Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-05 / 103. szám
1981. május 5. tfEPÜJSÄG 3 Környezetvédelmi tanácskozás Pakson Megyénk környezetvédelmi helyzetéről és a tennivalók-. rőt tanácskoztak Pakson a közelmúl tban. Az egész napos eszmecserét és üzemlátogatást a MTESZ Tolna megyei szervezetének környezetvédelmi bizottsága rendezte, az érdekelt tagegyesületek bevonásával. Sok szakember, mezőgazdász, orvos, tervező, bányamérnök, vízügyi szakember vett részt a vitákat kiváltó, nézeteket és tényeket is tisztázó tanácskozáson, a paksi munkásművelődési központ színháztermében. Két előadás hangzott el, miután König István, a MTESZ megyei szervezetének titkára ismertette célkitűzéseiket, hosszabb távra vonatkozóan. Ezek megvalósítását célozza a tanácskozás is. . Takács Attiláné, a Vízgazdálkodási Intézet munkatársa sok konkrétumot ismertetett előadásában abból a nagyszabású tavalyi felmérésből, amelyet az intézet három mérnöke és két technikusa végzett. Vizsgálták a vizek állapotát, a talajt, a szennyvíztisztítók működését (Tolnán például nem képes feldolgozni a tisztítómű az ipari szennyvizet,), a szemét- lerakást megyeszerte, a trágyakezelést, stb. Sok a környezetre ártalmas anyag, sok a technológiai hiányosság, erős a szennyezettség különböző helyeken. A talajvíz már sehol nem iható, beivódott a műtrágya, sőt a híg trágya is. A folyóvizek szennyezetten érkeznek megyénk területére, tehát a Kapós, a Sió és a Sárvíz is. A. galvániszap sok megyénkben, ipari tevékenység eredményeként, és ez nagyon veszélyes hulladék, mert toxikus fémelemeket tartalmaz. Hulladékgazdálkodás még nincs a megye területén, csak hulladéklerakás. Ez utóbbi egyébként itt jobb, elfogadhatóbb, mint bármelyik más megyéiben — mondotta az előadó. Falvakban is kijelölt lerakóhelyek vannak. Feltétlenül szükséges üdülőterületek kialakítása, mert a megye ilyen vonatkozásban szegény, bár a lehetőségek kínáljak magukat. A második előadást Germán Endre, a Paksi Atomerőmű Vállalat munkatársa tartotta az erőműről, a sugárvédelemről, illetve a környezet biztonságos megóvásának módjáról. Sipőcz Győző, a megyei tanács főépítésze elmondta, nem volt sokszor alapos a felmérés ipartelepítések előtt, nem lehetett megfelelő technológiákat kialakítani a környezetvédelemre. A jövőben ezt másképpen, tervszerűen akarják megvalósítani. Tervet kell készíteni a vizek további szennyezésének csökkentésére. iPécSi bányaipari szakemberek is felszólaltak a paksi tanácskozáson, elmondták, hogy a megtalált feketeszénmező közepe Váraljánál húzódik. A felépítendő bányaüzem épületeinek egy része Tolna megyében lesz, fel kell készülni a gyönyörű me- csekvidéki táj megóvására, amennyire csak lehetséges. Kenyér és tej Mi okozta az ellátási zavart? Az ünnep előtti teljes munkanapon — sajnos, nem első alkalommal — ismét baj volt a kenyérellátással Szekszár- don. Az üzletekben záráskor és jóval a hivatalos zárási idő után is százak vártak. Az ellátási zavar okát keresve jártunk a megyei tanács kereskedelmi, valamint mezőgazdasági osztályán és a DÉPÁSZ szekszárdi üzem- igazgatóságán. Ez utóbbi helyen azért, mert a kenyérgyárnak villamos energiát biztosító kábel zárlatos lett, s emiatt csütörtökön hajnalban 2 óra 15 perctől^! óra 1 percig nem kapott áramot a sütőüzem. A Tolna megyei Sütőipari Vállalat igazgatója elmondta, hogy emiatt a kemence lehűlt, a kovász túlérett, s a kemence felfűtését követően csak 7 órakor indulhatott meg újra a termelés. Zavarta a folyamatos munkát az is, hogy közben a berendezések gyakran elállítódtak. Ez több alkalommal 3—5 perces szünetet okozott. Délután 4 óra 10 perckor pedig 1 órára a lisztadagoló mondta fel a szolgálatot. A kenyérgyárban végül is este 9-kor fejezték be a munkát, s ezután szállították ki, a még mindig nyitva tartó üzletekbe az utolsó kenyereket. Tájékozódásunk során ellentmondásokat is találtunk. Például: a kenyérgyárnál azt jegyezték fel, hogy 2 óra 5 perctől volt áramszünet, s 4 óra 10 perckor kaptak újra energiát. Valójában az üzemzavar 10 perccel később következett be, s kilenccel hamarabb 'ismét helyreállt az energiaszolgáltatás. Már ez is kicsit sminkelésnek tűnt. Természetesen a leírtaknál sokkal több tényező derült ki. Mindezek azonban nem változtatnak a történteken. Azon sem, hogy a sütőipar, míg az új szekszárdi kenyérgyár épült, hosszú időn át azzal hitegetett minket, hogy ha kész lesz a gyár, egyszer s mindenkorra megszűnnek a korábbi gondok. Valójában néhányszor bebizonyították, hogy az új gépsorokkal lehet szép, ízletes kenyeret készíteni. Ám, ha a szokásosnál valamivel nagyobb igénybevétel elé állítják a sütőipart, mint például a több napos ünnepek során, rendszerint bekövetkezik valami hiba. A miértje ezeknek érthetően nem érdekli az olvasót, a fogyasztót, ő kenyeret akar vásárolni, normális időben és normális minőségűt. Ennek feltételeit Kevés tejet Óvatosak voltak a tejrendeléssel az áruházvezetők, boltvezetők, ebből adódott, hogy több helyen hamar elfogyott a tej a megyében, vasárnap reggel. Megtudtuk a Tolna megyei Tejipari Vállalat kereskedelmi osztályvezetőjétől, Józan Jánostól, hogy húsvétkor több mint tízezer liter tej maradt meg az üzletekben és visszaszállították a vállalatnak. Csak ez lehet a magyarázata, hogy most, a május elseje utáni vasárnapra kevés tejet rendeltek a nyitva tartásra kötelezett üzletek, illetve ezek közül jó néhány. Bátaszéken hamar elfogyott mindkét boltban a tej, utána még rendeltek, és ezt várta sok vevő: 10 óra után kaptak is. Szekszárdon nem volt zavar, az utánrendelé- seket folyamatosan teljesítették. Érdemes megemlíteni, hogy csütörtökön este az üzletek zárási idejéig készenlétben állt a tejipari vállalatnál ügyeleti szállítókocsi, tehát tudtak rendelni utólag is, akik akartak. Pakson vasárnap nagy hiány volt tejből. Három áruháznak kellett kinyitni: az 1-es Népboltnak, a 10-es és a 11-es áfész ABC-áruháznak. Közülük csak a 10-es rendelt megfelelő mennyiséget tejből, ez az áruház az erőmű lakótelepén van. A város ' alsó részei fél 10 után tej nélkül maradtak. Sok- ember pedig a Tolna megyei Sütőipari Vállalatnak kötelessége biztosítani. rendeltek csalódott, jó néhányan gépkocsival járták a várost, tejet kerestek. Bucsi Elek, a megyei tejipari vállalat igazgatója azt mondta, nem irigyli az üzletek vezetőit, nem is hibáztatja őket, mert a tej kereslete még az időjárástól is függ. Ha rossz az idő, nem mennek kirándulni, viszont a boltba lemennek az emberek tejért. Húsvét után Pakson is maradt fölösleges tej. A vállalat igazgatója a következőket javasolja: azok a boltok, amelyekben van megfelelő hűtőkapacitás, bátrabban rendeljenek tejet az ünnepek előtt, másrészt pedig propagálják a vevőknek, hogy végszükség esetén a tartósított tejet vegyék, akiknek nem jut a zacskósból. Ez helyes elgondolás, de csak arra az esetre jelenthet orvoslást, ha 10—20 vevőről van szó, nem pedig százakról. Vagyis: kettes-hármas ünnepekre rendeljenek csak bátran zacskós tejet! Rendkívüli helyzetben, ha már kilenckor elfogy a tej, telefonon kérjenek Szekszárdról, hiszen ott az ügyeleti kocsi. Negyven perc alatt Paksra ér. A kedves vevőnek, aki mérgesen akar távozni, megmondhatják, „szíveskedjék visszajönni, rendeltünk még, hiszen nyitva vagyunk egy óráig”. Mi ezt tartjuk a legjobb megoldásnak. Spenót, zöldség Ha spenótot akartam volna venni szombaton a szekszárdi piacon, megúsztam volna a vásárlást négy forinttal, mert egy nagy marék spenótot két forintért kínált a néni, s ebből kettő elég. Viszont ha paradicsomot veszek — a maszek kereskedő is, a TS2KER is árusított — mélyebbre nyúlhattam volna a pénztárcában: kilója százhúsz forint. Százötvenről „zuhant” idáig, néhány hónap alatt. Az epret csak a kuriózum miatt említem, kettőszázért kínálták, azaz húsz forintért tíz dekát. Hozzátette a piaci eladó: fólia alátt volt. A zöldségtermesztés kérdése, pontosabban: jövedelmezősége egyre bonyolultabb kérdés. Vagy egyre világosabb? Tavaly márciusban még azt mondta nekém egy ismerős termelőszövetkezeti brigádvezető, hogy rengeteg jövedelmet lehet elérni a házikertben, háztáji földön, rengeteg munkával. Ö maga is intenzíven kertészkedik, fóliás és szabadföldi növényeket egyaránt termeszt, ha jól emlékszem, hatszáz négyszögöl területen. Itt biárny van kapál nival ó, de még a palántaültetés sem gyerekjáték. A rengeteg jövedelem nem csábító a brigádvezető gyermekeinek, mert szemben áll vele a rengeteg fárasztó munka, így hát ketten csinálják a feleségével. Ha ugyan még csinálják, ilyen nagyban. Drágább lett a fólia, a műtrágya, az értékesítéssel bajok voltak tavaly nyáron. A káposztát például egyáltalán nem tudta eladni néhány termelő ebben a kisvárosban, ahol az említett brigádvezető is tevékenykedik, mind a közösben, mind a házikertben. Maradjunk a témánál egy kis ideig. A leszerződött salátát sem vette meg a felvásárló szövetkezet, fele kint maradt, fölmagzott. Egyszerű időhúzás áldozata lett a fontos és viszonylag mindig olcsó tavaszi növény. Máshonnan hozott a szövetkezet olcsóbb salátát az' üzletekbe, nagy kertészetekből. Érdekes kérdés, 'hiszen, az olcsóbb áru sem olcsó, amikor messziről szállítják. El is hangzott egy hivatalos beszámolóban: biztosítottuk a város ellátását primőrökből, még azon az áron is, 'hogy nem volt rajta haszon. Tehát a kereskedelmi cégnek sem volt haszna, meg azoknak a helybeli kistermelőknek sem, akiknek sok salátájuk fölmagzott, miközben várakoztak a megígért átvételre. (Mégiscsak bonyolult kérdés ez a zöldségtermesztés. A rengeteg jövedelem a ben már nem létezik, olyannyira nem, hogy abbahagyták a fóliás termesztést, vagy az idén csinálták utoljára. -Nagyüzemi olajár (megközelíti a 10 forintot) mellett nem lőhet olajjal fűteni a fóliasátrat. Persze mással sem lehet, így aztán vége a dalnak. Marad a maszek fóliázás, ez még mindig jól jövedelmez, rengeteg munkával — és a termék megválasztásával. Bizonyos, hogy a szegfű nem ad óriási pénzt, de például a szamóca fizet, mint a köles, ha 200 forinttal kezdődik az árusítása. Csámpán, a Pakshoz tartozó minifaluban mindenesetre szaporodik a fóliasátrak száma, nemhogy csökkenne. Tehát a csámpai híres kertészek megtalálták a módját annak, hogy kivédjék az