Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-22 / 118. szám
A tvÉPÜJSÁG 1981. május 22. Tisztaság- egészség A tisztaság fél egészség; a szépségápolás a tisztálkodással kezdődik; a legfontosabb szépségápoló szer a tiszta víz — s még sorolhatnánk tovább a hasonló közismert mondásokat, amelyek mind a tisztálkodás előnyeit dicsérik. A fürdőzés, a tisztálkodás örömeit már az ókori ember is felismerte. Az öt-hatezer éves antik fürdők, amelyeket Krétán vagy Kís-Ázsiában tártak fel — (beszédes bizonyítékai a testápolás széles körű kultuszának. Az ókori Egyiptomban a testi-lelki egyensúly érdekében nagy gondot fordítottak a személyi higiénére. Ismerjük a rómaiak nagyszerű vízvezetékeit, fürdőit, thenmáit. A középkorban mintha elfeledték volna a víz, a mosakodás áldásos hatását. S ha épült is Közép^Európa városaiban, falvaiban nyilvános fürdőház, csak rövid ideig töltötték be hivatásukat. Az' 1700- as években illetlennek minősítették a fürdőzést, s még orvosok szájából is elhangzott, hogy a mindennapos mosakodás az „egészségre fölöttébb káros és illetlen szokás”. Tudjuk, hogy XIV. Lajos udvarában a vizet illatszerekkel, púderezéssel helyettesítették, s az előkelő hölgyek mosdás helyett megelégedtek a parfümözéssel. Csak a múlt században terjedt el újból a fürdőzés kultusza, s nyerte vissza a tisztálkodás rangját A fürdőzés vagy zuhanyozás azonkívül, hogy megszabadít a napi szennytől, piszoktól, kellemes jó érzéssel tölt el. Különösen, ha betartunk néhány alapszabályt. A fürdő vagy a zuhany vize körülbelül a test hőmérsékletével egyezzen meg (37 fok). A zuhanyozás ne tartson tovább öt percnél. Jó hatású a váltakozó hőmérsékletű zuhany, amit forró, majd hideg víz váltakozásával érhetünk el. A kádfürdőt különböző adalékokkal tehetjük kellemessé. Sokféle hatóanyagú habfürdő, fürdősó, kristály habfürdő — fenyő, levendula, gyógyfüves, gyümölcs illatú — készítmény kapható, hazai és külföldi, üzleteinkben. Ülőbútorok A lakás egyetlen berendezési tárgya sem kerül az emberi testtel olyan szoros kapcsolatba mint az ülőbútor. Az ülőbútorok méretezésénél figyelembe keli venni, hogy milyen funkciót töltenek be. Különböző funkciók az étkezés, írás, olvasás stb., más és más testhelyzetet kívánnak, így mindegyikhez más típusú székre van szükség. Étkezésnél egyenes testtartással ülünk, a szék háttámlája egyenes. A pihenés kényelmes ülőhelyzetet enged, lágy, párnázott, döntött háttámlájú a fotel. Az írás munkájához az étkezéssel azonos széket használunk. A párnázott, kárpitozott kanapé vagy szétnyitható fotel fekvőhelynek is alkalmas. A pihenést és a kis helyigényű alvást megoldja a „Komfort” elemes, kárpitos bútor, amely a Budapesti Bútoripari Vállalat terméke. Az elemcsalád' 7 tagból áll, Kis lakásba ajánljuk az összecsukható széket, amelyeknek a raktározása nem igényel nagy alapterületet az 1-es ábrán láthatók. A sarokelem L és U alaprajzú megoldásokat is lehetővé tesz. — A K—2 jelű fotel ülőbútor, de három fotel egymás mellé helyezésével és a támlapárnák levételével kényelmes, egyszemélyes fekhely alakítható ki. — két fotel és a K—1 jelű sarokfotel együtt szintén egyszemélyes fekhelyet alkothat. — A K—4-es jelű kihúzható fotelágy kis