. Megyénk különösen gazdag történelem előtti, tehát olyan korból származó földvárakban, me­lyekről írásos feljegyzés nem maradt. Wosinsky Mór pa­rádés munkájában — a mil- leniumkor 3600 (!j ábrával és 3 térképpel illusztrálva megjelent „Tolna vármegye az őskortól a honfoglalásig” címűben — az ilyenek töme­gét sorolja föl. Ezek között is talán a legnevezetesebb a lengyeli, melyet helyben — teljesen indokolatlanul — „Török-sánc” néven emleget­nek. A sánc a Lengyel—Kurd közötti úttól jobbra fekszik az erdőben. A természeti adottságok valósággal kínál­ták a környék erődítését. Amikor a vegetáció még nem nagyon erős, pompásan kive­hetők a legnagyobb részben mesterséges sáncok és árkok, melyek mintegy 15 hektárnyi területet védtek. Már ennek méretéből is nyilvánvaló, hogy nagyobb lélekszámú népcsoport élhe­tett itt. Pontosabban kettő, mert Wosinsky jól elkülö­níthetően megtalálta a neo­lit kori ember zsugorított el­helyezésű temetkezési helye­it és három sírt a későbbi, bronzkori kultúra népéből. Ez utóbbiak nyújtott test­helyzetben temették el halot­taikat, vagy hamvasztották. „Igazi” temetőjük valahol a sáncon kívül lehetett, tárgya­ik azonban hatalmas tömeg­ben kerültek elő. Wosinsky megállapítása szerint az erő­dítést, sáncépítést elsősorban a bronzkor emberei végez­ték, akiknek itteni tartózko­dását az i. e. VI. századra tette. Mészbetétes kerámia edé­nyek, nyakas korsók, tálak, mérőkék, bronztőr, balta, sarlópenge, véső tokkal, kar- perecek, fibulák, gyűrűk, tűk, 'kapcsok, karikák és egy bronzfésű hirdeti többek közt magas színvonalú kézmíves- ségüket. Ásatásai során — melyek igen alaposak voltak — hiszen Wosinsky minden támogatást megkapott a tu­dományszerető földesúrtól, gróf Apponyi Sándortól — néhány vastárgy, három kés és egy görbe borotva is elő­került. A lengyeli sánc felkeresése nagyon szép kirándulási, fő­leg tanulmányi kirándulási alkalmat kínál. Természete­sen megfelelő szakvezetés mellett, mert a bronzkori erősség erdészeti terület és nemcsak történelmi emlék­hely, hanem maga az erdő is fokozott védelemre* szorul. Megjegyzendő, hogy a len­gyeli sánc idegenforgalmi be­mutatása viszonylag csekély beruházást igényelne. Kül­földön — például Dániában — ennél sokkal jelentéktele­nebb bronzkori telephelyek vonzzák a látogatókat. O. I. fotó: Cz. S. A sánc méretei legjobban ott érzékelhetők, ahol átmetszi az erdészeti út Propagandistaklub Hasznos előadások, kötetlen összejövetelek Az országiban .több helyen működnek úgynevezett pro- pagandastaklubofk. Igaz, a legtöbb helyen még „gyerek­cipőben” járnak, de hasznos­ságuk vitathatatlan. Pontosan ezért foglalkoznak a szakem­berek nagy figyelemmel e klubfonma tökéletesítésével, s elterjesztésével. ELŐKÉSZÜLETEK Bonyihádon az elmúlt év őszén szerveződött propagan- disitaiklub, aminek beindulá­sát komoly előkészületek előzték meg. — A Pártáiét márciusi szá­mában Cikket olvastunk a szolnoki jól működő klubról, ami közelített a mi elképze­lésünkhöz — mondja Domo­kos József, a bonyhádi váro­si pártbizottság politikai munkatársa. — Ezért elláto­gattunk Szolnokra, valamint a már működő paksi és dom­bóvári klubokba (tapasztalato­kat gyűjteni. Útjaink haszno­sak voltak, számtalan ötle­tet, ’kivitelezhető módszert hoztunk haza. — Az ott látottak, vala­mint az itthoni speciális igé­nyek, lehetőségek ötvözésével összeállt a terv a bonyhádi klubra — tájékoztát Bősze István, a városi tanács mű­velődésügyi osztályának ve­zetője, akit klubvezetővé is megválasztottak. Persze, a propagandisták felkészítésének nagy múltja van Bonyihádon, s másutt is, csakhogy a 15—20 éves mód­szer a folyamatos kisebb- nagyobb változtatásokkal együtt Siam volt már képes lépésit 'tartani az igényekkel. Tény, hogy a tartalmi mun­ka fejlődött a korábbi évek­ben, de a propagandisták felkészítésének formáján is ideje volt változtatni. (Ezt egyébként a propaganda­munka helyzetével, fejlesz­tésével foglalkozó 1976. ok­tóber 26-1 KB-hátározat is kiimohdjia.) TAPASZTALATOK A bonyhádi művelődési központban működő propa­gandistaklub mögött egy ok­tatási év áll, hiszen nemrég fejeződött be a város és kör­nyéke különböző munkahe­lyein a politikai oktatás, melynek vezetői, illetve elő­adói a klub tagjai voltak. — Miben jelentett újat