Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
1981. május 24. NÉPÚJSÁG 7 Bikali Haltermelési Rendszer A hal útja az ivadéktól a késztermékig Kinek ez, kinek az, nekem a hal jut eszembe, ha ezt a helységnevet hallom: Bikái. Okkal, hiszen a három megyére — ‘Baranya, Somogy, Tolna — kiterjedő Bikali Hal_ termelési Rendszer központja itt található, a Bonyhádot Dombóvárral összekötő út kö_ zepe táján, de már Baranyáiban. A gesztor ibikalinak huszonnégy partnergazdasága van, a mi megyénkből a Tolnai HTSZ, a naki, a bonyhádi Pannónia és a kölesdi tsz, együttműködési szerződésük van a Tamási Állami Gazda. (Sággal. A Tolna megyei halas tóterület, amely a rendszerhez tartozik 206 hektár, az egész rendszer 3800 hektáros területéből. Ezen belül a Bikáid Állami Gazdaságnak 1350 hektárnyi saját halastava van. Első nekifutásra a bemutatkozáshoz ennyi talán elég is, de lesz mondanivaló, hiszen Balogh József halászati főágazatvezető napokig tudna beszélni arról a szerteágazó tevékenységről, amelyet a hal termelésben, hal- gazdálkodás'ban folytat a bikali termelési rendszer. Vállalva a leegyszerűsítés kockázatát, tegyük a laikus számára is könnyen érthetővé, mit csinál a termelési rendszer? — Alapvetően a termelés és értékesítés koordinálása a feladatunk — ezt már a {főágazatvezető mondja. — Te-1 nyészanyagot állítunk elő, biztosítunk a partnergazdasá-. goknak, megszervezzük a szakemberek képzését és továbbképzését, gépi -berendezéseket biztosítunk, s természetesen a tápokat is a szükséglet szerint. A komplexitáson van a hangsúly, vagyis jelen vagyunk a termelés kezdetétől egészen a fogyasztásig. Kapcsolatban állunk számos tudományos intézettel is. — Ügy -tudom, „gépgyártással” is ‘foglalkoznak. — Magyarországon nincs ipari háttere a halászatnak. Ez rákényszerített bennünket arra, hogy prototípusokat alakítsunk .ki, próbáljunk ki. Ezzel tulajdonképpen mi te. rém tettük meg ezt a bizonyos ipari hátteret. Az országban használatos halászati gépek 95 százalékát mi dolgoztuk ki. Huszonhat féle gépet gyártunk jelenleg. (Engedtessék meg , annyi Tolna megyei lokálpatriotizmus, hogy közbevessem: ezeket a gépeket Dombóvár mellett, Homokpusztán gyártják, Kaposvölgyi Ottmár műhely- vezető irányításával.) — Térjünk most vissza a partnergazdaságokkal való kapcsolathoz... — Lényegében -három féle a kapcsolat, az üzemek halászati -területének nagysága szerint Száz hektáron alul áruhalat termelnék a partnerek. Száztól kétszázötven hektárig -ivadékot ka-pnak, (ebből áruhalat -állítanak elő. A nagyobb partnerek munkája három fázisú. Ivadékot nevelnek, elvégzik annak „nyújtását”, majd áruhalat (állítanak elő. — Az összes -mennyiség évi átlagban? — A rendszer ‘összesen kétezer tonna halat állít elő évente, ebből a Tolna megyeiek 110 millió tonnával részesednek: Ezután hoszasan beszélgettünk a termelési rendszer másik igen fontos tevékenységéről, a szakmai oktatómunkáról, amely a halterme, lés, halgazdálkodás színvonalát hivatott javítani. A halászoknak -kétévenként technológiai továbbképzést tartanak a betanított-, illetve szakmunkásképzést az -igények szerint szervezik, a középvezetőknek hároméven. ként háromnapos tanfolyam áll rendelkezésükre szakmai ismereteik gyarapítására. Speciális tanfolyamokra az igények szerint kerül sor, most éppen Gunarasban van egy ilyen, ahol hajóvezetőket ké- jpeznek.' — Alsómocso-lád mellett látványnak is beillik az az épületcsoport, amely a Bikali Állami Gazdaság tulajdona. — A ihalfeldolgozó. ötezer tonna halat tud évente feldolgozni, ezzel Európában a Nagy János halász kezéből messzire száll a dobóháló. A Dombóvár melletti Békatón vagyunk, ahol ivadékot nevelnek az egyik részben, áruhal at a másikban legnagyobb édesvízihal-fel- dölgozó üzem. Másutt, más országokban ugyanis csak tengeri halakat dolgoznak fel. Mi a márványpontyból és az ezüstponty bál készítünk féln, vagy konyhakész terméket. Egyik készítményünk a na- turfilé, a másik a szeletelt hal, a harmadik pedig a fri- kadella (ez utóbbi fűszerezett, valamelyest a fasírozotthoz hasonlít, a háziasszonynak nincs vele semmi munkája, csak beledobja a zsírba, vagy olajba és sütheti). December 19-én indult az üzem. Minta- Bzállítmányokat küldtünk exportra, az NSZK-,ha, Svájcba és Olaszországba. Itt egyelőre még piackutatás folyik, de már-is jók az előjelek a jövőt illetően. -Belföldre a Halérten keresztül -már -terítettünk. Kétszáz, négyszáz és nyolc- száz grammos csomagok kerültek forgalomba. (Közbevetjük, a szekszárdi boltokban is -találkozhatunk vel-ük.) A fogadtatás -jó, úgy véljük, egyre jobban megkedvelik az emberek: Azért abban megállapodunk a beszélgetés során, hogy bár választékbővítést jelent a bikali termék a ‘halpiacon-, nem kell attól -tartani, hogy a ‘belföldi fogyasztás az export számottevő konikur- rense lesz. A magyar ízlés szerint ugyanis a hal=ponty. A -halé tel—halászlé. Egyes vidékeken, elvétve, csuka-, vagy angolnapörkölt, esetleg még a süllő rántva. Érdekesség még a halfeldolgozó üzemmel kapcsolatban, hogy a jövő héttől tengeri halakat ás dolgoznak fel itt, ennek a tevékenységnek az ü zemel tetősben űr töltő szerepe van. Hogy ne engedjünk lokálpatriotizmusunkból, fejezzük be azzal: ha -bikali halat eszünk — Tolna megyei halat eszünk, ha Tolna megyei illetőségű a hal, bikali is egyszersmind. így kerek a világ-. LETENYEI GYÖRGY Fotó: Gottvald Károly nak számít -itteni viszonylatban. Hogy miért jött ide Zsibrikre? A villanyért! Eddig ugyanis pusztán élt, de megunta a petrót, öreg korára kényelmesedik. Mindez nem gátolja meg abban, hogy a naponta kifejt tejet — húsz-harminc, vagy akár ötven litert is —, ne háton és kézbe vigye be Mőcsény- be! Hetvenegy évesen teszi mindezt és jó kedéllyel. Hogy miért dolgozik ennyit? „Azért, mert amíg tele az erszény, addig van barát, ismerős és rokon is akad, de ha lapos a buksza, akkor pucc-,paszta, mehetsz öreg” — mondja és felhúzott szemöldökkel nevet. Felkapaszkodunk a völgy peremére, ahonnét rálátni a szűk käs völgyre, a házakra. Körben művelt szántóföldek, modern gépek járnak rajtuk. Idáig ér a világ. steiner—kapfinger eini bácsival jót nevettünk, mert mind a ketten tudjuk, hogy egy ember élete any- ny-i, amennyi -benne más emberek élete. Lehet beszélgetni virágokkal, tarthat az ember egy hűséges kutyát, de igazán csak egy másik emberrel érthet szót a halandó, még itt Zsi-briken is, az isten sarka mögött egy lépéssel. Itt a faluban rendben vannak a dolgok, azok pedig, amelyek esetleg nem, azok is jó úton haladónak bizonyulhatnak, mert a hivatal, a törvény, egyáltalán a nagyvilág nemigen kíváncsi arra, -hogy mi is történik itt, az isten sarka mögött egy lépéssel... Falut írtam az előbb, de ez egy kicsit nagyzolásnak tűnhet, hiszen a települést tizenhét család lakja. Az ilyen környezetre szokták mondani, hogy festői. Mő- csény és a Baranya megyei Ófal-u között fekszik félúton, az előbbitől három kilométerre. A völgyben halastó van, déli végén nádassal, Zsibrik felé eső végén két teleltető medence. A tó partján kanyarodik a hegyre a bekötőút, -mely a patak két partján kettészakadva a település két utcájaként (lehetne a nevük más, mint Kossuth és Petőfi?) óvakodik föl az emelkedőre. A valamikori hetven házból ma már csak tizenhétben laknak, a többi leomlott, vagy elbontották. Németajkú település volt, ma is laknak néhányan a hajdaniakból. Egy részük mesteremberként székeket faragott, fapapucsokat. A Mecsek bükkfái adták az alapanyagot, a tó a sást. Sok állatot is tartottak, főként marhát. Minden háznál volt hat-nyolc tehén — így mondja Smith János. Talán ma is tartanának, hiszen van hely és fű, de már a tápot nem hozák ki, a tejet nem viszik el. Smithékkel az udvaron beszélgetünk. Éppen a varjúriasztó szerkezetet szerelik össze. Ennek működését tanulmányozzuk kellő alapossággal, majd visszatérünk a falu sorsára. — Valamikor volt, isten- tisztelet is,. de később már házaknál tartottuk, mert a templomba nem volt érdemes befűteni. Iskola is volt, a fiam itt járt egy évig, aztán Mőcs-ényben három évig, és utána Ci'kón járta ki az általánost — mondja Smith- né. • A három kilométeres szakasz, amely a települést ösz- szeköti Mőcsénnyel, néha funkcióját megtagadva ép- penhogy elválasztja a két falut, mégpedig sártengerrel. Salakos út lenne, néhány éve megcsinálták és az itteniek ki is jártak egyengetni, hogy járható legyen, de a tsz nehéz traktorai néhol széttárták és még száraz időben is van benne kátyú. Ezért is nincs a faluban egy autó sem, többnyire kismotorral járnak az itteniek és van, aki gyalog. Matesz Ferencné a Bonyhádi Cipőgyárban takarítónő. Reggel négykor indul neki gyalog badnapot — a postásélet velejárója — tartani kell. Nagy levelezés nincs a faluban, leginkább a tsz közli nyugdíjasaival, hogy mikor lesz közgyűlés. A faluba tizenöt napilap és nyolc hetilap jár. — Csak ez a fránya betét ne lenne, mert ugye nekünk kötelező átvenni, tőlem viszont nem viszik el az üres üveget. A készletem fele göngyöleg — mondja a boltos. Másodállásban... Egy gyerek jön elénk az egyik udvarról. Fülig rnasza- tos a szája. — Szevasz Gézuka. — Ferike vagyok. Elviszlek? — kérdi. — Milyen szép bajszod van... Lekváros kenyeret ettél? — Hol a motorotok? — jön a következő kérdés. — Autóval jöttünk — mondjuk. Ezen aztán Ferike elgondolkozik. Három tehén szakítja félbe épületes párbeszédünket. . Mohón harapják a partoídal füvét. Utánuk egy alacsony ember jön, Vidám, kék szemekkel. Geyer Henriknek hívják. Pár éve költözött a faluba, negyven- ezerért vette a parasztházat, jókora istállóval, gyümölcsössel és még az övé drágáaz útnak. Persze, többnyire gumicsizmában, amit a busznál — Mőcsényben — cipőre cserél. Van bolt is a faluban, napi négyórás nyitva tartással. A bolt vezetője — másodállásban — Csajbók Istvánná, aki főállásban postás. Hétfőn nem nyit ki, mert egy száll tear észlet Heini bácsi
