Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
6 'NÉPÚJSÁG 1981. május 24. Múltunkból — Üzemmérnökből hogyan lett a KISZ KB Intéző Bizottságának tagja? — Sokkal régebbi időről kell beszélnünk, hogy válaszolni tudjak erre a kérdésre. — Jó, akkor kezdjük az általános iskolánál. — Arról sokat nem tudok mondani. Voltam én is úttörő, később úttörővezeto, ifivezető. Tizenihat éve, 1965- ben vettek fel KISZ-tagnak, de a középiskolában csak amolyan átlag KISZ-tag voltam, inkább fociztam, kosárlabdáztam versenyszerűen és részt vettem a KISZ-es programokon is. Talán a főiskolán kezdődött a szorosabb kötődésem a mozgalomhoz. I — Milyen főiskolára járt? — A Dunaújvárosi Kohó és Fémipari Főiskola gépész szakát végeztem 1972-ben. Közben a főiskolai évek alatt tagja voltam a kulturális munkabizottságnak és a kollégiumi rádióstúdió munkájába is bekapcsolódtam. Később megválasztottak a kollégiumi bizottság vezetőjének és a főiskolai KISZ-bizottság végrehajtó bizottsága tagjának. — Tehát alaposan bekerült a mozgalomba ... — Igen, de akkor még eszembe se jutott, hogy főállásban is mozgalmi munkával foglalkozzak. Igyekeztem minél jobb vizsgákat tenni, hogy jól felkészült- műszaki szakember legyek. — Ezért tért haza, vállalt munkát az ország egyik legnagyobb üzemében? — Igen, az Ózdi Kohászati Üzemeknél lettem gyakorló mérnök, majd rövid idő után a hadseregnél katona. A katonaság idején újra szoros kapcsolatba kerültem a mozgalmi élettel, szinte a bevonulás után rögtön KISZ-tit- kárnak választották és ebben a funkcióban megmaradtam leszerelésig. De akkorra már annyira természetessé, lételememmé vált a KlSZ-mun- ka, hogy amikor visszatértem az üzemibe — a műszaki munkám mellett — mindennapos lett a KISZ-es tevékenység is. Nem sokkal a leszerelés után elküldték hathetes KISZ-iskolára, majd egy évre Moszkvába, a Kom- szomol-főiskolárá. Még kint tanultam Moszkvában, amikor távollétemben megválasztottak az Ózdi Kohászati Üzemek KlSZ-bizottságának a titkárává. Az országos KISZ-értekezleten pedig 1979-ben az intéző bizottságba is beválasztottak. — Hány tagú az intéző bizottság? — Tizenheten vagyunk IB- tagok. Közülünk heten a KISZ Központi Bizottsága titkárai. — Tehát a műszaki pályáról mozgalmi munkaterületre került. Közben azért más is történt? — Igen, 1975-ben, a lesze- . relés után megnősültem. Alig néhány hónapos házasként indultam egy évre Moszkvába, sőt, még kint voltam, amikor a kislányom, Krisztina született. | — Egy gyereke van? — Nem, Gábor fiam tavaly májusban született. — Az utóbbi hónapokban gyakran megfordult Tolna megyében, mint az intéző bizottság Tolna megyei felelőse. Mikor járt először megyénkben? — Még főiskolásként az egyik ősszel Szekszárd mellett szüreteltünk. Azonkívül már csak az intéző bizottság megbízásából jöttem legközelebb. — Milyennek látja a megyét, az itt élő fiatalokat? — Engem elsősorban az itteniek lelkesedése ragadott meg. Otthon kétezer KISZ- tagunk van, de meg kell, hogy mond j am, sokszor kö- zömbös ebbek a programok iránt. Tolna megyében szép, demonstratív rendezvényeket láttam és ezen a fiatalok lelkesen, örömmel vettek részt. Régebben mi is rendeztünk ilyen nagy rendezvényeket és i,tt jöttem rá, Tolnában, hogy ezt a gyakorlatot újra elő kellene venni, mert a fiatalok — a tolnai tapasztalataim is igazolják — igénylik. Leleményesen szervezett, ragyogó rendezvények voltak például a szekszárdi