Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-29 / 124. szám

A NÉPÚJSÁG 1981. május 29. Szépít- a légzéstorna A külső kozmetikai kezelés hatását fokozhatjuk, ha több gondot fordítunk a „belső koz­metikára". A helyes táplálko­zás mellett, a rendszeresen vég­zett légzéstornának bőrszépítő, frissítő és testtartást javító ha­tása van. A légzés és a vér­keringés szoros összefüggés­ben vannak egymással, a jó vérkeringés pedig üdévé vará­zsolja a bőrt. A kozmetikai hatás mellett, egészségi okokból is szükséges, hogy naponta legalább reggel és este végezzünk néhány légző­gyakorlatot. Ha a sejtek kevés oxigént kapnak, a szervezet gyorsabban kimerül, fejfájás és egyéb egészségügyi panaszok támadnak. Az ember egész életében folytonosan lélegzik, az orvo­sok véleménye szerint azonban az emberek körülbelül nyolc­van százaléka mégis helytele­nül lélegzik. A legnagyobb baj az, hogy egész nap keveset mozgunk, így a légzés gyenge, a légcsere nem kielégítő, s ezért nem jut elegendő oxigén a szervezetünkbe. A napi mun­kavégzés közben is vannak olyan testhelyzetek, amelyek gá­tolják a teljes légzést, liven például az íróasztal mellett, előrehajló testtartással végzett munka, a varrás, a vasalás, a gépírás, stb. Aki egész nap ilyen munkát végez, legalább reggel és este végzett légzés­tornával juttasson elegendő friss levegőt a szervezetébe. A légzéstornát végezhetjük állva, ülve, fekve vagy séta köz­ben. Nagyon sokféle légzőgya­korlat van, a legegyszerűbb formája az, amelyet a tv-torna alkalmával, a képernyőn is lát­hatunk. Ezt bármilyen életkor­ban végezhetjük. A légzéstorna fő célja, hogy minél mélyebb, teljesebb lég­zést végezzünk. A belégzés or­ron, a kilégzés szájon át tör­ténjen. Célszerű a kilégzést szi­szegő hangadással egybekötni. Belégzés után tartsunk egy kis szünetet és azután lélegezzünk ki. A légzőgyakorlatot ötször- hatszor végezzük. A légzőgyakorlatokat mindig szabadban, vagy nyitott ablak­nál végezzük. Télen azonban vigyázzunk, nehogy a hideg­ben megfázzunk. Ezért felkelés után nyissuk ki az ablakot, majd intézzük el a fürdőszobai teendőket és felöltözve végez­zük el a légzőgyakorlatokat. Ha nagyon hideg van, akkor jól kiszellőztetett szobában, csu­kott ablaknál is eredményes a mélylégzés, ügyeljünk azonban arra is, hogy ne legyen olyan szoros ruhadarab rajtunk, amely akadályozná a tudatos mélylégzést. A légzéstornát mindig étkezés előtt végezzük. A rendszeres mozgás a lég­zésre is hatást gyakorol. A fo­kozott izommunka növeli a szervezet oxigénszükségletét, gyorsítja a légzőmozgásokat, s ezáltal elősegíti a légcserét. Tehát a mozgás elősegíti az elhasznált levegő távozását és a friss levegő beáramlását. Ez­által segíti a szív és az ér­rendszer munkáját, serkenti az anyagcserét, javítja a közér­zetet. Orvosi kísérletek szerint az ifjúkori és öregkori magas vér­nyomás betegségek (hyperto­nia) gyógyítására, a gyógysze­rek szedése mellett, a légzés- torna is hatásos kiegészítő ke­zelés. Kellemes „légzőtorna” az éneklés. Ideális légzőmozgást biztosít. Ne szégyelljünk otthon idősebb korban sem énekelni, mert rendkívül jó hatást gyako­rol a szervezetre és javítja a közérzetet. A fiataloknak pedig kitűnő mellkasfejlesztő gyakor­lat az éneklés, de nem szabad lebecsülni a kedélyre gyakorolt kedvező hatását sem. Mindenaapik emancipációja Értelmiségi fogl^Ikoz;i' _____________— su, harmin­cas éveinek közepe táján já­ró, független nővel beszél­gettem. Azt panaszolta, hogy a kisváros vendéglátó helyi­ségeibe nem lehet csak úgy egyedül vagy nők társaságá­ban este 'beülni „büntetle­nül”. Az ott-tartozkodó férfi­ak ilyen-olyan véleményt tükröző tekintete kényelmet­lenségeket okoz, mert érzi, hogy nem veszik természetes­nek jelenlétét. Annál inkább elfogadott számukra az, amit beszélgető partnerem valami­féle „keleties” magatartásnak nevez. Hogy tudniillik a fér­fiak feleségek nélkül együtt beszélgetik át jóízűen az es­tét, mialatt asszonyuk otthon éppen a gyerekek leckéjével, Vacsoráztatásával, fürdetésé­vel törődik... E rről nekem a „gyes”-sze- rep jutott az eszembe, ami­nek kapcsán egyre több fiatal nőtől hallottam szinte ugyan­azt a történetet. Amikor ösz- szeházasodtak, mindketten dolgoztak, esetleg tanultak is.. Együtt vásároltak, végezték a háztartási teendőket. Ám amikor bekövetkezik a gyer­mekáldás, és az asszonyka otthon marad, egyszer csak azt veszi észre, hogy ő lett a „házi cseléd”, úgy érzi, sem­mire sinos ideje, tervei du­gába dőltek. Férje ugyanis el­várja, hogy tartsa rendben a lakást, főzzön, gondozza a gyereket — kisvárosban, fa­luhelyen ilyenkor még állat­tartással, kertészkedéssel is foglalkozzon —, esetleg szó­rakoztató is legyen, hiszen egész nap kipihenheti magát, mivel „otthon van, úgyis rá­ér mindenre. Ezek után egyál­talán nem csoda, ha a fáradt­ság, a házimunka egyhangú monotóniája után a fiatalasz- szony inkább szeretné bölcső­débe adni gyermekét, s vál­lalni a „kettős műszak" még­iscsak színesebb, jóllehet fá­rasztó formáját. Valamiképp összefügg ez­zel az az elkeseredett kitörés, amit egy idősebb rokon ön­tött elém, s amin én inkább felháborodtam, mintsem együttéreztem volna vele. Képzeljem el — panaszolta —, a menye örökösen nyúz­za harmincöt éves fiát, mért elvárná, hogy részt vegyen az otthoni dologban. Nem azért taníttatta ő mérnöknek a gyerekét, hogy „egy nő papu­csa legyen.” Ö bezzeg azelőtt bedolgozást vállalt otthonra azért, hogy a család férfitag­jait még a kenyérszeléstől is mentesítse... Ehhez csak any- nyit érdemes hozzátenni, hogy az „alávaló meny” fiatal ko­ra ellenére egy általános is­kolának az igazgatója, aki ér­telmes és józan gondolkodá­sával természetesnek venné, ha mérnök férjével együtt, közösen látnák el a háztar­tást, gyermeknevelést, hogy azután mindkettőjüknek egyenlő arányban jusson ide­je a művelődésre, szakmai képzésre. Nemrée jelent meg Oriana Fallaci: kévéi egy meg nem született gyermekhez című, Itáliában nagy vihart és sikert keltett könyve, amelyben a szerző egy terhesség történetét írja le. Csak két mondatot szeret­nék idézni a könyvből, mert úgy érzem, ez valamennyi­ünknek szól, akik nem tu­dunk kiszakadni az „erköl­csi” kategóriákba ömlesztett (elő-jítéleteink kényszeréből: „Abban a Világban, amelybe most készülsz belépni, az idők változásáról szóló minden fe­csegés ellenére általában fe­lelőtlennek, jó esetben kü­löncnek vagy hősnek tekin­tik azt a nőt, akinek nincs férje, és mégis gyereket vár. Sosem lehet egyenrangú a többi édesanyával.” Koránt­sem olasz sajátosság ez, ma­gunk is elgondolkodhatunk, milyen vélemény él erről tu­datunkban. Hiszen ma már valóban maga döntheti el a nő, férjhez kíván-e menni, s ha nem, akar-e gyereket szül­ni, nevelni, más életformá­ban. S amikor látszatra ezt el is fogadjuk, bensőnkben azért mégsem értjük teljesen: más felelős választásában mi­ért „törvényen kívülséget” látunk? Bírósági statisztikák alap­ján kimutatták, hogy — a megváltozott gazdasági, tár­sadalmi háttér folytán — többségében a nők kérik a házasság felbontását, vállal­va ezzel a korántsem népsze­rű, sokszor megalázó, más­kor küzdelmes „elvált asz- szony” szerepét. A válások magas száma ennek figye­lembevételével sóik mindent jelezhet, aminek kutatásával pszichológusok, jogászok, szo­ciológusok tudományos ala­pon foglalkoznak. A döntő szerintem az az emancipáló- dás lehet, aminek a feltéte­leit a társadalom hozta lét­re, és érvényesít minden te­rületen. Ugyanis a „kívülről” ka­pott elismerésék, lehetőségek, szerencsés esetekben a meg­becsülés és a munkában el­ért sikereik óhatatlanul kihat­nak a partnerkapcsolatokra is. Ha ebben az intimebb kö­zegben már nem élvezik a nők mindazt, amit „kint” el­értek, az egyensúlybomláshoz, vagyis házassági konfliktus­hoz vezet. Elcsépelt közhely­nek tűnik, de sokszor igaz: a férj munkahelyén a nődolgo­zók egyenlőségéről, megbe­csüléséről szónokol, míg ott­hon feudális nagyúrként szab határt felesége önmegvalósí­tási törekvéseinek. A lázadás í*1*™ nem M lazaaas jár mindenki­nél együtt a válással. „Sze­rencsére” vannak sorsukba belenyugvók, megalkuvók és reménykedő optimisták. Ügy érzem, a mindennapok eman­cipációja korántsem lezárt ügy. A tudat változásai hosz- szú időt vesznek igény be, és nemcsak a férfiaknál, hanem saját nemem képviselőinél, azoknál a nőknél is, akik na­ponta felsóhajtanak: „Miért is nem férfinak születtem?” SERFÖZÖ SAROLTA Sacher-torta bécsi és magyar módra A Sacher-torta hazánkban is a jó minőségű torták közé tartozik. Bécsi eredetű, mely nálunk is ihamar népszerűvé vált. A torta névadója, Franz Sacher 1816-ban született. Apja a Sclhwartzenberg herce­gek uradalmában volt jószág­felügyelő. Ferenc fia, bár jövője az uradalomban biz­tosított volt, más pálya iránt vonzódott: szakács akart len­ni. Amikor az első iskolai év­ben megtanult olvasni, rászo­kott a szakácskönyvek bön­gészésére, ami az ő korában igazán rendhagyó dolog volt. Az iskola után Schwart- zenbergék konyhájába ke­rült, ahol jól megismerte a főúri családok ízlését, étke­zési igényeit. Azután már ke­vés volt neki a hercegi kony­ha, valami újat, egyénit akart teremteni. Egészen fia­talon önállósította magát és a bécsi Weihburg-Gasséban üzlethelyiséget bérelt, a hát­só részt pedig konyhának rendezte be. Üzletét csemege­kereskedésnek nevezte és itt árusította mindig friss ké­szítményeit. A Sacher-üzlet hamarosan