Tolna Megyei Népújság, 1981. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-16 / 113. szám

1981. május 16. ^fepÜJSÄG 3 Sióagárd vonzereje Demény, Mándity, Pámer, Kiss, Bakonyi, Szombat, Sági, Szűcs, Bosnyák, Főglein, Mál­nai, Pekari, Dávid, Sásdi, Papp, Páldy, Kész, Kilián, Dombi, Mészáros, Vári, Tol­nai, Monostori, Kacsányi... Ez csak ízelítő, ugyanis sokkal hosszabbra nyúlna a lista, ha nem szánnánk a tanácsiak idejét azzal lopni, hogy egy hajszálpontosat állítsanak össze. Tény, hogy az utolsó öt évben legkevesebb 35 család költözött Sióagárdra és sem­mi ok feltételezni azt, hogy ez a folyamat megállna. Jöt­tek Decsről, Várdombról, Ka- kasdról, Nagydologról, de többen jötték Szekszárdról is. Az emberek manapság nem telepszenek le véletlenül va­lahol, ezt egyébként az ivó­vízre, halra, vadra vágyó no­mádok se tették meg soha­sem. Sióagárdnak vonzereje van. Valószínűleg mindenki számára más és más. Vala- mennyiükét végig kérdezni képtelenség lenne, különben se népszerű feladat beavat­kozni magánügyekbe. Ezt ha valaki, úgy az újságíró igazán tudhatja. Próbáljuk meg te­hát a magunk észjárásához igazodva, nagyon kevés segít­séggel kideríteni azt, hogy mi Sióagárd vonzereje. Vállalva természetesen a tévedés koc­kázatát is, hiszen a tévedés ugyebár, ez meglehetősen ré­gi, önvigasz, emberi dolog... M'ás hasonló, az országút végén fekvő községekbe több­nyire csak bejön az autóbusz, aztán valamilyen központi helyen — tanácsháza, posta, bolt — ide-oda tolatva meg­fordul és úgy megy vissza. Sióagárdon ilyesmiről szó sincs, a helybeliek leplezet­len büszkeséggel mondják, hogy náluk „körforgalom van”. Ami pontosan így igaz és emellett rendkívül prakti­kus is, hiszen egyáltalán nem közömbös, hogy az embernek mennyit kell gyalogolnia a községet a világgal összekö­tő egyetlen közlekedési esz­közhöz. Tömegközlekedésire gondolva, mert személygép­kocsi aztán igazán van, bő­ven. Napjánban reggel 5-től este 9-ig tíz busz megy Szek­szárdira és természetesen ugyanannyi jön vissza. Egyik- másik járat dupla. A rendszeres bejárók szá­ma 5—600, a tömegközlekedés tehát jó. Ügy is fogalmazha­tunk, hogy 1. sz. vonzerő. Sióagárd szép község. (2. sz. vonzerő). Erről az is meg­győződhet, aki napsütésben letekint a 65. sz. útról a dom­bok ölelő karjai közt fekvő falura. Ez hasonlatként gics- cses, de a valóság cseppet sem az, mert a randevúzó Sió- és Nádor-csatorna ked­vesen emberközelivé teszi ezt az ősi kultúr tájat. Az ország­utat a szekszárdi Aranyfürt Tsz szőlőtelepítésénél fakép­nél hagyva és a Leányváron átvágva ez az emberközeli ség még csak fokozódik, ugyan­is a látogató bizton számíthat arra, hogy valamelyik prés­házba beinvitálják egy kis kóstolóra. Nagyon sok présház van. Az autóbuszjárat előbb em­lített körforgalmát is érde­mes követni, mert így képet kaphatunk a házak változa­tosságáról. A régiek szépek, az újakban pedig a legkénye­sebb ízlés se találhat hibát. Sok közöttük az egyedi ter­vezésű. A körjárátot biztosító és a hozzájuk csatlakozó utak 90 százaléka szilárd burkola­tú. Ezt az, aki járt már he­tes eső után földúton, teljes mértékben méltányolni tud­ja. (3. sz. vonzerő.) A községi tanács a közel­múltban 13 teljesen közmű­vesített telket jelölt ki a vár­ható igényék kielégítésére. El­sősorban fiatal házasok je­lentkeztek, de lennének még többen is. Állami házhely nem volt, ezeket kisajátítá­Egyedi tervezésű lakóház, a Rákóczi utcában sok révén kellett előteremte­ni. A szükséges pénzhez pie- dig hitelt vett fel a tanács. További 60 házhelyet lehetne még nyitni tömb-belsők fel­tárása révén és kertekből, de ezek közművesítéséhez nincs p>énz. (Házhelyek, 4. sz. vonz­erő.) Sióagárd feltűnően tiszta, aminek ha jobban utána gon­dolunk, keserű összehasonlí­tásokhoz kell, hogy eljussunk más településekkel. Ezt most mellőzzük. 1979-fben és 1980- ban a falu egyaránt III. he­lyezésit ért el a megyei tisz­tasági és környezetvédelmi versenyben. (Tisztaság, 5. sz. vonzerő.) Kükagépkocsi, gé­pesített úttisztítás a másfél ezer lelkes faluban nem lé­vén, az érdem a helybelieké, akik szinte minden hasznos társadalmi munkára könnyen mozgósíthatók. A Leányvár teljesen társadalmi munkával történt villamosítása már befejeződött. Mire e sorók megjelennek, a társközség Harcon is megkezdődik egy közerőt is igénylő járdaépí­tés. (Közösségi összefogás, ne tagadjuk, hogy ez a 6. sz. vonzerő.) A szervezést na­gyon lelkes tanácsi vezetés, felettébb demokratikusan, a közügyekben érintettekkel, legalább rész-falugyűléseken megbeszélve végzi. (7. sz. vonzerő.) A vegyesbolt, az élelmiszer­bolt a község alapellátását biztosítja. (8. sz. vonzerő.) Van még áfész üzemanyag­állomás, presszó, mely utóbbi mellé jó lenne vendéglőt fej­leszteni, mert legalább szá­zan igényelnék az állandó ét­keztetést. Ehhez pénz kell, az egyébként nagyon jól műkö- kő művelődési ház avítt épü­letének tatarozásához nem kevésbé. Amivel azt kívánjuk érzékeltetni, hogy a szépszá­mú vonzerő ellenére se min­den fenékig tejfel a kis köz­ségben és egyáltalán nem minden tökéletes. Magánvéle­ményünk szerint a Leányvár beépítésével például még most sem lenne késő tájter­vezési szempontokra is ügyel­ni. Egészében véve azonban a helyzet jó, sőt, nagyon jó, a fejlődés lehetősége adott, a jövő p>edig biztató. Befejezésül azonban a 9. sz. vonzerőről is szót kell ejte­ni. Ez természetesen az, hogy Szekszárd közel van. A váro­si lét nagyszámú előnye min­den korlátozás nélkül élvez­hető, anélkül, hogy annak hátrányaiban is osztozni kel­lene. Logikus összefüggés, hogy ezek a hátrányok a vá­ros környéki falvak vonzere­je növekedésével párhuzamo­san csökkennek majd. A sió- agárdi és szekszárdi érdekek sok tekintetben közösék, köl­csönösek és összefüggnek. ORDAS IVÁN Fotó: CZAKÓ SÁNDOR A hazai szénbányászat a BNV-n A BNV-n a Szénbánya Vállalatok közös kiállításon mutatják be az ipari célok­ra és központi fűtéshez al­kalmas széntüzelésű kazáno­kat, köztük az oroszlányi és a tatabányai szénbánya vál­lalatoknál, illetve más válla­latukkal együttműködve gyártott, nagy teljesítményű berendezéseket. 'Láthatók lesznek a BNV-in azolk a berendezésék is, ame­lyeket a bányavállalatok — kiegészítő üzemágukban — gyártanak. Ezek közé tarto­zik a dorogi szénbányák hyd- rop berendezése, amellyel a homokot, kavicsot, vagy más szemcsés szerkezetű ásványi anyagot termelik ki. A Tata­bányai Szénbányák termékei között szerepel az angol szabadalom alapján gyártott Warman-zagy szivattyú, amelynek teljesítménye négy-ötszöröse a hasonló célt szolgáló szivattyúknak. Az Oroszlányi Szénbányák kiál­lítja többek között az auto­matikus létszámellenőrző mikroprocesszoros adatfeldol­gozóját. A Veszprémi Szén­bányák Vállalat önjáró pajzslbiztosító gépeit, vala­mint automatikus diszpécser- rendszerét és hangostelefon­hálózatát állítja ki. a Nógrádi Szénibányák Vállalat pedig görgős-tolókocsis vasúti vagonvoritató berendezését. Munkaverseny és nyilvánosság Néhány évvel ezelőtt a Bonyhádi Cipőgyárban találkoztam vele. Egy szovjet turistacsoport tagjaként járt nálunk. Feltűnt, hogy társai milyen mélyről fakadó, őszinte tisztelettel veszik körül az amúgy jelentéktelen külsejű, középkorú embert. Ér­deklődésemre a csoport egyik vezetőjétől azt a választ kap­tam, hogy „hős". Előbb arra gondoltam, biztosan a Szovjetunió Hőse, de ahhoz túlságosan fiatalnak bizonyult. Kiderült végül is, hogy a Szocialista Munka Hőse. Innen hát a tisztelet. Jó sorsom úgyszólván valamennyi szocialista országba el­vetett már. Szinte minden üzemben megtalálható az egykor nálunk is volt dicsöségtábla, amelyen elhelyezik a legjobb dol­gozók fényképét, feltüntetve mellette azt is, mivel érdemelte meg az illető a megtiszteltetést. Nálunk? Legyünk őszinték: csak elvétve találni ilyen üzemet. Ennyit csupán bevezetőnek, ahhoz a futó beszélgetéshez, amelyet P. Endrével, régi ismerősömmel a közéletből, folytat­tunk. Számomra ő, amellett, hogy sziklaszilárd elvhű, közgaz­dasági szaktekintély. — Mondd, elég az a nyilvánosság, amelyet nálunk a mun­kaverseny kap? — Hellyel-közzel, összességében nem. De azért vigyázzunk a nyilvánossággal. Buktatói is lehetnek. Ha valóban olyan embereket népszerűsítünk, bármilyen formában, akik meg­becsülést szereztek munkájukkal, magatartásukkal dolgozó­társaik körében, akkor ez nagy húzóerő lehet. De ha a dekóru­mok odaítélőinek véleménye nem találkozik azokéval az embe­rekével, akik egymást a legközelebbről, a legjobban ismerik — ugyanez az erő visszafelé hat. — De itt nem a nyilvánossággal van a baj... — Persze hogy nem, de ezt a gondolatot ne folytassuk, in­kább az aggaszt engem, hogy ha megindul egy kampány, ak­kor azzal van tele az ország. Eredmények is születnek, hanem ahogy múlik az idő, úgy sűrűsödik meg a kezdeményezések körül a csend. A Tolna megyei Népbolt nem tartozik a társadalmi tevékeny­séget könnyen szervezhető vállalatok közé. De keresik, s rész­ben már meg is találták a nyilvánosság biztosításának számos módozatát. Speciális helyzetükből fakadóan számos csatornát kénytelenek közbeiktatni, de végül minden dolgozóhoz eljut­nak a vezetés elképzelései, javaslatai, ugyanakkor megszervezik azt is, hogy valamennyi dolgozó véleménye, javaslata utat kap­jon a gazdasági és társadalmi vezetés felé. Mayer Rezső szb- titkár azt sem titkolja: — Igazán csak a nagy egységekben élő a munkaverseny, és a tájékoztatás oda-vissza, a nyilvánosság is. — És valóban elmondják véleményüket a dolgozók? — Tapasztalataink szerint igen. Nem titok, hogy a legélesebb viták a szociálpolitikai tervek és a bérfejlesztés körül bonta­koznak ki minden évben. A bérfejlesztésre minden alkalommal két alternatívát dolgozunk ki, de ha harmadik variáns is fel­merül, azt is megvizsgáljuk, megvizsgálják. — Élő tehát a munkaverseny, s valós a nyilvánosság? — Még egyszer mondom, a nagy egységekben igen, a kis egységekben, ahol ketten, hárman dolgoznak, már más a helyzet. A Szekszárdi Nyomdában időnként megjelentetik a faliújsá­gon a termelési eredményeket, dicsérve a jókat, legyen az üzemrész, vagy személy. Gulyás Ferenc, aki nemrégiben ért el kiváló eredményt ,,A szakma ifjú mestere” címért folyó versenyben, szkeptikus: — Három nagy üzemrész között van verseny. De előre tudjuk, ha tavaly X. volt az első, akkor az idén Y. lesz az, jövőre meg a Z. — Mint a falusi bíróság? — Olyasformán. Egy érdekes eset, amit Herner Lajos példáz. Hosszú ideig gyártáselőkészítő volt, most a montírozóban találkozunk, be­szélgetünk. — Visszajöttem a termelésbe, elég volt az irodából. —■ Megvan még a nyomdász szakma becsülete? Pár perc csönd, egyikük is, másikuk is azt mondja, hogy sajnos már nem a régi. S arra, hogy a népszerűsítés javítana-e a helyzeten? egyként azt mondják, amire P. Endre is utalt: ha valóban azokat népszerűsítik, akik arra a leginkább rászol­gálnak, és ők is mondják, meg a szedőben is akikkel szót cse­réltünk, ha az erkölcsi elismerés mellett az anyagi javákból is azok részelnek nagyobb mértékben, akik tényleg a legkülönbek. Lehetne példákat hozni más üzemekből, az élet más terüle­teiről is. Valószínűleg hasonlók lennének a soroltakhoz, ösz- szegezésül azonban abban egyeztünk meg, hogy a még na­gyobb nyilvánosság kell, de mindenekelőtt arra kell ügyelni, hogy a megítélésben az objektivitás legyen az uralkodó és a szubjektív szempontok csak addig érvényesülhessenek, amíg nem sértik az igazságot. LETENYEI GYÖRGY A NEB életéből Intézkedési terv A Tolna megyei Népi El­lenőrzési Bizottság március végén áktívaülésen tekintet­te át a korábbi időszak fel­adatainak, ezen ibelül is az ide vonatkozó minisztertaná­csi határozat végrehajtását. A népi ellenőrök úgy össze­gezték az elmúlt időszakot, hogy az alapvető feladatok­nak javuló színvonalon sike­rült eleget tenni. A megyei NEB legutóbbi ülésén intéz­kedési tervet fogadott el a további tennivalókról. Változatlanul igen fontos, hogy annyi vizsgálat induljon a NBB-ekinél, amennyit nyugodt munkatempóban pontosan el lehet végezni, még fontosabb, hogy ezek té­máját az illetékes párt- és ál­lami szervekkel egyeztetve határozzák meg, az éppen aktuális legfontosabb kérdé­sekre összpontosítva. Fokozni kell — határozott a megyei NEB — a helyszíni munka színvonalát, és már a Vizsgálat során segítséget nyújtani a hibák kijavításá­hoz. A népi ellenőrzés köz­tudomásúan nem mindenáron hibát keres és akar találni, éppen esért az eddiginél többször is jobban kell élni a pozitív tapasztalatok elisme­résének és népszerűsítésének lehetőségével. A javaslatok megvalósításának számon­kérésével együtt szigorúbban kell élni a fegyelmezési esz­közökkel is. Szól az intézkedési terv még a közérdekű bejelenté­sek és magámpanaszok inté­zéséről. A feladat az, hogy le­hetőleg minél több ügyet sa­ját hatáskörben intézzenek el a bizottságok. Feladata a né­pi ellenőrzési bizottságoknak, hogy ellenőrizzék a más szer­vekhez érkezett bejelentések intézésének helyzetét. E mun­ka javítása érdekében szak­csoport létrehozását határoz­ták el. A jövőben is figyelmet for­dít a népi ellenőrzés az aktí­vahálózat tájékoztatására, a kapcsolat tartására. A vizs­gálatok eredményeinek minél szélesebb társadalmi nyilvá­nosságot kívánnak biztosíta­ni. Ugyanakkor nagyon fon­tos, hogy azokon a helyeken, ahol a vizsgálat folyt, a dol­gozók megismerkedjenek a megállapításokkal. Ismertet­ni kell velük a végrehajtandó feladatokat is, hogy azok megvalósításában az eddi­gieknél jobban tudjanak köz­reműködni. Több vizsgálatot közösen végez a népi ellenőrzés más szerveikkel. A kialakult munkakapcsolatot továbbra is fenn kívánják tartani, ki­iktatva a még mutatkozó formális elemeket. Kitüntetés Az Országos Béketanács ■ Békéért kitüntetését kapta meg Szanltes Pál, a népfront bonyhádi városi bizottságá­nak titkára. A kitüntetést Csajlbók Kálmán, a HNF me­gyei titkára adta át csütör­tökön, a bonyhádi .népfront- bizottság elnökségi ülésén. A Béketanács elismerő ok­levelében a megyéből 10-en részesültek, ezeket a béke és barátsági hónap különféle rendezvényein adták és adják át, a békemozgalomban ki­emelkedően tevékenykedő ak­tivistáknak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents