Tolna Megyei Népújság, 1981. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-19 / 92. szám

io (t!épüjság

1981. április 19.

Váncsa István:

A vigasztalás

(Szatíra)

József Attila

Herczeg Klára plakettje

IVAN SVOBODA:

A jóga

mindig segít!

iPán Mracek kora reggel kilépett a kapun, hogy beszálljon vadonatúj autójába, és hivatalába menjen. A levegőben már tavasz illata terjengett, és a még hűvös reggeli szellő kellemesen simogatta az arcát. A fákon madarak énekeltek.

.Pán Mracek egy pillanatra megtorpant, s átadta magát a gyönyörű reggel hangulatának, majd határozott léptekkel autójához sietett, és mindenfelől, kétszer is alaposan megvizsgálta.

Ezután gondterhes arcot vágott, lehúzta köpenyét és cipőjét, meglazította nyakkendőjét, aktatáskáját pedig a gépkocsi tetejére tette. Lassan teleszívta mellét friss levegővel, néhány másodpercig visszatartotta, azután pedig orrán át kifújta a levegőt. Zsebkendőjét leterítette az aszfaltra, letelepedett rá, térdben begörbített lábát maga alá húzta, és ráült a sarkára. Szemét lehunyta.'

Egy ismeretlen hangra rezzent fel.

— Bocsánat — kérdezte az illető'—", mit csinál itt?

Jógázom — válaszolta Pán Mracek, szemét fel sem nyitva. — Lótuszülés.

Jógázik?

— Roppantul megnyugtatja az idegeket, és filozófusi élet- szemléletre hangol.

— Itt az utcán?

— Hát persze, egyetlen pillanatig sem halogathatom — magyarázta angyali türelemmel Pán Mracek, továbbra is lehunyt szemmel. — Az imént vettem észre, hogy az éjjel valaki megfújta a kocsim első két kerekét...

(Fordította: Gellért György)

Jól van, fiam, maradj csak ülve, erre most semmi szükség, úgy ni, egyébként dicsértessék az Ür Jézus Krisztus vagy amit akarsz, és fogd be a szádat, nem azért jöttem, hogy végighallgassam a hülyeségeidet, hanem, hogy vigasztaljalak, ami szintén hülyeség, de kevésbé unalmas, tekintve, hogy a* saját mondanivalóm jobban szórakoztat, mint a tied. Bizony, kedves hívem, ez így igaz, mert hát mondd meg nekem, mi a nyavalyát tudnál előadni, ami Isten szolgáját ér- _ dekelhetné?, kuss, nem óhajtom, hogy válaszolj, ez költői kérdés volt, persze, te nem tudod, mi az, mert ostoba vagy és böszme, a költői kérdés olyan kérdés, édes fiam, amely magában foglalja a feleletet, egyszóval én nem tudakoltam, hanem állítottam valamit, és még- egyszer mondom, hogy ne szólj közbe, mert szájonvág- lak, én tábori lelkész voltam valaha, tehát megtanultam, hogyan kell bánni a magadfajtákkal, tizenöt évvel ezelőtt felpofoztam egy katonát, a szerencsétlent ma is két ember viszi ki a latrinára, de hol is tartottam?, ó igen, arról volt szó, hogy mi a nyavalyát mondhatnál nekem, ha megengedném, nos, bizonyára elmotyognád, hogy ártatlan vagy, mármint a szó jogi értelmében, hát ez az, kedves fiam, ami engem abszolúte nem érdekel, felőlem lehetsz ártatlan is, bűnös is, tökmindegy, teológiai értelemben mindenképp indiffe- rens jószág maradsz, belőled hiányzanak mindama kvalitások, amelyek egy buzgó lelkipásztor rosszallását kiválthatnák, a te képességeidből, szeretett hívem, legfön- nebb arra futja, hogy fizetség nélkül lógj meg a kocsmából, vagy hogy kétévente egyszer elcsábíts valami zsíros hajú, foghíjas és bűzös leheletű nőszemélyt, hát fiam, ha te azt hiszed, hogy ezen dolgok bármiképp is magukra irányíthatják a 'világmindenség urának, az örökkévaló Istennek a figyelmét, akkor te minden emberi elképzelést felülmúló módon gőgös vagy és fennhéjázó, úgyhogy sípcsonton is rúglak hamar, ne ordíts. Megmondom én neked, édes fiam, mi a te legfőbb bűnöd: az, hogy holnap kora reggel föl fognak akasztani, s emiatt hajnalban muszáj kelnem, aztán fagyoskodha- tok a börtönudvaron, esőben és csontig ható szélben, mert amilyen pechem van, újabban mindig ilyen meteorológiai körülmények között tartják a kivégzéseket, és most nehogy azt hidd, szeretett hívem, hogy voltaképp egy cipőben járunk, csak azért, mert te is ott leszel holnap, naná, csak hát fiam, neked könnyű a dolgod, téged felkötnek, te nem fogsz benáthásodni, én viszont igen, még jó, ha nem kapok tüdő- gyulladást, erről jut eszembe, van egy ampullácskám, ehol van ni, Calvados, ne bámulj fiam, úgyse kapsz belőle, mert irigyellek, eh!... jó ez a pálinka, igen, irigyellek, most mit bámulsz ilyen hülyén, hogy merészelsz ilyen képeket vágni az Isten szolgájának színe előtt, nesze,

az anyád hétszentségit, nesze! Na, kelj föl szépen, ülj vissza a helyedre, néha kissé impulzív vagyok, de ez megérthető, csak látnád magad a tükörben, egy orrszarvú seggén az anyajegy több értelmet sugároz, mint a tekinteted, egyszóval ott tartottam, hogy irigyellek és közlöm veled, nem vagyok egyedül, mert gondold csak el, ha egyáltalán tudsz gondolkodni, ami kétséges, hogy a négy- millíárd ember közül hány ezren vagy százezren akarják most, ebben a szent pillanatban abbahagyni ezt az egészet, próbálkoznak mindenféleképp, vonat, pisztoly, borotva, méreg, egyik rosz- szabb, mint a másik, te viszont csak fogod magad, kisétálsz az udvarra, és egy komoly, lelkiismeretes, megbízható szakember intézi el a dolgodat, ráadásul ingyen, a nyavalya essen beléd. Ne üvölts, persze, hogy orrba- vágtalak, nem is utoljára, mert látom, azt hiszed, veled most valami igazságtalanság történik, és ebben az esetben spéciéi igazad van, ugyanis ha léteznék isteni gondviselés', akkor nem részesülhetnél az akasztás jótéteményében, hanem elevenen rohadnál el valahol, ám* de gondviselés nincs, az Isten ezt nem építette be- bel a világba, hiszen ha beleépítette volna, akkor merő dögunalom volna az egész, a jók elnyernék jutalmukat, a gonoszok pedig méltó büntetésüket, hát nem, fiam, az Isten nem krimiíró, ennélfogva semmit sem döntött el előre, sőt, megsúgom neked, esze ágában se volt hat napig vacakolni a teremtéssel, ellenkezőleg, a kozmoszt egyetlen hatalmas explózióval lökte ki magából, s ezek után sztochasztikus törvények igazgatására bízta, tehát a gép forog, az alkotó pihen, ámde a gép selejtet is gyárt, ilyeneket, mint te vagy. Bizony, fiam, a csökött agyú ember a világ selejtje és a Demiurgosz személyes kudarca, Isten ugyanis nem azért teremtette a világot, hogy az idők végezetéig neutroncsillagokkal kuglizhasson, egy frászt, hanem, hogy az emberi tudatban önmagát megismerje, ezt persze nem érted, mert mint elmondottam, hülye vagy, és ezen most már nem segíthetünk, de látod, mégis foglalkozom veled, mert bennem a hivatásom szeretete minden egyéb emóciót elsöpör, ' így hát felvilágosítalak az eredendő bűn lényegéről is, amely abban áll, hogy Adám nem ette meg az almát. Érted, fiam: nem ette meg. Leszakította, harapott belőle, aztán átnyújtotta Évának, ő pedig rémülten behajította az Eufráteszbe. Megjegyzem, a nőkön mindmáig észrevehető, hogy Éva nem harapott az almából, de ezt hagyjuk. Mármost, kérdezhetnéd, ha az értelem egyetlen szikrája felcsillanna benned, mitől ijedt meg Éva? Hát az isteni tilalom emlékétől, mi mástól. Node: ha az Űr azt óhajtotta, hogy Ádám egyék a fáról, mért mondta, hogy ne egyék? Azért, fiam, mert így akarta próbára tenni a bátorságát. Hadd mondok egy olyan példát, amit talán még te is megértesz: ha az ember kutyát akar vásárolni, akkor, ugyebár, a kölykök közé dob egy kulcscsomót, és azt választja, amelyik nem fut el, hanem ellenkezőleg: nos, mint látjuk, Ádám bátor volt ugyan, mégis buta maradt szegényke, vagy, mondjuk így, nem vált különösebben okossá attól az egy falattól, s ezt. hagyományozta az utódaira, következésképp a leszármazottak zöme tökfilkó, ha nem is any- nyira, mint te, kedves fiam, az okos ember viszont, amilyen például én is vagyok, ritka, valamint a fehér holló. Mármost gondold ezt végig az Isten aspektusából, illetve mit is beszélek, próbálj legalább követni, amint én végiggondolom: tehát az

Örökkévaló létrehozta ezt a világnagy tűzijátékot, . galaxisokkal, szupernóvákkal, pulzárokkal és egyebekkel, miért? azért fiam, hogy szülessen értelmes ember, aki a világ intellektuális szemléletében elmerülve a benne manifesztálódott isteni gondolatot felismeri, s erre jössz te, fiam, és olyan hülye vagy, amilyennek látszol. Itt ülsz, tökéletlenséged teljében, mint az isteni mindenhatóság eleven cáfolata, és minden bizonnyal azon képzelegsz, hogy holnap már a mennyországban fogsz früstökölni, mert a Bibliából csak annyit jegyeztél meg, hogy az utolsókból lesznek az elsők, hát persze, fiam, a laktanyaudvaron, alaki foglalkozás közben, ha a szakasznak menet közben hátraareot. vezényelnek, akkor valóban az utolsókból lesznek az elsők és az elsőkből az utolsók, de másképpen nem, most pedig hasbarúglak, mert pökhendi- séged megdöbbent és felháborít, hogy képzeled te azt, szeretett hívem, hogy az örökkévaló a mennyországot a hozzád hasonló kreténekkel fogja benépesíteni, minek nézed te az Űristent, he? Kuss. Nem mondom, ha a tökéletességnek egyetlen nemével bírnál, ha mondjuk most nem itt ülnél, mocskosán és büdösen, akasztásra várva, hanem húszéves fotó- modellek társaságában vitorláznál a Karib-tengeren, vagy homárt zabáinál Miami Beach-ben, akkor talán több kedvvel pillantana rád az Úr, node nem ezt teszed, jelentsd hamar, mikor ettél utoljára homárt? A büdös életben soha, no látod, hát ezért nem jutsz a mennyekbe, és én ezért rúglak most hasba újólag, mert minden szempontból szerencsétlen voltál, vagy, és még egy pár óráig az leszel, és mint ilyen, megszeplősíted Isten dicsőségét, aki, sajnálatos módon, poklot nem teremtett a számodra, hanem szolgáira bízta az ezzel kapcsolatos teendők elvégzését, úgyhogy én a továbbiakban verni foglak, szeretett hívem, verni foglak, mert ostoba pária voltál, verni foglak tehát, Isten nagyobb dicsőségére, lassan és akkurátusán, gonddal beosztva az erőmet, mert bizony; én már öregszem, te pedig szívós vagy, és messze még a reggel.

SZARKA JÓZSEF:

Szárnyfalán szárnyalás!

Álmunkból kelnek ékkő-szemű madarak, felszállnak az esők kezdetéig,

Napot rikoltva ölelik bánatunkat, nyelvünk alatt kialszanak titkok mécsei, szárnytalan szárnyalássá bomlanak vágyaink.

Látod,?

szemembe tér a távolság varázs-csöndje, odalenrTegy pillanatig még fájnak gyűrött vállak fölött a légüres koponyák, nem tartozik ránk többé a lent! vétkeink birtoklásáért ölre mennek elhagyott keresztek,

NEM FOGUNK MEGHALNI SOHASEM!

mert mindenné növekszünk az esők kezdetén,

fém-fullánkjait hiába mutatja fel

a mélység betonsilójából Európa,

a madarakkal uralkodunk,

dallá szépítkezünk tavaszok csorba

fény-mosolyában,

ellopott rügyfakadások helyén,

LEGYÉL HÁT BOLDOG!

ha csípődön reggellé hullámzik az éq,

vesd le a Föld szagát!

vesd le gyermekkor-álarcodat!

mert kioltott Napok mozdulnak,

szétesett rendszerek emlékei

dobognak a letagadott valóságban,

mert tökéletessé nyíltak elhagyott

ágyunkon a szerelem virágai

és időtlenné suhogott

körülöttünk a csillogás.

A Nyelvünkről - nyelvünkön

A magyar nyelv hetén lapunkban megjelent vetélkedő feladatainak megoldása:

1. 1. Mindkettő helyes. Ragozásukban különböznek. Az első alakok ikes, a második alakok iktellen ragozásúak. A csak az egyikre (általában az iktelenre) adott szavazatot nem fogadhattuk el helyes megoldásnak. (A továbbiakban zárójelben megadjuk az élérlhető pontszámöt. Itt: 2.).

2. A gyalogjáró szó használata szokatlan és zavaró. Az idézetben ugyanis járda a jelentése, az olvasó azonban gyalogost is érthet rajta. E két jelentés keveredése, ütközése teszi humorossá a mondatot. (2)

3. Az elsöprő nem lehet a vereség-nek a jelzője a szavak ún. kötöttsége miatt. Az elsöprő a győzelem mellett állhat; a vereség jelzőjeként viszont a csúfos, súlyos, megsemmisítő, szégyenletes stb. szavunk használható. (2)

4. Csak azokat a neveket-fogadhattuk el, amelyekben a tulajdonnév egyúttal személynév, azaz valakinek a családi, kereszt- vagy beceneve, miként a feladathoz példaként adott névben is. Ilyenek a: Petőfi-rostélyos, Eszterházy-rostélyos, Krúdy-tál, Garay-tál, Kossuth-kifli, Jókai-szelet, Garibaldi- szelet, Zserbó (Gerbaud)-szelet, Pischinger-torta, Csekonics- saláta, Borzas Kata, Szép Heléna, Rigó Jancsi, Lacipecsenye stb. (Nevenként 1—1 pont.) Érdemes megjegyezni, hogy ez a feladat tág lehetőséget adott a pontszerzésre. Egy versenyzőnk pl. nem érte be a hétköznapi gasztronómiai ismereteivel, hanem 15 szakácskönyvet nézett végig az ilyen jellegű nevekért.

II. 1. Az -a, -e; illetőleg a -ja, -je toldaléké szavak között jelentéskülümbség van. Ezt szemléltetik a következő példák: a zongoraművész játéka (cselekvés) — a gyermek játékja (tárgy); az asztal iába — a telek, a kamat lábja; az egyetem jogi kara — az anya ölelő karja; az előadás vége — a vászon végje. (4)

2. A vak és a szeme fénye szembenállása szokatlan. A vak ugyanis eredeti, konkrét jelentésben; a szeme fénye pedig átvitt, képes értelemben használatos. Egy mondatba kerülve a vak szóhoz a szeme fénye kifejezés konkrét jelentése társul; ez Viszont abszurdum. (2)

’3. A sikerült pótolni a mulasztásokat és sikerült helyre billenteni a mérleget — közkeletű állandó nyelvi kifejezések keveredtek az idézetben. A mérleget helyre billenteni nagyon képszerű szólás azt jelenti, (hogy a mérleg ismét jó, azaz helyesen mér, működik. (2)

4. Gerencsér — fazekas; Bacsó — számadó juhász; Kalló — posztóverő; Kaszab — mészáros; Kolompár — üstkészífcő, üstfoltozó, bádogos. (5)

III. 1. iHetfehely, Tardoskedd, Kaposszerdahély, Csütörtökhely, Szászpéntek, Szombathely — Pórszombat, Somlóvásár- hely. (7)

2. A rendes szó használata miatt szokatlan. A rendes a mai magyar nyelvhasználatban pozitív tartalmú, dicsérő jelző. Ezért ritkán van szükség a fokozására. Itt azonban közönséges, hétköznapi, átlag a jelentése. Ebben a jelentésben azonban elég ritkán használjuk. (2)

3. Kocsi tengelyéinek, szán keresztgerendáinak a végéhez erősített négy rúd, amely az oldalakat tartja; vagy megakadályozza, hogy a rakomány menet közben le ne potyogjon a járműről. Nem lőcs! (2)

4. hápog — levegő után kapkodva hebeg;

kárál — fölöslegesen jártatja a száját, zsörtölődve fecseg;

kuvikol — riasztó híreket terjeszt;

makog — szaggatottan, álig érthetően beszél;

nyávog — magas, nyafogó hangon beszél vagy énekel;

turbékol — szerelmesen hízeleg. (6)

TV. 1. A hölgy szavunknak a jelentése a régi magyarban menyétféle, hermelin, amelyet értékes prémjéért vadásztak. Az -ész képzővel az állat vadászatával, a prém kikészítésével foglalkozó embert, illetőleg az Ilyeneknek a lakóhelyét jelentette, mint a lovász, halász, stb. (2)

2. A puskából golyót lőnek ki. A tudósító a kapus gyorsaságáról akart képszerűen hírt adni, de - összekeverte a sebesen, mint a nyíl (nyílsebesen) és a mintha puskából lőtték volna ki szólásokat. (2)

3. A szók a szófaji szempontból minősített, a szófaji rendszerbe sorolt szó többes száma: névszók, határozószók, kötőszók.

A szavak a szövegtől független, szótározható szó többes száma, pl ismeretlen szavak, idegen szavak.

faluk — falvak: mindkettő a falu szó többes száma. Az első köznapi, népnyelvi; a második választékosabb, irodalmi nyelvi alak.

daruk: a daru többes száma, amely gépet jelent.

darvak: a daru többes száma, amely madarat jelent.

A sole és a savak esetében került a legtávolabb egymástól a v nélküli és a v-s többes alak jelentése. A kémiában egymástól jól megkülönböztethető fogalmakat jelölnek. (4)

4. A feladat megoldásában azok jártak el helyesen, akik O. NAGY GiÁlBOR könyveiből is merítettek. Volt, aki ezzel az egy feladattal 50—60 pontot szerzett. íme egy-két példa:

Kétfelé vágták a kenyeret — különváltak, külön háztartást vezetnek. Ügy nő, mint kenyér a tarisznyában — napról napra fogy. Házi kenyérre fogja magát — megnősül. (Mondásként 1—1). Minden mondás csak értelmezve, jelentését megadva teljes értékű. Aki ezt elmulasztotta, annál két mondás ért egy pontot.

V. 1. Űrhajó, űrrakéta, űrutas, űrutazás, űrkabin, űrruha, űrrepülés, űrséta, űrállomás, űrkutya, űrkása, űrszonda, űrszelvény, űrprogram, űrrandevú, űrkísérlet — és még csak azokat soroltuk (fel, amelyeknek közös előtagja az űr szó. Ide tartoznak azonban a műhold, holdkomp, kozmonauta típusú szavak is. Volt aki 12—13 pontot is szerzett. Ebihez pedig 36— 39 szót kellett feljegyeznie. (3 szavanként 1 pont).

2. A szótagszám, illetőleg a betűszám alapján döntöttünk. A megszentségtelenítheietlenség 10 szótagú, és 27 betűből áll: A megvesztegethetetlenség 8 szótagú és 22 betűből áll. E kettőn kívül azokat a szavakat is elfogadtuk, amelyekben legalább 8 szótagot vagy 22 betűt számolhattunk meg. De nem számíthattuk külön szótagnák a jeleket és a ragokat, mivel azok nem tartoznak a szó szótári alakjához, pl. megvesztegethetetlenségeitektől. (Szavanként 5 pont. Legfeljebb 10 pont.)

3. A kínos ügyet csak valakinek a nyakába, nem pedig a nyakára lehet varrrii. Viszont a nyakára jár valakinek, azaz addig zaklatja, amíg mem teljesíti az illető a nyakára járó kívánságát. Ezt a két' közkeletű állandó nyelvi kifejezést keverte össze az idézet írója. (5).

4. A puskagolyó süvít. A zsír sistereg. A lomb susog. A pálca suhog. A malac sivít. A szél süvölt. A kisgyerek sikong. (7).

A nem megszámolható vagy alakilag is pontosan egyező megoldású feladatok esetében az itt közölt megfejtésekkel való tartalmi megfelelést is teljes értékűnek fogadtuk el.

A vetélkedő minden erényével és némely fogyatékosságával együtt számunkra is tanulságos volt.

RÓNAI BÉLA

tanítóképző főiskola