járás községek közötti vetélkedői. Nagyon tetszett az is, hogy Tolna megyében a gazdasági egységek vezetői bíznak a fiatalokban. Nem mindenütt látni ennyi felelős, vezető beosztásban lévő fiatalt. — Különleges tolnai sajátosság lenne ez a fokozott bizalom? — Azt azért iné mondjuk. Inkább úgy fogalmaznám, hogy itt olyan fiatalok élnek, dolgoznak, akikben lehet bízni, akiknek komoly, felelős feladatokat lehet adni. Nyilván ezt látják a vezetők, ezért van annyi fiatal párt-, állami és gazdasági vezetői munkakörben. Itt van például Paks. Alig néhány év alatt nőtt ki a földből. Többször jártam ott, láttam a hatalmas munkát, és azt is, hogy mennyi ott a fiatal. Egyébként Tolna megyébe is Paks miatt kértem magam. — Véleménye szerint Tolna megye mennyire készült fel a KISZ X. kongresszusára? — Elöljáróban annyit, hogy semmivel sem maradtak el a Tolna megyei fiatalok az országos átlagtól. Részt vettem a tamási járásiak felkészülésén, a megyei apparátus értekezletein, ott voltam Váralján, amikor azt a csodálatos túrát rendezték és mindenütt nagyon jó benyomásokat szereztem. Ösz- szehasonlítani szerintem nem kell, nem is szabad, de az tény, hogy sok olyasmit láttam Tolna megyében, amit a mindennapi munkámban én is hasznosítani fogok. — A kongresszusi dokumentumokban sok szó esik a KISZ társadalmi szerepéről. Milyennek látja ilyen szempontból a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget? —• Jelentős előrelépés történt az ifjúsági törvény megjelenése óta. Senki sem tagadja, hogy a fiataloknak a társadalmi érték előállításában jelentős szerepük van. Ügy érzem, tökéletesedett az érdekvédelmi munkánk is. A fiatalság és általa a KISZ szinte minden fórumon hallatja szavát, véleményt mond ről éppúgy, mint a hatodik a pártkongresszus irányelveiről, épp úgy, mint a hatodik ötéves tervidőszak feladatairól. Ma már a KISZ a politikának nem csak a végrehajtásában, hanem alakításában,, formálásában is részt vesz. — Mit vár, mit várhatunk a X. kongresszustól? — Az intéző bizottsági üléseken is szó esett már róla, hogy a fiatalok nagyon nagy, néha már túlzó várakozással tekintenek a kongresszus elé. Jó, ha leszögezzük: ezen a kongresszuson sem akarunk' új KISZ-t létrehozni. Fogunk újat hozni, de a megkezdett' úton megyünk tovább. Van jó programunk, amelynek maradéktalan végrehajtása további teendőnk. A kongresszus csak egy lépcsőfok, visszatekintő, jövőbe mutató állomás, de a KISZ továbbra is ugyanaz az egységes szervezet marad. Hiába várnánk akármilyen nagy dolgot a kongresszustól, mert a jó KISZ-t nem elsősorban a tanácskozás, hanem az alapszervezetékben végzett jó munka adja. — A kongresszusi dokumentumokat olvasva úgy tűnik, kevesebbet foglalkoznak az ifjúmunkások problémáival, é$ mintha a tanulói terület túlságosan előtérbe került volna... — Igen, a szövegterjedelmet összehasonlítva lehet ilyen megállapítást tenni, de ez nem azért van, mintha a dolgozói terület most háttérbe szorulna. Inkább azt jelzi, hogy ott a kevesebb probléma, ott megy legolajozottab- ban a szerkezet. Tény, hogy sok szó esik a dokumentumokban az egyetemi fiatalokról. de azért, mert náluk az utóbbi időben felerősödtek a problémák. Sok helyütt a munka mellől a munka nélküli kritizálgatásokig jutottak el. — A lakáskérdésről a dokumentumok egyértelműen foglalnak állást. „A lakás — életszükséglet’’ — olvashatjuk a kongresszusi levélben, mégis a lakáskérdés körül van a legtöbb fiatalnak problémája ... — A lakáskérdés vizsgálatára, megoldásának elősegítésére már bizottságot is hoztunk létre. Tárgyaltunk az OTP-vel, az építőkkel, de bebizonyosodott az is, hogy ez nem elsősorban a KISZ feladata. Mi csak a szervezésbe tudunk belesegíteni. Támogatjuk a panelos kísérleteket, vizsgáljuk a kalákamódszer lehetőségeit vagy például a televízió Felkínálom-so- rozata is KISZ-es kezdeményezés. Mindenesetre az érdekképviseleti funkciónkat ezen a területen alaposan gyakoroljuk. —A fiatalok lakáshoz juttatása felvet egy csomó más problémát is. Sok fiatal elébe megy a lakás- szerzésnek. Maszekmunkát vállal, háztájiban gazdálkodik és az a munkaidőn túli elfoglaltság a KISZ-munka rovására megy az életében. Erről mi az intéző bizottság véleménye? — Szó esett a kongresszusra való felkészülés során erről is. Semmiképpen sem szabad elítélni azt a fiatalt, aki pluszmunkát vállal. De csak akkor helyeselhetjük ezt, ha olyan területen dolgozik, ahol társadalmi igény is van a munkájára. Például a háztájiban, vagy szolgáltatási területen, az ügyeskedést — mint például a maszék taxizás meg hasonlókat — elítéljük. Kezdeményezések is történtek a vállalatok közötti bedolgozásra, a szabad kapacitások kihasználásának segítésére. Persze, a munkaidő utáni munkát is csak egy bizonyos határig támogatjuk. Amíg a KISZ- tag alapvető kötelességeinek azért eleget tesz. Tehát rendszeresen részt vesz a taggyűlésen, egy-egy vitakör munkájában és csak addig terjed a támogatás, amíg a pályakezdéshez, a családalapításhoz szükséges alapvető javakat előteremti. Mert aki új autóra vagy nyaralóra gyűjt a KISZ-munka rovására, az már ’.egy másik kategóriába tartozik. Természetesen, aki inkább a mozgalmi munkát, annak mindennapos szervezését vállalja szabad ideje rovására, azt még jobban meg kell becsülnünk, erkölcsileg és anyagilag egyaránt. — Sok szó esik mostanában a fiatal diplomásokról. pályakezdési, beilleszkedési lehetőségükről, anyagi helyzetükről... — Tudom, mire gondol. Elterjedt nézet, hogy a diplomás csak hosszú évek után jut el oda anyagilag, ahol egy vele egyidős szakmunkás áll. Tény, hogy valami alapja van ennek. Amikor 1972- ben intézkedés született a munkásfiatalok premizálásáról, az értelmiségiekről kicsit megfeledkeztünk, így talán az értelmiségi pálya vonzereje is csökkent. Némelyik fiatalnak a szakmunkásélet biztosabb jövőnek tűnik. Az is probléma, hogy az egyetemekről, főiskolákról kikerülő fiatalok kezdő bérét a tanulmányi eredményük befolyásolja döntő mértékben, így egy üzemben ugyan kimagasló munkát végző, de a főiskolán gyengébb eredményt hozó diplomás jóval kevesebbet keres, mint az, aki jól tanult, de a munkában korántsem áll úgy helyt. Munkások és diplomások között egyaránt közös véler mény, hogy az értékelés és így a fizetés alapja is a végzett munka, annak értéke kell, hogy legyen. Talán ezzel lehetne közelebb hozni a munkás és értelmiségi fiatalokat is, megoldani a pályakezdő diplomások problémá- it. — Ügy tudom, Tolna megyei megbízatása a kongresszusra való felkészülés időszakára szólt. Így most a kongresszus után búcsút mond Tolna megyének? — Nem hiszem. Nagyon sok embert megismertem itt, nagyon sók új barátom van, nem hiszem, hogy tudnék szakítani Tolnával, de nem is akarok. Szívemhez nőtt Tolna megye. Soha sem jártam például 'Fürgédén, de amikor megtudtam, hogy az ottani területi alapszervezet megkapta a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját, táviratban gratuláltam nácik. Épül, lassan megkezdi működését a paksi atomerőmű. Ugyanolyan nagyüzem lesz, mint az Ózdi Kohászati Üzemek. Már beszélgettünk a paksiakkal, hogy jó lenne kapcsolatot tartani. Találkozókat szervezni, ahol megismernénk egymás munkáját, speciális szakmai kérdéseikről tárgyalhatnánk, a jó tapasztalatokat átadnánk egymásnak. Tehát biztos, hogy sokszor megyek még Tolna megyébe. — Hát akkor, viszontlátásra a kongresszus után is Tolnában. TAMÁSI JÁNOS Minden korban voltak emberek, akik többre vágytak, mint ami megadatott számukra. Ezért voltak, akik erejüket messze meghaladóan vállaltak munkát, szinte éjjel-nappal dolgoztak, hogy valamivel többre jussanak, hogy megvehessenek akárcsak néhány száz négyszögölnyi területet. S voltak természetesen, akik a több meg. szerzésének.nem a legtisztességesebb módját választották. Sikkasztottak, loptak, zsaroltak, gyilkoltak. Tele vannak az egykori újságok ilyen hírekkel. SZÖLÖPRÉS HELYETT PÉNZJEGYNYOMO GÉP Olyanok is akadtak, akik nem tettek mást, csak pénzt csináltak, vágj' legalábbis szerettek volna pénzt csinálni. Kilencven évvel ezelőtt, 1891-ben a Tolnavármegye című megyei lap tudtul adta', hogy letartóztatta a csendőrség Antal Pál regölyi lakost. Antal címére a gyönki vasútállomásra nagy, nehéz csomag érkezett. Rátekintéssel csak annyi volt megállapítható, hogy vasáru van a csomagban, s azt a budapesti Schönberg cég adta fel. A járőröző csendőrnek feltűnt a csomag terjedelme. — Mi lehet az a terjedelmes vasszerkezet, amelyre Antal 'Pálnak szüksége lehet? S mert az önmagának feltett kérdésre sehogyan sem tudott megválaszolni, a küldeményt az állomásfőnök jelenlétében felbontotta. Egy nyomdai sokszorosító gép és a hozzá való festék volt a szállítmányban. A könnyű pénzszerzés reményében élő Antal Pál, hogy a pénzhamisítás‘vádja alól mentse magát, azzal védekezett, hogy ő bizony szőlőprést rendelt a cégtől, nem pedig nyomdagépet. Nem hittek neki... * Voltak olyanok isi, akiknek a megrendelt nyomdagépet sikerült hazaszállítaniok. össze is szerelték a masinát, üzemképes állapotban a gép, amikor a nyomozó hatóságok házkutatás során megtalálták s lefülelték a bandát. Tóth György és Molnár György tamási, valamint Mészáros István rovott múltú személyek szövetkeztek a pénzhamisításra. Megkísérelték, hátha lehet könnyű szerrel bőséges pénzt szerezni. A kilencven évvel ezelőtti közleményből az derült tki, hogy nem volt idejük a gépet kipróbálni. — Nekik sem okozott örömöt a pénz... A TALÁLT DÉNÁROK Voltak szerencsés kezű emberek is, akiknek nem volt szükségük csalárd eszközökre, hogy pénzhez jussanak. Tisztességes munkájukat koronázta váratlan siker. Ugyancsak 1891-iben történt, hogy Jakab István decsi lakos azon a reggelen is, mint máskor, vette a kapát, elköszönt otthonról, s elindult a szőlőbe kapálni. Már jól belefáradt a munkába — mélyen forgatta a talajt —, amikor egyszer, maga sem akart hinni a szemének, a kapavágás nyomán egy csomó pénz ömlött eléje. Nemesfémből vert magyar dénárok hevertek a földön. Összesen 1395 darabot talált Jakab István. A leletet beküldték a belügyminisztériumba, onnan a Magyar Nemzeti Múzeumba került. A múzeum 24 darabot megtartott magának, a többit, az akkori törvények szerint visszajuttatták a megyébe, az alispánhoz', aki gondoskodott a jogosultak közötti szétosztásról. így is lehetett pénzhez jutni. .. AMIKOR A HITE HAGYÁS IS PÉNZT HOZHATOTT A Tolnavármegye című lap 1891. március 1-i számában olyan vitát olvashatunk, amely arról tanúskodik, hogy az egyik vallási felekezettől a másikba való átlépés is pénzt jelentett... A vitatkozó fél Sántha Károly sár- szentlőrdncl lelkész és Forster Ernő pálfai plébános. Sántha Károly azzal támadta meg Forster Ernőt, hogy azok részére, akik a protestáns vallásról térnek át a katolikus hitre, az egyház pénzt ad nekik. Ezt Forster tagadta. A vita során azonban ő maga a következőket írta: „Hogy végre az áttérés és fölvétel után a valóban néhány földhöz ragadt szegény sorsú az egyházmegyei hatóságtól az alapt. értelmében némi csekély segedelemben részesül, az. a lelki vigaszon kívül vajmi nagy jótéteménynek tekinthető a szegény sorsban szenvedő részére.” Sántha Károly is — valószínűleg — igen aktív térítői tevékenységet fejthetett ki, mert Forster szemére veti, hogy Sárszentlőrincen a katolikusok térnek át a protestáns hitre. Sántha azonban így hárítja el Forster vádjait: „Az, hogy a lőrinczi r. kath. híveket mind elhódítanák a lőránczi ev. atyafiak, annyiban való, hogy néhány ideköltöző r. kath. részint itt járván iskolába és templomba, részint a házasságra lépés alkalmával, önként, hívás nélkül az ev. egyház kebelébe ítért — nem mondom, hogy vissza, hanem át. Ha a protestáns így térne át a r. kath. egyházba, persze', semmi szavunk sem lehetne ellene. Nem is az áttérés sérelmes nekünk, hanem a pénzzel való áttérítés. Különben az épp most foganatosított elkeresz- itelési büntetések után a magas kormány bizonyára, nem hagyja figyelmen kívül a pénzzel való térítgetéseket sem.” A szerkesztőség nem foglalt állást egyik fél mellett sem, de felhívja a vitázókat, járjanak el kellő tapintattal az áttérés, a hittérítési tevékenységükben, biztosítsák az emberek lelkiismereti szabadságát. A VÁLTÓHAMISÍTÁS... A ma élő nemzedéknek csak az idősebbjei ismerik a váltót, a fiatalabbak inkább csak a filmek jóvoltából, ott is inkább csak azok hamisításáról hallanak. Ezzel is lehetett pénzt szerezni... A kilencven évvel ezelőtti megyei lap is közöl ilyen esetet (többiét is közölt — csak mi egyet veszünk át). Ezek szerint: Bogár Lajos volt szakcsi jegyző korábban váltót állított ki, s azt követően a felesége és anyása nevét folytonosan hamisította. A hamisításra azért volt szüksége, mert így folyamatosan jutott pénzhez. Végiül elzüllött, S nem bírta visszafizetni a kamatokat. A váltót óvás alá helyezték — s ekkor kiderült annak hamis volta. A szekszárdi törvényszék hozott ítéletet Bogár Lajos ellen. Két és félévi fegyházra ítélték. Mint a korabeli lap írta, az elítélt megnyugodott. * A pénzszerzésnek még sok törvényes, és nem törvényes formájával lehet találkozni a kilencven évvel ezelőtt megjelent újságban. Ha a városnak nem volt elég pénze valamire, akkor pótadót vetett ki; ha a hentesek keveselték a bevételt felemelték a hús árát; a posta megemelte a szolgáltatások díját, hogy növelje bevételét. Feltűnő, hogy a pénzszerzésnek egy különös módjáról nem írt semmit sem az egykori újság. Nem írta meg, hogy sok volt az érdekházasság, hogy valaki pénzért vette el a falu legkevésbé szép leányát, vagy éppen a lány ment a csúf — és gyakran idős — férfihez feleségül, mert pénze volt. K. BALOG JÁNOS á 1 Verem Andrással, a KISZ KB Intéző Bizottságának tagjával