híressé vált, Schwartzenberg herceg is in­nen rendelte meg különleges ínyencségeit. Ide jártak a fő­város legelőkelőbb emberei, még a miniszterek közül is sokan itt uzsonnáztak. A Sacher-tortát azonban, mint Hanns-Ferdinand Döbb- ler kutatásai során megálla­pította, mégsem Sacher Fe­renc találta fel, hanem Edu­ard nevű fiának menye, An­na Sacher, aki előzőleg Met­ternich herceg konyhafőnöke volt. A valódi Sacher-torna cso­koládés piskótatésztából ké­szül: közepén ketté kell vág­ni, betölteni baracklekvárral, majd félkeserű 'csokoládéval kívülről tevonni. A Sacher-tortát Demelné, Bécs leghíresebb cukrászá­nál és a Sacher-szálloda ét­termében, illetve cukrászda jábai: egyaránt kiválóan ké­szítik. Sacher Ferenc úgy lett szállodás, hogy fia feleségé­vel, Annával az Opera mö­götti Tedesco-palotát meg­vette és 1877-től szállodaként működtette. Fia, Eduard a múlt század nyolcvanas évei­ben meghalt és Anna SaCher vette át a szálloda vezetését. A szálloda és étterem nemso­kára nemzetközi hírűvé vált. A SaCher-torta pedig vál­tozatlanul „patinás” sütemé­nye Bécsnek. Annyira ked­velt, hogy még „Die Sacher Torte” címen vígjátékot is írtak, amelynek sokáig nagy sikere volt a Josepstadter Theaterben. Sacher Ferenc 91 éves ko­rában, 1907-ben halt meg. Vendégeit öregsége idején Badenban fogadta — stílsze­rűen mindig fehér szakács­ruhában, magas szakácssap­kával. Feljegyezték róla, hogy vendégelnék mindig sa­ját maga főzött, büszke volt készítményeire, melyeket Becsben egyedülállónak ne­veztek. Megemlítjük, hogy eleinte Demelnél másféle „Sacher- tortát” készítettek, mint a család fészkében, a szállodá­ban. Annak idején Sacher Ferenc beperelte emiatt De- melt, meg is nyerte a pert és Demelnek is át kellett térnie az „igazi Sacher-torta” ké­szítésére. Érdekes, hogy Magyaror­szágon megint más a Sacher- torta-, sőt — több cukrász egymástól eltérő Saoher-tor- tát készít. Mindegyik jó, ízes, finom — csak nem bécsi íz­lés szerint készül, hanem „magyar módra”. És mind­egyik cukrász esküszik arra, hogy az övé az igazi... RUDNAY JÁNOS Kirándulás hátizsákkal Egyre többen indulnak el túrázni; gyalogosan, kerék­párral — hátizsákkal. A hátizsák csomagolásánál nagy körültekintéssel járjunk el A jól csomagolt bőröndnél is fontosabb az ügyesen, át­gondoltan felszerelt hátizsák. Alaposan gondoljuk meg, hogy mit viszünk magunkkal, hisz a felesleges holmik csak a csomag súlyát növelik. A fontosnak ítélt tárgyakat szé­pen sorban rakjuk és ne csak össze-vissza dobáljuk be a hátizsákba, mert ez a ha­nyagság a későbbiek során bosszulja meg magat. Igen jó megoldás, ha a há­tizsák alapja kemény karton­lap. így ez jó tartást biztosít a benne lévő holmiknak. Cél­szerű — hosszabb túráknál, ha két kartonlap közé csoma­goljuk a fehérneműt — és ez lesz a hátizsák alapja. Nagyon ügyeljünk arra, hogy a hátizsák háti oldala mindig sima maradjon, mert különben nyomná a hátat. Megszokott gyógyszereink­től soha ne váljunk meg. Szükséges egy kis elsősegély­nyújtó-felszerelés, varrókész­let, toálett holmi, összecsuk­ható ivópóhár, zsebkés, kon­zerv- és üvegnyitó. A zsák­ban az oldalrészekben he­lyezzük el az élelmiszereket. Sok és felesleges elemózsiát ne cipeljünk, hisz nagyon sok büfé, utasellátó, élel­miszer és gyümölcsárusító hely van mindenfelé. Ameny- nyiben térképet, tájolót is Viszünk, akkor ezeket ne a hátizsákba, hanem külön víz­hatlan tokiba helyezzük el. Polonok nélkül is leltet Aki körülnéz környezeté­ben, az maga is tanúsíthatja: számos családban — legyen ez munkás-, paraszt-, vagy értelmiségi — egyetlen ne­velési eszközt ismernek csu­pán, a testi fenyítést. Űjab- ban nem egy iskolában is meglódul a tanár keze, holott a szocialista pedagógiától mi sem áll távolabb, mint a ve­rés. Ennyire frissen élnek a ri­deg, embertelen nevelési szo­kások? Ügy látszik, nehéz szakíta­ni a rossz beidegződésekkel, főleg azoknak nem könnyű, akik maguk is a pálcapeda­gógia jegyében nőttek fel — otthon is, az iskolában is. Pedig hát a verés sempiit sem old meg a nevelésben. A gyereket megalázza, szo­rongást és félelmet kelt ben­ne vagy dacot vált ki belőle. Aztán káros azért is, mert a fiatal akaratlanul is magáévá teszi ezt a fegyelmezési mó­dot, és később, felnőve ő sem tud majd elszakadni ettől á hibás életviteli gyakorlattól. Türelem, szeretet és példa- mutatás — három roppant fontos kulcsszava a nevelés­nek, iskolában, családi kör­nyezetben egyaránt. Nélkü­lük nem sokra juthatunk az emberformálásban, mert a gyerekekről való anyagi gon­doskodás önmagában még nem nevelés. Ne feledjük, hogy egyetlen gyerek számá­ra sincs súlyosabb büntetés, mint annak érzése, hogy el­veszítheti szülője, tanítója szeretetét! Ezért a feddő szó, illetve annak felismeré­se, hogy a szülőnek, neve­lőjének bánatot okozott a tet­tével — a deviáns esetektől eltekintve —, hatásosabb a nádpálcánál is. kelvirág SZERECSENDIÓVAL 1—1,5 kg ifriss kelvirág (mélyhűtött 'kelvirág 1 kg). 2 dkg só, 2 dkg cukor, 0,5 dkg őrölt szerecsendió, 8 dkg vaj. A friss kelvirágot zöldjétől megtisztítva hideg vízbe tesszük és kb. 20 percig állni hagyjuk. Ezután bő vízben, sóval és cukorral feltesszük főzni úgy, hogy a rózsás ré­sze az edényben lefelé le­gyen. Lassú tűzön puhára főzzük. Közben a vajat kiolvaszt­juk, hogy a benne levő író az aljára ülepedjen és össze­álljon — így nem barn ül könnyen a vaj. A megfőtt kelvirágot a vízbő szedőka­nállal vigyázva kivesszük, és szitára tesszük. Ha a víz lecsurgott, a kelvirágot ró­zsáira szedve, szára nélkül tálalótálra halmozzuk. Rá­öntjük író nélkül az olvasz­tod vajat, megszórjuk az őrölt szerecsendióval és fel­tálaljuk. A mélyhűtött kelvirágot fa­gyott állapotban tesszük a forrásban lévő vízbe, a többi eljárás azonos a friss kelvi­rágnál leírtakkal. Férfiruhadivat - 1981-ben Valamennyi korosztálynak — a fiataloknak is — a klasszikus zakókat ajánlják a ter­vezők. 1981 vonala a „V” alakzat. A fazon 7—8,5 cm széles, szépen kidolgozott és le­vasalt. Többségük a derékvonalnál egy vagy két gombbal záródik. Űjra divatossá vá­lik a pólóing. A nadrágok kényelmesek és egyenes vonalúak. A nadrágszár szélessége a bokánál 25 cm. (Fiataloknál 23 cm). Néhány modellen 3 cm-es visszahajtás látható.

Next

/
Thumbnails
Contents