lakások fekvőbútora is léhet. Működtetése egyszerű: a támlapáma leemelése után a görgővel felszerelt ülést ütközésig kihúzva, az üléspárnát (törzs- tartóra) hátra kell hajtani, és a támlapárnát fej támaszként kell elhelyezni. — A K—3 jelű egyszemélyes heverő ágyneműtartóját a rugós emelővasalással működtethető üléskeret felemelésével lőhet szabaddá tenni, — K—6-os jelű kihúzható asztalban hűtést nem igénylő italok tárolására van lehetőség, belsejében poharák tárolására és kiemelésére szolgáló tálca van elhelyezve. — a fotel és a sarokfotel alatti tér ágyneműtartókónt használható. A kárpitos bútor elemválasztékát a K—5 jelű sarokasztal és a K—7 jelű garnitúraasztal bővíti. A bútor mozgatását az elemek aljára szerelt műanyag csúsztató .papucs segíti. Sarokkiegészítőként vásárolt polcos elemet, lerakólapot is tehetünk, amelyeket egyedül, otthon, barkácsban is legyárthatunk. A „Komfort” csak egyik fajtája az elemes ülőbútoroknak, ezenkívül készül még a hasonló rendszerű „Marika” is. Az ülőbútorok egyenként megvásárolhatók a lakás nagyságától és pénzünktől függően. HORNICSEK ERIKA belsőépítész _ Volt nagyapómnak a tanyán, ahol laktak, egy titokzatos fiókos szekrénye. Máig sem emlékszem, hogy hasonló bútort láttam volna valahol. Hatalmas volt — vagy én voltam kicsi?! — rengeteg kis fiókkal, minden cifrától mentesen állt a nagy szoba sarkában. Nekünk, unokáknak nem volt szabod hozzányúlnunk, abban csak ő keresgélhetett. Mert volt abban minden. Szögtől cérnáig, fontos papíroktól spárgadarabig minden, a tetején meg öreg kalendáriumok, bekötött Tolnoi Világlapja meg Képes történelem. Mindennek helye volt, glédóban sorakoztak az üres fa- spulnik, feltekerve a spárgamaradékok. Amikor a selejtezés felmerül a saját háztartásomban, mindig erre a mindentudó szekrényre gondolok, amely ilyenkor mintha szemrehányóan nézne rám a múlt távolából. (Mert a háború alatt a tanyával együtt leégett...) A lakásban a tárgyak mennyiségét a rendelkezésükre álló tér és az ott lakók eltöltött ideje határozza meg. Mivel egy lakásban sokan élünk, s a nemzedékek együtt élnek, de legalábbis egymásnak adják a stafétabotot, a tárgyak tömege úgy nő, hogy a lakás tere nem változik. Zsúfoltan élünk... Akik átélik egy-egy költözködés, átépítés eseménysorát, azok tudják, megtudják igazán, milyen mennyiségben halmazódnak fel környezetünkben a felesleges tárgyak. Ám azt hiszem, mindannyiunkban benne él nagyapáink félelme, attól, hogy kidobunk valamit, hátha fel tudtuk volna még használni, hátha jó lesz valamire!? Minden lakásnak van olyan helye, ahol ezek a tárgyak, ezek a hátha-jó-lesz-még-valamire darabok elüldögélhetnek, várhatják az idő múlását. Ez a hely — hívhatják fészernek vagy gardróbnak — kényelemszeretetre szoktat! Mindaddig, amíg elfér ott valami, nem válunk meg tőle... A selejtezés lényege: megtalálni a tárgyak helyét, azt a helyet, amely további használatuk biztosítéka. Ha nagy a terünk, amellyel rendelkezünk, óm legyen: rakjunk el mindent olyan okos fiókos szekrény módon, tehát úgy. hogy időveszteség nélkül elő tudjuk venni, ha szükség van rá. Ha viszont nincs elég helyünk — és feltehetően az esetek nagy többségében ez a jellemző —, váljunk meg tőlük könnyű szívvel. Papírtól, pamutrongytól megszabadít a MÉH, és még pénzt is ad érte. De megszabadít szívesen jó néhány vállalkozószellemű, papírgyűjtő úttörő. Vas- és fémhulladéktól úgyszintén. Nemcsak a háztartások, a világ gondja is, hogyan szabaduljon meg a rengeteg műanyagtól, amely a civilizáció, a higiénikus csomagolás eredményeképpen körülvesz bennünket. Gondos kezek felhasználják a műanyag poharat hajtványnevelésre, a műanyag zacskót csomagolásra — de a felhasználás véges, heti két- három tejeszacskót már alig „fogyaszt" el csomagolás céljára egy háztartás. Ezeknek a szemétben a helyük, s nem az eltenni való kincsek között. A háztartás edényei sérülékenyek. De gyakran akkor sincs szívünk kidobni a csorba bögrét, a drótjaszakadt tojásszeletelőt, ha veszünk másikat. Pedig a csorba csésze még balesetet is okozhat, a tojás szeletelője pedig nem vágja többé szabályosra a tojást. A funkcióját vesztett tárgyak, ha más módon nem használhatók fel, értéktelenekké válnak a háztartás számára. Van olyan ismerősöm, aki minden ruhafélét elrak, rég kihízott, rég kinőtt darabokat, s olyan is, aki minden szezon végén, de legalább évente egyszer majd teljes ruhatárát elviszi a bizományiba és eladja. Ök a két véglet. Azt hiszem, mindkettőjük módszere helytelen. A ruhák a tárolásban, a szekrényben is öregszenek. Kes- hed az anyag, gyúródik, mindenképpen értéktelenedik. A használaton kívüli ruhák helyét tehát a lakáson kívül kell megkeresnünk. (Ha csak nem rendelkezik a családban valaki olyan jó érzékkel, hogy újjá tud varázsolni egy ruhát, vagy a sokféle anyagból például takarót tud varrni, stb.) A bizományin és a MÉH-en kívül saját rokoni, ismerősi körünkben is megkereshetjük a ruhák helyét. Jó családi szokás a gyerekruhák átörökítése. De talán meg tudjuk kerülni még a sértő szándék, a rosszízű jótékonykodás éreztetését is. ha felajánlunk holminkból néhányat idős, nyugdíjas ismerősöknek. S ha valaki végképp személytelenné akarja tenni az adás és a kapás gesztusát, vegye fel a kapcsolat a hely szociális otthonával, öregek napközijével. A selejtezés, az ésszerű elhelyezés tulajdonképpen takarékossági gesztus, amelyre manapság egyre nagyobb szükség van. így megnő a tárgy élettartama, a ruha ruha marad, nem válik lommá. S jobban meg tudjuk őrizni lakásunk otthonarcát is, nem lesz lerakodóhely, lomtár... TORDAY ALIZ Vendégeket várunk Tüdovagdalék-leves 60 dlkg sertéstüdő, 30 dkg vegyes zöldség, 5 dkg Ram a margarin, 6 dlkg liszt, 2 dlkg só, 5 dkg vöröshagyma, 0,5 dkg fokhagymás só, 0,2 dkg törött bors, 2 babérlevél, 0,1 dkg pirospaprika, 1 dl fehér bor, 1,5 db citrom, 2 dkg mustár, 1 csomó petrezselyemzöld. A jól megmosott tüdőt feltesszük főzni a fele mennyiségű sóval és a babérlevéllel. Ha felforrt, lehabozzuk, és lassú tűzön tovább főzzük, így a leves nem lesz zavaros. A megtisztított zöldséget metéltre vágjuk, s a vöröshagymával együtt margarinon aranysárgára pirítjuk. Meghintjük a liszttel és tovább pirítjuk. Majd hozzáadjuk a pirospaprikát, a finomra vágott petrezselymet és fokhagymás sót. Állandó keverés mellett feleresztjük a már megfőtt és átszűrt tüdő levével. Jól felfőzzük, törött borssal, citromlével, fehér borral és mustárral