Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-21 / 117. szám

NÉPÚJSÁG 1981. május 21. PANORÁMA Szaljut űrállomás Kísérlet a „Balaton”-nal Főleg orvosi kísérletekkel foglalkozott szerdán is a Szaljut—6 fedélzetén Leo- nyid Popov és Dumitru Pru- nariu. Az egyik kísérletet a munkaképesség vizsgálatára alkalmas, magyar szakembe­rek által kidolgozott Balaton elnevezésű műszerrel végez­ték. Az űrhajósok egy kérdő­ívre válaszolva az űrpszicho­lógusoknak nyújtanak infor­mációkat az alkalmazkodás szubjektív oldalairól. Popov és Prunariu szerdán folytatta a kozmikus sugár­zás mérését, s a földfelszín vizuális megfigyelését és fényképezését is. Szovjet-mexikói tárgyalások A szovjet kormány meghí­vásába szerdán, hivatalos lá­togatásra Moszkvába érke­zett Jorge Castaneda mexi­kói külügyminiszter. A repü­lőtéren Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és más hivatalos személyiségek köszöntötték. A két minisz­ter megbeszélést folytat a kétoldalú kapcsolatokról és időszerű nemzetközi kérdé­sekről, különösen a latin­amerikai problémákról. A külügyiminiszter látoga­tása során áttekintik a kü­lönböző szerződések végre­hajtását és a továbbfejlesz­tés lehetőségeit is. Salvador Újabb 25 áldozat Kedden Salvador északi és keleti területein folytatódott a harc a jobboldali junta és a Flarabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Mozgalom fegyveresei között. Kormány­források szerint a Salvador különböző területein kedden elkövetett politikai erőszak­cselekmények során 25 em­ber vesztette életét. A Szaljut—6 állandó sze­mélyzete segítséget nyújtott a vendégeknek. Az ő szerdai programjukban a biológiai kísérletek folytatása — a melegházakban élő felsőbb­rendű növények gondozása, növekedésük és fejlődésük ellenőrzése — szerepelt. A négy űrhajós egészségi állapota és közérzete megfe­lelő, az űrkomplexum rend­szerei és berendezései kifo­gástalanul működnek. * Szerdán befejeződött Buda­pesten a IV. asztronautikai tudományos ülésszak. A há­romnapos rendezvény utolsó Rendkívül feszült politikai helyzetben kezdődtek meg szerdán a helyhatósági vá- lasztásdk Észak-írországban. A küzdelem elsősorban négy politikai csoportosulás — a protestáns Unionists Párt, a Ian Paisley vezette szélső- jobboldali protestáns De­mokratikus Unionists Párt, a nem kizárólag vallási ala­pon szerveződött Szövetségi Párt és a katolikus Szocia­lista Demokrata és Munkás­párt — jelöltjei között folyik. Ulster jövőbeni státusza, majdani kapcsolata Angliá­val és az ír Köztársasággal — ezek a választások legfon­előadásai a Közlekedési Mú­zeum nagytermében hang­zottak el, s a helyben rende­zett űrhajózási kiállítással egyetemben a tavalyi szov­jet—magyar páros űrrepülés hangulatát idézték, szóban is, képben is. A szakmai tanácskozás be­fejeztével a résztvevők meg­koszorúzták a száz esztende­je született Kármán Tódor, világhírű magyar tudós mell­szobrát a Közlekedési Mú­zeum előtt. A tanácskozás rendezői azt is bejelentették, hogy az ülésszak teljes anya­gát kötetben jelentetik meg. tosaöb kérdései. Ulster tar­tományként való megítélése a minimumra csökkentette a helyhatósági választások je­lentőségét — mutat rá a TASZSZ tudósítója. A Fi­nancial Times hangsúlyozza, hogy miután London 1972- ben közvetlen irányítása alá vonta az észak-ír területet, a hatalom helyi szerveinek ha­tásköre felettébb korlátozott. Ugyanakkor a jelenlegi hely­zet különös hangsúlyt ad a választásoknak, amelyek