Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-31 / 126. szám
1981. május 31. ^ÉPÜJSÁG 11 A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja a KISZ X. kongresszusa tiszteletére fiatal képző- és iparművészek alkotásaiból rendezett kiállítást a Vigadó Galériában. Nánay Szilamér: Metamorfózis Fehér György: Egy kép 1958-ból Részlet az iparművészek munkáiból Könyves gondok Beszélgetés a Könyvértékesítő Vállalat igazgatójával Minden könyvvásárló tudja, hogy milyen bosszantó, ha a televízióban, rádióban, újságokban meghirdetett könyvet nem találjuk meg a könyvesboltban. „Még nem érkezett meg — mondja az eladó. — Tessék benézni talán a jövő héten”. Ugyanez a helyzet a könyvtárba járók esetében is, azzal súlyosbítva, hogy a könyvesboltban talán már hetek óta ott díszeleg a könyv, míg a könyvtáros csak a karjait tárja szét elnéző mosoly- lyal: „Mi megrendeltük”. A könyvkiadókat és a könyvkereskedelmet önálló láncszem köti össze: a Könyvértékesítő Vállalat. A cég feladata a könyvek eljuttatása a bolthálózatba és a könyvtárakba. A fent említett problémákról a legilletékesebbet, a Könyvértékesítő igazgatóját, Drudkert Tibort kérdeztük meg. — Tálán a legjobb lenne ott elkezdeni a válaszadást, hogy a könyvkereskedelem 1972-es átszervezése után, amikor a Művelt Nép a szövetkezeti bolthálózattal együtt átvette a vidéki terjesztést, s az ÁKV fővárosi feladatokat kapott, egyszóval mindezen változások után országos arányváltás következett be a könyvkereskedelemben. Mindaddig ugyanis a kiadott könyvek egyharmada került vidékre, kétharmada Budapestre. Ez mellesleg így volt, mióta a magyar könyvkereskedelem létezik: a forgalom a fővárosra koncentrálódott. 1972 után ez az arány megváltozott: a vidéki nyolcmillió embernek jut a könyvek kétharmada és a pesti kétmilliónak az egyharmada. A kulturális térkép átrendezése a könyvkereskedelem és a könyvtári hálózat együttes munkájának köszönhető. Az örömbe azonban ürüm vegyül: a hatvanmillió könyvet vidékre, s a harmincmilliót Budapestre a Könyvértékesítő Vállalatnak kéll kiszállítania, miközben sem a szállítási kapacitás, sem a raktártere nem változott lényegesen. Tele vagyunk például pinceraktárakkal Budapest területén, amelyek alig-alig gépesíthetnek, s hogy túlzsúfoltak, az az állapotúkra enyhe kifejezés. Ennek tudható be például, hogy csak a vállalaton belüli árumozgatás az elmúlt évben háromszázmillió forintot emésztett fel. Mindezek ellenére ma már sikerül azonos időben elindítani a könyveket Budapestre és vidékre. Tehát az a panasz, hogy a vidékiek jóval később kapják meg a könyveket, mint a fővárosban élők, nem állja meg a helyét. A könyvtárak ellátása persze egészen más kérdés. A könyvtári rendelésék beérkezése után a könyveket elő kell készíteni: bekötni, kar- totékozni .csomagolni, postára adni... Igaz, némi javulást ebben a munkában is elért a vállalat. Régebben hetvennyolcán nappal a bolti megjelenés után került a könyvtári polcra a könyv. Me ez az idő ötven-ötvenöt napra csökkent. No .persze ez sem megnyugtató. — Van valami megnyugtató a vállalat jövőjét tekintve? — Van. Budaörsön és Törökbálinton még ebben az évben befejeződik egy-egy bázisraktár építése. Az elsőben a tankönyveket, a másikban az újdonságokat fogjuk tárolni. Jogos reményeink másik forrása az, hogy terveink szerint a könyvkereskedelmet egységes számítástechnikai rendszer fogja koordinálni, amely a kiadótól a vásárlóig tartó utat felgyorsítja és észszerűbbé teszi. Ennék a kialakításán már dolgozunk, ámbátor a megvalósulás még messze van. Feltételezhetően hamarabb megvalósul a könyvtári könyvek gyors kiszállításával kapcsolatos tervünk. A közeljövőben a kiadványok nyomdai levonatát a kiadó eljuttatja az Üj Könyvék szerkesztőségébe, ők az ismertetéseket hamarabb küldhetik a könyvtáraknak, és így a megrendelések már a könyv elkészülésének a pillanatában a kezünkbe kerülhetnék. Ez azt jelenti, hogy a bolti megjelenés után 15— 20 nappal már a könyvtárban lesz a könyv. — Sokszor panaszkodnak az olvasók, hogy ezt vagy azt a könyvet már nem tudták megvásárolni. Ügy tudom, a könyvek példányszámának a megállapításában a Könyvértékesítő Vállalat is részt vesz. — Nagyon nehéz meghatározni azt, hogy egy adott könyvből mennyi jelenjen meg. A tökéletes megoldás a könyvek folyamatos — szükség szerinti — utánnyomása lehetne. Reméljük, ezt előbb- utóbb lehetővé teszi a nyomdaipar. Addig míg ez megvalósul', sokat segíthetne a hatékonyabb piackutatás is. — Az is baj, ha a példányszám kevés, de gondolom, a vállalatnak még nagyobb gond, ha a kötetek a raktárban maradnak. — Sajnos, az elmúlt évben . mintegy háromszázmillió forinttal nőttek a készletek. A könyvek ára ugyanis 15—18 százalékkal emelkedett, és bár a magyar társadalom 1980-ban 10 százalékkal többet költött könyvre, mint az előző évben, a fennmaradó könyvmennyiség a készletünket gyarapította. Ebben az évben már javulni fog ez az arány, mert a kiadók csökkentik a kiadott könyvek mennyiségét, és bizonyára a kiadási politika az olvasókra is jobban fog figyelni. Közhely, de mégis mindig el kell ismételni, hogy csupán a megvásárolt könyvek töltik be hivatásukat. A kinyomtatott és raktáron maradt könyveknek vajmi kevés művelődéspolitikai értékük van. NÓGRÁDI GABOR MŰVÉSZET A Bartók-év nyári eseményeiből Bár a nyár a hangversenyévadban nem kimondott szezon, mégis itthon is, külföldön is hangversenyekkel, színpadi művekkel, egyéb kulturális rendezvényekkel folytatódik a Bartók-év eseménysora. Bartók-művekkel szerepelnek magyar előadók két skandináv fesztiválon júniusban. Norvégiában a bergeni fesztivál vendégei lesznek a Magyar Állami Bábszínház és a Ködály vonósnégyes •tagjai. A finnországi savon- linnai fesztivál magyar vendégei lesznek Kasza Katalin, Melis György operaénekesek és Kórodi András karmester. Svájcban a luzerni fesztiválon a Magyar Állami Hangversenyzenekar turnézik. Bécsben a Bartók vonósnégyest és a győri leánykart látják vendégül. Kocsis Zoltán és Ránki Dezső zongora- művészek a Takács-Nagy-vonósnégyes közreműködésével Londonban hangversenyeznek. A szocialista országok Bar- tók-hangversenyeire is sok magyar előadót hívtak. A Bartók vonósnégyest a szófiai zenei hetekre hívták meg. Fellegi Ádám karmestert a jugoszláviai Groznaj- ba, Ránki Dezsőt és Feren- csik Jánost Romániába, a Bartók vonósnégyest az NDK több városába. A Magyar Állami Operaház Bartók három színpadi művét — A kékszakállú herceg várát, A fából faragott királyfit és A csodálatos mandarint — mutatta be Mexikóban a Cervantino fesztiválon. Június elején ugyanezzel a műsorral lép fel Prágában is az Opera. A hazai zenei élet jelentős programja lesz júniusban a debreceni kórusfesztivál, tematikájában Bartók zsenijének tisztelegve. A Pécsi nyár műsorát a Bartók-év jegyében állították össze az idén. A július 11-től 29-ig tartó időszakban a Pécsi Balett számos helyszínen lép fel Bartók-zenére komponált táncokkal. A szabadtéri táncszínen A kékszakállú herceg várát, A fából faragott királyfit és a Cantata profanát táncolják el. A villányi szoborparkban Bartók-matinét rendeznek. A tettyei játékszínen Csángó ballada címen balett- fantáziával lépnek fel Bartók népzenegyűjtésére komponálva. A Barbákán bástyán a Hegedű-duó című Bartók-zenére kamarabalettet adnak elő. A szabadtéri játékszín ad helyet három este külföldi együttesek Bartók-műsorának. A rádióban nyáron is gyakran megszólal Bartók zenéje. Május végén indult a Magyar Rádió Hommage a Bartók (Tisztelet Bartóknak) című hangversenysorozata a Pesti Vigadóban. Ketten a rokokó-triászból Boucher és Fragonard A Jívut. szazaa francia uavan jesiesze- tét három jelentős mester munkássága fémjelzi. Egymást követve, egymástól tanulva, majd. az elődöt tagadva Watteau, Boucher és Fragonard fejezte ki leghívebben a kifinomultból a finomkodóba váltó stílus, a rokokó szellemiségét. A korukban népszerű festők emlékét gyorsan takarta el a feledés, a nagyobb sebességre kapcsolt történelem. Ébresztgetésüket a Gouncourt- testvérek szorgalmazták. Különösen Fragonard képeiben fedeztek fel előremutató, kései korok művészete által hasznosítható értékeket. Mindhármukért lelkesedtek, de éles kritikával rajzolták meg tárgyilagos portréjukat írásaikban. Azóta a szaktudomány kimérte helyüket a festészet történetében. Magyarul legalább Farkas Zoltán Watteau-életrajzát olvashattuk (1963). Most a Corvina Kiadó jóvoltából, csaknem egy időben, kézbe vehettük a másik két festőt bemutató kismonográfiát is. Boucher munkásságát Sándy Erika foglalta össze, Fragonard életútját pedig Harsányi Zoltán követte nyomon rövidre fogott tanulmányában. Francois Boucher-t és Jean-Honoré Fra- gonard-t a „mester—tanítvány" viszonyon kívül hasonló szemlélet, felfogás és témavilág kapcsolja össze. Festészetük közös tárgya e gáláns kor központi problémája, a szerelem. A feldolgozás, értelmezés módjában már közel sem azonos utat járnak. Boucher festészetének lelke a „gyönyör” (Gouncourt), de azt a mitológia áttetsző, lenge fátyolába igyekszik elrejteni. Derű, játékosság-, pompa jellemzi. Élénk színek, hatásos, mozgalmas kompozíció, alig kendőzött női mezítelénség — mindez Dianának, Zeusznak, Sylviának. Ámornak, Vénusznak és Psychének álcázotton, vagji ártatlan „pásztorjelenet”-nek megfestve. Fragonard hasonló tájakat, eseményeket, helyzeteket ábrázol. Képei a szerelmet, a női test szépségét, a láttán fellobbanó örömet „ünneplik”. Élénkség, vidámság, cinkos kacérság, együttérzés ölt formát magabiztos ecsetje nyomán. De ő „az első”, aki mellőzi a mitológiát, „nem rejti mondái nevek alá a kor asszonyait ha szépségüket akarja bemutatni”. Rászolgált a kései kritikus jellemzésére, aki „szabadszájú csevegőnek” tartotta. Egyaránt foglalkoztatta a két festőt a tájábrázolás problémája is. Boucher főként jeleneteit keretezte táji részletekkel. Meglehetősen szűk térbe szerkesztette „isteni” alakjait. Sajátos módot követett, amikor „fantázia-tájakat” varázsolt vásznaira, mitsem törődve a valóság összefüggéseivel. „Amit 6 szeret, az egy jókedvtől hangos kis zug, ... kedves zsibongás ......... r endetlen összevisszaság” — olvassuk a Gouncourt-oknál. Nem hízelgő Van Gogh kései észrevétele sem: „ ...hiányzik belőlük... a meghittség”. Frangonard tájai, élményei konkrétabbak, helyhezkötöttebbek, itáliai emlékeire épülnek. Festmények során követhető ugyanaz a tájrészlet, de — mivel „vérbeli grafikus is volt” — rajzain sokkal változatosabb ez a világ, mesteri az anyagkezelés. Igaznak érezzük „felfedezői” véleményét, akik azt írták, hogy „minden képe tündéri látomás, semmi egyéb”. A tárgyilagosabb utókor számára azonban többet jelent. Az életöröm, az udvari pompa felszabadult festőjeként is megőrizte érdeklődését a nép élete iránt. Életképek, családi jelenetek ábrázolójaként is jelentősei alkotott. Sándy Erika is, Harsányi Zoltán is hagyományos formában dolgozta fel tárgyát. A történelmi-társadalmi háttér felvázolása után az életrajz állomásait vették sorra. Az adatokhoz kapcsolták a legjelentősebb művek bemutatását, elemzését. Sándy tárgyszerűbb, Harsányi több teret szentel az analógiának, merészebben értékel, s utal a festészetéből táplálkozó gyökerekre. Frangonard egy-egy munkáját a romantika, a realizmus, sőt az impresszionizmus elődjeként írja le. A kötetekben feketefehér és színes (eléggé gyenge!) reprodukciók ismertetnek meg a sokoldalú, koruk valóságát társadalmi helyzetükből fakadó hitelességgel feltáró mesterek munkásságával. SALAMON NÁNDOR