árváltozások kellemetlenkedéseit. Egyrészt: van szervestrágyájuk, tehát nem kell nagyon sok műtrágya, másrészt: drágábban adják a primőr zöldséget, hiszen nőttek a költségek. Ezt az egyszerű, egyirányú mozgást már tavalyelőtt megfigyelhettük, tavaly pedig még inkább, mert a hűvös tavasz miatt kétszeresen is volt ok a primőrök árának fönntartására a csillagos égbólton. Tél végén megírta egyik munkatársunk, hogy Mözsön nem foglalkoznak már fóliás zöldségtermesztéssel, nem éri meg a szövetkezetnek. Hosz- szú ideig termelt az Üj Élet Tsz primőröket, nagyban hozzájárult a megyeszékhely és környéke ellátásához. Most már ez lehetetlen. Viszont a burgonyatenmesztésben továbbra is élen jár Mözs, mégpedig a keszthelyi kutatások, burgonya'niemesítő eredmények segítségével: fajtajelölt burgonyát is termeszt nagy területen a mözsi szövetkezet. Madocsán, az Igazság tsz ugyancsak léhúzta a fóliát. Nem is érdemes erről sokat beszélni. Volt a madocsai Igazság Tsz-mek például korai káposztája exportra, most ről évre megtermeli néhány hektáron azt a mennyiséget, almi a tagoknak kell. Ez való ban kis tétel, hiszen faluhelyen vannak kertek, és a közös termelés a tagoknak csak szabadföldi formában történhet. Az olaj aranyat ér, meg különben is keil a gépekhez. A dunafölüvári Virágzó Tsz azt tervezi, hogy a háztáji szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztés növeléséhez és korszerűsítéséhez hozzájárul szakmai és más segítséggel, a már bevált módon, tehát ahogyan az állattenyésztést segíti évek óta:, a háztáji még többet termelhet, ha zöldségfélét is jól termel, gazdaságosan. A szekszárdi szőlőhegyeken, a nemes borvidék termőhelyén spenótot aligha tartanak, nem úgy, mint póréhagymát. Borsót is vetnek a szőlő közé legalább kis területen, mégpedig korán. A szőlősgazdák, kistermelők megszerzik családjuknak a zöldség egy részét, ez a törekvés egyre erősebb. Nem véletlenül. Számukra csak a piacról élni nem jó, nem kifizetődő. Ha már van egy kis darab szőlő, jut hely borsónak, hagymának, salátának, reteknek. Pakson a pariagterülefek hasznosításának egyik legszebb módja, hogy zártkertbe is került egykori parlag szőlőföld, a város végétől Bi- ritóig, beültetik szőlővel, zöldséget termesztenek, pihenőházat építenek mellé. A város dunakömilődi részén, a Vájer-dűlőnek nevezett zártkerti szép völgyben vétt egy darab földet "egy fiatal munkás, aki az atomerőmű lakótelepén lakik és nincs kamrája. A megtermelt téli zöldségfélét egyelőre földkunyhóban tárolja, amit szépen, formásán megépített, Ott kint. Eső elől elhúzódni is jó. Sőt, savanyúkáposzta-készítéshez is. Aranyi káposztát savanyított a paksi munkásember, hogy tudott eladni. A nagyüzem, a szövetkezet mit tehet a zöldségügyben, miután bealkonyult a .fóliázásnak? Marad természetesen a szántóföldi zöldségtermesztés, főként konzervgyári feldolgozásra. A paksi Szabadság Tsz például több zöldborsót termeszt, mint az előző években. Nagy terméseket takarított be, most megnöveli a területet. Vett még egy borsócséplő gépet, már készül a nagyobb cséplőszín alapja. Végezetül: nem minden a primőr. Szerencsére vannak jó, sőt finom mirelitáruk, elfogadható áron. Még spenót is. nagyüzemi primőrtermesztés- már nincs. A legtöbb tsz évA fűszerpaprika-termesztés jövedelmező. Faddon is sok volt belőle tavaly. GEMENCI JÓZSEF Szántóidon és fólia alatt Az üvegház természetesen megmarad. Palántázás Mözsön.