messzeható következmények­kel járó, fontos politikai ver­sengéssé váltak. BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke üzenetben kö­szöntötte a Dél-Afrika elleni szankciókkal foglalkozó pá­rizsi nemzetközi konferenci­át. * Az országgyűlés meghívá­sára — Ricardo Ramirez Osoriónak. a kolumbiai kép­viselőház külügyi bizottsága elnökének — vezetésével ha­zánkban tartózkodó parla­menti küldöttség szerdán tár­gyalásokat folytatott a Par­lamentben. A kolumbiai kül­döttséget fogadta Apró An­tal, az országgyűlés elnöke, maid a vendégek látogatást tettek Púja Frigyes külügy­miniszternél. * Púja Frigyes külügymi­niszter máius 20-án fogadta Józef Wieiacz lengyel kül- ügvminiszter-helyettest, aki a budapesti lenavel táiékoz- tató és kulturális központ fennállásának 30. évforduló­ja alkalmából tartózkodott hazánkban. * Dr. Markója Imre igazság- üsv-rniniszter meghívására szerdán hivatalos látogatás­ra — küldöttség élén — ha­zánkba érkezett Christoffer Taxell finn igazságügy­miniszter. A látogatás célia a kéi- ország közötti iogsegélv- szerződés megkötése és alá­írása. * 1982. júniusában tartja VIII. országos küldöttgyűlé­sét a TIT — határozta el szerdai ülésén a társulat el­nöksége. amely a tudományos ismeretterjesztés nagy jelen­tőségű eseményének előké­születeivel kapcsolatos fel­adatokat vitatta meg. PÁRIZS Szerdán Párizsban, az UNESCO székházában nem­zetközi konferencia nyílt, ■amely a dél-afrikai rendszer elleni büntető szankciók kö­vetelésének akar hangsúlyt adni. A találkozót, amelyen több mint száz ország kép­viselted magát, az FNSZ közgyűlése kezdeményezte, szorosan együttműködve az Afrikai Egységszervezettel. Az égő gépkocsi „megszokott” látvány Belfastban r r Választások Eszak-lrországban Waldheim sürgeti a szovjet-amerikai párbeszédet A szovjet—amerikai vi­szony jelenlegi feszültsége el­lenére mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok el akarja kerülni a katonai konfrontációt — így össze­gezte kedden Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár Reagan ame­rikai elnökkel és Leonyid Brezsnyewel folytatott meg­beszélésein szerzett tapaszta­latait. A főtitkár New York-i saj­tóértekezletén hasznosnak nevezte Leonyid Brezsnyev- vel és Gromiko külügymi­niszterrel folytatott moszk­vai megbeszéléseit, amelyek lehetővé tették a Szovjetunió álláspontjának jobb megis­merését. Nagyon fontosnak minősítette Leonyid Brezs- nyev javaslatait egy csúcsta­lálkozó megtartására és az ENSZ BT rendkívüli ülésé­nek összehívására a tagálla­mok legfelsőbb vezetőinek részvételével. Waldheim utalt az ENSZ fontos szerepére a két nagy­hatalom közötti érintkezés ösztönzésében. Kijelentette, hogy mindig fellépett a pár­beszéd folytatásáért, s 'kész elősegíteni a szovjet—ameri­kai tárgyalásokat, párbeszé­det. A Pravda cikke a lengyel helyzetről A jelenkori Lengyelország arculata, amelyet a népi ha­talom harminchat esztendeje alatt a kommunista párt ve­zetésével nyert el, mély be­nyomást gyakorol mindazok­ra, akik előítéletektől men­tesen, jóhiszeműen értékelik az elért eredményeket — ír­ják a Pravda kiküldött tu­dósítói. Az eredmények vitathatat­lanok — szögezik le a ciki? szerzői. „A szocializmussal kötődött egybe az ősi lengyel földek visszacsatolása, a ro­mokból újjáépített városok és falvak, az új ipari létesít­mények ezrei, a gazdaság újonnan létrehozott ágazatai, a tudomány, az oktatás és a kultúra sikerei. E tények any- nyira vitán felül állnak, hogy az ellenség gyakran nem meri nyíltan támadni a szo­cializmust, hanem alattomo­san lép fel ellene, nem riad­va vissza az antikommunista, szovjetellenes provokációktól és a rágalmaktól.” Lengyelországban ma „lo­pakodó ellenforradalomról” beszélnek, amely kihasznál­va az ország nehézségeit, igyekszik behatolni a társa­dalmi és állami szervezetek­be, azokat belülről bomlasz­tani, majd a szocializmus és a népi hatalom ellen fordí­tani. E körülmények között — írják a tudósítók — a norma­lizálási folyamat és a társa­dalmi élet stabilizálása, amelyre a LEMP és a kor­mány törekszik, bonyolult po­litikai harc közepette megy végbe. Vissza kell verni a szocializmus ellenségeit, akik bujtogatásokkal, demagógiá­val próbálják elérni saját céljaikat. „Most már világo­san kirajzolódik, mik ezek a Nyugaton lévő antikommu­nista és lengyelellenes köz­pontokban egyeztetett célok: a LEMP megszüntetése, a lengyelországi szocialista vív­mányok megsemmisítése.” A LEMP-nek és a kor­mánynak — összegezik a tu­dósítók — nehéz, feszült lég­körben kell tevékenykednie, hogy Lengyelország és az egész szocialista közösség ér­dekeinek megfelelően, szocia­lista szellemben oldják meg az ország előtt álló problé­mákat. Közép-Amerika - Héja-roham északról (2.) A beavatkozás bástyái GUATEMALA siszta különítmény támogat­ÉS HONDURAS A Reagan-kormányzat sal­vadori kalandja azért veszé­lyes és kodkázatos, mert az új amerikai vezetés katonai próbatételt éá sikert .akar ki­kényszeríteni egy olyan kör­zetben, ahol jóformán min­den országban forradalomra érett a helyzet. Ahol az or­szágok közös vonása (a de­mokratikus Costa Rica kivé­telével) a földesúri-katonai oligarchia önkényuralma, a túlnyomórészt írástudatlan paraszti többség szörnyű nyomora, a munkanélküliség és a magas csecsemőhalandó­ság. Egyszerűen kifejezve: olyan államok ezek, ahol el­kerülhetetlennek látszik az összecsapás a könyörtelen gazdagok szűk rétege és a kisemmizettek tömegei kö­zött. Az amerikai kormány alapvető tévedése tehát az, hogy az itteni feszültséget „külső erők beavatkozásá­nak” tulajdonítja és nem hajlandó tudomásul venni a forradalmi helyzet szigorúan belső társadalmi-gazdasági összetevőit. (Sőt: azokat a jó­zanabb amerikai politikuso­kat és szakértőket, akik er­re a tényre felhívják a kor­mány figyelmét, szinte bru­tálisan távolítják el hivata­lukból. Ez történt White volt salvadori nagykövettel, akit az új kormány visszahívott állomáshelyéről, s aki a kongresszus vizsgáló bizott­sága előtt keserű szavakkal ostorozta a Reagan-kor- mányzat vakságát és téves értékítéletét.) Az új washingtoni hatalom katonai húzásai azonban — bármilyen veszélyesek is — nem változtathatnak a té­nyeken. Az amerikai kor­mány katonai szakértői arra gondoltak, hogy Salvador két szomszédját, Guatemalát és Hondurast lelhet majd fel­használni egy esetleges kato­nai beavatkozás eszközeként a salvadori népi mozgalom letörésére. Ebben az elgon­dolásban annyi logika van, hogy mindkét országot kától nai kormány uralja, amely a nicaraguai eseményeket is nehezen viselte el és az el­lenzéki erők salvadori sikere esetén létében érezné magát fenyegetve. Az amerikai terv fő gyen­gesége az, hogy ezeknek a katonai kormányoknak a helyzete elvben nem külön­bözik az ingadozó salvadori junta pozíciójától — még ak­kor sem, ha hatalmuk pilla­natnyilag a terror „haté­konysága” folytán szilárdnak tűnik. Guatemalában Romeo Lucas Garcia tábornok dik­tatúrája uralkodik. (E diktá­tor szerint Carter voltakép­pen „kommunistabarát poli­tikus” volt, olyannyira, hogy a tábornok a volt amerikai elnököt egy ízben „Pidel Carter” néven emlegette.) A guatemalai diktátor hatalmát húszezres, igen jól felszerelt hadsereg őrzi. Ennek a tevé­kenységét egy méltatlanul „nemzeti felszabadítási moz­galom” 'névre keresztelt fa­ja. Ez fegyveres rohamoszta­gokat tart fenn, amelyék a diktátor megbízásából a leg- szennyesebb feladatokra vál­lalkoznak. Ez azonban az - éremnék csak az egyik olda­la. Guatemalában két rendkí­vül erős forradalmi mozga- galom működik. Az egyik a „Szegények Gerilla Hadsere­ge” (EGP). A másik a „Fel­fegyverzett Nép Forradalmi Szervezete” (ORPA). Mind­két szervezetben jelentős szerepet játszanak a haladó értelmiségiek, s mindkettő­nek óriási tömegbázisa van az indián paraszti lakosság körében, amely Guatemala hétmilliós lakosságának vég­letekig kizsákmányolt ötven­öt százalékát alkotja. Guate­mala felhasználása Salvador ellen tehát nagyon kockáza­tos vállalkozás lenne. Az el­lenkezőjét is eredményezhet­né annak, amire Washing­ton számít. A Salvadori el­lenzék eltiprása helyett a fegyveres felszabadító harc kirobbanásához vezethet Guatemalában. A térségben a másik, csak­nem ennyire komoly veszély­góc Honduras. Itt is katonai kormányzat van hatalmon, Policarpo Paz Garcia tábor­nok vezetésével. A katonai kormány helyzete itt any- nyival könnyebb, hogy ki­sebb a földéhség és alacso­nyabb a lakosság száma. A gazdasági helyzet ennélfogva valamivel kedvezőbb, bár ta­valy lényeges visszaesés kö­vetkezett be. A gazdaságnö­vekedés megállt, a rendszer ingatagságát érzékelő helyi és külföldi tőke gyakorlati­lag abbahagyta beruházási tevékenységét. Honduras ese­tében mindenesetre több az esély a katonai önkényura­lom fenntartására, mint Sal­vadorban vagy Guatemalában. De csak akkor, ha Washing­ton a különböző erők közötti politikai tárgyalások mód­szerét és nem a katonai ka­landok útját választja. WASHINGTONI DILEMMÁK Amennyiben továbbra is a washingtoni héják vonala marad az uralkodó, akik Salvador körül katonai meg-' oldást akarnak kiprovokálni, akkor ez nemcsak a máris Végsőkig feszült guatemalai helyzetet lobbanthatja láng­ra, hanem a viszonylag nyu- godtabb Hondurasra is át­dobhatja a fegyveres ellen­állás tüzét. Washington ma­gatartása eddig még nem kristályosodott ki véglegesen. A Reagan-koimányzaton be­lül is vannak erők, amelyek a jelenlegi körülmények kö­zött a salvadori katonai meg­oldás kiprovokálását túlsá­gosan veszélyesnek tartják. Az uralkodó irányzat azon­ban egyelőre a héjáké. A sal­vadori katonai junta felfegy­verzése, a guatemalái és a honduras'i katonai önkény- uralom. csapatainak egy köz­vetett beavatkozásra történő előkészítése tovább folytató­dik. E kockázatos kalandra ké­szülve azonban (és ez a jö­vő szempontjából döntő le­het) Washingtonnak nemcsak azzal kell számolnia, hogy lángba borulhatnak a mexi­kói határtól délre, egészen Costa Ricáig és Panamáig terjedő közép-amerikai tér­ség országai. Egy másik, en­nél nagyobb kockázat az, hogy súlyos válság bontakoz­hat ki az Egyesült Államok és Mexikó, valamint az Egyesült Államok és Vene­zuela kapcsolatában is. Egy ilyen válság pedig már az egész nyugati féltekét, s ezen belül az Egyesült Álamok olajellátását is fenyegetné. —i —e (Következik: A renitens Mexikó és Venezuela.) *

Next

/
Thumbnails
Contents