Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-17 / 114. szám
1981. május 17. Képújság 3 Tolnai felmérés A keresőkorú lakosság közéleti, politikai aktivitása „A szocialista társadalom fejlesztésének elsőrendű követelménye a szocialista demokrácia mind teljesebb kibontakoztatása”. (Az MSZMP programnyilatkozatából.) A SZOCIALISTA demokrácia erősítésének, elmélyítésének követelményéből indult ki a Tolna nagyközségi pártvégrehajtó bizottság, amikor felmérte a nagyiközség keresőkorú lakossága, közélett, politikai aktivitásának helyzetét és meghatározta a feladatokat. A pártbizottság tagjai, a pártszervezetek vezetőségi tagjai, párt- és népfront- aktivisták, tanácstagok — mintegy hatva na n — keresték fel egy-egy 28 pontból álló kérdőívvel hatszáz tolnait, és kértek választ egy sor kérdésre. A pártbizottság pártépítési munkabizottsága összegezte, elemezte a kitöltött kérdőíveket, mlajd a községi párt-végrehajtó bizottság tárgyalta a témát. A megkérdezettek „reprezentálják” a lakosság összetételét és ilymódon általános képet kaphatott a testület a helyzetről. Mindenekelőtt az volt a szembetűnő, hogy a megkérdezettek háromnegyede Tolnán, egynegyede vidéken dolgozik, ám ez utóbbiak 98 százaléka a községben semmiféle közéleti tevékenységet nem végez. Ebből adódik egy fontos tennivaló: megtalálni a módját e réteg aktivizálásának. A „recept” még nincs meg, ám az útkeresés megkezdődött. AMI AZ „ITTHON” dolgozókat illeti: a megkérdezettek mintegy egyötöde tölt be valamilyen funkciót, amelyet saját értékelése szerint — megfelelően ellát, a munkahelyi vezetők mind erkölcsileg, mind anyagilag elismerik e tevékenységét és munkatársai körében is tiszteletet vált ki. Az illetők társadalmi megbízatásaiknak szívesen tesznék eleget. A megbízatással nem rendelkezők nagy többsége felkérésre sem vállalna funkciót. Ez különben nem baj, hiszen nem is lehetséges, nem is szükséges, hogy mindenki valamilyen tisztségben legyen. A MEGKÉRDEZETTEK nagy többsége helyesli a tár- sadamli munkaákciókat és szívesen is részt vesz bennük. Ám elvárják, hogy ebben a vezetők példát mutassanak, és nemcsak ezt: azt is, hogy a célok világosan meg legyenek határozva, és nem célravezető, ha az iskolás-, óvodásgyerekek által hazavitt papíron kapnak értesítést: ekkor és ékkor itt és itt szíveskedjék megjelenni társadalmi munkára. Sok esetben személyes meggyőzésre van szükség. A megkérdezettek 60 százaléka minden ember kötelességének tartja, hogy közösségi munkát is végezzen. Ám e tevékenységet 20 százalék iskolai végzettséghez köti, ez helytelen. Hátvan százalék olyan munka végzését tartja fontosnak, amihez ért is. Ez csak részben fogadható el — állapítja meg az összegezés —, mert a szakértelmet igénylő munkát nem lehet bárkire bízni, ám a munkák zöme — a parkosítás, oktatási intézmények támogatása, festés, takarítás —, nem igényel speciális képzettséget. Elvárják az emberek, hogy a különböző vállalatok, intézmények vezetői munkaiköri kötelezettségeiken túl, közéleti tevékenységet is végezzenek. Nem alkalmas az a személy kisebb, vagy nagyobb közösség vezetésére, aki munkaköri feladatain túl semmit sem tesz a köz javára. A válaszokból az derül ki, hogy szép számmal akadnak -ilyen vezetők. Ám a közéleti tevékenységet a megkérdezettek túlnyomó többsége szükségesnek tartja. — Hatvanhétén — a közel hatszázból — „okoskodónak” ítélték az aktív embereket. Ez ellen fel kell lépni, a párt- és tömegszervezeti Oktatásban, különböző fórumokon szükséges elítélni az ilyen nézeteket. Hasonlóképpen, a pártoktatásban egyértelműen, meggyőzőbben és sokoldalúan kell megvilágítani azt, hogy minden kérdés, minden ügy politikai, ha a fejlett szocialista társadalom felépítése oldatáról vizsgáljuk. E tekintetben sokaknál hiányzik a tisztánlátás. POZITÍVNAK tartotta a végrehajtó bizottság, hogy 46 százalék úgy ítélte meg: politikai kérdésekkel minden embernek foglalkoznia kell, mert az szervesen hozzátartozik a korszerű műveltséghez. Huszonnyolc százaléka azért tartja fontosnak a politikai kérdésekkel való foglalkozást, mert különben nem tud eligazodni a hazad és nemzetközi eseményekben. Húsz százalék vélte úgy, hogy az egyének beállítottságától és akaratától függ, hogy foglalkozzanak-e politikai kérdésekkel. A válaszoknak tehát hetven százaléka pozitív. Ennyien vallják, hogy a politika formálása közügy, mindenki ügye, s a politikai műveltség az általános műveltség része. Az is kiderült, hogy az említett húsz százalék — a politikailag közömbös személyek többsége — az ingázókból kerül ki. Tekintélyes azoknak a száma, akik a munkahelyen végzett fegyelmezett munkát egyszerűen a munkabérért való ellenszolgáltatásnak, lelkiismereti kötelességnek tekintik, nem látják tisztán, világosan annak politikai ve- tületét. Hasonló a kép a társadalmi muríka megítélésénél is. A LEGFONTOSABB politikai tennivalóikról a vártnál többen — a megkérdezettek kilenctizedé — válaszoltak. Szinte mindegyikből kicseng dolgaink gyorsabb ütemű fejlesztésének igénye mind a gazdaságban, mind a politikában, mind a szocialista tudat formálásában. A dolgozók azonosultak a XII. kongresszus határozataival, annak megvalósítását munkahelyükön komolyan veszik. A legfontosabb politikai tennivalók közé sorolják a termelő- munka területén az ott végzett becsületes munkát, a munkaidő teljes kihasználását, a munkafegyelem megszilárdítását, a munkavállalások maradéktalan teljesítését, a jól szervezett, selejt- mentes termelést. Javítani kell az üzemi demokráciát, az információt: az ár- és bérrendszer magyarázatát, őszinte, nyílt tájékoztatást várnak és többet is a termelés helyzetéről, több fórumot, ahol véleményüket elmondhatják. Megfogalmazódott a válaszokban — és a vb-ülésen is, hogy a munkahelyi demokrácia lényege nem formáiban, hanem tartalmában van. Célszerűnek tartja a végrehajtó bizottság, hogy az üzemi párt- szervezetek vizsgálják meg a munkahelyen az üzemi demokrácia helyzetét, és a té- - nyék alapján határozzák meg a feladatokat. Kitűnt az összegezésből: a lakosság igényli a jó lakóhelyi közérzet, légkör kialakítását, amely rendet, nyugalmat, közbiztonságot és az eddiginél dinamikusabb községfejlesztést igényel. Szükség van a társadalmi munkára, ám ehhez javítani kell annak szervezettségét, megmagyarázni az embereknek, miről van szó, miben kérik közreműködésüket, annak mi lesz az eredménye és az elvégzendő feladatokat össze kell hangolni. Jogosan várják el az illetékesektől, hogy legalább köszönjék meg a társadalmi munkát. A VÁLASZT ADÓK egy része több, őszintébb tájékoztatást vár a tanácstól. Ennek ellentmond, hogy a tanácstagi jelölőgyűléseken — ahol mindenütt tájékoztató hangzott el a község ötéves fejlődéséről — a választóknak csak kis töredéke jelent meg. Hasonló a helyzet a falugyűlésekkel is. Megállapította a végrehajtó bizottság, hogy a szervezéssel és a tájékoztatás színvonalával van baj. Egyrészt: nem iskolások-óvodásokkal elküldött levélben kell értesíteni a meghívottakat, hanem személyesen. Másrészt: színvonalasabb tájékoztatásira van szükség. Nem elegendő, ha az előadó monoton: hangon felolvassa a kapott írásos anyagot, hanem legyen előadása, tájékoztatása „test- reszabott”, a résztvevők érdeklődésének megfelelő és a terület helyzetével, problémáival is foglalkozó. Szorosabbra kell fűzni a tanácstagok és választóik kapcsolatát. A megkérdezettek 23 százalékának rendszeres, 32 százalékának esetenkénti a kapcsolata a tanácstagjával, 27 százaléknak egyáltalán nincs kapcsolata és 18 százalék nem is tudja, hogy ki képviseli őt a nagyközségi tanácsiban. Általános igény, hogy a tanácstagok időnfcint keressék fel választóikat. A VÉGREHAJTÓ bizottság határozatot hozott a tennivalókra, és úgy döntött, hogy intézkedési tervet dolgoz ki, amit a témának a pártbizottság ülésén való tárgyalásakor terjesztenek elő. J. J. Harc a hiánycikkek ellen Engem egy népmesére emlékeztet a kereskedők munkája: arra, ahogyan a szegényember legkisebbik fia harcol a hétfejű sárkánnyal. Ha levág egy fejet, azonnal nő helyette újabb. Vagy nem így küzdenek a kereskedők a Hiánycikkek ellen? Nálunk jő az ellátás, ám ennek ellenére nem mondhatjuk azit, hogy kifogástalan. Hol a porszívó, a vasaló, hol a harisnyanadrág, máskor a vékony gépvarrótű, a televízió — újalbban a fekete-fehér is — tűnik el az üzletekből. Megannyi bosszúságot okozva vásárlónak, kereskedőnek, az ellátásért felelős vezetőknek. Aki ismeri a kereskedők gondjait, az tanúsíthatja: nem elsősorban a kereskedőn múlik, hogy milyen a választék, a kínálat. Olyan világban élünk, amelyben átrendeződnek a külpiaci értékrendek. Megesik, hogy a régi szállítóknak inem áll módjukban többé szállítani. Vagy előfordul, hogy a világpiaci árváltozások mlialtt zavarok támadnak a külkereskedelmi szállításokban. Ilyenkor újból át kell vizsgálni a megkötött szerződéseket és ez időt vesz igénybe. Hozzátehetnénk: Olyan világban élünk, amikor á kiül- és a belső piac viszonya sokkal érzékenyebb, mint korábban. Tehát, ami odakint történik, annak hatását itthon is érezzük. Ezt tényként kell elfogadnunk. Ezért van szükség a jelenleginél rugalmasabb kereskedelmi munkára. Immár több mint két éve annak, hogy a VASÉRT vállalat vezérigazgatója kezdeményezte a nagykereskedelmi vállalatok termeltetési akcióját az általuk forgalmazott cikkek körében. Klis műhelyeket, szövetkezeti melléküzemeket „vett irá” néhány hiánycikk gyártására — így került az üzletekbe derelye- sZaggaltó, lakatpánt, s még sok egyéb fontos árucikk. Később mozgalom alakult a „Vevők vagyunk” akció keretében : több kereskedelmi Vállalat talál gyártót a Máiba keresett termékek gyártására. MATKÓ ISTVÁN Hfc I HOL I! I HÍRRE! HÍRRŐL Az olvasó észrevehette, hogy ezt a rovatunkat egymást váltva állítjuk össze. Részben az ismert „több szem többet lát” meggondolásból, ami így is igaz, de úgy sem kevésbé, hogy — másként. Eddig például nem szerepelt a gyakorlatunkban, hogy itt próbáljunk versenyre kelni az átellenső 2. oldallal, ahol kérdések- feleletek formájában igyekszünk rögzíteni a külpolitika főbb eseményeit. Most sem ez történik, hanem csak a szerző szeretné „megmagyarázni bizonyítványát", pontosabban azt, hogy miért emelt ki látszatra egészen jelentéktelen apróságokat az elmúlt héten történtek, lapunkban megírtak közül. Azért, mert úgy érzi, hogy amikor meghal a második ír éhségsztrájkoló; Itália szívében — miután fél Európát bekódorogta — egy török fasiszta súlyosan megsebesíti a lengyel nemzetiségű római pápát: provokációt követnek el egy szovjet repülőgép ellen — egyszerűen jólesik a figyelmet ráirányítani a mi békés életünk szürke eseményeire. Amelyek egyébként talán nem is olyan szürkék... Jobban dolgozni Az államigazgatás mindennapjairól ennek ellenére se valószínű, hogy bárkinek a szivárvány színei jutnának eszébe. Ma egy hete arról lehetett olvasni majdnem ugyanitt, hogy Dombóvárott még a megyei tanács irányelveit is megelőzve készítettek szabályzatot a tanácsi ügyintézés gyorsítására. Ez egyszerűbb nyelvre lefordítva annyit jelent, hogy a tanács — amelynek ugyebár az állampolgárok ügyeinek intézése egyik legfontosabb kötelessége, hiszen végtére is ezért választották — saját elhatározásából jobban kíván dolgozni, mint korábban. Semmi értelme erről most különösebb dicséretet zengeni, hiszen mellékesen szólva ez is kötelessége a tanácsnak. Ugyanabban az újságban azonban egy oldallal odébb olvasható volt, hogy a dombóvári tanács új, színes, eleven köntösben, más szerkesztési koncepciót követve adja közre*Tanácsi Híradó-ját. Meglehetősen hosszú újságírói tapasztalat mondatja, hogy rendkívül fontos az elhatározások, döntések, szándékok közkincs- csé tétele. Ne mondjuk azt, hogy elsikkadnak, de a legjobb szándékok se kapják meg a jogosan kijáró elismerést akkor, ha a közvélemény nem informálódik azokról. Minden terület illetékeseinek szuverén joguk afellett dönteni, hogy ez az információ többé-kevésbé szűk körben hangozzék el, hiszen ebben az esetben is tovább jut. Előbb-utóbb és szájról szájra szállva, ami a tömegtájékoztatásnak csak egyik módja. A másik a szórólap (Dombóvár), a város fejlesztésével kapcsolatos kiállítás (Szekszárdi, a közvélemény-kutatás (Bezons), a fórum (Szekszárd, Paks) és még valószínűleg számtalan praktikus módszer, melyekről jó lenne tudni, melyeket jó lenne terjeszteni. Természetesen e kettő összefügg. I regszemcséről például nem is olyan rég az utcaépítések és a részfalugyűlések összefüggéseiről adhattunk hírt. Az államigazgatási ügyintézés gyorsításának van egy olyan vonatkozása, melyről az említett híradásokban nem esett szó. Mégpedig az, hogy sok kis település lakóinak magukrahagyottság érzése ennek révén is csökkenhet, akik szűkebb pátriájukban a tanács működését esetleg csak egy rész- munkaidőben dolgozó kirendeltség formájában érzékelik. Köztisztaság A környezetünk és védelme az elmúlt héten se hiányzott ezekről a hasábokról. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal általános elnökhelyettesének, Rakonczay Zoltánnak megyénkben látogatásáról nagyobb hírben tudósítottunk. Bár erről ez első pillanatban valószínűleg senkinek nem jut eszébe, van környezetvédelmi összefüggése annak is, hogy — idézzük — „jelentősen megnövekedett a szekszárdi strand zöldterülete”. Ráfért. Az újságolvasónak (rádióhallgatónak, tv-nézőnek) sokszor az az érzése, mintha közgondolkodásunk megelégedne az ilyen örvendetes tények tudomásul vételével és arra már nem telik erejéből, hogy az aktív cselekvésig is eljusson. Talán két éve múlt, hogy örömmel adhattunk hírt a Szekszárd tisztaságáért meghirdetett mozgalomról. Eredményeiről azóta se lehet, a megyeszékhely piszkos és egész biztosan nem éjnek évadján ilyen gálád célból az utcára osonó tanácsi tisztviselők koszolják össze, hanem mi magunk, városlakók. Üdülőtelepeink tisztaságáról is sokat lehetne beszélni. Érdekes módon még az egészségtelenül zsúfoltra tervezett Guna- ras tűnt egy körjáratunk során a legtisztábbnak, de ugyanezt Domboriról már egyáltalán nem lehetett elmondani. Véleményünk szerint, és ez egyáltalán nem magánvélemény, a környezetvédelembe a táj bizonyos fokú tervezése is beletartozik. Továbbá annak megszervezése, hogy ne csak „Szemetet lerakni tilos!” táblákat helyezzünk ki, hanem olyanokat szintúgy, méghozzá sűrűn, melyek ennek ellenkezőjére hívják fel a figyelmet. (Az ötlet nem Gunarasi környezet saját, hanem dr. Gonda Györgytől, az előbb említett hivatal elnökétől származik.) Zártkertek A kisüzem táblát a szekszárdi Tartsay utcában is ki lehetne tenni — értesülhettünk a szerdai Népújságból. Ez bizonyára íze- sebb magyarságú lenne, mint a jelenlegi szöveg, a „Költségvetési üzem", de igazán nem ez a fontos. Hanem az, aminek ezen az elmúlt héten elég jelentős teret szenteltünk, nevezetesen a kisüzemek fontosságának a hazai, közelebbről a megyei gazdasági életben. Az, hogy Nagydorogon egy asztalosüzem hatvan személlyel havonta másfél millió körüli termelési értéket tud produkálni, bizony nem csekélység. Ugyanígy szó esett azonban az ÉVIG pusz- tahencsei öntödéjéről, a bálaszéki FOKI- ról és nem is egy kisiparosról, akikkel kapcsolatban nem biztos hogy eleget ad vissza a lényegből, mely szerint „nem elhanyagolható az a tevékenység, melyet végeznek”. Nagyonis fontos. E sorok írója azonban gyermekkora óta csak olykor-másszor tett „tisztéig^ látogatást” az ipar, akár a kisipar környékén, így talán megbocsátható, hogy sokkal inkább mezőgazdasági hajlandóságú. Azt régóta jól tudjuk, hogy a nagyüzemi mező- gazdálkodás korában semmit nem csökken a kisüzemek szerepe. Ezt a héten a kormány döntése is erősítette, mely egész biztos, hogy a legszélesebb körök érdeklődését váltotta ki. A zártkertek hasznosításával kapcsolatos rendelkezésekről van szó, de úgy is mondhatnánk, hogy a mezőgazdasági termelésnek arról a részéről, melyben a tulajdonosok általában nem végeznek túlságosan elmélyült üzemviteli számításokat. Nagyon sokan csak hobbiból dolgoznak, de azért a salátáért, zöldpaprikáért, amelyet így megtermeltek, nem mennek piacra, vagyis másként jelentkeznek fogyasztókként. Mint például a szekszárdi csecsemőotthonbeliek, akik a saját üzemi konyhájuk ellátási gondjain könnyítenek, vagy azok a „halhústermelő” horgászok, akiknek ez a tevékenységük eszükbe se jut, amiként azt keddi vezércikkünk írója kifejtette. Mindenhogyan méltánylandó a 'kaposszekcsői Kossuth Tsz, mely háztáji boltot nyitott és rövidesen takarmány- lerakatokat is létesít. A tsz-ben ugyanis sejthetőleg már végeztek üzemviteli számításokat és tudják, hogy — érdemes. Tessék kimenni a piacra és bárki meggyőződhet róla, hogy van-e szerepe a kisüzemeknek a közellátásban... O. I. A bonyhádi piacon