fűszerezzük. Közben a megfőtt tüdőt húsdarálón átriaráljuk vagy késsel apróra vágjuk és összeforraljuk a levessel. Szükség esetén utánízesítjük. Pirított zsemlekockáva! vagy apró burgonyagombóocal tálaljuk. Mindennapi életünkben különös örömet jelent, amikor barátokkal együtt lehetünk, vendégeket hívunk. Ezért vendégeink kellő fogadásához készülnünk kell. AZ ASZTAL Szögletes vagy kerek asztalnál, amelyhez vendégeinket ültetjük, személyenként 65 cm-es helyet számítsunk, hogy kényelmesen elférjenek. A szögletes asztal legalább 90 cm széles, az ovális asztal legalább 100 cm széles legyen, hogy a szemben ülők tányérjai, terítékei és az esetleges asztaldekoráció is elférjen. A teríték és a díszítés színben és jellegében harmonizáljon az asztalterítővel. Ünnepélyes alkalmakkor leginkább a fehéret ajánljuk. Az asztalterítő legalább 15—20 cm-rel legyen nagyobb az asztalnál (lógjon le). A terítővei azonos színű vagy ellentétes, de összeillő színű terítéket, illetve díszítést használjunk. A TERÍTÉK A kés a tányér mellett, mindig jobbra, egyenesen álljon, vágófelületével befelé nézzen, a villa a tányértól balra és szúrórésze felfelé, csak abban az esetben tehetjük a villát a tányér jobb oldalára, ha a tálalt ételt csak villával kell enni (ilyenkor kést nem is teszünk fel a terítékhez). A leveseskanalat jobbra tesszük a kés mellé, a kom- pótos-, illetve desszertkanalat a tányér elé, fogó részével jobb felé. Ha több fogá- sos ételt tálalunk, és többféle evőeszközzel kell enni, mindig az a fajta kerül a legszélére — kívülre —, amellyel a legelső fogást kell enni. A poharakat a teríték fölé a kés elé — jobbra — helyezzük. Mellette jobbra az a pohár, amelyikből először kell inni, amelyik ital az első fogásokhoz illik. Háromnál több poharat nem illik kirakni. Ha háromnál többféle italt szolgálunk fel, akkor később hozzuk a további poharakat. Talpas poharakat megfelelő alátéttel teszünk fel. A kávés- és mokkáskanalat a csészealj jobb oldalára tesszük. ■Forralt bort és grogot tűzálló pohárban tálaljuk. A süteményesvillát a süteményestál mellé jobbra tesz- szük, vagy a süteményestál tetejére is tehetjük. A virágok emelik a terített asztal ünnepélyességét. A virág ne legyen soha 30 cinnél magasabb, hogy ne zavarja a szemben ülőket a „kilátásban”. NÉHÁNY TANÁCS Ajánlatos a vendégfogadást előre megtervezni és jó időbeosztást elkészíteni. Előzőleg szerezzünk be minden szükséges ételt, hidegtálat, italt az üzletekből, süteményeket, kenyérfélét és félkész ételeket, hogy az ott-c honi előkészületek a lehető legkeveseb időt vegyenek igénybe. Készítsünk a bevásárláshoz egy listát, írjunk fel előre minden szükséges beszerzendő dolgot. Nézzük át gondosan előtte a hűtőszekrényt, és töltsük fel a szükséges ételekkel, italokkal. Ne készítsünk ismeretlen, ki nem próbált receptek szerinti ételeket, mert felsülhetünk a vendégek előtt. Lehetőleg a vendégek érkezésének napjára ne hagyjunk sokféle házi- és konyhai munkát. A vendéglátó házigazda vegye igénybe a ' családtagok segítségét, és esetleg az italok felszolgálásához a vendégek közül is kérhet segítséget. Nagy létszámú vendégsereg fogadásánál ajánlatos büfékocsik és zsúrkocsik, illetve kis asztalok használata.