ez a felkészítési forma a klub tagjainak? — Korábban havonta egy alkalommal a pártbizottsá­gon jöttek össze a propagan­disták, s időszerű témákban hallgattak előadásokat — vá­laszol Domokos József. — Csakhogy annak idején első­sorban helyi jellegű gazda­sági kérdések voltak túlsúly­ban. A főpropagand isták pe­dig rendszeresen felkészítet­ték csoportjukat egy-egy elő­adásra. — Nem mondom, hogy en­nek semmi haszna nem volt, de ellenkezőjét sem állítom — teszi hozzá Bősze István. — Mindezt pontosan azért kell hangsúlyozni, mivel a propagandistáink politikai végzettségükből adódóan és a rendelkezésükre álló anya­gokból maguk is szinte töké­letesen felkészülhettek az előadások színvonalas meg­tartására... Tehát arra kel­lett törekednünk a klub lét­rehozatalakor, hogy az ott hallott előadások jelentős plusz ismeretet adjanak a ta­goknak. — így az indulás előtt té­matervezetet állítottunk össze — folytatja Domokos József —amit ezután kiküldtüink a klub tegjlainak, s kértük javaslatukat, hogy melyike­ket dolgozzuk föl előadásain­kon. — Hány tagja volt, illetve van a klubnak? (Természe­tesen a kérdés feltételekor a jelenidőnek van helye, hiszen a proipagandisfák'luíb csupán „nyári szünidejét” tartja, ősszel ismét új kurzusuk kez­dődik.) — Száznál több... Közülük 55-en párt-, ötvenen KISZ- és heten szakszervezeti pro­pagandisták — sorolja a szá­mokat jegyzeteibe tekintve a klubvezető'. Érdekes dolgokat tudhk- tunk meg a klub működését illetően. Foglalkozások he­tente egy alkalommal voltak. Közülük egyen volt kötele­ző részt venni a tagoknak. Szemléltetésképpen felsoro­lunk néhány témát: kínai kérdés, egyházpolitikánk, gazdaságpolitikánk időszerű kérdései, lengyel helyzet... Mindezeket igen rangos elő­adók tartották: miniszterhe­lyettes, egyetemi tanár, vagy Tálos elvtárs, aki hosszú időn át élt Kínában. — Az előadások után vala­milyen speciális filmet vetí­tettünk, mégpedig olyant, ami módszertani segítséget adott a klubtagok munkájához, il­letve munkahelyükön meg­tartandó előadásaikhoz — tudjuk meg Bősze Istvántól. — A filmeket a fővárosból, a Balázs Béla Stúdiótól kap­tuk. Az előadásokon kívül a klub minden szerdán délután 2 órától 8-tig élt. Ezeket az alkalmakat jórészt .csak a KlSZ-propagandisták hasz­nálták; ki. — Talán érthető is, hiszen ennél a korosztálynál volt hagyománya a klubszerű fog­lalkozásoknak... no és idő­ben is ők tudták leginkább megoldani a részvételt. Kö­zülük is főként a Bonyhádon lakók használták ki teljes egészéiben ezt a lehetőséget, hiszen a környéken élő fia­talok idejét kissé behatárol­ják az autóbuszok indulási idejeíi — magyarázza Jung Henriikné, a városi tanács pénzügyi osztályának főelő­adója, aki immár tizenegy esztendeje foglalkozik propa­gandamunkával — elsősorban KISZ-Vonal on. — Az első év a KISZ- eseknél is kísérleti stádiumot jelentett, de örömmel szólha­tok arról, hogy a Kilián-kÖr vezetőinek szervezett klub­foglalkozásaink sikeresek és hasznosak voltak. Társasjáték formájában, észrevétlenül ta­nítottuk a gyerekeket; a KISZ KB által kiadott anya­gokat magnó és film segítsé­gével rendszeresen bemutat­tuk. A foglalkozásokon átlag 15-en vettek részt. Ez a szám jő is, meg nem is. Az a véle­ményem, hogy a klubössze­jövetelek előkészítéséhez is nagyobb propaganda kell, valamint pontos, előre szer­vezett, teljes programot kell biztosítanunk. Érdekes foglalkozás volt a propagandistiaklubban az úgynevezett „módszervásár”. A felnőtt propagandisták át­adták tapasztalataikat a fia­taloknak. A bonyhádi 504-es Szakmunkásképző Intézet igazgatója nemrégiben tar­tott beszámolót a pártbizott­ságon, s kiemelte, hogy ők valóban érzik iskolájukban a klub hasznát. A TOVÁBBIAKBAN... (Nyilvánvaló, hogy a pro­pagandistaklub első eszten­deje is számtalan „hogyan tovább ot” határozott meg. A következő esztendőkben fon­tos feladatként tartják szá­mon a megye többi klubjá­val való koordinálást; a kö­zösségalakító foglalkozások tartását; a kötetlen klubösz- szejölvetelekre is konkrét programot biztosítanak; a résztvevők körét pedig bőví­tik: az ideológiai bizottságok tagjait, esti egyetemek taná­rait, az első számú vezetőket, valamint a párttitkárokat is meglhíüvjék. — vhm —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents