Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-24 / 120. szám

L 1981. május 24. Konyhasó- nagyobb termés A Szovjet Tudományos Akadémia Baskíriai Biológiai Intézetében érdekes kísérle­teket végeztek el a közelmúlt­ban : cukorrépa magjait vetés előtt egy napig konyhasó ol datban és nátriumnitrát ol­datban áztatták. Az ily mó­don előkezelt magokkal be­vetett mező termése 30 má­zsával megnőtt, s a gyökerek cukortartalma is növekedett. A még egyelőre nem telje­sen tisztázott jelenség okát a tudósok abban látják, hogy a növény növekedését időlege­sen gátló anyagok a magok­ból átvándoroltak az oldat­ba. Továbbá, hogy a nátri­umionok aktivizálják a fer- mentumokat és gyorsítják a fehérjeszintézis folyamatát. A cukorrépa magjainak már eleve igen magas a nátrium- tartalma: 9 százalék, de még ez is csak rövid ideig elég a növénynek. A nátriumtar-ta- lom mesterséges fokozásával intenzívebbé tehető a cukor­répa légzése, növekedik a szárazanyag felvétel, nő a le­velek felülete és javul a nö­vény vizelraktározási képes­sége. Ezek a változások azt eredményezik, hogy a cukor­répa korábban érik és több cukrot tartalmaz. Az atomerőmű „tápláléka A világon egyre több atom­erőmű kapcsolódik be az áramtermelés vérkeringésé­be, kiváltva elsősorban az egyre inkább kifogyóban le­vő olajat és bizonyos fokig a szenet. Az atomerőmű „táp­láléka” az urán. Egy kilo­gramm hasítható uránium­ból négymillió kilogramm, 4000 kalóriás hazai kőszénnek megfelelő energiamennyiség szabadul fel. Hazánkban az évi szénifogyasztás mintegy 27 millió tonna: ez megfelel 27- 000 tehervagon rakomá­nyának. Ugyanennyi energi­át tartalmaz 7 tonna 235-ös urán, amely — mivel nagy fajsúlyú — tói köbméternél kisebb helyet foglal el. ­A világon jelenleg műkö­dő atomreaktorok ellátásá­hoz évente 18 000 tonna ter­mészetes uránra van szük­ség, ennél valamivel többet termelnek. Arra a kérdésre, hogy a Földön jelenleg is­mert uránkészletek meddig fedezik az emberiség ener­giaszükségletét, nehéz egy­értelmű választ adni. Az urán tulajdonképpen nem ritka elem, a földkéregben tonnánként mintegy 4 gramm van belőle. Ha ilyen kis kon­centrációt gazdaságos lenne kivonni, akkor kb. két köb­kilométer földkéreg fedezné az emberiség egy évi szük­ségletét. Ám a ’gazdaságossá­got tekintve csak az olyan uránelőfordulásokat érde­mes kiaknázni, amelyek az évszázmilliők során a termé­szetben lejátszódott geoló­giai-geokémiai folyamatok révén feldúsultak. Az energiaigény várható fejlődését felbecsülve, és eb­ben az atomenergia egyre növekvő szerepét, ezek a készletek évezredünk végé­ig, illetve az addig épülő ilyen reaktorok elhasználódá­si idejének végéig fedezhe­tik az atomenergia-termelés szükségletét. Az atomerőmű építése nem hasonlítható össze a hagyo­mányos szén-, olaj- vagy gáztüzelésű erőművekével, mert minőségi és kivitelezé­si követelményei merőben mások, elsősorban a nukleá­ris biztonság miatt. Az atom­erőművekből — ez az egész világon elfogadott elv — az elképzelhető legnagyobb üzemzavar esetén sem kerül­het a környezetbe olyan szennyeződés, amely káros hatású lehet a kezelőszemély­zetre vagy az erőmű környé­kén élő lakosságra. Ez az óvatosság olyan mértékű, hogy a kutatók ma már olyan feltételezhető üzemza­varral is számolnak, amely­nek bekövetkezési valószínű­sége egy a millióhoz. Ha pél­dául egy repülőgép rázuhan­na az erőmű épületére, ak­kor sem sérülhet meg a ra­dioaktív anyagot tartalmazó, lezárt térség annyira, hogy a környezetet radioaktív su­gárzás veszélyeztetné. Egy csehszlovák reaktor vezérlőterme Mongólia MW Ősi hangszerek A mongol nép ősi zenekul­túrájának tanúi azok a népi hangszerek, amelyek mind a mai napig fennmaradtak. Ezeket a zeneszerszámokat nemcsak a népművészek használták, ugyanezek szol­gáltak a buddhista lámakor [ostorok egyházi szertartásai alkalmával is. Ezekben a ko­lostorokban 66—96 tagú „nagyzenekarok” és 38—66 muzsikust foglalkoztató ki­sebb együttesek működtek. A fúvós hangszerek között jelentős szerep jutott a tubá­hoz hasonló ik búrénak, ked­velték a bisgur nevű oboát, de használtak trombitát és az ütős hangszerek több vál­faját is. Az ik bűre négy méter hosszú, három részre osztott fúvós hangszer, rézből készí­tik. Egy zenekarban legalább kettő, de gyakran négy Ilyen szól. Különösen a cam nevű misztérium-játékok alkalmá­val használatos, mint szóló- hangszer. A bisgur ugyancsak fúvós, az oboához hasonló, 57 centi­méter hosszúságú, sétabot alakú, hétlyuikiú hangszer. Elefántcsontból vagy szantál­fából készítik, arany- vagy ezüst-berakással díszítve. A bisgur egyben jelentős szóló- hangszer is. Az ütőhangszerek között a tomtom 81 centiméter átmé­rőjű dob, speciális ütővel. Egy zenekarban egyetlen van belőle. Ezt használták „az is­tenek segítségül hívására”. Másik érdekes ütőhangszer a rézdob, amelyet különleges állványzaton helyeznek el, átmérője 48 centiméter, egyetlen pálcát használnak hozzá. Egy zenekarban két ilyen dob működik. A különféle fúvós és ütő­hangszereknek, csengőknek és más „hangszerszámoknak” a vallási ceremónián kívül a templomba hívásnál is fon­tos szerepük volt. E különleges népi hangsze­rek jelenleg főleg a népi ze­nekarok előadásában szólal­nak 'meg. Ugyanakkor az ős­időknek megfelelő láma-ze­nekarra is van példa Gan- dangtegcsinlingben,, Mongó­lia egyetlen működő -kolosto­rában, amelynek 36 szerzetes muzsikus tagja van. A szebb­nél szehb berakásos hangsze­rek, díszes nagy és kisebb dobok, gyönyörű selyemboj­tos csengők, más ütőhangsze­rek nagy muzeális értéket képviselnek, az egyházi-zenei hangversenyek pedig komoly művészi élményt nyújtanak a ima emberének is. Naponta 240 KAMAZ A Szovjetunióban, Nabe- rezsnije Őseimben 11 évvel ezelőtt kezdték építeni a nagy KAMAZ tehergépkocsigyá­rat. Az első kész jármű 1976. február 16-án került le a sze­relőszalagról. Azóta körülbe­lül 200 000 pótkocsit, billenő autót és alvázat gyártottak ebben az üzemben. 1980. áp­rilis 22-e óta már két gyártó­szalag van a kamazi gyár­ban, ahol jelenleg naponta 230—240 jármű készül el. Az új iNaberezsnije Cselni város­ban 350 000 ember él. Leningrád-Budapest Energetikusok együttműködése „A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irá­nyai az 1981—1985. évekre és az 1990-ig terjedő időszakra” című dokumentum, amelyet az SZKP XXVI. kongresszusa elfo­gadott, feladatul tűzi ki, hogy következetesen folytatni kell a KGST-tagállamok hosszú távú együttműködési célprogramjai­nak megvalósítását. E progra­mok egyike az energetika fej­lesztésében, ezen belül az energetikai gépgyártásban való együttműködést irányozza elő. Két leningrádi ipari egye­sülés — az Elektroszila és a Leningrádi Fémművek — konstruktőreinek, munkásai­nak, művezetőinek szótárá­ban megszokottá váltak a „‘háromszázas”, „ötszázas”, „nyolcszázas” (így nevezik azokat az aggregátokat, ame­lyeknek egységnyi teljesítmé­nye 300 000 kilowattól 800 000 kilowattig terjed) kifejezé­sek. Az előző, tizedik ötéves tervben a leningrádi gép- gyártók „fő gépei” .az 1 200 000 kilowatt teljesítményű egye­di gőzturbina (ezt ugyan­ilyen teljesítményű generá­torral a kosztromai regioná­lis erőműben szerelték fel), és a szajan-susenszikojei vízi erőmű számára készített, 640 000 kilowattos hidraulikus turbinák és hidraulikus ge­nerátorok voltak. A külföldi energetikai gépgyártásban az ilyen teljesítményű aggregá­torok még ismeretlenek. E két leningrádi egyesülés már­kajelzésével ellátott gépeket más szocialista országokban is jól ismerik. Az Elektroszila immár mintegy két évtizede együtt­működik a magyarországi Ganz Villamossági Művekkel. Az együttműködés fő témá­ja: á számítási metodika ku­tatása, a konstrukciók és a technológia tökéletesítése a nagy turbógenerátorok gyár­tásában. Az Elektroszila a Ganz Villamossági Művek rendelkezésére bocsátotta az 50 000 és 150 000 kilowatt tel­jesítményű turbógenerátorok komplett műszaki dokumen­tációját és a villamossági gé­pek számítási metodikáját. A leningrádi kollégák műszaki segítségével a magyar ener­getikai gépgyártók kidolgoz­ták és elsajátították a 220 000 kilowatt egységnyi teljesít­ményű turbógenerátorok gyártását. — Együttműködésünk a magyar szakemberekkel a mi mérnökeinknek, konstruktő­reinknek, technológusainknak is segít a gyártmányok töké­letesítésében — mondja Bo­risz Fomin, az Elektroszila egyesülés vezérigazgatója. — Mi egyebek között felhasz­náljuk az elektromos gépek és turbógenerátorok kutatá­sában és próbapadi vizsgála­tában szerzett magyar ta­pasztalatot. Jelenleg a Ganz Villamos- sági Művekkel közös munká­latok folynak a KGST-tag­államok Interelektro nemzet­közi szervezete érdekében — folytatja Borisz Fomin. — Erőfeszítéseink egyebek közt olyan turbógenerátorok egy­ségesített sorozatának kifej­lesztésére irányulnak, ame­lyeknek egységnyi teljesítmé­nye 800 000 kilowattig terjed. Az Eleksztroszilát nemrég felkereste a magyar szakem­berek egy csoportja. A kap- szulás hidrogenerátorok iránt érdeklődtek: ilyen típusú gé­pek felelnek meg a nagyma­rosi vízi erőmű számára. Mostanában az Elektroszila műveiben a paksi atomreak­tor védelemirányítási rend­szere is többször szóba kerül. Ezt a rendszert az Elektro- szilában készítik el az első magyar atomerőmű számára. A Balti-tenger mellékének gyöngyszemei Litvánia fővárosa — Klaipeda ■Ha a Szovjetunió térképé­re nézünk, Észtországot, Lett­országot és Litvániát olyan borostyánkő dísznek látjuk, ami a Balti-tenger partvidé­két ékesíti. Nemrég alkal­mam volt ellátogatni ezekbe a köztársaságokba. Személye­sen győződtem meg arról, hogy milyen jelentős válto­zások történtek itt, az utób­bi években. Szovjet-Észtországban az elmúlt öt évben ugyanannyi terméket állítottak elő, mint a hetedik és nyolcadik ötéves terviben együttvéve. A köztársaságban hatal­mas vegyi, fűtőanyag és energetikai komplexum mű­ködik. Az elmúlt évben az észt bányászok 31 millió ton­na olajpalát termeltek ki, az elektromos erőművek 19 mil­liárd kilowatt olcsó elektro­mos energiát állítottak elő. Észtországban hagyomá­nyosan nemcsak jól, de kor­szerűen is építkeznek. Tal­linnban láttam az új lakóte­lepeket, gyönyörködtem mű­vészi megformálásukban, a szép kivitelű középületekben. Az elmúlt ötéves terv az építőipar soha nem látott fellendülését hozta. Ez lehe­tővé tette, hogy a köztársa­ság minden ötödik polgárá- naik javuljanak a lakáskörül­ményei. .Nagy változások történtek a tizedik ötéves terv idején Lettországban is. A köztár­saság 25 nappal korábban fe­jezte be ötéves tervét. Az or­szág terven felül 500 millió rubel értékű különböző ter­méket kapott, melyek jelen­tős része közszükségleti cikk. Említésre méltó, hogy több, mint háromszorosára nőtt a különböző iparcikkek terme­lése. Litvániában az ipari ter­melés öt év alatt 27 százalék­kal nőtt. A termékértékesíté­si terveket két héttel az év válbbra is ez a köztársaság jár élen az egy főre jutó hús­termelésben. Szeretném a balti-tengeri köztársaságok mindennapi életének még egy tényezőjé­re felhívni a ‘figyelmet. Hosszú évek óta erős barát­ság és együttműködés fűzi őket Magyarországhoz. Eredményesen működnek együtt a maarduszi vegyi­kombinát és a Tiszai Vegyi­művek dolgozói. Közösen oldják meg problémáikat, rendszeresen kicserélik tech­nikai információkat, mun- kásküldötségek, szakemberek látogatnak el egymáshoz. A talldnni autóbuszüzem dolgo­zóit negyedszázada fűzi szo­ros barátság az Ikarus dolgo­zóihoz. Szovjet-Észtország fő­városának autóbuszparkja 80 százalékban Ikarus-buszok- ból áll. A Lett SZSZK vállalatai szerződés alapján villany- mozdonyokat, dízel-mozdo­nyokat, dízel-generátorokat, adagoló szivattyúkat és mo­pedeket szállítanak Magyar- országra. A testvéri ország­ban jól ismerik a VEF rádió­technikai gyár és a Ragydo- techniika termelőd egyesülés rádiókészülékeit és lemezját­szóit. JURIJ BARANOV vége előtt teljesítették. To­Tallinn látképe

Next

/
Thumbnails
Contents